Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-02-06 / 11. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 11-ik szám. Csütörtök; február 6. BEKESMEGYE KOZLOÍY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor Icbet éoneavedcnbclül | s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Megöltek egy királyt. Békéscsaba, február 5. Portugáliában hajtóvadászatot ren­deztek egy koronás vadra. Amikor legnagyobb volt az üdvrivalgás, ami­kor legimpozánsabban zajongott a tul­lojális nép, amely mindig készségesen éljenez az olympusi nagyságban és titokzatosságban székelő szent és sért­hetetlen monarcháknak, heves sortüz­ben futott össze tizenöt karabély-golyó s a koronás vad összerogyott. Részese volt sorsának a trónörökös is, akit olyan szellemben neveltek és készítet­tek elő az uralkodásra, mint amilyen szellemben a ledurrantott Károly király kormányozta az ő népét. A királytragédiák lélektanában min­dig akad oktató tanulság. Milliók óha­ját és vágyakozását elnémítja a ledér­ség. Mert a jogart sem mindig szep­lőtlen kéz szorongatja. Ezt azonban nem szabad észrevenni. És ha észre­veszik — egy-két névvel több kerül a száműzöttek listájára és a bebörtö­nözött emberek törzskönyvébe. Az ural­kodó szuverént magasan kiemelik a mindennapi emberek soraiból a törvé­nyek. Cselekedeteiért „nem ő, hanem miniszterei felelősök. Őt nem szabad kérdőre vonni. S ha akad egy-két em­ber, aki a felelősséget tág lelkiisme­rettel magyarázza és a törvényellenes cselekedetek egész seregével a népnek szenvedélyes indulatait korbácsolja föl a királyi hatalom gyakorlója ellen, akkor is bebizonyul, hogy nem lehet felelősségre vonni senkit. Mert olyan jogot biztositottak a népek a fejedel­meknek, amely mentesít a földi bün­tetéstől. Ez a jog: a pertörlési-jog. Ha a rend helyreállta után megtorló eljárást indítványoznak egyesek, akkor előáll a királyi akarat s most már al­kotmányos formában szól a dolgok folyásába. Nincs népe a földnek, amely ne érezné, hogy túltengett a királyi hata­lom. Még Angliában is, ahol pedig a király csak primus inter pares, sokszor kifejezést adnak azon meggyőződésnek, hogy a fejedelem semmi más, mint egy pont az „i" betűn, melyet ha Ie­törlüuk az „i« felől, akkor is csak betűnek marad az. Portugáliára nagyon is ráfeküdt ez a pont. Károly király a szó szoros értelmében kitartatta magát hűséges népével. Magánszámláival az egyes minisztériumok alapjait terhelte meg Felséges kiadásaiban pedig nem volt mértéket tartó. És ha a miniszterei nem fizettek, egyszerűen utat mutatott nekik. Joga volt hozzá. Szuverén volt. Uralkodó, aki ha már megteszi azt a kegyességet, hogy egy ország sorsát Isten kegyelméből, vagy a sors sze­szélyéből intézi, föltétlen hódolatra és engedelmességre számit. A milliók pedig érzik azt, hogy ez nincs jól berendezve igy. A földet túró, pörölyt forgató millióknak lelkében megindul a békétlenkedés lavinája. És ha ez megindult egyszer — pusztítás kél a nyomán. Szomorú példája ennek a portu­gáliai vérengzés. Ott a nép már egye­nesen a monarchát vonta felelősségre. Bolond módon, együgyű és nevetséges módon. Éljenezett és gyilkolt egyidő­ben. Olyan naiv megoldás ez, mint aminő csak egy tullojális néptől telik. És ha visszaforgatjuk a történelem lapjait, a folyton megismétlődő király­gyilkosságok mellett hiába keressük az uralkodók okulását. Pedig a kiomló vér eleven mementó. A királyi vér drága vér. Szuronyok és ágyuk védik. Es ha egy Iőcsatornán, vagy az or­gyilkos tőrének helyén kibugygyan, megérdemli, hogy még a szuvérenek is megálljanak mellette. Mert a mo­narchák hatalma is csak akkor hatalom, ha nem leselkedik arra a karabély s ha a nép szeretete valóban szívből fakadó. Enélkül erősebb a népbosszu minden hatalomnál, ágyúnál és szu­ronynál. =_ _ (->_ A békési új patika ügye. A főorvos ellene van. Megsemmisítik a határozatai . Ujabban Bákés község kezd a me­gyei események vezetőhelyóre kerülni. S helyütt-helyütt alappal, helyütt pedig semmi alappal sem biró nemzetiségi törekvések gyupontjaiból ritkábban hal­lunk hirt. Kétegyháza községben — igaz — felütni szeretné fejét a nemzetiségi mozgalom, de kinek jutna eszéba, hogy a szúnyogot az oroszlán-rend lovagjává avassa s a komoly veszedelem esélyeit vonná le azokból a fószkelődósekből, amelyek „hecceknek" — jók, de vesze­delmes hecceknek éppen nem jósolha­tók. A madárpatkoló bizottságok váro­sában is csend honol. A szellemi nagy­ságok boszorkánykonyhájában elhang­zottak már egytől-egyig azok a beszédek, amelyek mig ismeretlenek valának a m. t. publikum előtt, érthető ingerlé­kenységgel mételyezték meg a most nyugodtan emésztő szónoki közönyt. Rendben volnánk tehát mindenütt. (Csaba persze külön fejezetre tarthat igényt! . . .) Csak Békés közvéleménye békétlenkedik bizonyos dolgok miatt, amelyek hol a képviselőtestület, hol az egyes bizottságok határozataiban gyö­kereznek. Nemrég a Wenckheim-urada­lomnak a költségvetés ellen beadott felebbezése s az ezt követő közigazga­tási bírósági döntés keltett élénk érdek­lődést. Most meg a patikaügy került szőnyegre s foglalkoztatja a községi gondviselést és e gondviselés árnyéká­ban szendergő polgárokat Pák János okleveles gyógyszerész ugyanis patikajogot kért egy újonnan megnyitandó gyógyszertárra. Pák azzal indokolta kérelmét, hogy a legújabb gyógyszertár engedélyezése óta is husz esztendő mult el s hogy ezen idő alatt több tanintézet létesült Békésen, ame­lyek nagyban emelték a gyógyszertárak forgalmát. Fölemiitette Pák János azt is kérelmének támogatására, hogy Bél. megyeren egy 2700 holdas település is történt azóta s igy mindezen körül­mény azt igazolja, hogy egy negyedik gyógyszertárra szükség van. A békési közegészségügyi bizottság kedvező véleméuyezése alapján Bíkés község képviselőtestülete is kimondotta, hogy a negyedik gyógyszertárat a köz­ség lakosságának érdekében „engedé­lyezni kell", csupán azt felf-jtett- el a község, hogy a képviselőtesti -iet volia­képpen semmi más, mint véle • < w »ző fórum, amely legkevésbé határozhat abban, hogy ki kapja meg a patika­jogot s amely „házilag" ilyen ügyet el nem intézhet. Török Gábor dr. meg is támadta ezt a határozatot. Felebbezéséb ?n — amely nemrég érkezett meg a várme­gyéhez s most közgyűlési elintézést vár — azt fejti ki, hogy a közegészségügyi ' bizottság tagjai közül sokan nem lettek meghiva s hogy Szethmáry Gábor fő­jegyző megfosztotta a gyógyszerészeket azon jogaiktól, hogy a bizottsági ülésen szavazhassanak. Egyébiránt is — mondja Török — szabálytalan a képviselőtestü­leti határozat, mert az uj gyógytár Békésmegyei Közlöny tárcája. Epedés. Valami gyötör, kínoz, éget, S úgy szerelném elsírni néked! Eledbe mégis némán állok. Mert szavakat rá nem találok. Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem. Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel, s — kitalálod! Balla Miklós. A börtön. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Lengyel Géza. I. A Fő-utca szélén állott a ház. Nagy, egymástól messzire kivágott ablakokkal. Az ablakpárkány jó magasan, a házfalak felett ódon mauzárd-tető. Ódon és erős formáival ez a ház az erős gyökerű, irigylésre méltó jólét takarójának lát­szott. Kétszáz esztendeje laknak már benne a Gyorokiak maguk, mig eljárt az idő felettük is és a Gyoroki házat kétfelé osztották. A kaputól balra ott lakott még Gyoroki Géza, a jobboldali felét kiadták Sereges Mártonnak, aki valaha iskolába is együtt járt Gézával. Nagyon jó barátok voltak még most is. Az asszonyok is. Gyorokinak még min­dig formás, barna felesége és négy szép gyermeke; Seregesék pedig csa­lád néikül, ketten éltek a tágas, nehéz­?jtós hat szobában. A Gyoroki gyerekek lármásak, vi­dámak, mint régen Gyoroki Géza is. Tiz óra tájban sétált be mosolygó arc­I cal az irodájába. Nagy vállalatai voltak, szívesen foglalkozott velük két-három órát. De a sok munkát nem szerette, inkább ráhagyott mindent az öreg irodavezetőre. Délben átment a taka­rékpénztárba. Régente csak kaszinózni, néhány ülésen résztvenni szokott, mu­latságból. Most már magának egyre több dolga, elintézni valója akadt a nagy pénzszekrények közt. A vállalat sok pénzt evett. Megszaporodtak a j határidők nagyon. Jött néhány óvás, perlés, foglalás; persze csak ugy formaképpen. Nagyobb baj nem volt. Gyoroki vidáman evezett be abba a megszokott, ismert útvesz­tőbe, ahol némelyik kereskedő, vállal­kozó el evezget olykor esztendőkig. II. Katasztrófa egyelőre nem lett a , dologból, a hitel megcsappant, leapadt j nagyon, a házat, bútort, nevet furfang­| gal kellett megmenteni. Ekkortájt jutott ! örökséghez Gyoroki Géza. Eladta a I jussát, nagy ha mar megszerezte a pénzt | és igyekezett elbújni ismeretlen taka­rékpénztárba. De a hitelezők kiásták s már csaknem meg is koparitották. Gyo­roki káromkodott, az ügyvédje csilla­pította. — Nem kell megijedni, a pénz a feleségedé. Bebizonyítjuk. És bebizonyították. Gyoroki Sere­gest kérte meg, hogy bizonyítson mel­lette. Sereges vállalta. Az ügyéd el­mondta neki, hogy mit diktáljon a jegyzőkönyvbe. Hogy még az elhunyt rokon igérte a pénzt az asszonynak, de i tán oda is adta neki. Sereges bedik­1 tálta, meg is esküdött rá. És már el is felejtette az egész dolgot. : Esténként bejárt a feleségével Gyo­' rokiékhoz ós ahogy elnézte, milyen vidámak, milyen ragyogóan élvezik az életet ők, akik alatt már össze-vissza fúrva a föld, szinte restelkedett, hogy magányos, hivatalának ól 3, parasztsors­ból felkapaszkodott ember létére ide­került, ahol tán évszázados megszokás szerint nyájasan, melegen, derülten végigmosolyogják az életet. Igy mosolyogtak, mikor a csőd el­jött és Gyoroki Amerikába készült. A gyerekek tapsoltak, az asszony jókedvűen vállat vont. Szegény hitelezők, bizony keveset kaptak. Az asszony pénze meg­maradt. A bútort ugy adták el kéz alatt és búcsúvacsora után a maga módja szerint elintézve minden ügyét, néhány ezer forinttal a zsebében, Gyoroki Géza vitte családját a tengerre. III. Egy konok hitelező jelentkezett két hónap múlva, aki a takarékkönyveket pörölte, de nem is az, hanem a fia, szi­kár, szürke szemű felvidéki fakereskedő. Gyoroki után kérdezősködött, de a sze­mébe nevettek. — No, no, — mondotta a fiatal­ember és ügyvédhez ment. Ahhoz, ame­lyik a jó szivéről,a bőkezűségéről volt nevezetes. Vidéki parasztokat nyúzott mindig. Azok nem panaszkodtak. Néhány hét múlva a vizsgálóbíró­hoz hivták Seregest. — Gyoroki Gézát keressük, — mon­dotta neki a vizsgálóbíró. Sereges megmondta, hogy a barátja Amerikában él. Megtagadti a citnét is. — Messze van, — mondotta a biró. — Messze, — felelte Sereges. Két hét múlva újra hivták. Kissé rideg volt a biró, ki az első találkozás­nál állandó mentegetőző mosolyl.yal igyekezett jelezni, hogy azegész csak for­malitás. Ez a mosoly most eltűnt. Pontos nationálé, furcsán hangzó kérdések, sa­játságos kutatás, i Sereges megrettent, A jegyzőkönyv­vezetés pauzái között tanakodott, mi 1 dolog lehet ez? Nem tudott kideríteni semmit, még Gyorokiról sem. Gyoroki I csődbe ment, tönkre ment, szép vagyo­| nát elvették, maga is fizet érte valamit, de jellemtelenséget nem mondhat rá ! senki. Harmadik kihallgatáson derült ki, miről is van szó. Az esküről, amelylyel Gyoroki biztosította magának az örök­séget. A feljelentés csak Gyoroki ellen szólt, de Sereges is esküdött A vizsgá­lat ment, a papiros akták szerint. Gyoroki messze, tul a tengeren. Barátja és előzékeny tanuja, itt. Támolyogva ment haza Sereges. Sápadtan ült le és szótlanul. Nem felelt az asszonynak, mig ágyat n^m csinált, le nem feküdt. Akkor mondotta, de inkább súgta: — Be fognak csukni. IV. A városban aztán a fiskálisok nagy tanácskozásba, vitatkozásba estek, mi­kor hire ment a vizsgálatnak. Ezer ember esküszik meg szívességből, barát­ságból, — igy mondották — de azért kriminálisba esni, ilyen még nem volt. Megtörtént mégis; másfél esztendeig huzták-halasztották ügyes fiskálisok. Temérdek pénz ráment! Mégis eljött a tárgyalás, ahol azzal vádolták G.yorokit ! is, Seregest is, hogy a takarék-könyvek | ügyében hamisan esküdtek. Gyoroki 1 azonban messze, tul a tengeren jár. ! Sereges egyedül ült a széken, megtör­ten, megöregedve. Három hónap nem nagy idő. Ennyire szólt az ítélet Sere­ges, a paraszti származású, j )gás„ ko­I rában már uri legény vo't ós párbajo­I zott s ezért ült négy hetet Szegeden. Négy hét ós még kétszer négy hét éi

Next

/
Oldalképek
Tartalom