Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-02-06 / 11. szám

2 BftKÉSIEGYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. febr. 20, hóly földbirtokost jelölték, szemben az­zal'a kisebb töredékkel, amely mások érdekeiért harcolt. A hétfői istentiszte­let után kellett volna megejteni a vá­lasztást, amely már kezdetét is vette volna a templomban. Szeberényi Zs. Lajos elnöklő lelkész alighogy elfoglalta helyét, az Iskola-utca felől Áchim L. András mintegy hatvanadmagával a szavazás helyéül kijelölt templom felé jött s mikor beléptek, zajongani kezdtek, azt kiáltván, hogy „a nép nem akar a ki­jelölt férfiakra szavazni". Zajongásuk mind jobban elfajult, amivel végre el­érték azt, hogy a hely iránt való tisz­teletből ós a választás komolyságának a megóvása szempontjából Szeberényi Zs. Lajos berekesztette az eljárást. A turculens elem persze egy da rabig tovább zajongott, mire Szebe­rényi Zs. Lajos a főkijárat felé ha­ladva, közéjük ment, csendre intette és figyelmeztette őket, hogy hiába való minden lármájuk, az nem választható meg, akit ők akarnak, mert az egyházi alkotmány alapján nem is jelölhető az illető. Erre a felvilágosításra a turbulens elem elhallgatott, Szeberényi pedig a főkapun távozott a templomból; így valótlan tehát az a terjesztett hir, mintha Szeberényit a tömeg bántalmazta volna ós hogy kénytelen volt egy mellékajtón távozni a templomból. A presbitérium ma újból gyűlést tart. Ez alkalommal bejelenti az elnök­ség, hogy a hétfőre kitűzött választást , megtartani nem lehetett és ugyanekkor kérdést intéz a presbitériumhoz, hogy óhajtja-e a választást az előbbi jelölés alapján megejtetni, vagy nem-e kiván változtatni a jelölésre vonatkozó hatá­rozatán olyképp, hogy S e i 1 e r Gyula és Kocziszky Mihály mellé ujabb egyéneket is jelöljön? Szerintünk a presbitérium tekintélye csorbulna, ha a határozat megmá-'ittat­nók. A presbitérium tagjainak kell érez­niök azt az erkölcsi jelentőséget, amely régebben hozott határozatuknak alapját képezte. Nem szabad engedni a terro­rizmusnak s főleg nem szabad engedni azt, hogy a könnyen tévútra vezethető tömeg irányitója iegyen a komolyságot, körültekintést feltételező erkölcsi testü­leteknek is. Az egyház tekint lye meg­követeli, hogy a presbitérium önálló ós befolyásolhatatlan legyen. A békéscsabai Nép agyiét ügye. Befejezik a vizsgálatot. I nak és Pikó Galó Mihálynak följelen­tésére az alispán ideiglenesen felfüggesz­! tette a Népegylet működését. Pollákók, I mint volt népegyleti tagok olyan sza­í bálytalanságokkal vádolták meg a veze­j tőséget, amelyek alapot nyújtottak a legerélyesebb eljárásra is. Szabálytalan pénzkiutalások, elszámolatlan tótelek, pénzgyüjtések nem egyleti célra stb. Ezek képezték alapját a panasznak. E följelentés következtében Ambrus Sándor alispán megbizta dr. Konkoly Tihamér vármegyei aljegyzőt, hogy ki­szálljon Békéscsabára s hogy a minisz­teri rendelkezést előkészítő-vizsgálatot ejtse meg. Konkoly Tihamér meg is tartotta a vizsgálatot, amely majdnem minden pontját igazolta a panasznak. Kiderült, hogy a népegylet tagjai között gyűjtést rendeztek abban az időben, amikor A c h i m L. András mandátumát petícióval támadták meg s hogy bizo­nyos összegek alapszabályellenesen let­tek kiutalva. Ambrus Sándor alispán felter­jesztette az ügyiratokat Andrássy Gyula belügyminiszterhez. Ámde a bel­ügyminisztériumnak derék tisztviselői hónapokon keresztül heverni hagyták a Népegylet ügyét. Sok felszólalás kel­let ahhoz, hogy végre-valahára meg­jöjjön a miniszteri intézkedés, amely felfüggesztette a Népegylet működését s most már elrendelte a hivatalos vizs­gálatot Ennek a vizsgálatnak fogana­tositával S e i 1 e r Elek főszolgabirót bizta meg az alispán. Seiler Elek február,végéig kapott határidőt a vizsgálat adatainak beter­jesztésére. A főszolgabíró jó részét be is fejezte már megbízatásának s a határ­napon pontosan be is terjeszti iratait, melyeket az alispán véleményező jelen­téssel küld a miniszterhez. Egyebek­iránt most már Andrássy belügymi­niszter is nagyobb érdeklődéssel kisóri a Népegylet ügyét. Tegnapelőtt a kép­viselőházban megszólított egy békés­megyei országgyűlési képviselőt, kitől a Népegylet ügyében elrendelt vizsgálat iránt érdeklődött s megjegyezte, hogy amint az iratok felérkeznek, nyomban dönteni fog ez ügyben. nyerésére pályázatot kell meghirdetni a közigazgatási bizottság dönt abban, 3gy kinek adja a patikát a miniszter. negyedik gyógyszertárra Békésen smmi szükség nincs s ezt a képviselő­stület is elismerte két évvel ezelőtt, nikor egy pályázó ellen állást foglalt. A megyei tiszti főorvos véleménye iindenben megegyezik Török állás­ont jávai s a törvényhatósági közgyü­>s elé valószínűleg ilyen értelemben .vaslatot terjeszt az állandó választ­lány is, ami a képviselőtestületi hatá­jzat megsemmisítését vonja maga után. Sommásan elintézett kérelmek Bajok a drágasági pótlék körül. Ahol nincs minden rendjén. Önkénytelenül is szemünkbe ötlik i a különbözet, amely Békés vármegye özségeinek egyes képviselőtestületeit s zek működését jellemzi. Erény és mól­tnyosság szempontjából bírálhatjuk el zeknek a képviselőtestületeknek ethikai íüködését és Iegellentétesebb határo­ltok egymásmellé állításából kibonta­ozik előttünk az a helyes resultátum, íely a közvélemény előtt elitélésre, agy dicséretre érdemesiti a figyelem­íel kisért erkölcsi testületnek mükö­ósót. Bókésvármegyében a legutóbbi idők ta aktuálissá lett a tisztviselők drága­ígi pótlékáról beszélni. Nem akadt még özség, amely ne látta volna be azt, ogy e?; a kérelem méltánylást érdemel, ármegyónk községeinek tisztviselői, ez nap-nap után terhessen robotoló tár­adalmi réteg, jól tudta, hogy mire vál­ilkozik, amikor részt kivánt és vállalt íagának a közügyek intézéséből. De 3tte ezt azzal a tudattal, hogy a köz­ég is ismeri kötelességeit a tisztvise­lőkkel szemben, akiket eltartani, becsü­Jtesen fizetni, a munkájukkal arányban lló díjazással ellátni s ezzel az anyagi ondoktói függetleníteni elmulaszthatlan íltétel olyan községben, amely biztosi­mi kívánja tisztviselőinek munka ­edvét. Gyulán másképp gondolkozik a kép­iselőtestület, amely csak azt tudja, hogy tudalékosság és a csudabölcsesség 20 percentes városi pótadót teremt. Itt nem akarják tudni azt, hogy az letfentartást közel ugyanolyan százalék­ul, mint amilyen pótadót fizetnek a eálisan gondolkozó városatyák, meg­lehezitették a megdrágult életviszonyok csak itt nem tudják, hogy az a fizetés, mely eleddig'kielégitőnek mutatkozott, negvan ez a három hónap. De bánat, táj, szógyen ós megsemmisülés jár ele. Egy élet nehezen szerzett tisztes­ége vész el. Kint a harmadik faluban nég élt a Sereges édesapja, kékmánd­ls, értelmes öreg paraszt és ágynak isett. A barátok fogyatkoztak ós az égye­ies megvetés tán még jobb lett volna, ninthogy szánakozó pillantások adták srtésére: — Mi tudjuk, hogy nem vagy gaz­imber. Keserűen bujt el házába Sereges. iz asszony csendesen sírdogált. Egy­szer megmondta : életének ez egyetlen dejében megnyugszik, hogy egyedül naradtak, gyerek nélkül. — Lám, — gondolta megrettenve Sereges — tán maga sem tudja, maga se hiszi, de bizonyos, hogy elhágy ő is. V. Keserves hónapok multak el. Ha­almas befolyású, drága ügyvédek jár­;ák a bíróságokat eredmény nélkül. Mindenütt megmondták: még nem emlé­keznek rá, hogy valaha törvény elé ke­rült volna valaki ilyen kis kegyes csa­lás miatt, baráti szívesség miatt. De a törvény, törvény. Az Ítélet megmaradt. Sereges készült rá, hogy alávesse magát. Fél óv előtt nyugdíjba ment. Vagyona volt elég. Az elmaradt fizetés nem bántotta, de a korai letörés fájt. A világtól egészen visszavonult, aztán lassan megnyugodott; kissé össze is szedte magát és mielőtt a fogházba ment volna, délvidéken töltött két hó­napot. Lesülve, megtelve jött vissza Néhány uj könyvet hozott és most már békében várta áz idejét. Két hete volt még. Szép, meleg őszi napok. Ott ült dél­ben a napos, üveges verandán, könyvbe "íeiiiive. Benyitották az ajtót: Az üveg­ma már a legégetőbb kiadásokra S9in elég. Ezzel a fizetéssel adósságokat kell csinálniok a tisztviselőknek, anyagi gondjaiknak közepette pedig munka­kedvük sem lehet többé a régi ós ha napszámos munka váltja föl az eleven, lelkiismeretes mukálkodás idejét, akkor még ksvesebb hasznuk a lesz a derék gyulaiaknak, mint a drágasági pótlók megtagadásával. íródnak pedig ezek a sorok abból az alkalomból, hogy a gyulai képviselő­testület elutasította a tisztviselők és az összes városi alkalmazottak drágasági pótlék tárgyában benyújtott kérvényét. Indokolása az volt ennek a határozat­nak, hogy a polgárság nagyobb pótadót nem tudna elviselni. Tehát tisztviselői és alkalmazottjai szenvedjék meg ennek a városnak azt a fejetlenségét, amely 120 percentes pótadóba kergette a gyulai adófizetőket. Hisszük azonban, hogy a törvény­hatósági bizottság, ahová ez az ügy felebbezés folytán még ebben a hónap­ban kerülni fog, nem hagyja jóvá ennek a kérdésnek sommás elintézését s mó­dot talál majd a képviselőtestület is arra, hogy a város érdekeinek szem­pontjából is más katározatot hozzon. Felügyelő-választás a csabai ág. ev. egyháznál. Zajongás a templomban. Békéscsaba turbulens elemei nem elégednek meg azzal, hogy a társadalmi rendet megzavarták és felforgatták, ha­nem az egyházi élet komolyságát ós zavartalanságát is veszélyeztetik már. Minden fellépésük azt igazolja, hogy teljes anarchiát akarnak s még a tem­plomok szentségét sem kimélik attól, hogy békétlenkedésük ós utcai szerep­lésük ne bolygassa meg az áhítat Ós hit h^'lékának békés csendjót. Ez a sajná­latos önfegyelmezetlenség szomorú je­lenetet inszcenált hétfőn. A csabai ág. ev. hitvallású egyház­nál hónapok óta betöltésre vár az egyházfelügyelői állás, melyet dr. Zsi­linszky Endre foglalt el Zsilinszky Endre dr. köztudomás szerint az erzsó­beihelyi magyar nyelvű istentiszteletek kérgésével kapcsolatosan vált meg egy­házi tisztségétől. A presbitérium egy részének e kérdéssel szemben tanúsí­tott álláspontja késztette arra Zsilinszky Endre dr.-t, hogy állásáról lemondjon s azóta a körül folyik a harc, hogy reprezentálni képes, köztiszteletben álló egyének legyenek-e Zsilinszky utódai, vagy sem. Hosszas huzavona után hetekkel ezelőtt a presbitérium jelölő-gyülést tartott. E jelölés örvendetes eredménye az lett, hogy felügyelőkül Seiler Gyula bankigazgatót és id. Kocziszky Mi­ajtó mögött először a felesége sápadt arca tünt fel. Vastag, szürkeruhás, fe­kete szakállas férfit bocsátott előre. Gyo­roki volt. Kicsit megfogyva, kicsit idegenül a í bő ruhában, kissé megöregitve a fehér, deres szakálltól, szó nélkül, szinte resz­ketve állott meg. Sereges felkelt és el­fogulatlanul nyújtott kezet: — Isten hozott, Gézám. A másik a síráshoz volt közel Most már határozottan reszketett. Ez a nyu­galom, melyről azt hitte, hogy tettetés, teljesen megzavarta. Sereges intett az asszonynak, hogy menjen 'ki. Egyedül maradtak. Gyorokit erőszakkal ültette le egy karosszékbe. A jelenet, amit Gyoroki várt, elmaradt és hamar kide­rült, hogy Sereges nyugalma a meg­békült ember kicsit szomorú, de termé­szetes, erőltetés nélkül való lelkiálla­pota. Nagynehezen gyoroki is össze tudta szedni a gondolatait. A katasztró­fát, mondQtta, két hónappal ezelőtt ol­vasta valami magyar újságban. Nem akarta hinni. Irt a régi ügyvédjének, a válasz megjött és ő hajóra ült. A dolgai jól mennek, családja el van látva, jöve­delme van elég, vagyona is, — Most itt vagyok, — mondotta — most mond, mit csináljak? A vagyo­nom, a becsületem, életem itt van, hogy segítsen rajtad, csak mond, mit tegyek ? — Semmit, — felelte nyugodtan Sereges. — Nem vagyok szentimentá­lis s elmondhatom neked, hogy ezt a nyugalmat rengeteg szenvedés, ki nem mondható keserűség árán szereztem meg. A gyötrelem ós a kín most már elmúlt. Mégis én elfogadnám a vagyo­nod, vagy a te becsületed cserébe az j enyémért h.; lehetne cserélni. Ha le- ! hetne segíteni. Da nem lehet. Előbb se Érdeklődik a miniszter. Közel egy éve folyik már a békés­csabai Általános Nópegylet ellen a vizs­gálat. Az a hivatalos gyorsaság, amely legkivált a minisztériumokban dicséri a lateiner-emberek ügyszeretetét, beful­lasztotta ezt az ügyet s egy-két hónap­pal későbbre tolta ki a teljes befejezést. Ismeretes, hogy P o 11 á k Arnold­segithettél volna, ne tégy magadnak | szemrehányást. Most meg szó se lehet | segítségről. Ha előbb tudom, hogy haza­készülsz, megírtam volna, hogy maradj | ott. Kimégy az utcára, meglátnak, utolér ugyanaz a sors, ami engem. Talán még rosszabb, nekem nem használsz, maga­dat veszedelembe döntöd. Hosszú, nehéz hallgatás követke­zett. Gyoroki veritékes arccal szólalt meg végre: -- Itt nincs más hátra, én főbe­lövöm magam. Pénzt nem ajánlhatok neked, az életem nem ér semmit, nincs elégtétel ós nincs megnyugvás. Romlást és becstelenséget hoztam rád, nem le­het ezt elviselni. — Bolondság, — felelte Sereges. Szomorúan mosolygott hozzá. — Te Géza, most is nagy optimista vagy, azt hiszed, mindennek rendbe kell jönnie és azt hiszed, a halállal kiegyenlíted, amit az életed egy rossz órája hozott reánk. Pedig tudhatnád, hogy nem min­den számlát fizetnek ki. Azt is tudod, hogy idővel a legmakacsabb hitelező is megnyugszik. Én már megnyugodtam. Megölelték egymást. Gyoroki sirt, estig ottmaradt. Kilenc óra tájban ki­lopódzott a házból, szökött vissza a tengerre. VI. Négy hónap múlva levelet kapott a szülővárosából. — Leróttam az adósságot, amivel nemtartoztam, —irtaSereges. — Nehezeb­ben ment, mint gondoltam, az emberek nem felejtenek, ón tele vagyok keserű­séggel. ÉrŐ3 vagyok még ós dolgozni szeretnék ós kellene is. Anyagi csapások értek, a vagyonom megcsappant és b-t ; most még nincsenok is gondjaim, nem ! Nagy hóvihar Békésmegyében. Megakadt a közlekedés. Másfél méteres hótorlaszok. A langyos tavaszi időjárással vál­takozó hideget egyszerre óriási hóviha­harok váltották föl. Országszéltében nagy havazásokról ad hirt a táviró s alig múlik | tudom két három év múlva mi lesz. Oda szeretnék menni ahol nem ismer senki, ahol nem sujt a balvégzet, ahol emelt fővel járhatok. Ki akarok vándo­rolni ón is . . . Adj tanácsot. Az üzletből hazavitte a levelet Gyo­roki és felolvasta a feleségének. Némán hallgatta az asszony és hallgatta az egyik gyerek, szép, tizenhat éves, erős fiu. — Sereges bácsi idejön ? — kérdezte. — Igen fiam, — felelte az apja. — Biztosan azért, mert becsukták... Gyokori hangosan kiálltott reá. — Bolond beszéd! Ki mondott neked ilyet ? A fiu megrettenve felelt: — Te mondtad, papa. A mamával beszéltél róla. — Az egészen más, - magyarázta Gyokori, — Sereges bácsi nem követett el semmi rosszat. Szerencsétlenség érte. A gyerek kiment. — Mit válaszolsz, — kérdezte csen­desen az asszony ? A férfi hallgatott, felesége folytatta: -- A gyerek ... az asszony . . . félek, hogy baj lesz,-mégis csak börtön­viselt ember . . . — Majd meggondolom, — mon­dotta az ura. Másnap este irt: — Tudod, hogy én tárt karokkal várlak, bár le tudnám vezekelni valaha, amit ellened vétettem. De éppen mert szeretlek, mert az életemet odaadnám érted, őszintének kell lennem. Sokan vagyunk itt kivándorlók, százezrek nyomorognak, néhányan ugy ahogy boldogulnak. Boldogulnak azt hiszem. Mi, azok, akik tiszta nevet hoztunk oda­átról s kikkel semmiképpen nem történ­hetik meg az a borzasztó igazságtalan­ság, hogy biporozzák a törvény keze elől menekülők lenézett lömegéoe . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom