Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-04 / 80. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY nevében köszönt és üdvözöl. Beszéde további folyamán megemlékezett az államsegély igénybevételéről s határozott hangon, meglehetős erős szavakban adott kifejezést a „Ne temere" kezdetű pápai bulla elleni tiltakozásának, amely a vallásfelekezeti b

Ake feldulásán kivül a protestáns felekezetek kisebbítését és a katholikus klérus hatalmi törekvéseinek előmozdítását célozza. Kifejtette, hogy a pápai bulla ellentetben áll országunk törvényeivel és legnagyobb államférfiaink gondolkodásával, különösen pedig az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásával. Indítványozta ós indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az egyházkerület utján a konventhez felterjesztés intéztessék az iránt, hogy a bulla Magyarországon ne hirdettessék ki. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után kiilömböző elnöki bejelentések történtek s felolvasás után tudomásul vétetett az esperes jelentése. Majd a szavazóbizottság jegyzőkönyvei terjesztettek elő s az újonnan választott tisztviselők közül dr. Oláh Antal jegyző, dr. !K u n Anial ós dr. B a á n Zsigmond ügyészek letették a hivatalos esküt. Azután az egyházközségek különféle természetű ügyeinek tárgyalására tért a közgyűlés. Békésmegyét érdeklő ügyek között legfontosabb volt a csabai egyház osztályba sorozása. A csabai egyház ugyanis eddig még szavazási joggal nem birt a közgyűléseken, mivel nem volt osztályba sorozva. Többek hozzászólása után a közgyűlés Csabát a negyedik osztályú egyházak sorába iktatta. A többi, kisebb fontosságú békésmegyei ügyek nem igen vették igénybe a közgyűlés idejét. Az egyházközségek különböző tartalmú bejelentéseit jóváhagyólag tudomásul vették. Igy tudomásul vették például Mezőberény iskolaépítési ügyben kelt jelentését, Orosháza kölcsönügyi jelentését, a békési egyház jelentését kölcsöne visszafizetéséről ós az egyházi jegyzőválasztásról. Tóth József dobozi tanitót a közgyűlés állásában megerősítette. Tudomásul vették továbbá a dobozi templom renoválásáról, Szeghalom csatornaépítési ügyéről, Köröstarcsa csere- és ajándékozási szerződésének megerősítéséről, Öcsöd Oláh Antal-féle ingatlanának eladásáról, a a gyulai egyháznak a tanítói korpótlók ügyében hozott határozatáról szóló jelentéseket. Yincze Ödön volt békési lelkész özvegyének nyugdija ügyében hozott békési presbiteriumi határozatot a közgyűlés jóváhagyta. A hódmezővásárhelyi egyház indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy Zsilinszky Mihályt, a bányai ág. ev. egyházkerület főfelügyelőjót legutóbb tartott beszódeórt, melyben a vallásszabadság védelmére kelt, üdvözölni fogja. A közgyűlés, mely iránt a második napon már nagyon csekély érdeklődést tanúsítottak a tagok, csütörtökön délután nyert befejezést. A kormány szociális tevékenysége. A földmivelésügyi minisztérium költségvetése. Nem volt még földmivelésügyi kormány, amely a társadalmi helyzet javítása terén annyit dolgozott volna, mint a jelenlegi; — és sohasem voltak m

Ag magyar kormánynak olyan elkeseredett ellenségei, mint a jelenleginek a szociáldemokraták. Ez különben nagyon érthető. A szociáldemokráciának főcélja az általános elnyomorodás, mert társadalom romboló törekvéseinek sikerét csak ebben látja. A szociáldemokraták ideális világot rajzolnak maguk elé, melyben nem lesz más, csak gazdag és nagyon szegény. E két véglet aztán egy óriási forradalomban összeütközik s a harc a munkásság győzelmével végződik, amely után jön az ideális társadalom, az egyenlőség társadalma. A szociáldemokraták éppen ez okból ellenszenvvel viseltetnek minden oly szociális tevékenység iránt, mely ideálukat, az általános elnyomorodást meggátolja. Rendkívüli animozitással vannak eltelve különösen a földmivelésügyi minisztérium iránt, melynek a szociális munka terén legtöbbet kell dolgoznia. Magyarország a szó szoros értelmében véve agrárorszíg. A népesség legnagyobb része földmunkából él s a szociális törekvéseknek éppen ez okból legtermékenyebb talaja az úgynevezett parasztnépesség. A földmivelésügyi kormány éppen ez ellen dolgozik a legnagyobb erélylyel s működésének egyik fényes bizonyítéka a legújabb költségvetés is. A kiadás emelkedésénél a legszembeszökőbb az a tízmillió koronás tétel, a mely az országos telepítési alap gyarapítására fordítandó s a mely összeg az első részlete annak a 100,000000 koro| nának, amely a már teljesen kész s a •legközelebb a törvényhozás elé terjeszi tendő törvényjavaslat szerint, tíz évi egyenlő részletben a nevezett alap gyarapítására szolgál, s a mely összeg nemcsak a szorosan vett telepítési, hanem egyszersmind a birtok feldarabolási (parcellázási) tevékenység előmozdítására van rendelve. Ennek figyelembe vótelóvel az említett 10,000.000 koronás első részlet, miután abból az országos telepítési alapnak a pénztári készletekkel szemben fönnálló, mintegy három és • félmillió koronás tartozás kiegyenlittetik, általában telepítési ós birtok földarabolási célokra, valamint haszonbérleti alapon létesítendő szövetkezetek támogatására, s a kormány egész birtokpolitikái tevékenységének előmozdítására fog igénybe vétetni. A megokolás szerint messze vezetne annak bővebb kifejtése, hogy hazánkban a helyes birtokpolitika, — amely pedig megfelelő anyagi eszközök nélkül meg sem kezdhető, ugy állami, mint általános közgazdasá i szempontokból mily elsőrendű fontossággal bir, s igy egész röviden csak arra utalunk, hogy eddig, miután a telepítési alap a kellő pénzkészlettel nem rendelkezett, a kormány igen gyakran nem volt abban a helyzetben, hogy egyes eladás vagy árverés alá kerülő nagyobb birtoktestek megszerzésével egész vidékek jövendő gazdasági alakulására és fejlődósóre kellő befolyást gyakorolhasson. A mi pedig rendszerint történt s a minél több anyagi eszközök hiányában nem is történhetett, a birtok földarabolások terén az volt, hogy a kormány az eladók és vevők közötti közvetítésre vállalkozott, a földarabolási terveket államköltségen elkészítette s a vevők érdekében kedvező feltételű kölcsönök szerzése érdekében közbenjárt a nagyobb hazai pénzintézeteknél. Az első két irányban az állam közbelépése mindig sikerrel járt, de a harmadik irányban, amely pedig a jövendő fejlődés s a gazdasági megerősödés szempontjából a legfontosabb, az állami tevékenység sikere a pénzpiac mindenkori alakulásától függött, s igen sok esetben a kormány, hogy a vevők részére elfogadható föltételeket biztosithasson, kénytelen volt ' nagyobb áldozatokat hozni, s oly irányban kockázatot elvállalni, a melyek tulajdonképpen a közvetítő szerepével is | ellenkeztek. Mindez a jövőben elkerül f hető lesz, mert ha az alap állandóan a ; megkívánt pénzkészlettel rendelkezni í fog, magát az egész hitelműveletet is az j alap bonyolíthatja le, s annak leszámo; lása iránt csak akkor fordul a pónzpiacj hoz, midőn annak helyzete a kielégítő megoldást már előre biztosithatja. Az országos telepítési alapnak a törvényjavaslatban komtemplált nagyobb dotálása tehát nemcsak az egész telepítési és birtokföldarabolási tevékenységnek sikerét biztosítja, hanem az államkincstár érdekét is megvédi A gazdasági munkások érdekében a gazdasági munkásházak építésének előmozdítására szolgáló eddigi 300.000 korona hitelt a miniszter 1909. évre 500.000 koronára irányozta elő s igy 200.000 koronával fölemeli, hogy ennek segítségével a munkásházak építése iránt állandóan fokozódó érdeklődést, megfelelő állami támogatás engedelmezésóvel föntartva s a munkások részére otthont teremtvén, őket mint megelégedett s hasznos elemet, állandóan az országhoz kössön. Különböző irányú mezőgazdasági szövetkezetek támogatására 1909. évre a miniszter összesen 200 000 koronával nagyobb hitel engedelmezósót kéri, amivel ez a hitelrészlet 694.000 koronára emelkedik, ami a múltban 1900. év végéig e cimen engedelmezett 80.000 koronával szemben abszolúte véve is lényegesnek mondható s módot nyújt a kormánynak arra, hogy minden helye3 irányban működő szövetkezet támogatását és megerősítését céltudatosan foganatosíthassa. A ragadós állati betegségek, mint a lépfene, sercegő üszök ós