Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-05 / 19. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyamjaik szám. Csütörtök, március 5. BEEESHEfiYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A választói reform miatt. Békéscsaba, március 4. Recsegés, ropogás tölti be a mindenséget. Valami khaotikus zűrzavar kezdi elborítani politikai világunkat. A nagynehezen összetákolt rend, melyet eddig is támogatni, foltoszgatni kellett, immár felmondja szolgálatait es közel, a lehető legközelebb van a nagy, a végső összeomlás. Oh nem félünk mi attól, hogy ez az összeomlás valami nagy veszedelemmel járna. Amit maga a!a fog temetni, az immár elég korhadt, megérett a pusztulásra, ami pedig erős, ép, egészséges, az most is győzedelmesen fcg megbirkózni a kataklizmával. Talán nem kell hosszasan fejtegetnünk, hogy mi az ép, az egészséges jelzővel a függetlenségi pártot illetjük. Azt a pártot, melynek immár nem szabad meghnnyászkodnia, melynek programmját nem szabad dugáruként csak titkon, rejtegetve hirdetni, hanem igenis, melynek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy végre felhagyjon az önmegtagadással és maga fogja kezébe az állami élet gyeplőit. Elég volt. Azok a remények, melyeket a koalícióhoz füztünk, nem va lósultak meg. Minden a régi mederben folyik tovább. Nincs bizalmunk egy kormányhoz, mely titokban, orozva dolgozik a jövendő politikai élet legfontosabb problémáján, az általános választói jog kérdésében és aki csak azt sejteti, hogy az nem lesz olyan, hogy a magyarság követelményeinek megfeleljen. Aki azzal védelmezi a házszabályok tervbe vett revízióját, hogy az múlhatatlanul szükséges lesz, mert az uj választási törvény alapján sok nemzetiségi fog bekerülni a parlamentbe, az nem barátja, de ellensége a magyarságnak. Hogy szabad egy belügyminiszternek még csak arra gondolnia is, hogy a magyar nemzet, a magyar állameszme legvadabb gyűlölőit beengedje az alkotmány sáncai közé?! Kinek van erre szüksége ? A magyarságnak épp oly kevéssé, mint a belügyminiszternek. Minden másra pedig fütyülünk, a magyarság érdekén kivül. Elhisszük, hogy az udvarnak talán kellemes lenne egy nemzetietlen többség, elhisszük azt is, hogy a nemzetiségiek szívesen vonulnának be mennél nagyobb számban a parlamentbe, csakhogy ilyesmire tekintettel nem lehetünk. Ebben az országban csak az lehet joggal biró és jogokban részesülő ember, ki aláveti magát az állam alaptörvényeinek és ki előtt a magyar államnak eszméje szent és sérthetetlen. Aki nem tartja érdemesnek ezt a nemzetet arra, hogy nyelvét megtanulja, hogy évezredes törvényeinek meghódoljon, annak nem szabad megengednünk, hogy egyáltalán még szóhoz is jusson. Bűnös és vakmerő cselekedet lenne tehát egyetlen ember szeszélyére bizni, hogy miként akarja megcsinálni a választási törvényt. Végtére is politikailag nagykorúak vagyunk és eszünk ágában sincs, hogy orrunknál fogva vezettessük magunkat. Andrássy gróf nem akarja elárulni előttünk titkát, pártja helyesli álláspontját, vonuljon tehát titkává és pártjával együtt félre és adjon helyet, kevésbbé óvatos politikusoknak. Üdvözöljük tehát a függetlenségipárt akcióját, melynek az a célja, hogy a kormányzásban, a nemzet vezetéséj ben megint sovén szempontok jussanak érvényre. Ez a függetlenségi pártnak leghatalmasabb, leggyönyörűbb elhatározása és nem lesz ebben az or| szágban senki, aki lépését nem fogja j helyeselni. A strucpolitikából elegendő volt a kostoló. Nem kérünk többet belőle. Sorok a megyegyüléshez. A közönség véleménye. Hogy kell rendet teremteni? Igen tisztelt szerkesztő ur ! B lapjának a megyegyülésről szóló referádájában megelégedéssel ós megnyugvással olvastuk azon észrevételét, hogy a mindinkább elfajuló vitatkozási hang megfékezésére az elnöklő főispánnak nagy erélyt s az általános közállapotok szanálására kíméletlen szigort kell kifejtenie. Megyebizottságunk valamennyi tagjának — igy vélem — meggyőződésével találkozott