Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-05 / 19. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. márc. 8. Kivándorlási „ügynökök" Egyenruhás hiénák. A hatóság figyelmébe. Békésmegyéből még most is nagyszámú csapatok indulnak el az Újvilág felé. A tanács, melylyel a hazatértek látják el övéiket, nem használ, mert ugyanekkor megkörnyékezik őket a kivándorlási ügynökök s az ő befolyásuk nagyobb a népre, mint a családtagoké. A kivándorlási akták legszomorúbb tanúsága a bennük rejlő szegénységi bizonyitvány, mely államiságunk tehetetlenségét bizonyítja a kivándorlási ügynökségek veszedelmes hadával szemben. Minél jobban megyünk a tavaszba, annál jobban működnek azok az apró emberek, akik néhány forintért, amit provízió fejében kapnak, embertársaikat viszik vásárra. Á kivándorlás Békésvármegyében még a most észlelhető visszavándorlás mellett is megmarad annak, ami volt. De azért még mindig képteleneknek látszunk arra, hogy ez ellen tenni is tudjunk valamit. Az eddigi intézkedések még anynyira sem bizonyultak célravezetőknek, hogy akárcsak a legprimitívebb bsábitást, a levelek szétküldését, is meg tudnók akadályozni. Napjában ezer és ezer kivándorlásra csábító irás érkezik az Alföldre s a posta nyugalommal kézbesiti azokat. Falvak, községek néptelenednek el, mert tehetetlenek vagyunk a kivándorlásra csábitó levelek szétküldésének megakadályozásában. Békésmegye községei közül ma is leginkább Endrőd az, amelyből legnagyobb a kivándorlás. Ez a szerény falu maholnap teljesen elnéptelenedik. Népe azérl panaszolja sorsát, mert ugy hallotta, hogy Amerikában jobb és könynyebb a megélhetés. Hiába kérdezték a község hivatalos emberei, hogy hon nan tudják mindezt!? Vagy nem válaszoltak, vagy nem mondták meg az igazi forrást, amelyre most lapunk utján is rámutat egyik endrődi olvasónk. Az endrődi tanyákon s magában a községben is időnként feltűnik egy zöld bluzos, katonasapkás férfi, aki nyiltan vallja, hogy egy hamburgi kivándorlási cég fizeti őt s küldte le Békésvármegyébe. Ez az ember hihetetlenül nagy és veszedelmes propagandát csinál a kivándorlásnak. Február hónapban újra összetoborzott egy 20 főből álló turnust, amelyet március hó végén „indít" útnak. Endrődről más községekbe is eljárogat s mindenütt akadnak, akik hisznek neki. Magunk részéről kötelességünknek tartottuk felhívni a hatóság figyelmét erre az egyenruhás ügynökre. Nem ártana, ha kellő erélylyel és szigorral járnának el becses személye ellen. A békésmegyei orvosszövetség közgyűlése. Bojkottálják a kenyértörőket. Zöldy János dr. kilépése. A Magyarországi Orvosszövetség Békésmegyei Fiókja hétfőn délután rendes évi közgyűlést tartott, melyen a tagok közül a következők jelentek meg: dr. Bárdos Arthur, dr. Kurtucz Valér, dr. Feldmann Ignác, dr. Décsy József, dr. Luxenburger Sándor, dr. Steiner Zs., dr. Reisz Miksa, dr. Hajnal Albert, dr. Klein S., dr. Wallfisch Ferenc, dr. Molnár Jenő, dr. Hajnal József, dr. üricz, dr. Vas Vilmos, dr. Szondi Lajos, dr. Nagy Ernő, dr. Simkó József, dr. Wagner Dániel, dr. Szamek Ignác, dr. Keleti, Ignác, dr. Kulpin Dániel stb. Hajnal Albert alelnök megnyitotta a közgyűlést és sajnálattal jelentette be, hogy Zöldy János szövetségi elnök lemondott állásáról, sőt a szövetségből is kilépett. Az alelnökök s általában a vezetőség több izben kérte Zöldyt elhatározásának megmásitására, de ő kijelentette, hogy a kimondott szótól el nem állhat. Hajnal Albert azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a bejelentést sajnálattal veszi tudomásul a közgyűlés annyival is inkább, mert nehezen'nélkülözheti a szövetség Zöldy Jánosnak tiz esztendőn keresztül tanúsított jóindulatát és működését. Ezután megemlékezett Hajnal a szövetség halottairól : dr. R a p c s á k Emilről és dr. Vörös Józsefről, akiknek családjához részvétiratot intéz a közgyűlés. Hajnal Albert megnyitó beszéde után dr. Wallfisch Ferenc, egyesületi titkár olvasta föl Zöldy János lemondó levelét, amelynek sorai azzal indokolják a lemondást, hogy a központi lett ha valaki azt a kérdést intézné hozzánk, hogy mi a divat és erre határozott választ várna, nem tudnánk rá megfelelni, mert a divat annyiféle, ahányféle az ízlés, és divatos minden, ami szép, tetszetős és nem közönséges. Gyakran egy ügyesen feltűzött redő nagyobb hatást kelt, mint a legszebben varrott ruha, amelyben semmi eredetiség sincs. Hölgyeink bodros, fürtös fejükkel, merész kalapjokkal, eredetien szép ruhájokban olyanok, mintha csak ideig-óráig, egy-egy vendégnapra szálltak volna ki a rámából, hogy aztán vissza is helyezkedjenek oda sejtelmes, szépséges képnek . . . Mire ezek a sorok napvilágot látnak, éppen vége a farsangnak is. Elég hosstu volt, volt mulatság bőven, talán soha sem ennyi, mint az idén. De aligha érik be vele a mulatni vágyók, mert hiszen még a böjtre is szokott telni a jóból elég, bár a bálok idejének akkorra vége. Néhány jótékonycélra rendezett mulatság, egypár házi-est, ennyi az egész. A március a farsang végét hozza meg és meghozza a tavaszi divatot is. Vájjon mit hoz ? Lesz-e valami olyan, ami még nem volt? Ne busuljunk, ha nem is lesz. A legjobb, ha megmarad olyannak, amilyen most: sokféle, változatos és egyéni. Amint azt már most is javában észlelhetjük, a japán divat teljesen letűnt. A mostani himzésininták perzsa és a hibásan töröknek mondott indiai modorban készülnek, amelyek a kasmir- vagy long-sál révén ismeretessé vált kagylómintáikkal ugy a rajzban, mint a szinek összeállításában művészien értékesek. Ezek a minták különösen a mellényszerü betétekhez alkalmasak, melyeknek az angol viseletnél mind nagyobb szerep jut. A kosztüm-ruha, melynek egyforma szövetből készül a szoknyája s a kabátja, csökkenti a kabát, köpeny s átvető fontosságát. E helyett még egyre izgatja a kedélyeket az ujj kérdése, vagyis, hogy milyen formájú ós hosszú vagy rövid legyen-e. Nos, valamelyes megoldásra eljutottunk ebben is: hosszú, sima kabáthoz az egyszerű, hosszú sonka-ujj felel meg; diszes, rövid kabáthoz a félhosszu, redős ujj, mely közepesen bő és diszes kézelője van. Ami a szöveteket illeti, fentartjuk, amit már máskor is megmondtunk: a bordürös (szególymintás) kockás ós csíkos szövet marad divatos a tavaszra is. Az olyan csikós szöveteket, melyeknek kockás szegélymintájuk van, kompozészöveteknek nevezzük és ha a szabó ért ennek a szövetnek a feldolgozásához, nagyon szép és eredeti hatást érhet el vele. A blúzokhoz való szoknyák közt a még mindig kedvelt berakott szoknyának most már komoly versenytársa akadt a harang- és tunikás-aljban. De még nagyon ragaszkodnak a berakott aljhoz, csak a ráncok szabadabbak, nincsenek annyira letüzve, ami erősebb csípőjű hölgyeknek kevésbbó alkalmas viselet. Épp igy vagyunk a könnyedén redőzött tunikával is. Amilyen szép viselet mindakettő a sugár termetüeknek, a kövérebbeket óva intjük tőle. A kalapot illetőleg még nem jutott dülőrea dolog. Mindenesetre elkeseredett harc folyik a nagy s a kis kalap között. A nagy kalap remek disze volt minden arcnak, miden ruhának, különösen ha a viselője tudott kellő mértéket tartani. Mindenesetre feltűnik majd a tokk- és különösen a barett-forma, az oly régen elhanyagolt amazon- és háromszögükalap. Egyik képtelen formája a várható divatnak a magas, egyenes szélű, vagy lekerekített kalap. Határozottan nem szép és ezért nagyon diszitik tollal, selyemmel, szalaggal és virággal. Reméljük, hogy nem akad sok kedvelője. szövetségnek a betegpénztár ós az orvosok állásfoglalása ügyében hozott határozata, melyet a kongresszus különben sem fogadott el, nem védi kellőleg az érdekek összességét, de még az orvosi tekintélynek sem tesz szolgálatot. Szamek és Keleti szövetségi tagok a mellett szólaltak föl, hogy küldöttségileg kérjék fel Zöldy Jánost a maradásra. Hajnal Albert, Wallfisch Ferenc és Reisz Miksa orvosok nem tartják szerencsés dolognak ezt a formát, amely csak eltaszítaná azon kérdésnek megoldását, hogy az elnöki tisztséget kivel töltsék be. Wallfisch Ferenc azt is hozzáfűzte felszólalásához, hogy a már eddigi érdemekre való figyelemmel is legméltóbban dr. Hajnal Albert töltené be az elnöki tisztséget. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette Wallfisch Ferenc propositióját és Zöldy utódául Hajnal Albertet választotta meg. Hajnal Albert köszönő szavai után megválasztotta a közgyűlés a szövetség tisztikarát. Alelnökök lettek: dr. Reisz Miksa és dr. K a c z v i n s z k y János. Titkár lett dr. Wallfisch Ferenc, pénztáros dr. Wagner Dániel. A választmányba a régi tagokat választotta meg a közgyűlés. Ezt követőleg a betegsególyző-pénztár és az orvosok közötti ismeretes konfliktussal foglalkozott a közgyűlés. Az Országos Orvosszövetség központja köztudomás szerint megállapodott a betegsegélyző pénztárak központjával az orvosok díjazása tekintetében, de ezt a megállapodást, nem akceptálta az országos orvos-kongresszus. Ennek folytán a központ ujabb tárgyalásokat kezdett a pénztárral s a vidéki szövetségeket arra kérte, hogy addig, míg a központ nem értesiti őket, ne folytassanak tárgyalásokat a vidéki pénztárakkal. Décsy József főorvos arra figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy a gyulai pénztár körleveleket intéz a magánorvosokhoz, akiket mézes Ígéretekkel arra igyekszik birni, hogy vállalják el a betegek gyógykezelését. Ez semmi más, mint csalétek s bár nem hiszi, hogy akadna egy is az orvosok között, aki kollégájának s az egész orvosi kar érdekeinek rovására nem tartaná be azt a kötelező iratban foglalt rendelkezést, amelyet aláirt, mégis tanácsosnak látná, hogy a közgyűlés keresse meg az orvosokat s figyelmeztesse őket, hogy ne válaszoljanak a megkeresésre. Ezt az indítványt Reisz Miksának azon javaslatával egyetemben, hogy a szövetség irjon át a pénztárhoz s értesítse őt megállapodásáról — határozaterőre emelték. Kimondották még azt is, hogy aki a megállapodásokat nem tartja be, azt bojkottálni fogják. Ez volt utolsó pontja a tárgysorozatnak s ezt követőleg Hajnal elnök a közgyűlést be is rekesztette. Földosztás VésztőnHarmincezer holdat pörölnek. Az eldarabolt Wenckheim-birtok. Nemrég különös irás érkezett a vármegyéhez. Az irás alatt vésztői nevek szerepelnek, amelyeknek viselői ősmagyar beszédhibával arra kérték a „nagyságos a 1 i s p á n y t", hogy a vésztői Wenckheim-birtokot adja vissza nekik, mert a Wenckheim-család csak egyszerűen elrabolta azt a község népétől. j Ezzel a kívánsággal több népgyűlésnek keretében is találkozhattunk : már. Mióta a szociálizmus boldogító j igéi megmaszlagositották a mi derék népünk gondolatkörét, sokszor akadhatunk ilyen csodabogárra az érvényesülés felé való törekvésében népünknek. Amit fejébe vesz egyszer ez a megmételyezett gondolkozású nép, vagy amit a latifundiumokról és a papi birtokokról vezérei beszélnek, azt ő mind megdönthetetlen igazságnak tekinti. Alkalmasint ez volt előzménye a vésztői szociálisták mostani követelésének is. Az alispánhoz intézett beadványt azzal kezdik, hogy minden nagybirtok a nép holdjaiból lett összelopva. Különösképpen ilyen a Wenckheim-birtok, melyért a tulajdonos soha egy krajcárt sem adott. A nép — mondják Vésztő község szociálistái — folyton szegényedik. Wenckheim ellenben nap-nap után gyarapítja a birtokát abból a tőkéből, melyet a nép javainak eltulajdonításával szerzett. Akik a Wenekheim-birtokok eredetét ismerik, tudják, hogy mennyire eltévelyednek az igazságtól vésztői polgártársaink, amikor hamis adatokra való hivatkozással bölcseknek vélik magukat. Egyébiránt ez a „botcsinálta bölcsesóg" állandó bajnak látszik Vésztőn, mert a szociálisták helybenlakó fiókvezetője nem mondhat el egy beszédet anélkül, hogy a polgári perrendtartás paragrafusait össze ne keverje és tévessze a büntetőtörvénykönyv szakaszaival. Hanem ahhoz már mégsem elég okosak a vésztői szociálisták, hogy ezt a bonyolult ügyet törvényes uton elintézzék. Fennakadás azonban nem törtónt. A falu népe elzarándokolt Mezőfi Vilmoshoz s neki akarta átadni az ügyet. Ámde Mezőfi sem érezte magát elég erősnek „visszapörölni" az egynéhányezer holdakat s ezért azt tanácsolta a vésztőieknek, hogy forduljanak „bizalommal" Nemes Zsigmond dr. aradi ügyvédhez. Nemes Zsigmond meg is hallgatta a szociálisták kívánságát, de kijelentette, hogy miután ő nem gazdálkodó ember s miután épp ezért valószínűleg nem is tart igényt a „visszapörlendő" földekből való részesedésre, csak 2000 koronáért hajlandó kikeresni azokat az iratokat, amelyek a pör megindításához szükségesek. A tárgyalások dija természetesen külön rubrikába esik. A vésztőiek nem tartják biztatónak azt, hogy az ügyvéd még ott is előleget kér, ahol 30.000 hold kövér föld visszapörlóse látszik biztosnak a szociálisták előtt s ezért alighanem a régi állapotban marad a Weinckheim-birtok, bár arról értesít minket vésztői tudósítónk, hogy a szociálisták nagy lelkesedéssel gyűjtik a koronákat a megindítandó pör költségeinek fedezésére. Rend a pénzügyigazgatóságnál. Nyilatkoznak a tisztviselők. Több izben irtunk arról az áldatlan ügyről, mely a gyulai pénzügyigazgatóság tisztviselői karában az egyetértést megbontotta ós amelynek végeredményejóül Kiss István számtanácsost Nagybecskerekre helyezték át A távozó tisztviselő egy maliciozus búcsunyilatkozatot tett közzé a „Békés" cimü lapban, melyet a pénzügyigazgatóság fogalmazási osztályának tisztviselői sem hagynak válasz nélkül. Ezt a választ még az elmúlt héten szerkesztőségünkhöz juttatták, de tárgyhalmaz miatt csak most adhatunk annak helyet. „A kir. pénzügyigazgatóság fogalmazási tisztikara kötelességének tudatában és a hivatalos titok iránti érzéke folytán minden eddig felmerült hírlapi nyilatkozat elől kitért. Tette ezt különösen azért, mert az ügyet kizárólag hivatalos jellegűnek kívánta ismerni. Ma sem lépett volna a nyilvánosság elé, amidőn az ügy már magas elhatározással elintézést nyert, ha a távozó a „Békés"ben közzétett gyöngéd búcsúzója keretén belül az utolsó ildomtalan kirohanást el nem követi velünk szemben, pellengérre akarván állítani bennünket a közönség előtt. Ha netán nyilatkozatunkban oly kifejezéseket használnánk, amelyeket az érdektelenek erőseknek minősítenének, megnyugtatásukra tudatjuk, hogy ezen erős kifejezéseket a távozónak megelőzőleg ellenünk közzétett hírlapi cikkeiből vettük szószerint s ezért tettük idézőjel közzé. Lássuk tehát a színtiszta igazságot. A kir. pénzügyigazgatóság kebelében hosszú, áldatlan időkön át dult szenvedelmes harcnak immár vége. Felváltja a gyűlölködés lángját a collegiális ragaszkodás s becsülés érzete. A zsidók nem várták inkább a Messiást, mint a