sertésorbánc elleni védojtóanyagok termelésével fölmerülő s óvenkint ismétlődő költségekre a rendes kiadások között 200.000 korona, mig az ojtóanyag termeléséhez szükséges épületekre, istállókra, kezelési és raktárhelyiségekre, valamint ezeknek berendezésére a rendkívüli kiadások „Beruházások" cime alatt 215.000 korona irányoztatik elő. Gazdasági egyesületek segítésére 50.000 koronával nagyobb hitelösszeg irányoztatott elő. Megfelelő közlegelők hiányát állattenyésztésünk nagy mértékben érzi, a miniszter gyökeresen azzal óhajt segíteni, hogy a közlegelők létesítésének, szerzésének és javításának előmozdítására szolgáló hitelt az eddigi 200.000 koronáról 300.000 ;koronára emelte föl. A vetőmagtenyésztési intézet gyorsabb fölállítása érdekében, amelynek létesítéséhez az első részlet 1908. évben engedélyeztetett, a miniszter 130.000 koronát s igy 45.000 koronával többet vett fel. Jelentékeny tétel továbbá a selyemtenyésztés emelése cim alatt állami selyemsodrógyárak építésére ós berendezésére előirányzott 440.000 korona beruházási hitel. A vármegye közutai. Államosítják a közutakat. Hogy Békósvármegye a közutak jókarban tartására óá uj utak építésére mily nagy összegeket áldoz, annak élénk bizonyítéka a jelenlegi, két évre szóló közúti költségvetés is. Az 1909. évre megállapított költségvetés a kölcsönökkel együtt 2,306.308 korona bevétellel és 2,207.832 korona kiadással zárul. A maradvány tehát 98.476 korona. Az 1910-ik évre pedig 584.477 korona bevétel ós 579.183 korona kiadás van előirányozva. A maradvány tehát 1910-ben 5294 korona. Legutóbb két ut ópitósót tervezi a vármegye. Egyik Öcsöd ós Mezítur között mintegy 3 kilométer, a másik Gyoma és Körösladány között mintegy 18 kilométer hosszú. Mindkettő a beruházási hitel terhére épül. Az Öcsöd—mezőtúri ut október 27-én, a Gyoma—körösladányi ut munkálataira pedig október 15-én tarbluzt, waffenrokkot, nadrágot ós bakkancsot is. Mindenből ad jó nagyot, bővet, csak a bak ancsból szűket, keményet, ftogy majd letörik a lába benne. Mikor igy felöltöztette ujjonan az önkéntest s köpönyegéből is levágott öt ujjnyit, megvizsgázza : mit tud, mit tanult?' A bakkancs nehéz, szokatlan, töri is a lábat s igy bizonyos, hogy nem sikerül se az ugrás, se a mászás. Kapitány ur Komorovcsák akkor mindjárt kimondja a szentenciát. — Hallatlan dolog! Ön intelligens embernek tartja magát, még talán valamilyen diplomája is van és nem tud átugrani egy árkot ? Hogyan lehetett önből önkéntes? Ilyenformán megy végbe a vizsga praktikus része. A theoretikus része pedig igy: Kikérdezi a reglamából. Ezt ugy kell tudni, mint a Miatyánkot. Ha nem tudja ilyen jól, mindjárt becsukatja a kaszáriiyaáristomba ós ezzel vége a vizsgának. De ha tudja, ugy példákat ad fel megfejtés végett. Mit csinálna háborúban, vagy abban az esetben ilyen és olyan körülmények között? Jót mondasz : nem használ; ostobaságot beszélsz; nem árt. A következmény mindig csak az, hogy ostoba tökfilkó vagy, aki csak kaszárnyaáristomba való. Kedvenc feladata a következő: — Ön századparancsnok és századával egy hegyszorosban áll. A hegyek megszállva két ellenséges brigáddal,'tüzérséggel, háta mögött és előtte egy ellenséges divizió. Mit csinálna ön ebben az esetben, mint századparancsnok ? Az önkéntes előszedi minden taktikai tudását s ugy fejtegeti a rettenetes kérdést. Kapitány ur Komorovcsák pedig csak nézi, csak hallgatja. Mikor pedig ezt is, azt is megunja, igy szól hozzá : — Kedves tanár ur, — ha valakit nagy szamárnak tart, azt mindig tanár urnák szólítja — látom, hogy önnek semmi katonai talentuma nincs s figyelmeztetem, hog.y erőltesse meg magát, tanuljon, mert okvetlenül meg fog bukni. Mert ha önt egy nyomorult századdal annyi tenger sok ellenség körülvette, akkor önnek csak két kommandó szava van s egy kötelessége. A két kommandószó pedig ez : Térdre ! Imához ! Kötelessége pedig az, hogy ott rögtön meghalljon. Ezzel sorsa eldől az önkéntesnek. Nehéz napok következtek rá. Kapitány ur Komorovcsák megteszi szobaparancsnoknak s azt is megparancsolja, hogy a legénységgel együtt aludjék. Igy a szoba