szerkesztő urnák észrevétele, mely szerint sajnálatosan nélkülöztük ezen erélyt a múltkori megyegyűlésen s nélkülözzük a szigor, mindennapi hivatásteljesitésében is a főispánnak. A megyegyülés után egyesektől magyarázatot hallottunk, mely a főispánnak álláspontját óhajtotta igazolni és amely magyarázat állítólag magától Dőry Páltól származnék, akinek az az elve, hogy békés eszközökkel hamarább „meg lehet nyerni" a zugolódókat. Hát ez az elv nem állhat meg, mert azok, akik megyebizottsági közgyűléseinkben lebalimihályozzák tisztviselőinket, akik legazembereznek mindenkit, ha nem hallgatják meg programbeszédszerű értelem- és beszédgyakorlataikat, akik megittasultan a „hivatottságtól" terrorizálnak és sértegetnek, — azok nem zúgolódók, hanem heccmeiszterek s már a közgyűlés tekintélyének megóvása is azt parancsolja az elnöknek, hogy határok közé szorítsa rakoncátlankodásukat. Ámde hogy Dőry Pálnak állítólagos álláspontja nem fedi elvi meggyőződését, ezt következtetni merem abból a rendreutasitásból, amelyben részesítette Áchim L. Andrást, mikor ez Apponyit „népcsalónak" nevezte. Dőry itt nyomban csengőt rázott s konstatálni kívánta, hogy Apponyi tetőtől talpig gentleman. De hiába vártuk a rendreutasitást a tisztviselők megtámadtatásával kapcsolatosan. Pedig nem azt kívánják a megyei érdekek, hogy Apponyi tekintélye reperáltassék, hanem azt, hogy a megbántott tisztviselőnek nyomban elégtétel szolgáltassák. Csabán már hallani lehet a néptől, hogy ha Áchimnak ne:n volna igaza, akkor a főispán nem hagyta volna beszólni. A nép körében büntethetlennek mondja Áchimot a köztudat azért is, mert a nagyváradi esküdtszók még most sem tárgyalja az ügyeit. Mennyivel inkább erősödik meg tehát az a meggyőződés, hogy az „urakat" büntetlenül lehet gyalázni, ha még a megyabizottság szine előtt is — mindnyájunknak nagy megbotránkozására — rendreutasitás nélkül kirohanásokat intézhetnek egyesek lisztviselőink ellen. Nekünk nem azért kell a főispán, hogy föl ne billenjen a pad. A mi vármegyénkben fontos ós jelentőségteljes az a móltóság, amelyet csak az az egyéniség tölthet be, kiben a jogtisztelet erős határozdttsággal, eréllyel ós részrehajtatlan szigorral párosul. Aki nem részese ezeknek a tulajdonoknak, az nem ebbe a vármegyébe való. Hinni akarom és hiszem azonban, hogy Dőry Pál később rövidebbre fogja a közéleti szereplőknek gyeplőjót s nemcsak akkor ráz csengőt, ha Apponyit bántják, hanem mindannyiszor, ha a durva hang a közgyűlés tekintélyét sérti. Békési. Békésmegyeí Közlöny tarcája. AB a tüzes ók. Az a tűzesők, amit egykor Hév tavaszban kaptam tőled, — Az a tűzesők még mostan is Égeti az agy velőmet. Emlékemben ugy lobog fel, Mint egy örökfényű fáklya, S bevilágít a rég eltűnt Odaveszett mennyországba. Endrődi Sándor. Vizsgálat. - A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Lengyel Géza A harmadik felsőben vizsgálat indult, jobban mondva nyomozás, mert a vizsgálat alatt egészen mást értenek az iskolában. Tehát nyomozás indult Szerelmes levelet találtak Ilkánál. A levelet ő irta számtalan óra alatt, mig a Kovácsics kisasszony misztikus példákat rajzolt a táblára. A kisasszony nagyon el volt merülve a számrengetegbe, m egyegy gyors oldaipillantással meg tudta állapítani, hogy Dobó Sárin, a tanácsosók leányán, megint uj bluz van, nehéz flancos selyem, amilyenhez ünnepen sem jut egy szegény segédtanitónő és hogy Ilka két könyökét padra téve, a jobb arcát egészen a papírra fektette, ír. Ilyen buzgón nem szokás jegyezni a hármasszabály rejtelmeit. A következő pillanatban már keservesen sirt Ilka. A kisasszony pedig felháborodva olvasta a levelet. Itt indult meg a vizsgálat. Komolyan, amilyen komolyan sehol, sem a törvényszéken, de tán a mennyei bírák előtt sem intézik az emberi bűnöket, csakis az iskolában. Bizony Ilkán kivül a fél osztály belekerült a bajba. Az első nap hősiesen állották a vallatást, a második nap azonban árulók jelentkeztek és