Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-31 / 44. szám

2 természetű befolyástól menten — állást. Ez volna tehát a legészszerübb és legegészségesebb megoldása a kilincselés megszüntetésének, amelyet gyakorolhatnak a Balkánou, de nem méltó egy kulturállamhoz és a kulturállam tisztviselőihez. Pénzintézetek közgyűlése Csabán. Állásfoglalás a pénzintézeti tisztviselők kongresszus ügyében, az adóreform, ellen ; az uzsoratörvény ismertetése, egyöntetű könyvelés. A magyarországi pénzintézetek országos szövetségének békésmegyei körzete ezidei éves közgyűlését csütörtökön délelőtt tartotta meg a csabai kaszinó nagytermében. A gyűlés iránt, mely jelentős ügyeket tárgyalt, nagy érdeklődés nyilvánult meg. A megyei és vidéki nagyobb pénzintézetek képviselőin kivül megjelentek az országos központ vezető emberei is. A közgyűlés gazdag napirendje, a tartalmas elnöki megnyitón kivül több napirenden szereplő közgazdasági és pénzügyi kérdést ölelt fel s vitatott meg. A közgyűlés lefolyásáról az alábbi tudósításunk szól: Megjelentek : Budapestről: M á n d y Lajos, dr. Hantos Elemér, K r oc s á k Károly, L e i t n e r Zsigmond, G y e n e s Lajos és P ó s a Emil. Yidékjől: T ó t h Géza (Békésbánfalvi takarékpénztár), R e i n e r Ferenc és S t e r n Lipót (Gyulavidéki takarékpénztár), K o h n Dávid (Békésmegyei takarékpénzt, egyesület), S al g ó Miksa (Szolnoki Hitelbank), Újhelyi Samu (Tótkomlósi takarékpénzt.) F á r y Antal ós Mo cz ek Károly (Hódmezővásárhelyi takarékpénztár), dr. H ov á n y i Géza (Nagyváradi takarékpénztár), Szántó Izor (Aradi Hitelbank és Takarékpénztár), H o f f e r Aladár (Mezőberényi takarékpénztár), Horváth János (Mezőberényi Gazdas. Takarékpénztára), Németh Lukács (Gyomai Takarékpénztár), H o r o v i t z Lipót (Orosházi Takarékpénztár), Kovác s i k János (Orosházi Népbank), V i g h Ferenc (Békési Népbank), a csabai pénzintézetek igazgatósága és tisztviselői kara. A népes közgyűlést V a r s á g h Béla elnök nyitotta meg. Megnyitó-beszédében visszapillantást vetett az elmúlt évre, amely egyoldalulag tekintve a pénzintézetre nézve, általában kedvező volt, mert az évi mérlegek a legtöbb intézetnél nyereséggel zárultak, s ahol a részvényesek körültekintő gondossággal mérlegelték az üzleti eredményt, ott a tartalék-alapok növekedtek. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala az éremnek sokkal sötétebben fest. A nemzetközi pénzpiac kedvezőtlen helyzete, az állandóan fenyegető politikai válságok, a közgazdasági élet pangása, mind szomorú képeket nyújtottak ós nyújtanak. Ezzel egyidejűleg a minden téren fokozódó igények fokozottabbá tették az élettel való küzdelmet, a szociális eszmék térfoglalása s az ezzel jelentkező igények olyan mozzanatokat hoztak létre, amelyek eddig ismeretlenek voltak a pénzintézetek életében is, de ismeretlenek Magyarország közgazdasági életében is. A magyar pénzintézetek ezen körülményekkél szemben nem maradhatnak pozivitásban. A pénzintézeteknek minél gyakrabban kell a maihoz hasonló alkalmakat adni, hogy az élőszónak közvetlen erejével megállapítsák a közös teendőket, mintegy szervezkedve, tömörülve küzdeni a közös érdekekért. Ezután szívélyesen üdvözölte a központi szövetség elnökét, M á n d y Lajost és főtisztjeit, valamint az összes megjelenteket és a gyűlést megnyitotta. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után M á n d y Lajos ugy a maga, mint kartársai nevében köszönetét fejezte ki a szívélyes fogadtatásért s annak az elnöki kijelentésnek igazságát hangoztatta, hogy a központnak kontaktust kell tartani a vidéki pénzintézetekkel, mert a szövetség nemcsak arra alakult, hogy baráti kezet nyújtsanak egymásnak, de hogy egyúttal kicseréljék az eszméket ós megállapítsák a közös érdekeket. Ezután D u s b a b a Vilmos terjesztette elő a szövetség megyei körzetének évi jelentését, lényegében a következőket : A bizottság felhívta az eddig a szövetségbe be nem lépett megyei pénzintézeteket a csatlakozásra, azonban a felhívások eredményre nem vezettek. Egyedül a Osabavárosi Takarékpénztár lépett be a szövetségbe. A váltó óvás reformja tárgyában átiratot intézett a szövetség az aradi kereskedelmi és iparkamarához, mely azt elfogadta. A nyugdíjügy rendezése is előrehaladt egy lépéssel, amennyiben a központi szövetség bizottságot küldött ki javaslattételre. E kérdést különben felszínen tartja a Debrecenben megtartandó pénzintézeti tisztviselők kongresszusa, amelynek ismertetésére tért ezután a titkár. Erre vonatkozó temperamentumos jelentése, melyben stiláris tekintetben szakszervezeti izünek látszó kifejezések is voltak, különösen három kérdésnek a rendezését ölelte föl: a nyugdíjügy, állásfoglalás az ipartörvény-javaslat ellen, mely a pénzintézeti tisztviselőket a kereskedőés iparos-segédek színvonalára degradálja, ős a független biróság kérdését Felkérte a jelentkezőket, hogy a tisztviselők minél nagyobb számban vegyenek részt, a pénzintézetek pedig viseltessenek mozgalmukkal szemben jóindulattal, ne lássanak abban felforgató, szociális törekvéseket A tisztviselők csak annyit akarnak elérni, amennyi joggal megilleti őket. salgó veszedelmes ellensége volna a magyar állameszmének. Most szorgalmasan tanulja az angol nyelvet. Reggel 7 órakor tápon van és 8 óráig tart a reggeli imája, melyet egy kis feszület előtt végez emeleti szobájában. Nyolc- 1 tói kilencig angol nyelvet tanul. Ékkor társaival együtt megkezdi sétáját s fél tiztől tízig az udvaron felállított tekepályán „krigspártit" játszik — filléres alapon . . . Hlinka páter nagy mestere a tekejátéknak. Mindennap összeszed 4—5 fillért . . . Pedig igazán nincs szüksége ezekre a fillérekre. A jámbor felvidéki tótok ugyanis hetenként nagyobb összegeket küldenek cimére s Hlinka három borítékban már 39 darab, laposra simított 20 koronás bankjegyet őriz. De azért emberségesen még se él. Ez azt jelenti, hogy az államfogház sovány föstjén van. Igy is nyilatkozott egy izben: — Ha már elcsuktak, legalább annyi kárt okozok az államnak, hogy megeszem a — húsát, meg a levesét . . . A hosszú időre elcsukott páter különben keveset törődik azzal, hogy nem érintkezhetik a külvilággal. Az ő életének láncszemei ez idő szerint a tanulás, olvasás és a — reménykedés. Reménykedés abban, hogy királyi kegyelemmel visszakapja szabadságát, egy-két óv eltelte után. De akiket még ebben a csöndben is ébren tart a gond és az otthon maradottak iránti aggódás, azok gyakorta megfigyelik, hogy Hlinka éjfél után két-három óráig is nehéz léptekkel föl és alá járja szobáját. Csak ekkor jön álom a szemeire . . . Érdekes alakja az államfogház ez idő szerinti lakóinak dr. Szobár Miklós rózsahegyi orvos is, akit a legutóbbi választások idején elmondott programbeszéde miatt Ítéltek el egy évi államfogházra. Szobár Miklós szintén egyéniségében viseli mindazon jellegzetes vonásokat, amelyek kiemelik az átlagos sorból a nemzetiségi izgatók nadrágos elemeit. Mert megjegyezni szükséges, hogy más csoportba sorozandók a félművelt, a tudálékos okvetlenkedők, akik fölszedni iparkodnak az alaposan képzettek útjairól a szellemi morzsákat ós újból más kategória biztosítandó az oly izgatóknak, akiknek működése annál kevésbbé veszedelmes, minél inkább megközelíti a tudománynyal bizonyítható igazak és föltevések territóriumát. — Téved, aki azt hiszi, — fakadt ki előttem egyszer Szobár — hogy a felvidéken panszlávizmns volna. Mi, akik élén állunk a pánszlávizmusnak nevezett propagandának, nem kívánunk mást, mint a nemzetiségi törvény végrehajtását és az úgynevezett természetjogok respektálását. A mai pánszlávizmus nem egyéb, mint törekvés az összes szláv népeket egy egységes kultura keretében egyesíteni, anélkül azonban, hogy territoriális érdekeket sértenénk és politikai csonkítást akarnánk elkövetni. Álmodni sem álmodunk arról, hogy Magyarország területi épsége ellen merényletet kövessünk el. Ezt tegyék a többi nemzetiségek, melyek nem érnek rá okosabb dolgokkal is foglalkozni, de a tótok hivatott vezetői ezt soha nem teszik. És kiemelem ezt a szót „hivatott mert ma már épp ugy, mint minden más téren, apostolnak csapott föl sok olyan ember nálunk is, akik sem készültséggel, sem tudással, sem tehetséggel nem rendelkeznek s igy a szenvedély áldatlan ügyét szolgálják, ami semmiesetre sem rokonszenves. Szobár Miklós ezekben vázolta a felvidéki pánszláv propagandát. Nem ennyire közlékenyek és őszinték az oláh izgatók, akik bár szivesen eltársalognak a magyar újságíróval, de nemzetiségük törekvéseiről, sőt a saját személyüket illető vonatkozásokról is mélységesen hallgatnak. Elől jár e tulajdonságban közöttük Sztojka Valér, a Budapesten megjelenő „Lupta" (Küzdelem) cimü oláh lapnak tényleges szerkesztője. Intelligens, éles, karakterisztikus arcvonáüu, szinte csúnya ember. Járása és viselkedése csupa gőg. Büszkén hirdeti származását és azt, ho fajáért másfélévet kell ülnie. A másik oláh igénytelen papi ember. Sem szellemben, sem intelligenciában nem üti meg a többiek értékfokát. Szerény megjelenésű ur, akinek semmi mondanivalója és észrevétele nincs, mert semmi értékest nem tart raktáron a szellemtarisznyája Telivér oláh pap, minden különösebb karakter nélkül. Ezek az egymástól elütő elemek azonban egyetértenek abban, hogy a magyar faj az oka minden elnyomatásnak és nélkülözésnek. Igy aztán közös gyűlölettel tárgyalják a mindig aktuális kérdéseket és ez a közös gyűlölet megteremti azt a csodát is, hogy a szellem és az üres agyvelő pompásan érzik magukat egymás társaságában Mert ezeket az embereket mindig együtt láthatják az államfogház lakói. Együtt társalognak, együtt szórakoznak mindenkor. A szegény „párbajvétsógesek" pedig, mint kiközösített individuumai az államfogház ,.tisztességes társadalmának", türelmetlenül várják az esti kilenc órát, hogy a föltétlenül morózus arcú fogházőrmester becsukja a zárkaajtókat s imigy elválasztván egymástól a külön-külön lakó szocialistákat és nemzetiségieket — elüljön a suttogás is. Ez éppen most történt meg. Krikk . . . krakk ... az ajtózárban megfordult a kulcs ... Jó éjszakát I Székely Béla. V a r s á g h Béla jelenti, hogy hozzá is érkezett átirat a debreceni kongresszus előkészítő bizottságától, amely kéri a szövetséget, hogy képviseltesse magát. Varságh véleménye az, hogy az átiratot a jelenlevő pénzintézetek tisztviselői vegyék tudomásul ós közöljék a tisztviselőkkel, de a szövetség a maga részéről ne képviseltesse magát. Havas Mór az előterjesztett programot szigorúan radikálisnak, szociálista izünek tartja. A pénzintézetek és azok tisztviselői között nincs olyan ridegség, hogy ilyen szociális izne'i kelljen végig vonulni az egész jelentésen. A túlságosan szakszervezeti intenciókat nem osztja, mert a jogos kívánságok orvoslásának ugy sincs akadálya. Mándy Lajos igazságot ad Havas megjegyzéséinek, de kijelenti, hogy a kongresszustól várható eredményeket nem lehet megítélni a rendezők temperamentumából, mert ebből nem következik, hogy a kongresszus is ilyen merószröptü arányban fogja hozni határozatait. Hiszi, hogy a debreceni kongresszus a demagógikus irányzat alul mentesiti magát. Hogy ez elérhető legyen, éppen kívánatosnak tartja, hogy a szövetség képviseltesse magát, ahelyett, hogy 30—40 ember hagyja oda napokra hivatalát. Ez indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta ós a képviseltetóssel a következő tagokat bizta meg: Dusbaba Vilmos, K o v á c s i k János, K o h n Dávid, S a i 1 e r Gyula, U j h e1 y i Samu és H o f f e r Aladár. Ezután K r o c s á k Károly tartott érdekes ós nagy tetszéssel honorált előadását a pénzintézetek egyszerűsített könyveléséről és mérlegkészítéséről, bemutatván az országos szövetség által elfogadott mintatárt. Havas Mór elismeri a pénzintézetek egyöntetű könyvelésének szükségességét s a mintatár összeállításánál közreműködött szakférfiak elismerést érdemelnek. Megjegyzést tesz a folyószámla vitelére összeállított mintára, a mérleg felállításának sorrendjére. Azt óhajtja, hogy a laikus közönség is tisztán lássa a pénzintézetek vagyonát és terheit. B o h n e r t József a váltó prolongálására vonatkozó mintát nagyon időrablónak és körülményesnek találja s az, az ellenőrzésre nem is megfelelő. A skarteta-rendszer jobban megfelel a gyorsabb ügyvitelnek és ellenőrzésnek. A közgyűlés helyesléssel fogadta az észrevételeket s erre nézve a mintatáron módosítást fognak eszközölni. A legnagyobb eszmecserét Havas Mór azon közérdekű kérdése okozta : Adhat-e kölcsönt saját részvényeire a pénzintézet, ha a kölcsön azonkívül még váltóval is fedezetet nyer ? Azért vetette fel ezt a kérdést, mert bár a törvény tiltja ezt az eljárást, kölcsönzés az emiitett módon nagyon sok ós tekintélyes intézet által gyakorolva lesz. Dr. Hantos: Jogilag ezt az eljárást követni nem szabad Az uj német kereskedelmi törvényben e megszorítás kihagyatott s ez irányban a magyar törvényhozás intézkedését kell kérni. Dr. Hoványi: Azt tartja legmegfelelőbbnek, ha a törvény intenciója szigorúan betartatik. Mándy Lajos hosszasan szólott e nagyon is közérdekű kérdéshez és mindén izében megvilágította azt. Szintén azt vallja, hogy saját részvényeit a pénzintézet még depotban sem fogadhatja el, mert a részvény tulajdonjogával mindig rendelkezhetik a részvényes s igy az fedezetül egy kölcsönre nem szolgálhat. Most következett a gyűlés egyik legérdekesebb pontja: állásfoglalás az adóreformnak a pénzintézetekre nézve sérelmes intézkedései ellen. E kérdésben az illetékes tényezők részéről számos elitélő kritika hangzott el az agrárius érdekeket túlságosan istápoló pénzügyi kormány adóreformjavaslata ellen. Dr. Hantos Elemér előadó tömör csoportosításban reá mutatott a számtalan sérelmekre, különösen élesen kikelve a pénzintézetek jövedelmeinek kétszeres, sőt néha többszörös, jogosnak legkevésbé mondható megadóztatása ellen. Az adóreform ellen számtalan memorandum fekszik a kormány előtt, azonban a mai politikai viszonyok mellett, hol az elv „egy akol, egy pásztor", alig várható, hogy az ország kereskedelmét, mezőgazdaságát és iparát egyedül istápoló pénzintézetekre tekintettel lennének s e javaslatból törvény lesz. A közgyűlés mindenben osztotta az előadó nagy horderejű, a részvénytársaságok, részvényesek kétszeri, az eddigieknél magasabb megadóztatását célzó adóreformra vonatkozó észrevételeit. — Varságh elnök pedig felkérte a központot, hasson minden eszközzel oda. hogy e jogtalanság törvény ne lehessen' Még Nagy Lászlónak, a Szarvasi Hitelbank vezérigazgatójának, ki betegsége miatt nem volt jelen, az uzsoratörvóny módosítására vonatkozó javaslatát hallgatta meg a közgyűlés, majd Dusbaba Vilmos a pénzintézeti tisztviselők nyugdíj ügy-kérdésének mi módon való rendezéséről olvasott fel. A közgyűlés befejezte után a megjelentek társasebédhez ültek s itt Varságh Béla éltette a vendégeket s azt kívánta, hogy a közgyűlésen felvetett sok szép ós üdvös eszme ugy a pénzintézetekre, mint a közre kamatozó legyen. — Mándy Lajos, a csabai körzet elnöke, Varságh Béla egészségére emelte poharát, ki mindkét irányban, melynek a kamatot óhajtja juttatni, sokat fáradott ós tett. Nincs pánszlávizmus. Tótkomlós képviselőtestülete tiltakozása. A megye törvényhatósága és a magy

r rellenes törekvés. Bizonynyal mindenki örömmel olvassa Tótkomlós képviselő-testületének alábbi határozatát, mely az ellen tiltakozik, hogy mi e hó elején a községnek ama határozatát közzétettük, mely a városháza előtti publikációra vonatkozott s melyben határozottan magyarellenes törekvés volt, amennyiben az eddigi magyar nyelven való hirdetés helyére a tótul való hirdetést rendelte el elsőnek tenni. Nem találja Tótkomlós képviselőtestülete móltónak e kérdést, hogy azzal komoly lap foglalkozzék. Biztosra veszszük, ha ezen, a magyarságra sérelmes határozatért Tótkomlós képviselőtestületét megdicsértük volna, akkor nem fenyegetődzne sajtópörrel. A képviselőtestület hetározatát kuriozumkép alább közöljük. Nem mi adjuk reá meg a választ, megadta arra a kedden tartott megyebizottság, mely a mi híradásunknak adott igazat. Kivonat Tótkomlós képviselőtestülete által 1908. május 21-ón tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvéből. 81. Olvastatott Antal Mihály ós társai tótkomlósi lakosoknak beadványa, a melyben azt kérik, hogy a képviselőtestület tiltakozzék azok ellen az újság cikkek ellen, amelyekben a község lakossága és képviselőtestülete pánszláv törekvésekkel vádoltattak meg. 16

13. sz. 19u8. A képviselőtestület mindenek előtt megütközését és csodálkozását fejezi ki a felett, hogy olyan komoly irányú