Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-11 / 47. szám

270 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1908. junius 21. magyar gazda is, mely a mezei proletár­mozgalom ós kivándorlás minden csa­pását elsőnek érzi, sőt egyedül érzi. A drága munkabér mellett az élet hihetet­len megdrágulása és az adóemelés egyébiránt együtt nyomja a magyar középbirtokost, a köztisztviselőt, az ipa­rost, a kereskedőt, a honoráciort. És hegyébe nyomja még az a borzasztó hazai, uri előitélet is, mely a „rang szerinti" életmódot megkívánja ós a ta­karékos, szigorú életet szinte megveti. Az Acsev. és az Aegv. Uj vonal az alföldi vasút hálózatában. Junius 14-én közgyűlés lesz. Vármegyénknek s az egész Nagy­alföldnek egyik legélénkebb forgalmú, legtöbb közgazdasági sulylyal biró vasút ­vállalata, az Alföldi Első Gazdasági Vasút, junius hó 14-ikón, vasárnap tartja meg ez évi közgyűlését. Ezen a napon újból bepillantást nyerünk annak az egészsé­ges alapokon megindult vállalatnak le­folyt esztendejébe s mindazon titkaiba az üzleti eredménynek, amelyekről ed­dig tudomással nem bírhattunk. Kétségtelen bizonyossággal meg­állapítható már most is, hogy ez az esztendő sem elégíti ki a várakozáso­sokat, mert a végeredmény még mindig hiányt tüntet föl. Nemrég ülést tartott a keskenyvá­gányu vasút igazgatósága és ekkor be­jelentette Sármezey Endre igazgató­főmérnök, hogy az ez évi üzleti hiány 13.396 koronát tesz ki. A vasút egész évi bevétele 317.000 korona, kiadása pedig 305.000 korona volt. A bevételből azonban 12.000 koronát ki kell egészí­teni még 25.600 koronára, hogy a vál­lalat tőkebeszerzósi kamat befizetése cimén fennálló kötelezettségeinek eleget tehessen. Ez az eredmény is a mellett bizo­nyít, hogy a vasút egészséges alapokon való továbbfejlesztésének kérdését, va­lamint e kérdés megoldását más téren kell keresni. Sármezey Endre hosszasan és behatóan foglalkozott ezzel az ügy­gyei és végezetül egy elaborátumot dolgozott ki, amelyben pontról-pontra felsorolja ószleleteit s ezeknek összege­zésével oly irányú előterjesztést tesz, hogy az Alföldi Első Gazdasági Vasút célirányos fejlődése csak akképp bizto­sitható megfelelően, ha e vasutat az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak ke­zelésébe adják át. Ez bizonyos klautélák között történne s egy előre megállapí­tandó kezelési hányad mellett. Az igaz­gatóság behatóan megvitatta Sármezey nem a szive szerint cselekedett, csak fiának a kedvéért, aki meghívta őt, hogy lakjék vele a francia királyok ősi kas­télyában. De Laetitia mindig vissza­utasította. A család tagjainak csillagja Napoleon csillagával együtt napról-napra emel­kedett Kevéssel a beiktatás után Karolina férjhez ment Murát generálishoz, a későbbi nápolyi királyhoz. Karolina egészen ugy, mint későbben Pauline, szerfölött hiu asszonyi teremtés volt. Ruhája igen gyakran 10—15 ezer frankkba került, s azonfelül mind­ketten mérhetlen értékű gyémántokat és ékszereket viseltek. Édesanyjuk csak megmaradt a korzikai szokásokban. Mikor Pauline mo­solygott egyszerűségén, állítólag igy szólt hozzá : — Hallgass, pazarló gyermek. Többi bátyádról még nincs eléggé gondos­kodva. Te, a te korodban mindig csak élvezetekre gondolsz. Én azonban már komolyabban fogom fel az életet s nem akarom, hogy Napoleon azt mondja: hogy mindent mi prédálunk el, amit ő szerez. Te visszaélsz az ő jóságával. Sajnos, a világtörténelem nem sok jót jegyezett Napoleon családjáról, s bátran lehet állítani, hogy a család jó szelleme Napoleon, de Napoleon rossz szelleme a csalá volt. Igy jár együtt az árnyék ós még a legnagyobb történeti nagyság homlokára is sötéten borulnak a gond, bánat szo­morú