minden legényéért, minden egyes felszerelóseért, minden ruhadarabjáért az önkéntes a felelős. Ő lakol érte, ha infanterist Kolozsi Mihály bakkancstalpából hiányzik egy szeg . . . Őt csukja be a kapitány, ha valamelyik legény megbetegszik, hogy miért nem vigyázott jobban egészségére. Ha egyik elalszik a vártán, ha másik eltéveszti a fegyverfogást, ha a század rosszul execiroz és ha a kapitány urnák rossz álma van: mindennek oka csak az önkéntes. Emlegeti is reggeltől késő estig a nevét a kapitány ur és nagy káromkodás közben hol tanározza, hol szamarazza. Ez a kettő egyet jelent nála. A gyakorlótéren őrnagy ur Drupkovics, a zászlóaj parancsnok szemlét tartott a század felett ós semmivel se volt megelégedve. Ezért összeszidta Komorovcsák kapitányt. Mikor az őrnagy eltávozott, a kapitány ur tovább execirozott a századdal. Kiadta a vezényszót: — Marsolni! -Direkció ott az ég alján a négy fa közül a középső. Mars ! A század elindult. A jobb szárnyon levő szakaszvezető kétségbeesetten találgatta magában: me- ' lyik is a négy fa közül a közópső, amely j felé irányítani kell lépteit? Akárhogy törte a fejét, nem tudta kitalálni. Ennek következése az lett, hogy a század lassankint szóthullott. A kapitány ur emiatt nagy haragra lobbant Állj-t! vezérelt és kegyetlenül szidni kezdte az önkéntest, aki tönkre teszi egész századát. Végül ráborult a lova nyakára s mint valami oltáron, összetett kézzel i

#gy imádkozott: — Örökkévaló, mindenható Isten, tekints reám, szánj meg ós szabadíts meg ez átkozott önkéntestől! Az egész század harsogó nevetésben tört ki. Főhadnagy ur Kaszovics azonban nagynehezen komolyságot erőszakolt magára s odalépett a kapitány ur elé : — Kapitány urnák alássan jelentem, önkéntes csak egy van a századnál. De ez egy sincs itt. Otthon maradt a kaszárnyában, mert napos szolgálatot tart. A kapitány ur elsáppadt. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült lován, nyitva maradt még a szája is. Aztán mérgesen belevágta sarkantyúját lova oldalába és elvágtatott. Azt se mondta, hogy befellegzett. Néhány napig békét hagyott az önkéntesnek. Sőt mikor a brigadéros ur megdicsérte a gyakorlótéren) kimaradási engedélyt is adott neki egész éjjeli tizenkét óráig. Ezzel akarla jóvá tenni, hogy olyan csúnyán lehordotta a gyakorlótéren'. Nem sokáig örülhetett azonban a kimaradási engedélynek. Még akkor éjjel találkozott a városban a kapitány úrral. Lehetett jó három óra. Majdnem mosolyogva szalutált a kapitány urnák. Ez megállott, megnézte óráját, aztán az önkéntes után kiálltott: — Hány óra lehet, tanár ur? A kérdésből már tudta az önkéntes, hányat ütött az óra. — Tizenkettő elmúlt, jelentem alássan. — Igenis elmúlt és ön reggel jelentkezzék rapportra! Jelentkezett. Keményen lehordotta, elvette tőle az irásos engedélyt s a szeme e'ött összetépte. Igy volt az önkéntesnek egy esztendő alatt egy napig kimaradási engedélye. Mint a többi katonák, az önkéntes is hamar hozzászokik a kapitány ur szitkozódásaihoz. Szinte furcsán' érzi magát, ha egy nap véletlenségből minden baj nélkül mullott el. Olyasfélét kezd érezni, hogy talán nem is önkéntes már, hogy a kapitány ur reá se hederít. Némelyik pedig tul is jár a kapitány ur eszén, mint ahogyan túljárt egy önkéntes társam. Most gazdatiszt valahol az Alföldön. Egy reggelen rábízta a századparancsnokságot, a kapitány. Az önkéntes tudta, hogy ebből okvetlen baj lesz. Azt a parancsot adta neki, verje el a Száva hídjáról az ellenséget s foglalja el a hidat. A parancsot annak rendje és módja szerint teljesítette. Elfoglalta szuronyrohammal a hidat, sőt még egy kisebb csapattal üldözte is a láthatatlan ellenséget. Azt hitte sikeresen hajtotta végre a parancsot. Dőre hiedelem volt. A kapitány ur kijelentette, hogy ostobább embert nem látott és amellett bizonyozott, hogy a cigánytrombitás a feladatot sokkal sikeresebben végrehajtotta volna. Az önkéntes nem sokat törődött a szidással. De azért ugy mutatta, hogy nagyon lelkére vette az esetet. Magába mélyedve szomorkodott. Kapitány ur Komorovcsák ezt természetesen mindjárt észre vette, de az