Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-27 / 69. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 69-ik szám. Csütörtök, augusztus 27. mm BEKESMEBYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbeiűl is. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES Laptulajdonos: RZIHELS7KY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Bevonul a kultura. Békéscsaba, augusztus 26. A végét szántjuk már augusztusnak és lassú ütemben kezdenek torlódni az események, amik végérvényesen nyakára hágnak az idei nyárnak. Ennek, a csak a meteorológiában elütő, de egyébként évről-évre egyazon módon szürke, csöndes nyárnak. És jön a maga friss, egészséges szenzációival a szeptember és jön vele az ősz. A kicsinyes, kisvárosi vonások talán sehol sem domborodnak ki olyan markánsul a nyár idején, mint éppen Békésmegyében. A nyugtalan vérű megye mintha álomra hajtaná le az augusztussal kőfejét és a halk szunynyadás közben elakad minden fantáziája és halálos bágyadtan elpihen a lelke. A tarka-barka apró mozaikokból összerovott nyáréjek csöndben suhannak el és egy hajnalra — akárcsak egy varázsos mesét mondanánk — vidoran, telve acélos energiákkal, újból fölébred a nyugtalan vér. És a Körös partjain várva-várják már ezt az ébredést, mintha lefogná a nyár minden üterét az életnek, a kultura, az ipar és a kereskedelem minden zaj nélkül, d* egyben szimpla eredményekkel éli a mát, hogy holnap újból kezdje a maga csöndesre halkult mesterségét. Ellopta ez a nyár minden muzsikáját az életnek és a barnára pörkölt, napsütéses utcákon eltompult minden zaj és minden elevenség. Az első fecske: az iskolaszék ülése volt. S azután jöttek egymásután — az apró betűs személyi hírektől föl egészen a hasábos tudósításokig — a híradások. Mind életet, mozgalmasságot igér. Nagy problémákat, a régi sebeket és valami könnyű, káprázatos csillámlását a ködös, őszi estéknek. Mindennek föléje helyezve, nyomatékkal lesz aktuálissá az iskola Békésmegyében különösen. A most kezdődő szeptemberrel az iskolákat meggyarapitja az állam és több osztály áll ezentúl szolgálatába a népoktatásnak. Az öntudatosan, a magyarul való haladás kétségkívül nyert ezzel egy csatát, de oda tolakodik a dolog mögé valami csufondáris szatírával egy felkiáltó-jel. Ezen a gazdaságilag oly nagyon összekuszált magyar földön kezd rettenetes mérveket ölteni a diplomásnyomor, egyre mélyebben harap belé az organizmusunkba az a betegség, hogy nem bírjuk el az igényeiben erőn felüli uri osztályt. Vigyázzunk hát, hogy az életet ne vegyük továbbra is csak könnyelmű hazárdirozásnak és ne urakat, de munkásokat is neveljünk. A megkorhadt fundamentum helyére egy egészséges, józan akaratú alapzatot. És amilyen komoly, kemény ez a kérdés, olyan könnyű színekből verődik össze a kép többi részletében az őszi Békésmegye. A villanyfényes alkonyatokat visszaállítja a maga könynyelmü ragyogásába a korzó. Ez a nagystílű, ellenállhatatlan kerítő minden pompára és minden kényes hivalkodásra. Az utcák során megint szorosan egygyé szövődnek a nyár táján megritkult emberáradatok, egy kaleidoszkóp sokszínűségével öleli magához az élni vágyó publikumot — hiába, ez már refrén 1 — a nyugtalan vérű város. Zakatolva, jókedvű duruzsolással csap neki annyi örvénnyel aláfurt utjának, az élet. Az egykedvű, jámbor dallamok pattogó muzsikákban olvadnak át és mintha minden zajt, minden elevenséget egy láthatlan orkeszter ontana, könnyelmű, ro/.sdás félszegségek akarják majd elfeledtetni velünk, hogy milyen kemény, milyen elszánt és milyen gyilkos indulatu küzdelem ez az élet. Szeptember jöttével a nyári nagy csöndnek helyét fölváltja a mozgalmasság. Az utcának, a formának megelevenedésével egyidőben erős lendületet veszen a komoly munka is. A nyár beette a maga békés, nyugalmas csöndjét a hivatali szobákba is és a közgyűlési termek — egy-egy ülés alkalmával — nagyon kevés szót kellett hogy visszaverjenek. Most azonban, hogy jön az ősz, épp ugy sürü érben