kiderült, ki szokott gimnázistákra várni az uton, ki szerelmes az igazgató urba, ki küld leveleket soha nem látott, nem is létező személyeknek, csak azért, mert kell levelet irni, amikor a tizennegyedik év felé közeledik a lány ós sok Jókairegényt olvasott. A vizsgálat során kompromittált fél osztály éktelenül sirt. A vizsgáló-bizottság megzavarodva állott előttük. Az osztályfőnök tanácstalanul nézett két hölgy kollégájára. A fiatal, szép szőkehaju Kovácsics kisasszonyra és a száraz, cvikkeres, fonnyadt arcú Fekete nagyságára. Az öre^ özvegyasszony nevetni szeretett volna. Az osztály mélységes elkeseredettséggel konstatálta, | hogy a tanár ur meg a nagysága csupa j engedékenység, de Kovácsics kisasszony I szigorú és kérlelhetetlen. Kiküldötte a , lányokat, aztán behivatta őket egyen- , kint. Előbb a tanukat, a kis árulókat, j Jött egy ragyogó, karikaszemü leány, j vékony és kicsi, de fürge, nyugtalan, egészséges. Ez még egészen gyerek, ez még bátran és nyitott szemmel beszól. Dobó Sáriról van szó. — A Dobó Sári — mondja a kis leány — most egy hete a mórtanból felelt. Hárman voltunk kint a táblánál, én álltam mögötte, utánam a Deutsch. A Dobó Sári nem tudta a derékszögű | háromszöget. Pedig óra előtt tudott mindent, mert nagyon jól érti a mértant. csak éppen ugy akarta, hogy most ne tudja. Erre a Melczer tanár ur odajött és kivette a krétát a keiéből és segített neki. Én nevettem, mert tudtam, hogy a Sári tudja a háromszöget, csak teteti magát, hogy nekem odasúghassa, hogy : Lökj meg. — Mi az, hogy lökj meg? — kérdezte a Kovácsics kisassszony. A kis leány nevetett: — Hát azt sem tetszik tudni? A három ember összenézett, értelmetlenül. A leány megmagyarázta: — A Sári szerelmes a Melczer tanár urba. Vagy mondjuk, hogy egy más tanár urba. Akkor kimegyünk felelni, a tanár ur véletlenül közel jön és aki mellette van, az azt mondja: lökj meg. Mire a másik meglöki, a Sári pedig vagy egy másik leány, véletlenül hozzáér a tanár úrhoz, akit szeret és ha nem néz arra, még meg is csókolhatja a ruháját. Á szapora beszédű kislányt hamarosan kiküldték. Faragó nagysága nem tudta fékezni tovább magát. Nevetett hangosan, vidáman. Az osztályfőnök, a dologban közvetlenül érdekelt Melczer tanár ur, azt mondta: — No de ilyet, sose hittem volna. Kovácsics kisasszony vörös volt, azután elsápadt és felháborodva jegyezte meg: — Ez borzasztó! — Nem is olyan borzasztó, — mondotta az öreg tanitóné. — Ne legyen olyan kérlelhetetlen, drágám. Hiszen maga csaknem olyan fiatal ínég, mint ezek az apróságok. Vagy ha ugy akarja, ezeknek az apróságoknak a nagyjai. A Dobó Sári, meg a többiek, már-már éppen olyan viruló, erős, kész leányok, amilyen maga. Hát ne haragudjon rájuk. Megfog a a leány kezét. Most vette észre, hogy a kis tanítónőnek egészen fehér az arca. Hogy összeszorítja a száját és lefelé húzódnak a vonásai — Gyerünk, hagyjuk abba az egész komédiát, — szólt hirtelen a Kovácsics kisasszony. Felállottak A Faragó nagysága megsimogatta a leány haját és a fülébe súgta.: — Meglökjem, drágám ? Asszonyoknak. A divat Általános panasz hangzik mindenfelől, hogy a gazdasági viszonyok soha nem voltak még olyan kétségbeejtően rosszak, mint most és nap-nap után valamely szomorú bizonyítékával vannak tele a lapok hasábjai. Meglehet, hogy igy van, de az már egészen bizonyos, hogy a mostaninál nagyobb fényűzésre csak a legrégibb emberek emlékezhetnek talán, amelynek ellensúlyozására megteremtették a biedermájer divatot. Nem is emlitem meg a bálokat, az előkelőbb hangversenyeket. Csak nézzünk körül egy-egy fényesebb szalónban, olyan egyszerű fogadónapon, amilyenből minden hónapra legalább kettő futja és bátran állithatjuk, hogy valósággal szemet kápráztató az a kép, mely elénk tárul. Régi közmondás : ruha teszi az embert. És ez talán sohasem volt annyira igaz, mint most, mert hogy ennyire szép minden nő, abban feltétlenül része lehet a sok szebbnélszebb ruhának és kalapnak. Mindamel-