Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-25 / 86. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 86-ik szám. Vasárnap, október 25. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GUC.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Puskaporos a levegő. Békéscsaba, október 24. A balkáni kérdés még mindig legjobban izgatja az európai diplomáciát. Ott még nincs rendben minden. Egyik napon a világ összes lapjai tele vannak hivatalos és nem hivatalos nyilatkozatokkal, hogy nem kell tartani semmitől. Törökország nyugodt, Bulgáriában minden csöndes, a kapálódzó Szerbiának és Montenegrónak pedig alkalomadtán körmére ütnek a nagyhatalmak. Másik nap már háborús bacillusokkal tele a levegő ismét. A közvélemény sejtelmei is sötétek. Mindenki háborút vár. Ezek a sejtelmek pedig ritkán csalnak. Aki figyelemmel kisérte a világtörténelemben a tömegek lélektanát, számtalanszor tapasztalhatta, hogy a nép mintegy telepatikus érzéssel, előre megsejti a nagy veszedelmeket. E tény beigazolása mellett szólanak a legújabb híresztelések is. Az európai helyzetben most uj és érdekes események várhatók. A diplomácia dolgozik az uj helyzet előkészítésén. Nyílt és titkos küldetések szövik, jegyzékek fonják, nagykövetek tanácskozásai bogozzák a készülő események fonalait. A nagy politikai dráma továbbfolyását ahány néző, annyiféleképpen gondolja el. Persze mindegyik a maga óhajtása szerint festegeti a jövőt. Az angol törekvések tükröződnek vissza például ama jelentésekben, amelyek Szerbiának és Montenegrónak ujabb utalványt adnak a mi annektált tartományainkra. Hasonló szándékokban van a forrása ama híreknek, amelyekben a köztünk és Törökország közt folyó tárgyalás kudarcát jelentik már ma, mikor még kétséges, vájjon az érdemleges tárgyalás egyáltalán megkezdődött-e ? Egy német lap viszont, bizonyára csupán túlozott jóakaratból, oly magatartást tulajdonit az osztrák és magyar politikának, amelynek fenyegető természete sehogy sem illik a mi békés és barátságos törekvéseinkhez. A Berliner Tageblatt ama jelentését, mely szerint konstantinápolyi nagykövetünk értesítette volna a portát, hogy csak a bojkott teljes megszűnése után ürítjük ki teljesen a novibazári szándzsákot, igen energikusan, hivatalosan megcáfolják. A konstantinápolyi tárgyalásról még hiteles hir egyáltalán nincs, de itt nálunk senki sem tartja valószínűnek, hogy a török porta a fölajánlott nagy kedvezményeket oly könnyen elutasíthatná. Igaz, hogy sok oldalról ösztönzik a portát arra, hogy ne lépjen barátságos és közvetetlen egyezkedésre velünk. Anglia átalkodottan dolgozik a tárgyalás meghiúsításán. Minden befolyását Konstantinápolyban arra fordítja, hogy a portát az európai konferencia elfogadásására birja. Szerbia is megtesz minden lehetőt, hogy a portát szándékai ártatlanságáról meggyőzze. Mivel Konstantinápolyban nagyon megorroltak a szerbeknek a szandzsákra való igénybejelentése miatt, ma Szerbia követe sietett biztosítani a portát arról, hogy nem török területből kérnek a szerbek rekompenzációt. Bizonyára Boszniából tehát. Igy folyik az aknamunka Konstantinápolyban a békés megegyezés ellen. A török porta természetesen habozik, mert tudja, hogy a döntés elhatározó befolyású lehet Törökország sorsára. Éppen ezért még el fog telni néhány nap, mig hiteles hir érkezik. A bolgár fejedelem egy párisi lap , tudósítója előtt olyan nyilatkozatot 1 tett, melyet jobbra is lehet magyarázni, balra is. Bulgária — mint mondta — őszintén kívánja a béke fönmaradását és ha csak tőle függ, egyetlen csepp vért sem fognak kiontani. Ebben a „ha csak tőle függ" kijelentésben nem sok megnyugtató rejlik. Bizonyos az, hogy Bulgári mindenre készen áll, mert sejti, hogy nemcsak tőle függ a béke fenmaradása. Megokolja a háborús kilátásokat az a körülmény is, hogy a balkáni kérdés elintézése céljából tervezett nemzetközi konferencia előreláthatólag füstbe megy. Magyarország, Ausztria és Németország ugyanis meg akarja akadályozni mindenáron az európai értekezletet, mert Törökország szemmelláthatólag habozó álláspontot foglal el. A habozást pedig bele nem egyezésnek szokták tekinteni. Egyszóval a legközelebbi napokban könnyen megtörténhetik, hogy a Balkán úgyis rövid csendjét puskaropogás