ontják majd a telegráfdrótok a híreket a dunaparti cifra palota mellől, mint ahogyan a régi elevensége veri majd föl a vármegye épületének, meg a városházának a tájékát. Közgyűlés Gyulán. Eladott városi épületek. — A 10 holdas örökség. — Felterjesztés a kormányhoz. — Mezőgazdasági szeszgyár Gyulán. Közgyűlésre gyűlt össze hétfőn a gyulai képviselőtestület. A közgyűlésen dr. L o v i c h Ödön polgármester távolléte folytán, dr. B u c s k ó főjegyző elnökölt. Ezúttal határozni lehetett abban a kérdésben is, hogy eladja-e a város és milyen összegért a még el nem adott városi épületeket? Bucskó Koriolán ismertette az ajánlatokat s közölte, hogy most a megjelent képviselőtestületi tagok számára való tekintet nélkül határozni kell az eladás kérdésében. A közgyűlés a tejszövetkezeti épületet a szövetkezetnek engedte át 10.000 koronáért, a katholikus iskolai épületet a róm. kath. egyháznak 8000 koronáért, az izraelita iskolai épületet pedig az izr. egyháznak 3000 koronáért engedte át s végül a főjegyzői lakot B i 1 i c z Sándornak adta el 9100 koronáért. Ezt az összeget is az uj városház felépítésére fordítja a város. Megírtuk annak idején, hogy Gyula város 10 hold földet örökölt Toldi Jánosnétól. Ezt a földet megtartani nem áll érdekében a városnak s ezért javaslat terjesztetett a közgyűlés elé, hogy adják el azt. E kérdésben azonban nem határozhattak, mert a képviselőtestület tagjai nem jelentek meg kellő számban. Régi ügye már Gyula városnak az ovódák államosítása. A városnak ezen ügyre vonatkozó kérését több izben elutasította már a miniszter. Most újból azt határozta a közgyűlés, hogy felterjesztésiig kéri a kormányt az ovódák átvételére, mert a városnak nincs anyagi erőforrása ahhoz, hogy felépíthesse az ovódák épületeit. Ellenben azt proponálja a város, vegye át az ovódákat az állam, építtesse ujjá azokat s ennek ellenében a város 50 esztendőre leköti a 3% os iskolai pótadót. A mezőgazdasági szeszgyár ügyében is ujabb felterjesztést intéz a város a kormányhoz. A gyulaiak ugyanis ettől a gyártól várják anyagi helyzetük javulását s ezért minden törekvésük már évek óta abban a célban összpontosul, hogy ezt a szeszgyárat felépíthessék. A hétfői közgyűlés elhatározta felterjesztésileg arra kérni a kormányt, hogy a szeszkontingensből Gyula városát is részeltesse. Békésmegyei Közlöny tarcájaA szarvasi strázsahalom... (Népdal.) A szarvasi strázsahalom, Kopár halom, beh kerek! Fájó szived, kis galambom, Én miattam kesereg. Hogy elvisznek katonának, Szép szemed ne sirasson : Hej! oda is szép legény kell S nem valami vén asszony! Két esztendő s néhány hónap Nem a világ, édesem! Akkor aztán azt a cifra Honvédruhát leteszem ; S fent az égen, derült égen, Nem lesz aztán több ború: Ha felragyog fejeden a Menyasszonyi koszorú. Letérdelünk a templomban, Oltár előtt, pap előtt, Aki akkor két szerető, Forró szivet összeköt. — S Szarvas mellett kizöldül majd Az a kopár őrhalom, Ha már neked azt mondhatom : Feleségem, angyalom ! Gajdács Pál. A próba. Miss Lucy Wynford a plajbászkirály egyetlen leánya volt. Atyja, a plajbász-tröst vezére, egyqd-uralmat gyakorolt a világ összes plajbászainak ára fölött. Mert ő gyártotta a legjobbakat. Az ő gyártmánya fekete volt, mint a szén, puha, mint a vaj és könnyű, mint a pehely. Szinte lebegett a papiros fölött és lágy, gömbölyded betűk kerül- ( tek ki alóla. Nem csoda, ha néhány esztendő alatt meghódította a világpiacot. Mindenki csak Wynford-ceruzát kért, a yankee épp ugy, mint a hottentotta, a francia épp ugy. mint a mandulaszemű japán. Ennek előrebocsátása után az olvasó természetesnek fogja találni, hogy Mr. Wynford még amerikai fogalmak szerint is óriási vagyont gyűjtött s a plajábszok árait ugy dirigálta az egész földgömbön, mint magunkfajta igénytelen halandó az órája mutatóját. Ha Mr. Wynford rosszul aludt, a plajbászok árai másnap óriási ingadozást mutattak; ha ellenben jól töltötte az éjszakát, vagy a kis Lucy rámosolygott az édesapjára, a