Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-01 / 18. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 18-ik szám. Vasárnap, március 1. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EkOFIZBTÉSI Dia : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül j s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A városok értekezlete. Békéscsaba, február 29. A magyar városok küldöttei szerdán gyűltek össze közös értekezletre a ma­gyar fővárosban, hogy tiltakozzanak a fejlődésüket, sőt jövendő boldogulásu­kat is veszélyeztető uj adóreform ellen. Az uj Magyarország ébredését kö­szöntjük, mikor végre városaink is fölismerje hivatásukat, egybegyülekez­tek és politikai tényezőkként léptek ki a cselekvés terére. A régi Magyaror­szágban a vármegyék küldöttei foglal­ták le a maguk számára a nemzeti akaratot és ugy tettek, mintha csak nekik volna joguk az ország sorsának intézésére. Az a néhány város, amely­nek követe, később képviselője, helyet foglalt a törvényhozó-testületben, el­enyésző csekélység volt a vármegyék követeinek többségéhez képest, akiknek utasításba adták teendőiket a vármegyei uralkodó családok. Ezek a teendők mindenről rendel­keztek, csak a magyar civilizációról, a magyar városok és községek haladásá­nak feltételeiről hallgattak olyan mé­lyen, mint a sír. Csoda-e, ha nagynevű képviselőink évszázadokon át minden­nel szivesebben foglalkoztak, mint el­maradt városaink, szegény községeink felvirágozásának kérdéseivel. A szegény, közterhek alatt nyögő városokat és községeket örökös szolga­ságra kárhoztatták azok, akik folyto­nosan az elnyomott nemzetek szabad­ságáról, az egyenlőségről és testvéri­ségről szónokoltak. Amikor aztán a versenyben messze almaradva, keres­tük szegénységünk, gyengeségünk, szolgaságunk okait:" nagy-^sőn rájöt­tünk az igazságra, hogy elvész a nép, amely civilizáció és kultura nélkül van. Rájöttünk arra, hogy erősítenünk kell hát a magyar civilizáció ments­várait, a városokat, községeket s fel kell hagynunk egy kicsit a vármegyék túlzott kultuszával. Tiltakozásuknak, reméljük, meglesz a kivánt sikere, ámde óhajtandó volna, hogy ne álljanak meg itt az első lépés­nél, hanem tartsanak össze érdekeik védelmében továbbra is. Vannak a vá­rosoknak épp oly fontos, épp oly életbevágó érdekeik, mint az adóreform. Itt vannak: a közigazgatási reform kérdése, a közegészségügy állami ellá­tása, amelyek alkalmat adnának az ország 134 városának és ötezernél több nagyközségének arra, hogy végre szabaduljanak az alól a középkori bá­násmód alól, amelylyel a vármegye a közérdek érvényesülését lehetetlenné teszi, ha az az uralkodó családok ér­dekeit sérti ezekben a legfontosabb kérdésekben. Hiábavaló lenne az oligarchia ré­széről minden törekvés mindenhatósá­gát továbbra is fentartani, ha a fővá­ros állana élére a magyar civilizáció uralmát óhajtó összes városoknak és 5000 községnek. Ezelőtt a vármegyék diktáltak a törvényhozó-testületnek, tehát természetes volt, hogy utasításaik révén ők kormányozták Magyarorszá­got évszázadokon át. De hogy ma már a súlypont áthelyezkedett a vá­rosokra, az bizonyos. És ha a városok, nagyközségek, mint egy akarat, mint egy szervezett politikai tényező fognak fellépni demokratikus kulturprogram­mal — az is bizonyos, miszerint a törvényhozás összes képviselői, akiket a városok, községek választanak, ugy fognak cselekedni, ahogyan megbízóik — vagyis a városok, községek — aka­rata fogja tőlük követelni s mint azt a politikai tisztesség hozza magával. Hogy eddig senkisem törődött a városokkal és községekkel nálunk s messze elmaradtunk a kulturában gazdagabb szomszédaink mögött, az a magyar városok, községek hibája s nem a képviselőké. Amikor Budapest, a székesfőváros polgármesteréi a kon­gresszus egybehivása alkalmából üdvö­zöljük, rá kell mutatnunk arra, hogy ez a kezdeményezés egyúttal a demo­kratikus magyar politikának fejlődésére biztos alap, amelyen tovább kell épí­teni. Kérnünk kell a kongresszus egybe­hivóit, hogy ne álljanak meg a félúton, hanem gyűjtsék a székesfőváros köré az ország összes városait és nagyköz­ségeit is. Szóval a magyar civilizáció érdekei­nek szolgálatára műveljék tovább a talajt s a demokrácia politikai szolgá­latára állítsák csatasorba az ország városait és nagyközségeit, tehát választó­kerületeit, illetve ezek főtisztviselőit. Igy aztán végre a polgárság is el­éri nálunk, mint a müveit nyugati ál­lamokban, hogy a vezetőszerepet nem­csak a közterhek viselésében, nemcsak a tudomány, művészet, ipar, kereske­delem terén, hanem a hatalomban, a közéletben is elnyeri. A megyei közkórház kibővítése. Engedélyezett építési költségek. Megkezdik az építést. Békésmegye közkórházának építési ügye most már hamarosan dűlőre jut. Ez az óriási terjedelmű kórház-épület F á b r y Sándor dr volt főispán dr. Z ö 1 d y János vármegyei tiszti-főorvos és dr. Berkes Sándor kórházi igaz­gató-orvosnak együttes munkálkodása következtében a legutóbbi idők óta bővült és rohamosan fejlődik. Ezen fejlődést azzal láthatjuk megmagyará­zotttnak, hogy a kórház jóhire hova­tovább mindig ismertebb lesz s maholnap már a szomszédos vármegyék polgárai közül épp annyian keresik föl ezt az elsőrangú közegészségügyi intézményt, mint Békésvármegyéből. A vármegyei közkórház azonban épp e nagyarányú beteglátogatásra való finyelemmel szűknek bizonyul. A modern orvosi gyakorlat megkívánja azt is, hogy uj épületekkel bővítsék ki. Fábry főispánságának idején elkészültek a ki­bővítés nagyarányú tervei. Hosszas és költséges munka volt ez, amelyet J e n­d r a s i k minisztériumi műszaki taná­csos teljesített. Az építési költségeket eleintén 625.000 koronában irányozták elő, de később egy tüdőbetegpavillon felépítése is szükségesnek mutatkozott s e pavillonnak a költségvetésbe való beillesztése folytán az előirányozott összeg is tetemesen emelkedett. Ugy ezt, mint a már előbb készített költség­vetést már Ambrus Sándor alispán terjesztette a belügyminiszter elé, aki pénteken küldte meg rendelkezését a békésmegyeieknek. Leiratáhan kifejti a belügyminiszter, hogy teljesen méltányolja a fölterjesz­tésben elsorolt indokokat s nincs észre­vétele az ellen, ha az összes építkezé­sekre kiszámított 625 000 korona helyett 666.650 kor. irányoznak elő az ápolási dijak terhére felveendő kölcsönre. Nincs kifogása a miniszternik az ellen sem, hogy a kórház telkével összefüg­Békésmegyei Közlöny tárcája. Villámssikrák. i Régen, midőn a villámgéppel Tettünk egyszer kísérletet, Emlékezem, a villámszikra Mily hirtelen keletkezett. . . Szerelmünk szikra akkor támadt, Midőn szivünk hőn összeforrt, S a sók ajkadon, mely elpattant ri szikra csattanása volt. II. Az egyenlőjelt ismerem én Legjobban a számok között, Mely két egyenlő mennyiséget Egymással mindig összeköt. A két egyenlő mennyiség itt : Szivem, szived, szép kedvesem, S a jel, mely e két mennyiséget Occ7pbnii ' n ntti III. Az ésszerű összefüggés az, Mit a logika előad, Mely minden írás és beszédben Keresi, hol a gondolat ? ! A logikát te nem tanultad, Mégis beszélsz értelmesen, Mert e kérdésre : hogy ,,szeretsz-e?" — „Igennel" felelsz — kedvesem! IV. Ábrándos ifjú, vidám leányka Találkoztak egy szép napon, Felgyúlt szivüknek édes lángja — Hisz meg volt rá az alkalom! De jött a gólya s a dolognak Nagyon banális vége lőn, Az ifjú más karjába fekszik, S a hervadt leány a szemfedőtt. Halmy Gyula. Nar eiss. Irtai Sydney Carton. Napról-napra érdekesebb lesz Lord Alfréd Douglas. Nevét először a szeren­csétlen Wilde-affaire tette hírhedté. És neve épp a Wilde-szonettek és levelek révén bevonult az irodalomtörténetbe. Ujabban sokat emlegetik Douglas lordot csak épp baráti köre számára kiadott verskötete révén is. Két pará­nyi könyv dekumentálja a Wilde Oszkár barátjának költői talentumát. A költő megküldte nekem is : pompás pergainent­kötések ; díszei könyvespolcom nak. (Kosztolányi Dezső fordított le belőlük néhányat nagyon szépen) Kevés poétának erdekesebb az egyénisége, mint lord Alfrédé. Byront mérhetnők össze vele. Történelmi név, koronás királyok atyafisága, mérhetetlen vagyon, elsőrangú szellemi élet — s amit a férfi-embernél olyan fölösleges valaminek tartanak — csodálatos, már­már legendás szépség. Ennek a szépség­nek minden ércnél maradandóbb emlé­ket emelt martyr-barátja: Oscar Wilde. Egy köny vet, sokak szerint egy bibliát, melyet minden nyelven ezren ós ezren olvasnak és amelyet olvasva, annyian kételkednek abban, hogy élt légyen egy olyan ifjú dalia, mint a regény hőse, sok álmok királyfia. Pedig élt. Él most is. Éli Dorian Gray életét. Valami huszadrangu amerikai piktor gondolt egy nagyot s egy portraitjére — valami jóképű angol-szász fiúra, akiről azt mondja, hogy az öc3cse — ráfogta és világgá kürtölte : bum ! bum ! Ez Dorian Gray. Pillanatnyi szenzáció volt, felültek neki sokan, közöttük a tudós Lázár Béla is, aki nagy igyeke­zettel bemutatta „írásban és képben".. . Mi kevesen, akik ösmertük Wildeot, hódolattal képeztük udvarát királyi volta és bukása idején egyaránt; mi ösmerjük Dorian Grayt. A világon sehol nem élvezik ugy a szépet, nincs olyan hatalmas kultusza a szépnek sehol, mint Ruskin, Morris ha­zájában, az előkelő, angol világban. Erős intenzív belső életet élve, az ízlésük csodálatosan fejlődik. Házaik berende­zése egyéni és művészi, butoruk, edé­nyük, ezüstjük, könyveik egytől-egyig hozzáértő kezek komoly és ízléses alko­tásai. Szeretik a virágot, mert gyönyörű s tömve van vele a szobájuk. Csodála­tosan szép maga a faj is. Asszonyaik, férfiaik egyaránt. És még ebben a világban is formá­lis álom-alak tűnt fel a kilencvenes évek közepén. Oxfordból jött. Neve, kincsei, genije pár nap alatt híressé tették. Szép­sége mint egy varázslatos mese szállt szájról-szájra. Természetes, hogy Wilde is tüstént hallott róla és kereste vele a találko­zást. Aztán nemsokára szemtől-szembe állott egymással a költő, a Szellem cso­dás erejével, ós az ifjú lord, a Szépség bűvös megtestesülése. A zajos, zavaros Piccadilly mentén van egy nyugodalmas zöld folt: a Green­park Százados tölgyei, platánjai közé lenyúlik a devonshirei herceg pázsitos, rózsás Paradicsom-kertje. A piros tégla­épület, zöld tetejével, fehér ablakaival a legvonzóbb, legbarátságosabb hajlék a föld kerekségén. Az pedig, aki egy­szer is megfordult benne, el nem felejti soha. A legbájosabb fejedelmi háziasz­szony, a muzeumokba való termek vég­telen sora, a lukullusi asztal ós a szel­lemi élet mindmegannyi varázsa a kas­télynak. S annak a szerencsésnek, aki Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellent) szám la laoKtanár és orvos által naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredeti csomagolást. Soffraann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban: Ára üvegenként 4 — korona, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom