Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-25 / 51. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. jnuius 25 seink. Sőt legutóbb a közigazgatási bizottság is több tanitót azért nem javasolt korpótlékra, mert a magyar nyelv tanítása körül kielégítő eredményt felmutatni nem tudtak. Hirt adván a bizottsági ülésen történtekről, nem hallgathattuk el ezt a körülményt sem. Ez a híradás pedig arra adott impressziót, hogy egy, a viszonyokkal ismerős egyéniség szóvá tegye ezt az ügyet, amint következik: ' Annyit foglalkoznak Tótkomlóssal némely lapok, mintha a tót irányzat, mondjuk pánszlávizmus, csak éppen Tótkomlóson keletkezett volna s mintha Csabán és Szarvason hivei nem volnának s talán nem is tudnák, mi lehet ez s némelyek nem átallanak talán a megbizhatlan vagy önző besúgás folytán oly egyéneket is .meggyanúsítani, kik eddig működésűkkel erre okot éppen nem szolgáltattak. E lapok legutóbbi kijelentése is ily alapon történhetett, melyben a tótkomlósi iskolák lettek a pánszlávizmus terjesztőinek minősítve. Mint tótkomlósi tanitó, e kijelentés által ón is meggyanúsítva érzem magam, holott eddigi ugy iskolai, mint társadalmi működésemmel erre okot nem adtam. Igaz, hogy kir. tanfelüsyelőnk Y—VI, oszt. iskolámban nein talált az állami törvényeknek megfelelő eredményt a magyar nyelv tanításában s más iskolában sem, de ezért még iskoláink nem kiálthatók ki a pánszlávizmus terjesztőinek. E szigorú vélemény nem mondom, hogy reám nézve hízelgő, de ha e csekélyebb eredmény okait tekintjük, akkor ily elitóltetést a lap tudósítójától éppen nem érdemeltem. A valláson kivül minden tantárgy már tiz éve magyar nyelven taníttatik felsőbb osztályainkban s hogy a vallást is magyarul is tanítottuk, az az ezelőtti kimutatásokból bebizonyítható. De ahogy pár éve ez az ellenhatás nyilvánult, kivált az egyháznál, ugy hogy Kovácsik kartársamat emiatt a templomban egyházi közgyűlésen megtámadták és senki meg nem védte, a vallás magyar nyelven való tanítását elhagytuk; sőt voltak olyanok is, még az iskolaszékben is, akik magyar beszédértelem gyakorlatok tanítása ellen is tiltakoztak az alsóbb osztályokban s ugy egy-két éven át néhány tanitó ezt elhanyagolta, ezzel egyeseknek kedvezni óhajtván s nem tanította oly terjedelemben, mint azelőtt. Egyházi felsőbbségem bizonyságom, hogy huszonöt évi tanítói munkásságom e tekintetben nem volt kifogásolva, sőt társadalmi téren is megtettem a hazafias ügyért annyit, mint bármely kartársam. Önérzettel vallom, mint Tatay, Benka, Lányi, Chovan és Moravcsik tanítványa, kik nyolc éven át s a képzőben csakis jó irányban neveltek s hogy e jó irányt sohasem tagadtam meg, tiszta lelkiismerettel mondhatom. Hogy mi a magyaiosodás akadálya községemben, már e kérdésre is legjobb meggyőződésem szerint felelek. Talán legjobb volna egy sor nevet irnom ide, akik tagadják nyilvánosan is, hogy ők pánszlávok s mégis kik panaszkodnak, hogy a tót nyelvet az iskolákból, a templomból is kiküszöbölni igyekszünk, hogy a dalkör magyar Himnusza a templomban Istenkáromlás (?) és hogy hűtlenek vagyunk az egyházhoz, mert a tót kenyeret eszük s a magyar haza szeretetére tanítjuk gyermekeinket, kik irigylik azt a keserű falatot is, melyet az egyháztól, az államtól kapunk. De ezt nem teszem •.. A tót irányzat nyilt terjedése csak néhány óv óta észlelhető községünkben s összeesik a magyar intézményeket gyalázó ,,Jyzsdenik" tót újság terjedésével. Ennek terjesztői szép eredményt értek el, mert nemcsak sok családban, de még az egyházi gondnoki irodában is díszelgett e lap csak egy éve is s kiszorította az orosházai újságot, a politikai újdonságokat s a világkrónikát. Kik voltak ennek terjesztői, nem kutatom, de hogy tanítók nem, azt bizonyosan tudom. Fent nevezett lapból ismerik, merítik eddig türelmes, békés polgáraink a mételyező szellemet, mely a törvény, a tisztviselők tekintélyét aláássa s oktatja híveit, hogy mindenünnen az „odkundesz"-ok (sehonnaiak) kiszorittassanak s az ő hiveik (az őslakók) jussanak polcra. Talán a javított fizetésű tanítóság megakadályozhatta volna a lap terjedését (?), ha a magyar kormány ennek megjelenését be nem tilthatja, mikor ennek minden betűje nyilt hazaárulás. Ez rontja le azon hatást, melyre mi teljes erőnkből hiába fáradozunk s az az agitáció, mely a magyar képviselőházból a nemzetiségi képviselők s a horvátok nyeglesége ós merészsége folytán elterjedt, de nemcsak Tótkomlóson. Ehhez járul még azon közöny, mely társadalmi életünkben e tornyosodó veszedelemmel szemben észlelhető. Éppen az az osztály vonul félre, melynek kötelessége volna s igy nemcsak a tanítóknak kell azon munkálkodni, hogy ez ellensulyoztassék. Van kaszinónk, társaskörünk, daloskörünk, de sajnos, ezek társadalmi kötelességüket e miatt nem teljesíthetik, hanem a küzdtért átengedik olyan törekvésnek, mely községünk eddigi jó hírnevét tönkre teszi. A rohamosabb magyarosodásnak nagy akadálya a vallási szertartás is s a magyar isteni tiszteletek nem látogatása, mi szintén vonzó például szolgálhatna, ha azok, kiknek kötelességük volna ezeken rósztvenni, azt látogatnák. Szükség volna ifjúsági egyesületet létesíteni, hogy az ifjúság, midőn az iskolából kikerül, magyar szellemben vezettetnék tovább s a vallásos estélyek felolvasási nyelve a tót mellett magyar is lehetne, hogy a közönség tudatára jönne annak, hogy nemcsak a tanítónak feladata a magyar szellem ápolása, hanem minden tisztviselőnek, akár egyházi, akár községi, szent kötelesség ez. Meg kellene osztani a teendőket s nemcsak a tanítókat sarkalni s ha nincs kellő eredmény nemcsak az iskolában, hanem a társadalmi életben azt gyanúsítani s okolni ez eredménytelenségért, hanem mindenkinek nemcsak az irodában, hanem társadalmi úton oda kellene hatni, s vállalni az ezzel járó kellemetlenségeket is, hogy a magyarosodás előmozdittassék. Hagyjunk fel tehát a gyanúsítással s árulkodással. Méltányossággal inkább szerzünk ez ügynek uarátokat, mint bizalmatlansággal. Szokolai Pál, tanitó. Erre az igazán okos cikkre különösebb megjegyezni valónk nincs, csupán az, hogy a megoldásnak olyan formáira is rámutat abban az iró, amely formákra figyelemmel lenni a kormány békésmegyei exponensének elsőrendű kötelessége. Negyven dollár, harsogom tisztán és világosan. A mexikói elhűlve rám mered : Hogyan, hisz a kirakatban egy dollár a legolcsobb ! — Tudom, mormogom sötéten, de nekem pénzre van szükségem. Egészen ahogy a kis korcsmában tanultam A mexikói rám néz, végigmér, legalább félfejjel lehettem kisebb nálánál, azután pedig harsány és féktelen kacagásba tört ki: — Hohohó, te bitang, te tetszel nekem ! Ilyen emberre van szükségem. Akarsz a lovászom lenni? Az üzletet hamar lebonyolítottuk, a kedélyes mexikói kifizette adósságaimat előleg fejében és még aznap elutaztunk, Puzzletovvnba, hol hatalmas farmja volt a jó zsentlemannak. Hivatalom elég kényelmes volt, minden éjjel lóháton körül kellett vágtatnom a haciendán, vájjon rendben van-e minden, nem zavarja-e semmi a személyzetet és a gazdák nyugalmát. Kaland nélkül azonban már az első éjjel sem mult el. Elfelejtettem ugyanis megkérdezni, hogy hol fogok aludni ós igy, akaratom ellenére, kénytelen voltam a körszemle után a lakóház kapuján kopogtatni. Töbszöri zörgésem eredménytelen maradt, mig végre az ablakból valami harsány női hang, melyben a haciemdaro feleségének hangját ösmertem meg, lesü- ! völtött! Te gazember, te csirkefogó, ilyenkor kell felverni a békés emberek nyugalmát. — No, elég furcsán tárgyalnak itt a személyzettel, gondoltam magamban, de bizony nem reflektáltam a szidalmak önzönóre, csak még egyszer jól megdöngettem a kaput: — No, megállj, te gézengúz, te haramia, harsog tovább a mennyei szózat és abban a pillanatban kényelmes házipapucsok közeledtét hallom. A sötétben nem igen vettem egyebet észre, minthogy a kapu megnyílt és egy kevéssé gyöngéd női kéz először orron, azután fültövön legyint. Ejnye, azt a füstölt szalámiját neki, gondoltam magamban, ennek fele se tréfa. A haragos asszonyság kitűnő boxbajnoknak mutatkozott, csakhogy én se hagytam ám magamat ós kemény küzdelem után őnagysága mint a verébcsapat vonult vissza. Annyira azonban mégis bosszút állt rajtam, hogy a kaput be csattantotta az orrom előtt és én tanácstalanul álltam a sötétségben. Csakhogy abban a pillanatban, amint a kapu bezárult felhangzik ám mellettem a haziendaro öblés kacagósa: Bravó, bravó, fiatal barátom, heti fizetését felemelem két dollárral, ennél derekassabban nem viselkedhetett volna. Csak később tudtam meg, hogy az asszony összetévesztett férjével és még mai napig sem tudja, hogy nem kikapós férje pöffentette ki utolsó zápzogát. Ne is tudja meg soha, mert amilyen hárpia, mig ide is utánam jön ós megskalpol. Kezdődik az aratás. Jó kilátások. Akik sötéten látták a helyzetet. Bókésmegye kalászos rónáin már a jövő hót elején megpendül a kasza. A kedvező időjárás annyira elősegítette a kalászok érését, hogy az aratás kezdetét veheti s igy teljesen eloszolnak azok az aggodalmak, melyek a késői esők miatt fejlődósükben helyütt-helyütt hátramaradt gabonák kalászait az elcsenevészesedéstől féltették. Gazdák köréből vesszük a hirt, hogy azok az értesítések, melyek alapján a • földmivelésügyi miniszter vármegyénk terméskilátásaira vonatkozólag is megszerkesztette jelentését, — egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak Ezek a jelentések jórészt olyan gazdasági tudósítóktól származnak, akik csak elméletileg értik a gazdálkodást s bár tudnak igy következtetni is, nem kompetensek arra, hogy hozzávetőleges képet nyújtsanak a várható terméseredményről. Ezek a helytelen értesítések eredményezték azt, hogy Békésmegye kalászos holdjainak termését átlag 5—6 mázsában irányozta elő a földmivelósügyi miniszternek jelentése. A könynyelmü tudósítások következményeit természetesen nem látják be ezek a dologhoz alig értő tudósítók s kevesen tudják közülök azt, hogy felületes érte sitósük minő befolyással van mindazon tényezőkre, melyek a terméssel szoros kapcsolatban álló egészet képeznek. Az az ideges árhullámzás, amely nem is oly régen a gabonapiacokon észlelhető volt, szintén ezekre az ügyetlen jelentésekre vezethető vissza. Nemcsak tőlünk, de hihetőleg az ország több más vármegyéjéből is érkeztek a minisztériumhoz ilyen kevés értékkel biró jelentések s igy valószínűnek látszik az a föltevés, hogy a terméseredmény országszéltében jobb ós kedvezőbb lesz, mint ahogy azt az aggódalmaskodók sejtették. Bókésmegyében különösképpen szépek a vetéstáblák. Várakozáson felüli az árpa, de a buza sem hitvány. Helyenként, főleg a gyulai, köröstarcsai ós békési határban akad gyönge termés is. Ez azonban csak szórványos jelenség s ettől eltekintve, azt lehet mondani, hogy a termés mindenütt j ó közepes. A csabai holdakon átlag 67a mázsát ad a termés. Ott, ahol a jég avatkozott bele a természet munkájába, néhol-néhol szintén lesz 4-5 mázsa gabona. Kivéve vármegye széltében azt a 18—20.000 holdat, amelyet teljesen learatott már a jégeső. Csabán, a gerendási részen, hétfőn kezdik meg az aratást. De épp igy előhaladt a kalászérés vármegyénk községeinek többi határaiban is. Hivatalos órák a községeknél. Csabán csak délutáni l-ig dolgoznak. Nagyszénáson is uj rend lesz A bürók világában teljesített munka értéke nemcsak a hivatalnokok ügyszeretótől, buzgalmától és rátermettségétől, hanem a hivatalos órák helyes beosztásától is függ. Ez a beosztás védi meg ajhivatalnoki kartattól, hogy munkakedve ós ereje a napi tevékenység folytán elernyedjen s hogy kelletlenül, gépszerűen teljesítse azt a munkát, amely minden vonatkozásában szellemi ruganyosságot, gyors elhatározó képességet és az ítélkezés tehetségének üdesegét feltételezik. Mindezt összevetve, kétségtelen tehát, hogy azoknak, akik a hivatalnoki kar munkaidejének megállapítására hivatottak, elsőrendű kötelességük, hogy a nagy közönség érdekében teljesített munka kifogástalanságát biztosítandó, oly munkaidő kereteinek betartására kötelezzék a hivatalnoki kart, amely munkaidő nemcsak egészségi, hanem célszerűségi szempontokból is a legmegfelelőbb. Közhivatalainkban s legkivált községeinkben a régi gyakorlat bizonyos iskolai idő szerint alkalmazkodó rendszert teremtett meg. E rendszernek alapja az, hogy délelőtt és délután egyforma munkát teljesítsenek a tisztviselők. Az idő és munkamegoszlás e roszszul okoskodó tervezete nemcsak elavult, de a tapasztalat igazolása szerint rossz is, mert nemhogy az elvi célt szolgálná, hanem épp hátrányára van. Beigazolt tény, hogy a szellemi erő csak a reggeli és délelőtti órákban képes kielégítő munkát teljesíteni. Ekkor öntudatos fegyelmezettséggel tesz eleget a vállalt feladatoknak és kötelessége .nek. Később azonban s legkivált délután, csak a megszokottság és ösztönszerüség váltja föl a fegyelmezettséget, amely pedig minden jól teljesített munkának eminens jele. Ezért vált szükségessé az, hogy a kiváló szellemi erőt és éleslátást feltételező munkával megbízott közhivatalok csak a délelőtt folyamán tartsanak hivatalos órát. Az ország több városában régóta belátták már ennek a munkabeosztásnak célszerűségét s erre való tekintettel ugy is intézkedtek már, hogy májustól kezdve októberig csak a délelőtti órában teljesítsenek munkát a tisztviselők. Békéscsabán is, ha a képviselőtestület bölcsessége szintén belátja ennek helyónvalóságát, nemsokára óletbalép ez az uj beosztás. Értesülésünk szerint ugyanis a tanács már egyik legközelebbi ülésén felveti e kérdést s konkrét javaslatot is terjeszt a közgyűlés elé. Nagyszénáson szintén változást fog szenvedni a hivatalos órák beosztása. Ez a változás azonban csak az elöljárók munkateljesítését szorítja majd keretek közé és pedig ugy, hogy a hétnek csak bizonyos napjain legyen együtt az elöljáróság. Más napokon pedig egy-egy előljáró tartson inspekciót. Elcsaptak egy tanítónőt. Megint a Harkányi uradalom. Akinek Krisztus a barátja . . . Folyó hó 17-én befejezéséhez ért az a zavaros ügy, mely a gyomai báró Harkányi uradalom egyik tanítónőjének, H a u s e r Máriának jövendő sorsát alapozta meg. Hauser Mária esetét ismeri minden olyan ember, aki valamicske figyelmet fordit a közigazgatási bizottsági ülésen szőnyegre kerülő kérdésekre. Ugy történt a dolog, hogy a gyomai Harkányi uradalom uj intézőt kapott. Ez az uj intéző, valami jónevelésü sváb ember, a tanügy mostoha szolganői iránt nem viseltetik a legodaadóbb szeretettel s Hauser Máriát se nagyon dédelgette. Egyszer aztán minden ok nól kül nekiruccant az ispán Hauser Háriának s kijelentette, hogy többé ne oktassa az uradalomhoz tartozó gyermekeket. Szóval az ispán úr felmondott a tanítónőnek, ámde oly formán, hogy nyomban szedje össze a sátorfáját s ne tartson igényt semmilyen anyagi ellenszolgálatra. A sommás uton való kitevéssel fenyegetett tanitónő panasszal fordult a közigazgatási bizottsághoz, amely Mikle r Sándor kir. tanfelügyelő előadása után kimondotta, hogy a tanítónőt nyomban vissza kell helyezni. Kimondotta egyben fellebbezésre való tekintet nélkül azt is, hogy a tanítónőnek ki kell adni ez évi február hó 1-től számított járandóságát. Mindezzel nem volt befejezve az ügy, mert az uradalom, amely minden bizonynyal humánus és méltányos, megfellebbezte ezt a bizottsági határozatot a miniszterhez. Itt már gyorsabban gördült az ügy. Alig egynehány nappal az akták megérkezése után, sürgöny jött a minisztertől. Ez a távirat felfüggesztette a bizottsági határozatot s Hauser Mária sorsát a miniszter további elhatározásától tette függüvő. Nagyon sokáig váratott magára ez az elhatározás, amely végezetül azt koncedálta, hogy a Harkányi-fóle iskola magánj ellegüs igy a közigazgatási bizottság nem illetékes ilyen ügyben és ily értelemben dönteni.