ceruza ára szilárd volt, mint a sziklatömb. A plajbászkirály felesége korán elhalt. Lucy alig-alig emlékezett az édesanyjára. Négyéves volt mindössze, mikor anyja tetemét kivitték a Wynfordpalota hatalmas, diszes kapuján. Mr. Wynford őszintén megsiratta hitve- | sét, aki hü társa volt akkor is, amikor i még heti husz dollárért naponta le kellett szállnia a bányaüreg fekete tor- I kába, akkor is, amikor milliók urává j lett s a munkások ezrének parancsolt. Hogy a gyöngéd anyai szeretet melegét némiképpen pótolja, Lucyje mellé vette egyik távoli rokonát, miss Bettyt, aki az élénk eszű, gyönyörűen fejlődő leányra ugy vigyázott, mint a szemelényére. O maga ismét a munka lázas förgetegébe vetette magát s egyre gyarapította mérhetetlen vagyonát. Igy szállottak tova az esztendők. Lucy húszéves lett s az imádók egész raja iparkodott megközelíteni a dúsgazdag egyetlen, gyönyörű leányát. Egy napon Mr. Wynford fölkereste Lucyt a szobájában Lucy az ablaknál állott és merengve nézte, mint siklanak át a kerti fákon a leáldozó nap utolsó — Édes lányom, — kezdé a szokottnál komolyabb hangon az apa — érzem, hogy öregedő vállaim a munka terhét már alig-alig birják. Nyugalom után vágyódom. Ezt a nyugalmat nagyon megédesítené, ha a te boldogságodban gyönyörködhetném. Szeretném, ha férjhez mennél. A világért sem sürgetlek, csak azt kérem tőled, nézz körül egy kissé, a választást teljesen reád bizom. Ahhoz mehetsz akihez akarsz, akár gazdag, akár szegény. Nem akarok egyebet, csak hogy boldognak, megelégedettnek lássalak. Ezzel homlokon csókolta a leányát és kiment. A sok fiatal ember közül, akik a Wynford-palotábanjmegfordultak, Lucynak kettőn akadt meg a szeme. Mr. James volt az egyik, Mr. Harry a másik. Mindakettőhöz erős rokonszenv vonzotta, de az érzései analízisében nem jutott el odáig, hogy választhatott volna közülük. Ha Mr. James sel beszélgetett, azt hitte, őt szereti. Ha Mr. Harry jelent meg, ennek a modora bilincselte le. — A kettő közül egyik a férjem lesz, — mondotta magában, amikor apja ' távozott — de hogy melyik, azt e pilla natban még magam sem tudom. A csöndesen szétterülő alkony még gondolatokba merülve taláta őt. Egyszerre felugrott ós csöngetett Bettynék. Az öregedő kisasszony arca megjelent az ajtóban. — Kérlek, Betty, — mondá Lucy — jer ide az Íróasztalomhoz, fogj tollat és írjad, a mit diktálok: Mélyen tisztelt uram ! Egy szerencsétlen ember, aki önt távo i rokonának nevezheti, összekulcsolt kézzel könyörög, mentse meg attól, hogy öngyilkossá legyen. Itt fekszem a Lincolnkórházban s betegségem egészen elgyöngitett. Szerdán már el akarnak innét küldeni, de oly nyomorúságban vagyok, hogy egy falat kenyeret sem vehetnék magamnak. Könyörgök, látogasson meg engem holnap, kedden délután 5 órakor és segítsen rajtam Bocsásson meg, hogy megszabom az órát is, de látogatókat csak pont öt órakor bocsátanak be, szerdán pedig már nem találna itt. Számítva az ön nagylelkűségére, vagyok: M. Hartings. — Ugy! — mondá Lucy, — köszönöm. Most ugyanezt a levelet másold le, mindakettőt tedd borítékba s az egyiket Mr. Jamesnek, a másikat Mr. Har ry nak fogod megcímezni. A leveleket tüstént postára is adhatod. — De mit jelentsen ez ? — nyugtalankodott Betty. — Bizd csak rám, kedves Betty. Alig hogy Betty a levelekkel eltávozott, Lucy az iróaszatalához ült és szintén két egyforma levelet irt. Az egyiket Mr. Jamesnek, a másikat Mr. Harrynak. A levél igy hangzott: Holnap, kedden délután pont öt órakor várom önt teára és egy kis bizalmas beszélgetésre. Lucy Wynford. A leveleket megcímezte és az inassal nyomban a postára adatta. Másnap délután, kevéssel öt óra előtt, Lucy izgatottan sétált fel és alá a szobájában. — Melyik ? Melyik ? — sóhajtozta. Majd hozzátette : Hátha mindakettő" ? ! E pillanatban az óramutató az öthöz ért. Ugyanakkor a palota kapuján elegáns fogat fordult be. — Betty! Betty! - kiáltotta Lucy. — Valaki jön . . . ! Mr. James, vagy Mr. Harry ... Nem tudom, melyik ... Kér-