fogja felváltani s teljesülésre talál azoknak az izgékony kedélyeknek az álma, akik a nálunk is kétségtelenül megállapítható mozgósítási eljárásokban háborús készülődést látnak. Bár az ellenkezője történne! Csaba mint — törvényhatóság. A községi tisztviselők fizetésemelési ügye. Békéscsaba csütörtöki közgyűlésén a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával Áchim L. András azzal az eszmével lépett föl, hogy Csaba indítson mozgalmat először rendezett tanácsú várossá, aztán törvényhatósággá átalakulása érdekében. Szükségét látja ennek akkor, mikor az országban 14—15 ezer lakosú községek alakulnak át egymásután rendezett tanácsú városokká. De szükségét látja ennek azért is, mert a jelenlegi községi adminisztráció nem méltó egy oly nagy, 40.000 lakossal biró községhez, mint Csaba. Az albirák és esküdtek rendesen analfabéták, akiknek hivatali ténykedésében nem lehet bizni. Itt arra a merész kijelentésre is vetemedett a népvezér, hogy Csaba lakosságának 80 százaléka parasztpárti tehát azoknak is ki kell venni részüket megfelelő arányban a község kormányzásából. A mai rendszer mellett pedig ez nem lehet, mert minden közigazga| tási szerv tulajdonképpen a főszolgabíró kreatúrája. Csakis a rendezett tanácsú, vagy törvényhatósági forma mellett lehetséges az, hogy olyanok kerüljenek a községi kormányzat élére, akiket a nép nagy többsége akar. Eltekintve az indítvány indokolásának meglehetősen naiv és könnyelmű voltától, a felvetett eszme magában is élénken foglalkoztatta a közgyűlés tagjait. Pedig Áchim okoskodásának különösen az a része nem állhat meg, mely arra vonatkozik, hogy Csabának, mint városnak adminisztrációja a polgárság kevesebb megterheltetésóvel járna, mint Csaba községnek. Áchim, ugy látszik, nem látta még egy törvényhatósági város költségvetését. Csaba, bármily jómódú hely is, hol van még attól, hogy elbírjon egy 4—5 milliós költségvetést, mint például Debreczen ? Egy törvényhatósági város tisztviselői-kara ós alsóbb személyzete legalább is háromszor anynyi, mint Csabáé jelenleg. Tekintettel arra, hogy ott a fizetések is nagyobbak, mit csinálna a közgyűlésen akkor Áchim, mikor most még egy 600 forintos szei gény tisztviselőnek sem akar adni egy J „megveszekedett" krajcárt eem. Meg i aztán a rendezett tanácsú várossá, vagy í törvényhatósággá emelés nem is megy i ám könnyen. A belügyminiszter nagyon Békésmegyei Közlöny tárcája. Búcsú. Ó hagyjatok már utamra mennem ! Ó hagyjatok, ti jók, ti gyöngék ! Én bús beszédem zavaros árja Csak riogatná lelketek csöndjét. Derűsen ég kis léleklámpástok. Nap, nap töltitek, pontosan, mérten. Magafogyasztó, vad lobogással Sohase égett. .. ó, ne is égjen ! A virradatban imott robot vár, Az alkonyatban vetett ágy csábit. Nem ismeritek — ó ne is, ne is ! — A felgyúlt lelkek rőt éjszakáit. Tüzes agygyal, bús, nagy haraggal Lesni új hajnalt: itt ismeretlen . . . Rácsos ablakból méntaszag árad — O hagyjatok hát utamra mennem! Várnak rám, várnak. Szomorú társak, Mondják is: Nem jön ! Mondják is: Halott! Beléfogóztak a jók, a gyöngék, Megbabonázták rácsos ablakok . . . — Bús, pogány fickók! Tanyát!an népem, Rím rajongói, — ne féltsetek! Méntás ablakok kerítő szagától Szűz még a lelkem s megy véletek. Csak még... ó csak még... Ej, pogány fickók, Tanyátlan népem, — hisz megértetek! Rácsos ablakban a muskátlik, ménták Szép szőke lányfejet körítenek . . . Bűn,hogy megálltam ? Bűn, hogyha hívtam ? Nagyon szerettem, megbocsássatok ! Lám, megyek is már ... Mily halottszagúak Ezek a méntás, rácsos ablakok! . . . Gyónt Á. Géza. Csöndes tragédiák. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Mánylnó Frigl Olga. Aki az életet ismerni akarja a maga valóságában s értékelni annak valódi értéke szerint, annak olyan tanulmányra kell törekednie, mint, mondjuk : a műbírálónak, aki a gyakorlott ós hivatásos festő legszürkébb, legszintelenebb képeiből is ki tudja olvasni a hangulatot, az eszmét, a szimpátiát fölkeltő ama sugárzást, mely hasonlóan a napnak a földhöz való viszonyához, a néző lelkét akarja megtermékenyíteni. Nem minden alkotás szép, ami a laikusnak tetszik, sőt sokszor fordítva áll a dolog. Az elmosódó, halvány kontúrokat nem érti meg mindenki, viszont a rikitó színekkel ábrázolt cselekmények túlzott és agyoncsoportositott alakjaiban a vadember is gyönyörködik. Nem hat meg, ha az élet tarka kaleidoszkópjában véres szenzációról haltok vagy olvasok; nem hat meg épen ugy, mint a diszes temetések. De csöndes, őszi éjszakán, mikor az aláhulló levél koppanása is hallszik, — virrasztó lelkem megsiratja azokat a névtelen hősöket, akik olyan szürkék s hétköznapiak, hogy meg se látja őket senki. Összekerültek. Elvégre 3.Z v iroda" szürke egyformaságában s az iskola kissé poros poézisében is megterem a szerelem baci

Musa. Ami a gazdag embereknek fényűzés, ők ugy gondoták: nekik életszükséglet. Vagy mikor naponként találkoztak, nem-e jól esett nekik az a kölcsönös halvány mosolygás, amivel ismeretlenül köszöntötték egymást. Olyanféle szelíd öröm volt az, mint mikor a messze tarlókon nagysoká egy kis virágra bukkanunk ós mindennap szívesen megtennénk érte azt a nagy utat. Nem is volt olyan hosszú az az ut — csak a templomig. Két árva, mondogatták a faluban, — milyen jó is, hogy egymásra talált! A tanitó kisaszszony ós a kis jegyzősegód . . . Gondolta volna-e valaha ? — mondta a jó fiu, mikor bevezette a kis, vékony asszonykát a kétszobás apró lakásba, a amely kettejüknek most olyan szépnek látszott, mint a mennyország. Uj, tiszta és puha volt minden. A kisasszony elcsukott, féltve őrzött takarócskái, remek kézimunka valamennyi, — most ott ékeskedett minden szögletben, minden bútordarabon. Patyolat hálókabátkái, mikkel tele volt a szekrény, szinte félve simogatta meg a férj, mintha elolvadnának a keze érintésétől. Ah, hogy tudott ennyit beszerezni Magdácska, — ragyogott a szeme, mert szintén volt érzéke a szép iránt a szegény fiúnak. Az asszonyka elpirult s talán most füllentett először életében. Restelte bevallani, hogy a szekrénye legmélyén volna egy áruló papiros, ami megmagyarázna mindent. Magdácska először csinált életében adósságot. De kénytelen volt vele. A szegény menyasszonyokat nem ruházza fel ugy a jó Isten, mint a mezők liliomait, i Viszont a vőlegényeket sem. Az ifjú férj szintén nem vallott be mindent, de hisz természetes, hogy ő is restelt volna kirojtosodott manzsettával az oltár elé állani. Egy közös titkuk azonban mégis volt. A kevéske bútort, amivel a régit pótolták, szintén részletre hozatták. De hát a kettőjük fizetése együtt tekintélyes összeget tesz ki; észre sem fogják venni azt a néhány forintot. Karácsony másodnapján tartották az esküvőt. Fagyos szél sikoltozott a kis falusi házak apró nádtetői fölött, de ők ugy érezték, mintha körülöttük minj denütt virágok nyilanának. Egy egész hosszú napot együtt tölthettek és egyedül. Másnapos asszony korában Magdácska már ismét tanítani ment az iskolába. Az ebédet egyelőre a vendéglőből hozatták. Iskola után, meg hivatalból jövet mosolyogva találkoztak össze s kéz kózbe indultak haza. A pajkos kis iskolásleányok, különösen a nagyobbjai, összesúgtak a hátuk mögött. Az ebéd kevés is volt, el is hült mire a takaritónó betálalta, de ők a szerelem kályhájánál melegedvén, nem vettek észre semmit. Csak ugy egy hót múlva próbálta megjegyezni a boldog férj: „Magdácska, talán szakácsnét kellene fogadnunk..." A menyecskének kérdőjel lett az arca : „Honnan ?" A takarítónőjük vállalkozott rá, hogy megfőz ; öt éhes gyermeke van otthon, ráfér egy kis segítség. Magdácska, mint pontos háziaszszony, remek jegyzőkönyvet vezetett ; a tanitónő-képesitői vizsgálaton bizonyára kitűnőt kapott volna rá. Ö azonban fájdalommal konstatálta a hónap végén, hogy a háztartás rengeteg pénzbe kerül. Az ő maga fizetése egészen fölment reá. Megesett, hogy az uráéból is pótolni kellett. Olyankor meg valamelyik részlet maradt el, ami pedig ugy bántotta, hogy aludni se tudott tőle. Arról ugyan semmit sem tudott, hogy a ház egyik homályos zugában állott egy bűvös kosár, amibe látatlan nagyon sok minden bevándorolt. Naponként fél marék só, fél marék lisztecske, egy-két darab kockacukor s más eféle, Oh, de az ideális lelkű asszonynak, aki a lelkén nek jobb felét adta oda az istenadta népnek, amikor a kis faragatlan tuskókkal keservesen vesződött reggeltől késő estig, ugyan hogy is jutott volna eszébe I gyanakodni! Közben tavasz lett. Az almafák javába bontogatták szinnocskáikat. Egy