Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-01 / 18. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. márc. 8. gésben álló s az uj építkezéseknek cél­szerűbb keresztülvitelének biztosítására szükséges Balog h-féle telket megvá­sárolják. Arról értesiti a miniszter az alispánt, hogy a tuberkulotikus pavillon felépítésére szükségelt 50.000 koronát is hajlandó kiutalni, de csak az esetben, ha az építkezési ügy szabályszerűen le­tárgyaltatik és végleges jóváhagyást nyer. Törvényhatóságunk közgyölé­Rektifikál Simonka György. A tárgysorozat ügyeiből. Vármegyénk most tartott törvény­hatósági közgyűlésének lefolyásáról hirt adtunk már csütörtöki számunkban. A délutáni tanácskozásról azonban meg­késve kaptunk hirt s igy csak most kö­zölhetjük a délután tárgyalt fontosabb jelentőségű ügyeket Mindenekelőtt helyet adnnk azon rektifikációnak, amelyet dr. Simonka György megyebizottsági tag felszólalá­sára és tisztviselőkkel szemben tanúsí­tott állásfoglalására vonatkozik és amely rektifikálással maga a felszólaló kívánja eloszlatni a szavaihoz fűzött félreérté­seket. Simonka György dr. állítása sze­rint ő nem a tisztviselők egyéniséget akarta sérteni, mikor eljárásukat bírálat tárgyává tette. A félreértés onnan szár­mazott, hogy ő bár mindig elismeréssel van a tisztviselők lelkiismeretes munkál­kodása iránt, nem helyesli és a kor­mánynak megszavazandó bizalmi felirat tárgyalásával kapcsolatosan nem helye­selte a tisztviselők politikai állásfoglalá­sát. A drágasági pótlék ellen is csak azért beszólt, mert a tisztviselők azon kormánynyal szemben tanúsítottak ro­konszenvet, amely kormány, Simonkáék szerint, ellene van a népnek. (A csabai nép pedig — igy mondják — 2000 ko­ronát ajánlott föl Simonkának az esetre, ha „megcsinálja" (!) a ren dezett tanácsot . . .) Imigyen korrigálva híradásunkat, n9 3i csodálkozunk Simonka dr. nép­barát-érzelmein. De mégis csak külö­nösnek találjuk azt, hogy a drágasági pótlók megszavazását politikai szempon­toktól teszik függővé azok, akik mindig a zt hangoztatták és cselekedeteikkel is azt dokumentálták, hogy a közigazga­tásba politikát vinni nem szabad. Ezt mi konstatálni kívánjuk már csak azért is, mert lesz idő, amikor visszatérünk még erre a határozatlan­ságra valló viselkedésre. Egyebekben Simonka György dr. kijelentette előt­tünk azt is, hogy a vármegye tisztvi­selőiről nem állította azt, hogy önérzet­nélküliek és határozatlanok. Mindezek­nek koncedálása után után rátérünk a délutáni tárgysorozat fontosabb ügyei­nek ismertetésére: A békési járás főszolgabírói hiva­talának ujjáalakitási költségeivel járó tulkiadásokat a házipénztár maradványá­ból határozta el a közgyűlés fedezni. Békés község képviselőtestülete Nagy Gábor jegyzőt más működési körbe helyezte át. Ezzel a rendelkezés­sel szemben Török Gábor dr. feleb­bezéssel élt s válaszolván a határozat indokaira, azt hozta fel, hogy Nagy Gá­bor bármilyen működési körben meg tud felelni kötelezettségeinek. Az állandó választmány az áthelyezett jegyző egész­ségi állapotának megvizsgálását jaVa­solla, amit az a kérdés tett volna szük­ségessé, vájjon nem kellene-3 Nagyot nyugdíjba küldeni? A közgyűlés azon­ban jóváhagyta a képviselőtestületi ha­tározatot. Öcsöd község képviselőtestülete nemrég fizetésemelést szavazott meg a közpénzfári ellenőrnek. Ez a fizetésemé­lés sokaknak szemet szúrt s a határo­zatot megfel.ebbezték. A felebbezők azt állítják panaszukban, hogy a biró, mi­kor a szavazást elrendelte, félbeszakí­totta a közgyűlést s beküldött az elöl­járókért — szavazni. A közgyűlés uta­sította az alispánt, hogy ez ügyben ren­deljen el vizsgálatot Orosháza község képviselőtestülete tudvalevőleg elhatározta, hogy aregále­kötvények