fekete árnyai. propozicióját, amelyet pártolólag terjeszt a közgyűlés elé, azt javasolván, hogy utasittassók az igazgatóság a szükséges előkészületek foganatosítására. Érdekes tárgya lesz e közgyűlésnek a Kovácsháza—Arad között kiépítendő szárnyvonal ügyének megvitatása is. A hálózat kibővítésére két terv merült fel. Az első terv egy Czikóhalom ós Arad közötti vonal, a másik pedig a Kovács­háza—aradi szárnyvonal kiépítésére vo­natkozott. Az igazgatóság ez utóbbi mellett foglalt állást. Ennek a vonalnak 53 kilométer lesz a hossza. Békésmegye érdekeit Ambrus Sándor alispán, Csabáét B e 1 i c z e y Géza, K o r o s y László ós H a a n Béla fogja képviselni a közgyűlésen. Parasztpárti kongresszus Csabán. Ahogy a fővárosban tudják és ahogy tör tént. — Három pont az uj program, — Hodzsa Milánék Csabán. — Sok hűhó semmiért. Már hetekkel előbb ugyancsak ütötte a fővárosi lapokban a csabai paraszt­párt a nagy dobot, hogy pünkösd két napján Békéscsabán, a bekövetkezendő nagy események folytán, még a föld is kizökken rendes forgásából. Szeren­csére, ez nem történt meg, de nem ment teljesedésbe az országos kon­gresszust rendezők azon óhaja sem, hogy fennen hirdethessék: íme, a pa­rasztpárt eszméi gyökeret fogtak már az ország minden részében, mert kikül­döttek által képviseltették magukat a községek. Az országosnak tervezett kongresz­szus nagyon is vicinálisjellegü volt. Nem jöttek el a falragaszokon hirdetett V á z s o n y i Vilmos, B r ó d y Ernő és Benedek János országgyű­lési képviselők, hanem jött két nemze­tiségi tulzó-képviselő: Hodzsa Milán és V1 á d Aurél, nó meg Boros (Brindus) Mihály is. Brindus és két szerkesztő-társa képviselte állítólagos megbízás folytán a parasztpártnak Ma­gyarország felső, kelet, nyugat, dél és délnyugati hiveit, mint a kongresszuson mondották; 700 (?) községből. Tótkom­lósról, Dobozról jött 15 -20 tagu kül­döttség, a hétfői napon pedig, ugy tudjuk kíváncsiságból, a népgyűlés meg­hallgatására átjött Mezőberónyből a biró vezetése alatt az elöljáróság néhány tagja is. A csabaiak, kik már a parasztpárt­nak nem egy impozáns felvonulását látták, nem mondhatják ilyennek a pün­kösdi kongresszust, de magának a pa­rasztpártnak is el kell ismernie, hogy a három év előtti zászlóbontás óta csak annyit ért el, hogy most már egye­sült a nemzetiségekkel és azt is, hogy a kongresszus nem si­került. Pünkösd első napján délelőtt ér­keztek a motoroson a tótkomlósiak, később öt kocsin, nagy veres zászlóval a doboziak. A Nópegyletben történt gyülekezés után felvonult a vezérkar, piros kokárda, arany búzakalász jel­vénynyel, Áchimmal az élén, a Vigadóba. A két veres zászlót vivő megállott a bejáratnál. A terembe csak azok juthat­tak be, akik 40 fillérért megváltották a belépő-jegyet. Mondanunk sem kell, hogy ez a 40 fillér lefizetés az eddigi hivek közül nagyon kevésnek volt kedvére. Ki is fakadtak, hogy most már a parasztpárt is csak pénzért hallattatja nagyhangú szólamait. Ugyancsak ajánl­gatták a híveknek 10—10 fillérért a Paraszt Újságot és „Ki tanítja ós ho­gyan tanítják" cimü füzeteket. Azonban ezek sem igen találtak vevőre — A parasztpárti hivek is azt tartják: pénzt is adni, no meg lelkesedni is, egy kissé sok. A kongresssus. A déli gyorsvonatig az idő az ala­kulással telt el. Darabos János kor­elnöklete alatt megválasztattak: elnök Áchim L. András, társelnökök: L e­hóczky Mihály (Tótkomlós), Zalkai Lajos (Pozsony), alelnökök: Pető Sándor, Pokrócz Ferenc (Balmaz­újváros), K Horváth Sándor (Oros­háza), Farkas András (Medgyesegy­háza), Kovalszky András (Doboz), jegyzők : László Arnold és Boros (Brindus) Mihály. Áchim L. András fejtegette a kon­gresszus célját, természetesen erősen dörögve a kormány, a nagybirtokosokra és a klérusra. Hogy a nép joghoz és kenyérhez jusson, szükség van az álta­lános, titkos, községenkinti választói jogra. A parasztpárt programja is három pontban csúcsosodik ki: 1. az általános, titkos, községenkinti választói jogban, 2 a fokozatos adó behozatalában ós 3. az összes iskolákban az ingyenes oktatás nyújtásában. A megjelentek ezt helyesléssel fo­gadták, majd az elnökségben levők szó­laltak fel s hangoztatták a szervezke­dés szükségességét; hogy célt érjenek, szötkezniök kell a szocialistákkal, meg a nemzetiségiekkel. Boros (Brindusz) Mihály a mun­kások szomorú helyzetéről beszélve, oly fanatikusan és sértően szólott a hatósá­gokról, a kormányról ós a koaláit pár­tokról, hogy nemcsak S e i 1 e r Elek főszolgabíró, de Áchim is rondreutasi­totta. Most érkezett a terembe Pető Sándor, K S c h ri f f e r t József, V 1 á d Aurél ós Hodzsa Mulán orsz. képvi­selők, kiket Áchim üdvözölt, melyre Pető, majd Vlád ós Hodzsa válaszolt. Szerintük az állam alkotó elemét nem a vagyonos osztály, hanem a dolgozó nép képviseli. A szervezkedés fogja a dolgozó nép jogait diadalra juttatni, nyelv- és valláskülömbsóg nélkül. A kölcsönös dicséretvátás után Áchim L. András szólott a kormányról, melyben bizni nem lehet és a választói jogról.. Az általános titkos választói jo­got a királyon kivül, ki Ausztriának azt megadta, senki sem kivánja. Indít­ványozta, hogy a kongresszus üdvözölje a királyt ós fel is olvasta a sürgöny szöveget, mely igy hangzott : Ferenc József Magyarország királya ő felségének, Bécs. A Békéscsabán gyü­lekező Magyarországi Parasztpárti kongresszus hódolattal üdvözli a nép­állam alapját képező általános, egyenlő és titkos választói jog fejedelmét, a megalkotandó igaz alkotmány atyját, I. Ferenc Józsefet. Magyarorszag di­csőséges királyát. Felséged hűséges alattvalói nevében Áchim L András, elnök. Pető, Hodzsa, Vlád a sürgöny kül­dését helyeselték s azon reményüknek adtak kifejezést, hogy a király akara­tából engedni nem fog s valóra válik n nép millióit boldogító általános tit­kos választói jog. A második napon a kongresszus az általános sztrájk és egy napon tömeg­sztrájk kimondását akarta elhatározni, azonban Seiler Elek főszolgabíró, hivat­kozással a 1908. évi II. törvénycikkre, követelte, hogy ezt a kongresszus ne tárgyalja, mert ellenkező esetben a kon­gresszust szétbontja és ugyanekkor a terembe behozott vörös zászlókat is el­távolitatta. Az általános titkos választói jog kérdését Hodzsa Milán országgyűlési képviselő ismertette s a jelenvoltak el­fogadták azon határozati javaslatot, hogy minden 20 éven felüli állampolgár vá­lasztói joggal birjon. A tömegsztrájk rendezése kérdését a kongresszus a vezérkarra bizta, gon­doskodjék ez olyan eszközökről, amely­lyel a választói jog a nép akarata sze­rint való létesítése biztositható. A népgyűlés. Hétfőn délutánra volt a Kispiac­tórre összehiva a népgyűlés, melyen Pető Sándor, Csaba ' országgyűlési ] képviselőjének ez évben éppen harmad­ízben kellett beszámolót mondania, bár mint ő ma^a is mondotta, nincs miről beszámolnia. A népgyűlést, a melyen bő számí­tással mintegy 5—600 ember vett részt, Áchim L. András nyitotta meg. Az üdvözlés után jelentette, hogy a kon­gresszuson történtekről csak annyit árul el — nem akarva a Paraszt Újság „hite­les" közlését megelőzni, — hogy a párt programmja három lényeges pontból áll s hogy a kongresszuson nagyon fontos határozatok hozattak. Jelentette, hogy Vlád Aurél képviselő elutazott s hogy Pető Sándor beszámolót fog tartani. Pető Sándor azt tartja, hogy jobb lenne, ha a képviselőház nem dolgoznaa, mert jót nem alkot. A kormány elakarja sikkasztani az általános titkos választói jogot, pedig csak ez biztosítja a nép ( boldogulását. Példákkal illusztrálta a plurális választói jogot s rátért a kor­mánynak a hatalomhoz való görcsös ragaszkodására s hogy ezt megtarthassa, minden áldozatra kész Bécsnek. Hodzsa Milán szintén az általános választói jog majdani boldogító hatásá­ról beszélt és szidta a kormányt. Beszé­dét kívánatra tót nyelven fejezte be. Újra Áchim szólalt fel, hogy be­rekessze a népgyűlést. Tudja azt — mondotta, — hogy gáncs ó? szidalom fogja a paraszt-pártot érni, mert a nem­zetiségiekkel szövetkeztek, de eltűrik a választói jogért s a királyt éltetve, ki egyedül akarja a hatalmon levők közül az általános titkos választói jogot. E loyális akkorddal véget ért a kongresszus és a népgyűlés. Dutkay Béla nyugdija. Megfelebbezett határozat. A közigazgatási bíróságig. Már megint ez az ügy. Azt hinné az ember, hogy végre-valahára befejezést nyert ez is, mint minden véges dolog. De ez a kérdés, melyet a minden rendű és rangú riporterek Gyula város tengeri kígyójának kereszteltek el — végnélküli­nek látszik. Pedig a tanácskozásnak és a megvitatásnak minden retortáján ke­resztülsztülszürődött már Dutkay Béla volt gyulai polgármesternek ügye, ame­lyet még nem lát eléggé tisztázottnak sem Dutkay Béla, sem ? város. Mi elhisszük és tudjuk, hogy vannak bizo­nyos ügyek, amelyeknek tisztára mosása kizártnak látszik, de ugy véljük mégis, hogy Dutkay Béla nyugdíjaztatásának kérdése nem sorozható a tisztázhatatlan ügyek közé s épp ezért különösnek tartjuk azt a SZÍVÓS kitartást, amellyel ezt a kérdést a legközvetlenebbül érde­keltek kezelik. Gyula város képviselőtestülete köz­tudomásszerint egy rendelkezés folytán kimondotta, hogy nyugdíjazni fogja Dutkay Bélát, a volt gyulai polgármes­tert. Dutkay azonban bizonyos összeg­gel tartozik még a nyugdijalapnak s a képviselőtestület utasította a polgármes­tert, hogy amig ez a tartozás kiegyen­lítve nincs, tartsa vissza a nyugdiját. A volt polgármester uyugdijának egy ré­szét birói végzés is letiltotta s a város a letiltott összegen felüli részt mondotta ki visszatartandónak a nyugdijalap tar­tozására. Ezt a határozatot Dutkay Béla meg­felebbezte a törvényhatósági bizottság­hoz, amely legutóbb tartott közgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. A törvény­hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tartozásnak levonása csak tizen­két egyenlő részben s nem a nyugdíj teljes visszatartása mellett móltányos. Erre való tekintettel megváltoztatta a képviselőtestület határozatát s az érdemi részt álláspontjának megfelelően módo­sította. Azt hitte a közvélemény, hogy ez a határozat egyben zárófejezete is lesz e régen vajúdó ügynek. A közvélemény azonban csalódott, mert ez a semleges uton mozgó és minden igényt kielégí­teni látszó határozat egy uj bonyodalom kezdetét jelentette s most újból azt ad­hatjuk hírül, hogy megint vaskos feleb­bezések akadályozzák az ügy gyors és végérvényes befejezését. Az egyik feleb­bező maga Dutkay. A volt polgármester azt tartja sérelemnek, hogy nyugdijának 73 része bíróilag le van foglalva s nyug­dijtartozását a fennmaradó -.'árész csor­bításával akarják levonni. A város pedig azért felebbez, mert a vármegye törvény­hatósági bizottságának álláspontját nem tartja megfelelőnek és párhuzamosnak a nyugdijalap érdekeivel. A két feleb­bezést Ambrus Sándor alispán föl­terjesztette a közigazgatási bírósághoz. Most már igazán kíváncsiak vagyunk, hogy a legfelsőbb fórum döntését nem utalják majd valamelyes bizottság elé az érdekeltek az ügy gyorsabb elintézése érdekében ? . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom