Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-28 / 43. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. május 236, olvassák a neveket, a távollevők helyett jóformán analfabéták igy kiabálnak fel különböző jelzőket osztogatva: ', — Hála Istennek, nincs itt ez a... De a homlokunkra kell csapni! Hát mért ne volna olyan a parasztpárt, amilyen ? Hiszen bolond volna, ha teheti, hogy a maga kisebbségével nem uralkodna a többségi nembánomságon. Egyébként röviden összegezve a megyegyülés főbb eseményeit, volt: panama-leleplezés, természetesen újból a csabai közkórházban; a választások cudarul unalmas lefolyásuk mellett is hoztak meglepetéseket; volt komikum, tragikum, tragikomikum. Részletes tudósításunk a következő : Az alispáni jelentés. A szokatlanul zsúfolásig megtelt terembe D ő r y Pál főispán 9 órakor lépett be. Szívélyesen üdvözölte a közgyűlést és azt megnyitotta. Daimel Sándor dr. főjegyző az alispáni jelentést terjesztette elő, amelyet már részletesen ismertettünk egyik korábbi lapszámunkban. Az alispáni jelentós kapcsán Daimel elfogadásra ajánlta az Állandó választmány következő határozati javaslatát: Fejezze ki a törvényhatóság köszönetét a belügyminiszternek a gyulai közkórház kibővítése tárgyában tanúsított áldozatkészségéért; a megyei lakosság szellemi nevelésének fejlesztése céljából válaszszanak közművelődési bizottságot s annak kulturális céljaira a megyei pótadóból fenmaradt 1000 koronát szavazzanak meg. Nem kell közművelődés. Az alispáni jelentéshez elsőnek S im o n k a György dr szólalt fel. Az alispáni jelentést tudomásul veszi, de annak utolsó pontját nem fogadja el. A dijnokok nemrégiben kérték nyomorúságos napidijaik felemelését, erre nem volt pénz. Elismeri a közművelődési bizottság nemes intencióit, de a közszükségletet, mint a dijnokok fizetésrendezését, előbbvalónak tartja. Igaz Pál dr. az alispáni jelentés közgazdasági részéhez szól, az alispán figyelmébe ajánlva a Békés—Szarvas és Békés—vésztői utak békési részének kikövezését és rendbehozását. Megint panama. Áchim L. András: Az alispáni jelentésnek közigazgatásáról szóló részét nem fogadja el. Szégyenteljes, vérlázító dolgokat fog leleplezni. Tekintettel az idő rövidségére, a sok fontos tárgyra, tárgyilagos higgadtsággal, röviden terjeszti elő mondani valóit. (Helyeslés.) Csaba kórházánál 190tí-ban súlyos visszaélések voltak. E panamát, amelynek egyik részese főbelőtte magát, ismerteti, majd rátér arra, hogy a csabai kórházból közkórház lett, uj szervezetével uj vezetőket kapott, de a panamák maradtak a régiek. Az ápolók a ragályos betegekről lelopják a ruhákat s azokat Gyulán árusítják el potom áron. A tehetetlen nyomorultaktól ellopják az orvosságot,' eledelt, mindent. Három jelenlevő megyebizottsági tag előtt 4 kórházi alkalmazott jelent meg, akik irásba adták vallomásukat, azokra készek esküt tenni, hogy a szakácsné minden élelmiszert ellop és azokat eladja. Ezek az alkalmazottak jelentést tettek a lopásokról feletteseiknek, de azok a bűnvádi feljelentés megtétele helyett elsimították a lopást. Kéri az alispánt, a visszaélések ügyében sürgősen indítson szigorú vizsgálatot. Áchim beszédének befejezése után a verébfejü betűkkel, ceruzával rendetlenül papírra vetett vallomást átadta a főispánnak. Bulla Sándor szólt még röviden, kérve az alispáni hivatalt, hogy az Orosháza—gádorosi műutat, melyet az esőzések megrongáltak, hozassa rendbe. Fegyvertárs a szövetséges ellen. Ezután Simonka György kellemetlenkedett egy kicsit Áchimnak. Itt tudni kell, hogy a gyűlés megkezdése előtt olyan paktumokat kötött Áchim és tábora, mely nem imponált Simonkának. Ezért, vagy másért, de minden esetre nagyon helyesen érvelt Simonka, amikor felszólalásában azt hangoztatta, ha Áchim panamákat leplez le, ugy ne a közérdek palástja, de a saját neve alatt tegye azt, mert az a vád vissza is fordulhat és akkor nincs gazdája. (A parasztpárt óriási lármát csap : Nem áll! Abcug!) Ha vannak vádak, Áchim ugy vádoljon, hogy a következményekért helyt állhasson. (A többség zajosán helyesel.) Dőry Pál főispán egy közbeszólás folytán kijelenti, hogy a törvényhatóságban mindenkinek jogában áll panaszokat ugy előterjeszteni, amint tetszik s azt a törvényhatóság belátása szerint mérlegelje. P e r s z i n a Alfréd [államépitészeti főnök Igaz Pál felszólalására reflektálva, kijelenti, hogy a kérdéses békési utak nem köztörvényhatósági utak, illetve egyiknek csak kis része esik a törvényhatósági útvonalba. Az erre felvett pénz elfogyott s igy annak rendbehozása halasztást szenved. Bulla felszólalására pedig megjegyzi, hogy az Orosháza— gádorosi ut kiépitése csak ez évben fejeztetvén be, javítására jóformán nem is gondolhattak. Az alispán válaszol. Ezután "Ambrus Sándor alispán reflektál az elhangzott felszólalásokra. Simonkának válaszolva, kijelenti, hogy a humánus szempontok ellen nincs észrevétele, köszönettel veszi tudomásul, de Simonka is ismerje el, hogy a jogosult magánérdeket megelőzi a jogosult közérdek. Az utakra vonatkozólag kijelenti, hogy azokat a szakközegekkel megvizsgáltatja s kijavíttatja. Áchim vádjaira megjegyzi, hogy ez ügyben a legszigorúbb vizsgálatot indítja meg, bár helyesebben járt volna el Áchim, ha egyenesen hozzá fordult volna panaszával, ugy ezóta többet tudnának. Veres József kijelenti, hogy őt megnyugtatja az alispán kijelentése és egyetért az alispánnal, hogy Áchimnak elhangzott vádjait törvényes uton kellett volna tudomására hozni az alispánnak. Mikor Áchim őszinte. Áchim L. András személyes kérdésben kér szót. Simonka azzal vádolja őt, hogy a mások leple alá burkolózva leplezte le a csabai kórház panamáit. Én is ismerem — úgymond — Simonka ur fájdalmát. Két évvel ezelőtt miért ugratott bele engem a leleplezésekbe ? (Óriási derültség.) De ezt nem azért mondja, mintha a kórházi alkalmazottak vádjával ő nem azonosítaná magát. Igenis, az általa elmondottakért vállalja a felelősséget. Veres Józsefnek pedig kijelenti, hogy ő nem koalíciós képviselő, aki hatásokra vadászik. (Derültség.) A panamát azért leplezte le a törvényhatóság szine előtt, mert későn jutott tudomására s az alispánnak már nem tehetett jelentést. Egyébként sem Verestől, sem senkitől ném fogad el leckéket, hol és mikor mondja meg az igazát. Mégis kell a közművelődés. Közben érdekes intermezzó történt. Dőry főispán szavazásra tevén fel az ; alispáni jelentés elfogadásának kórdé. sét, amint mosolyogva forgatta az Áchim benyújtotta panaszt, olyan súlyos ortografiai 03 stiláris hibákat fedezett fel a fatális beadványon, hogy el nem mulaszthatta megereszteni ezt a még súlyosabb argumentumot: — Miért ne szavazná meg a törvényhatóság a közművelődési célra 100Ó koronát, mikor ez a beadvány is a közművelődésért sir ? (Derültség.) Erre már Simonka is beadta a derekát. Miután meggyőzte őt az alispán érve — úgymond — indítványát visszavonja. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta az alispáni jelentést és megszavazta az abban foglalt javaslatokat. A közművelődési bizottság tagjaivá pei dig a következőket választották meg: 1 Dr- Zöldy János, Mutschenbacher Gyula, Mérey Gyula, Münch Szilárd, Deécsy Károly, Kohn Dávid, Ladics László, Domby Lajos, Weisz Mór, Dobay Ferenc, Lindenberger János, Mikler Sándor, dr. Berkes Sándor, dr. Feldmann Ignác és Tóth Árpád. Ezután az árvaszéki s néhány bizottsági tagválasztások következtek, melyekről lapunk más helyén adunk számot. . Egyéb ügyek. A belügyminiszter azon rendeletét, mely a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek összeférhetetlensége kérdésében akként intézkedik, hogy városi tisztviselő semmiféle pénzintézetnél igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagságot nem tölthet be, azzal vették tudomásul, hogy a rendelet hatályát kiterjesztették a községi tisztviselőkre is. Tudomásul vette a közgyűlés a földmivelésügyi miniszternek azon leiratát, amelyben közli, hogy a dobozi KettősKörös-hid építési költségéből 40.000 koronát biztosit a kormány részéről s ez összeget az 1910. és 191Í. évi költségvetésbe veszi fel. A dobozi, remetei és szeghalmi köröshid hordképességének megállapítása tárgyában korábban hozott törvényhatósági határozatot a kereskedelmi miniszter elutasította és korábbi rendelete értelmében kért határozatot. A törvényhatóság eleget tett a kívánságnak. A belügyminiszter pártolólag küldte meg a megyének a magyar mumizmatikai társulat segély iránti kórósét, melyet fedezet hiányában elutasították. Messzemenő elkalandozási vitát pro vokált Csongrádmegye átirata az Orosháza—Gádoros - nagyszénási törvényhatósági ut egy része vitás tulajdonjogának rendezése iránt. Végül is ugy döntöttek, hogy ez határvonalon fekvő, 32 méteres utrészlet Csongrád megye tulajdona, de a fentartási költségeket Békésmegye viseli, mivel az utrészlet gádorosi érdekeket szolgál. Barsmegye a sertésorbánc, a temesvári gazdasági egyesület pedig a lépfene ellen védőoltás kötelezővé tétele iránt kereste meg Békésmegyét. Mivel a törvényhatóság ilyen irányban megkereste már a megyei gazdasági egyesületet, az átiratokat ad akta tették. Ezután pokoli percek következtek. Az emberekből nem csurgott de dölt a nevetés. Győrmegye köriratáról volt szó, amelyet a községi és körjegyzők által végezhető magánmunkálatok körvonalozása tárgyában intézett a megyéhez. Mivel ezt Békésmegye már törvényhatóságilag szabályozta, ad akta tették az iratot. De mit tesz Isten ? Küld egy sárréti cérnahangu prófétát, kit beVonaton. Irta: Kovács Jenő. A gyorsvonat ablakából unott, közönyös arccal középkorú, ]ól öltözött ember nézdegél, a gyorsan tovatűnő egyhangú vidékre. Ebben a hangulatban telt el már az egész délután. Ideges és türelmetlen ember és már a véglete kig megfeszítette ez az ütemes zakatolás. A vonat megáll, kiabálják az állomás nevét, egy pár utas nagy hangon búcsúzkodik és tolakodva keres helyet magának. Aztán a kalauz csapkodja az ajtókat és nézi nem száll-e be valaki. Meleg sört és sonkás zsemlyeket kínálnak, aztán újra tovább rohan a vonat és ez még így megy holnap reggelig. Irtózatos, nyomasztó, megbolondulni való! — dörmögi a szegény ember — de hát miért utazom ? ... Mi a mennykőt is keresek ott? — Szórakozás? Eddig mindig azt hittem, hogy még csak ezután fogok élni igazán és siettem, kergettem egyik napot a másik után, lesve, várva, mikor lesz valami változás. És nem változott semmi. Akárcsak itt ezen az unalmas vidéken. Itt egy sor akác, girbe-gurba fák, semmi formájuk sincsen, alig várom, hogy ahoz a távolban sötétlő szép fasorhoz érjünk és mikor odaérünk, hát az csupa ormótlan, szegényes akác. Csak már jöne valaki, nem bánom, ha lókupec is, csak beszéljen, beszéljen a lóról, a zabról, a versenj ékről és az állatorvosról .. . Csak jönne már legalább valaki. Teljesen egyedül ült a fülkében, angol utazó sapka volt a fejére húzva; messziről csak az orra pirossága tünt fel, vizenyős kék szemei kissé bamba . kifejezést adtak az arcának, amely cson- I tos és keskeny volt és viharos múltra mutatott. Kazár Péter alapjában véve | jó fiu . . . ezt szokták róla mondogatni, akik jobban ismerték. Jó fiu! De többet aztán nem is lehetett hozzátenni. Kazár Péter egy kicsit tanult, egy kicsit gondolgozott és akart, de nagyon vagyonos volt. És mindenre ráért. — Majd holnap! Semmi sem sürgős. Majd holnap! Addig-addig halogatott mindent, amig elkésett vele . . . Nősülni kéne ... de még most ne . . . még egy kis halasztást! ... Jó alkalom kínálkozik ? . . . Hm, jólehet még jobb is, minek ugy sietni?! A fülke ajtaja felpattant. Nagy utikosarat tuszkolt be egy ember, aztán apró kalapskatulya és még apróbb kézitáska került sorra. Az ember ügyet se vetett Péterre. A kis bőröndöt a legnagyobb hidegvérrel rátette a puha kalapjára, a csomagját félretólta és helyet csinált a kosárnak, amelynek fényes réztábláján csak ennyi állott: Eliz. A kosár mögött égy karcsú növésű, telt idomú hölgy jelent meg az ajtóban. Csinos, üde volt az arca és barátságos, kacér a tekintete. — Hiszen itt már van valaki — mondotta szemremháuyón az embernek. — Nem baj, nagysága, az nem dohányzó . . . — Különben, ha már itt vagyok — mondotta őnagysága ós a kezével legyintett. Kazár Péter feszengett a helyén Olyan különösen mosolygott a hölgy, amikor végignézett rajta. Talán ismeri ? ! Mert hát miért mosolyogna ? 1 Vagy talán tetszik neki ?! A piros orrom, meg a kopasz homlokom tetszenék neki? Hehehe dörmögte ós bár jobban szerette volna még mélyebbre a homlokára húzni a sapkáját, az illendőség kedvéért mégis levette és beledobta a hálóba, A szép ismeretlen eközben szintén letette a kalapját ós puha, lágy, hullámos haját igazgatta. Leány-e vagy aszszony ? Vagy talán valami színésznő, énekesnő vagy efféle és ő, Péter, már látta is valahol, talán csak álmában, de látta. És végtelenül tetszik is neki ez az asszony, hamiskás a szeme és amikor mosolyog, gödröcske támad a bal arcán. Péter még sohasem látott ilyen l bájos gödröcskét. Ezzel a hölgygyei meg kell ösmerkednie, szeretni fogja... és, ki tudja ? ! Csak azért is megmutatom, hogy bár negyvenöt vagyok, még nem vagyok öreg legény, sőt ... Mi van abban, ha az ember negyvenöt? Egy kicsit rezes az orra, feljebb csúszik a homloka és megritkul a haja . . . A vonat megy tovább és Péternek fázni kezd a feje. Kémkedve néz a hölgy felé, aki valami világoskék kötésű könyvben olvas nagy unalommal . . . Ha talán megtetszik engedni . . . de izé .,. . igazán fázik a fejem . . . — Óh kérem — és mosolyog. — Az aranyos, aranyos, — mormolja Péter és amint a fejébe húzza a kockás sapkát, gyengéd érzelmek ébrednek a szivében. Még sohasem szeretett, a legédesebb viszonyok kihasználatlanul oszlottak el előtte egész életében. Még ráérek. Csinos, de jöhet még egy szebb is ... ós majd holnap! Most azonban ugy érzi, hogy már holnapután van és nem kell a dolgot halasztani. Szép, fiatal és jóvérű hölgyike . . . Barátságosnak és kényelemszeretőnek látszik. Péter nem szereti a túlságosan eleven ós gyors mozgású nőket. Végre is, ha az ember negyvenöt éves ós a feje fázik ... Péter meg volt hatva, érezte, hogy az orra mind pirosabb ós pirosabb lesz az izgatottságtól. Istenem, — motyogta — szerelmes vagyok. Furcsa, hehehe! mit fognak szólni a fiuk? Péter megnősül, Kazár Péter ? ! Lesz kis otthona, kedves felesége és kis fia, vagy talán lánya? A kis Péter, a kis Peti. Egy nagy, otromba köny tolakodott a szemébe. Istenem, Istenem, olyan furcsa szorongást érzett a szive körül. Meg kell ismerkednie azonnal. De hogyan? Észrevétlenül letörölte a köayet és a sarokba húzódva, gondolkodni kezdett. Ezer, meg ezer ismerkedési mód kavargott a fejében . . . Ezalatt pedig c3ak egyre folytatta az ábrándozást. Három kis szobájuk lesz, vagy kettő, végre kettő is elég.. . A legszükségesebbre elég, hehehe . . . Aztán meg ezernyolcszáz forint fizetés, meg egy kis útiátalány. Az nem tulsok, aból nem is igen telik többre. Szóval, két szobánk lesz. A régi bútoraimból csak a könyvszekrényt tartom meg, a többi vadonatúj lesz. Aztán szép tapétát veszek, olyant, mint öt évvel láttam ezelőtt . . . A divánra meg is van már a két párna ... Az egyikre pipacsokat himzett a gépiró kisasszony ezelőtt kilenc esztendővel, de még most is ott van selyempapirosba takargatva a szekrényke aljában. A másikat Annától kapta ... Áh, Anna ... nagyon közel volt ahhoz, hogy valakivé váljék, de azután senki se lett belőle. Nagyon csalódott Annában szegény Kazár Péter ... és most igazán nem tudja, ki tegye-e ezt a párnát is majdan a divánra ? Azt himezte rá a kis csapodár : „Csak egy félórácskát" Hm, hát persze, a szerelme sem tartott tovább, csak egy félórácskát... Aztán lássuk csak ... Lakásra jut ötszáz ... nem, csak nógyszáznyolcvan. Vagy hogy is van ? ! Minden napra kell hat forint... legaláb hat forint ós számol és egyre számol szegény Péter ós mindjobban zavarosabb lesz a feje. A kocsiban egyre sötétedik... aztán csak elmosódnak a számok előtte. Mikor megint felébredt, már égett a lámpa a kocsiban. Csa félig nyitotta ki a szemét. Hangokat hallott, ketten beszélgettek, halkan suttogva. Csitt, vigyázón, ébredezik az öreg ... Jaj, akkor még gyorsan, csak egy icipici csókot! a vőlegénynek szabad, j Pszt... ne ... ne ... Péter szeme felnyilt egy pillanatra. Csókolódznak! A hullámhaju hölgy meg egy kacskaringós bajuszu fiatalamber és egváltalán nem tőrödnek vele. — Pfuj, micsoda bambaképü fickó ... és még azt mondják rólam, hogy öregszem ... ez igazán szemtelenség ! .. . mormogja Péter ós aztán újra szemébe húzza a sapkát, a sarokba fordul ós ismét szunyókálni kezd...