felhasználásával községi ta­karékpénztárt létesít. E határozatot főleg a már régebben fennálló takarékpénz­táraknak hivei és részvényesei fogadták kedvezőtlenül s ezért megfelebbezték azt. A közgyűlés nem látta annyira nyo­mósaknak a felebbezők indokait, hogy a képviselőtestület határozatát megvál­toztassa. A békési képviselőtestület legújab­ban nemcsak pátikajogot „engedélye­zett" a negyedik gyógyszertár felállítá­sára, hanem kimondotta azt is, hogy e patikát Pák János okleveles gyógy­szerész kapja meg. Az állandó választ­mány a fennálló törvényekre való te­kintettel, különösen pedig azért, mei-t még öt ezztendeje nincs, hogy a kép­viselőtestőlet elutasított egy ilyen irányú kórelmet, a határozat megsemmisítését javasolta, de a közgyűlés több tagnak felszólalása után jóváhagyta azt. •i Hangos vasárnap. Gyulán plakátokat koboztak. Aligha volt még Békésvármegyónek olyan vasárnapja, mint a legutóbbi. Egy­szerre két helyen is nópgyülóseztek a hazafias gondoktól roskadozó honfiak. Ide sorozandók a szociálisták is. Már mint a hazátlanok, akik szintén nép­gyűlést tartottak s végig menydörögték a vasárnap délutáni unalmas perceket. A nemzetközi szociálisták Gyulát bol­dogították „magas" színvonalon álló szavalataikkal, mig a függetlenségi disz­szidensek Orosházán adtak egymásnak randevút. A szociálisták gyűlése nem volt zavartalan előzményü. Ezek a derék legények ugyanis ősi szokáshoz hiven röpiratok segélyével adták hirül a pol­gárságnak azt, hogy vasárnap népgyű­lés lesz. Ebben a röpiratban azt irták, hogy a mai vezetők csak bitorolják a hatalmat. Volt egy-két szó az osztály­gyűlöletnek is szentelve s erre való tekintettel Madarász vizsgálóbíró elrendelte a röpivek elkobzását. Bessenyei Vendel rendőralkapi­tány megjelent a megyeház-utcai Szedő­féle nyomdában, ahol megtalálta a kéz­iratot. Szedő Emil nyomdatulajdonos nem árulta el a szerzőt. Ezzel egyidő­ben megsemmisítette a rendőrség az utcák falragaszait is. Ily előzmények után tarthatták meg a szociálisták vasár­napi népgyülésüket, amelyen egy buda­pesti kiküldött ós Grünfeld Jakab szónokoltak, részint a mai politikai helyzet ellen, részint a választói jog általánosítása mellett Orosházán szintén népgyűlés volt, amelyen éles hangon ítélték el a kor­mány politikáját. A magyar ellenzéki képviselők el­határozták, hogy a parlamenten kivül is megindítják a harcot a házszabály­revízió ellen. Lengyel Zoltán, Mol­nár Jenő, B o z ó k y Árpád és Nagy György képviselők, a 48-as disszidens tábor tagjai, vasárnap az orosházai függetlenségi kör meghívására leutaz­tak a magyar Alföld szivébe, hogy tiltakozzanak a revízió ellen. A nép­gyűlés a következő határozati javasla­tot hozta: „Az Orosházán 1908 február 23-án megtartott népgyűlés bizalmatlansággal oda egy szombati dineire volt vala hi­vatalos, annak igazán passapartoutja volt a legexkluzivebb házakba. Az már akárhol megállja a sarat. Nagy, szülői büszkeséggel vitte oda a fiát, Lord Alfrédot, a szellemes Quens­burg márkiné. Wilde is hivatalos volt. Lord Alfréd, a majdnem gyerek és a nagy társaságban még kissé félszeg fiatalember, szinte örült, mikor egyedül kijutott a csöndes, a holdfénytől ezüst­ben csillogó parkba. Poéta lelkével él­vezte egy májusi est balzsamát, míg bent még mindig őt tárgyalták, az uj csillagot. Jött Wilde, a társaság akkor becé­zett kedvence, divathőse Első kérdése volt: hol van az ifjú lord ? Karonfogva a hercegnével keresésére indultak. A kert végén, a Napoleon-szobor mellett van egy kis görög templom. A pergola rózsaszín márványoszlopait be­futja az aranyeső ós a bíboros clematis. A hold ezüstje ezer színben csillogtatta a pompás virágok színeit. Ott állt, sötét foltot rajzolva evening dresszével, a keresve keresett. Kezet fogtak. Talán mondtak is egymásnak néhány banális szót. De megszületett abban a percben egy vi­lágot megdöbbentő tragédia. Egyaránt elragadta egyiket a másik. Á dús asztal körül ült a társaság, szótlanabbul a rendesnél. Azt a pár művészt, aki ott volt, megragadta a mo­dern Narciss tökéletes formaszépsége. Egyszerre csak John Sargent, — akinek az arcképei egy-egy vagyonba kerülnek s aki ennek ellenére, ha nem tetszik neki a modell arca, bizony meg nem festi — odafordul az ifjú lordhoz : — Mondja, lordship, megfestették már a képét az évszázados családi galleria számára ? — Nem. De nem is fogják. — Miért? — Mert tökéletes szépségemet tö­kéletesen visszaadni képtelenek. — Én megfesteném. Kérem ezt a kegyet. — Nem sikerülne. — Esküszöm, mesteri lesz! — Megfestene olyannak, amilyen ma vagyok ? — Teljes hűséggel. — Köszönöm, Mr. Sargent, de nem óhajtok magamnak állandó gyötrődése­ket, hogy holnap lássam azt, hogy mi­lyen is voltam tegnap . . . Ebben a percben született Wilde agyában aDorian Gray. A regény minden alakját rendre ösmerem. Összehozott velük a véletlen, a sors, a szeretet. Lord Henry maga volt a költő, ragyogó stilje, paradoxon­jainak légiója nyíltan mutatja ezt. Basil, a piktor, évek óta porlik a kensalgreeni temetőben. A kifigurázott öreg lady jó szive könnyítette meg Wilde gondterhes, utolsó esztendejét. Dorian Gray él; meggyötörte a puritánt játszó világ s megutálta a képmutatókat. Egyik birto­kán van egy őserdő, oda ment lakni a Laké Farmba ; töméntelen könyv, egy gyöngéd asszony, bálványozott kicsiny fia ós az örökös baráti gyász az egész világa. Dorian sorsa lett Lord Alfrédé. Hosszú évek felhőtlen barátságában élünk. Az esztendők nem szántottak barázdát klasszikus homlokára. Olyan ma is, mint tíz esztendeje. Szépségét, a nagy természeti meg­nyilatkozást, féltő gonddal ápolja. Állandó levelezésünk élete minden percének hü tükre. Évente egyszer, — Wilde születésnapján — bárhol is kó­száljak, felkeres ós vendégem. Harmad­éve Pestre jött. Külön vonat hozta. Per­ceket számolva, nagy izgalommal vár­tam. Megérkezett hatalmas bundába bur­koltan, szemébe húzta skót sapkáját. Nem látszott több az egész emberből, mint a két mélységes szeme. Alig hogy beléptünk a laííásba, rövid, meleg üd­vözlet után már visszavonult. Bántott a dolog. Hiszen ha kedveseimhez utazom, a viszontlátás örömein azon kormosán, porosan sem árt.. Másfél óráig csinált toilettet, Kissé hidegen tettem ezért szemrehányást. — De öreg barátom — védekezett ő — csak nem kívánod, hogy engem fáradtan, csúnyának láss? . . . Ez ő! Életében egyszer ült foto­gráfusnak. A felvételt azonnal és egy példányban kopirozták s a lemezt azon­nal izzó-porrá zúzta. A kép a szajnaparti Bábelbe szám­űzött Witde-nak készült. Annak halála után, minden más egyebével, hozzám került. Felajánlottam Lord Alfrédnak. — Tarsd meg - irja - nálad van minden, ami kedves volt Oszkárnak. Ha visszavenném, nagyon hiányozna Egyet azonban kikötök. Soha és sehol ne le­gyen reprodukálva. Nem is fordult még meg olyan ember a házamnál, ahol a sok tarka­barka lom között, finom cszeresznyefa rámájában szinte elbújva szürkólik az a fotográfia, aki meg ne kérdezte volna, ki ő? Lenbach, aki ösmerte a képet, Münchenbe kért vele s megmutatta az egybegyűlt tarsaságnak, csupa hires­neves művésznek. Stuck, a szinte brutá­lisan férfi ember csodálkozva kiál­tott fel: — Hát ezért ült börtönt, hajtott malomkereket a finomlelkü, finomkezü augol költő ?! Hát nem értették meg benne a művészt ? ! Aki csodálattal, tel­jes limádattal borul le a teremtés leg­remekebb alkotása előtt ? Wilde drágán fizetett. Megvetett, névtelen rab ... A readingi kőház C. C. 3-ja . . . Majd bujdosó . . . Hazátlan . . . Szenvedő ... Csak azért, mert azt a görögöt tanította, amelyik nincs benne az iskoláskönyvekben. viseltetik a kormány iránt; mert ahe­lyett, hogy programjának főpontját, az általános választói jogot törvénybe ik­tatta volna, az átmeneti idő alatt sok olyan dolgot csinált, ami megakasztja, sőt lehetetlenné teszi a gazdasági poli­tikai függetlenség felé "való haladást. Ilyenek a közös vámterületnek a lehető legrosszabb feltételek mellett 10 évre váló meghosszabbítása és az osztrák hűbéradónak (kvótának) tíz évre kiható felemelése."' Árvaszéki választások, Ki lesz az elnök? Ebben az évben kijut a választá­sokból Bókésvármegye törvényhatósági bizottságának. A választások nehéz és felelősségteljes aktusa majdnem minden közgyűlés alkalmával megismétlést nyer s izgalomba hozza a kedélyeket. A má­jus hónapban megtartandó tavaszi köz­gyűlés során is rendkívül fontos állás­nak betöltéséről kell majd gondoskodni. Ez az állás Jancsovics Péter el­hunyt árvaszéki elnöknek öröke. Az árvaszéki elnöki állásra Békés­megyéből csak két központi árvaszéki ülnök : S á r o s i Gyula és Szabó Emil pályáznak. Mindketten régi, érde­mes munkásai az árvaszéknek s köz­vetve a megye közügyeinek. Sárosi Gyula már évek óta végzi az elnöki teendőket is, mert a beteges kedő Jancsovics huzamosabb időn ke­resztül távol volt hivatalától s legutóbb egyáltalán nem is járt föl az árvaszék­hez. Sárosi 1893 január elsejétől 1896-ig, mikor is ülnökké választatott, mint árva­széki jegyző szolgálta az árvaügyeket. Árvaszéki működését megelőzően a közigazgatásnál dolgozott felebbvalói­nak s a vármegye közönségének teljes megelégedésére. Szabó Emil tisztviselői erények­ben nem áll Sárosi mögött. Szabó Emil is a közigazgatásnál kezdte pályáját. A vármegyéhez 1895. évben került. 1896­ban árvaszéki jegyzőül választatott meg. A rákövetkező esztendőben már ülnökké tette a megye közönsége, amely ilyen formában nyújtott elismerést kiváló tu­dásának és szorgalmának. Ha a megyebizottság akár Szabót, akár Sárosit választja meg árvaszéki elnökül, ugy megüresedik egy ülnöki állás, melyre a legkomolyabb pályázó Schmidt Iván árvaszéki jegyző Ic^r, Schmidt várnvagyei alszámvevő volt s mikor a számvevőségeket államosí­tották, akkor helyettes levéltárnok lett ugyancsak a megyénél. 1903-ban árva­széki jegyzőnek lett megválasztva s azóta ily minőségben teljesiti kötelességeit pontosan, lelkiismerettel. Schmidt megválasztatása esetén egy árvaszéki jegyzői állás is betöltésre ke­rül. Ezt az állást az áryaszókhez beosz­tott közigazgatási gyakornok, tb. al­jegyző : dr. K i s s László fogja megpá­lyázni. Kiss László két esztendeje dol­gozik az árvaszéknól. A betegeskedő Somogyi Ákos ülnöknek ügykörét hónapok óta ő látja el. Mielőtt a várme­gyéhez választották volna meg, ügyvéd­jelölt volt s ezidőszerint egyike ő is legkvalifikáltabb tisztviselőinknek. Az elnöki állásra az alispán fogja meghirdetni a pályázatot, amelynek ha­tárideje ós a rendes közgyűlés megtar­tása között legalább is 8 napnak kell elmúlnia. Egy piros zászló miatt. Elrendelték a vizsgálatot. Mult évi október hó tizedikén, a parlament megnyitásának napján, or­szágszéltében nagyot pihentek a magyar­országi szociálisták. Egy uj ünnepnapot csináltak ezúttal, mert a szorgalomnak köztudomás szerint nem elég, ha a val­lási ünnepeket és a vasárnapokat keresz­tülheverheti, hanem még május elseje és október 10-ike is heverőnap számba megy. Hogy az október 10-iki pihenést ne minősítse valaki csavargásnak, kitalál­ták a szociálisták azt, hogy politikai tüntetést rendezzenek az általános, tit­kos választói jog érdekében. A magyar fővárosban mintegy 20000 ember vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom