Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-31 / 44. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 44-ik szám. Vasárnap, május 31. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Az uj ipartörvény. Békéscsaba, május 30. A magyar iparosság csaknem anynyi idő óta panaszkodik a ma érvényben levő ipartörvény miatt, mint amennyi idős az. Pedig akkor, mikor életbelépett, nem is volt olyan nagyon rossz az ipartörvény, csak nem tudták jól kihasználni. A kötelező ipartestület intenciót sem értették meg mindjárt és mindenütt. Az ipartestületek keretében pedig az ipari megerősödésnek nem egy értékes eszköze volt beillesztve. De hogy csak egy példát hozzunk fel, milyen kevés helyen létesítettek az ipartörvény alapján ipari szövetkezeteket, holott azok számára ez a törvény adómentességet biztosított ? Értékes jogot nyert az ipartestület abban, hogy az ipartörvény iparhatósági hatáskörrel ruházta fel, viszont ez a jog egy sereg hatásköri összeütközésnek lőn a forrása. A törvény a közigazgatási iparhatóságokra bizta a feladatot, hogy az iparosságot gyámolitsa. Ezeket az intenciókat sok helyen nem értették meg. Baross Gábor egy sereg rendeletet adott a törvény kiegészítésére, ideákkal, a törvény szellemének kidolgozásával e rendeletek elkallódtak. De érvényesült minden más paragrafus, ami a törvényben rossz és az iparosságra ártalmas volt. Hogy mennyire sóvárogja az iparosság az uj ipartörvényt, annak bizonysága az általános és osztatlan türelmetlenség, ami akkor sem csillapult, mikor nyilvánvaló lett, hogy az uj ipartörvény-tervezeten Szterényi dolgozik. Pedig Szterényi neve minden iparos szemében maga már iparprogram. Szterényi közel egy emberöltő óta foglalkozik a magyar ipar bajaival és az orvoslás olyan eszközeinek kutatásával, megszerzésével, amelyek a mi speciális magyar viszonyainknak megfelelnek. Ismeri a panaszokat és azok okait. Szterényi ipartörvénye, törvényének szelleme nem lehet más, mint ami az iparos érzéséhez és ekzisztenciális érdekeihez legközelebb áll. Azt maga a törvénytervező sem mondja, hogy az uj ipartörvény száz esztendőre szól, vagy hogy annak minden szakasza a tökéletesség csodamárványából lenne kifaragva. Mint a legjobb törvénynek, ugy ennek is lesznek részei, amelyeket a gyakorlat épit ki egészen és tökéletesít. De a törvény ezen részeinek kifejlesztésére szolgál az egész műben lefektetett szellem, amely megszabja a gyakorlati alkalmazás irányát. Soha még magyar törvényalkotást olyan széleskörű előkészítés meg nem előzött, mint az uj ipartörvénytervezetet. Az ipari kormány fölkereste anyaggyűjtés, hozzászólás címén az összes ipari érdekeltségeket. Mikor pedig a tervezet elkészült, azokat részletekben hozta és hozza nyilvánosságra, hogy észrevételeit mindenki megtehesse. Az aradi kamarakerület most lát hozzá e feladat teljesítéséhez. Természetesen nem pártpolitikai szempontokból, aminthogy az ipartörvény sem a politikai pártoknak, hanem az iparosságnak készül. Ami benne jó lesz, azt alkalmasint nem a képviselőházban irják bele, és ami rossz, hibás kerül bele, azt sem a mai képviselők törlik belőle. Ez okokból végeznek fontos munkát azok az ipartestületek, amelyek tanácskoznak és az ipartörvény tervezetéről gyakorlati értékű i észrevételeiket összegyűjtik s ekként a törvény végleges szövegezéséhez a maguk praktikus tudásával hozzájárulnak. Az iparosság jó érzékkel fel is fogta azt a fontos hivatást, mely reá e törvény megalkotása körül vár. Szorgalmasan folyik az ipartestületekben a munka s az iparosság olyan érdeklődést tanusit az ő legsajátabb törvénye iránt, amilyet az csak megérdemel. A kamarák, köztük az aradi kereskedelmi és iparkamara is, a közeli hetekben hivják össze a kerületükhöz tartozó ipartestületeket a törvényjavaslat megvitatására s Kossuth Ferenc e vélemények megismerése után fogja kibocsátani a végleges törvénytervezetet, melyet nehezen vár az ország ipari és kereskedelmi élete. A tisztviselői választásokhoz. Post fesia — minden rekrimináLás nélkül — néhány megjegyzést fűznünk a megyei tisztviselői választáshoz, az ennek kapcsán lábrakapott házalások ellen. Mint bevezető sorainkb an is hangsúlyozzuk, a héten lezajlott megyei tisztviselőiválasztásokra való minden rekriminálás nélkül, post festa, helyesebben a jövőre való tekintette), elmulaszthatlan újságírói tisztünknek tartjuk, igazságos véleményt nyilvánítani az utóbbi időben mindinkább lábrakapott házalások ügyében. Nem mai keletű az a méltán minden önérzetes ember előtt is visszatetsző kilincselés, amelj

7 nemcsak nálunk, de az ország minden vármegyéjében megelőz egy-egy tisztviselői választást. Akármilyen oldalról tekintjük ennek a házalásnak a kérdését, mindenféleképpen kellemetlen. Kellemetlen art a a megyebizottsági tagra, akit befolyásolnak, mielőtt esetleg meggyőződése kialakult volna a választás kérdésében. Kellemetlen az illető tisztviselőre, akinek megválasztatása esetében abban a kellemetlen tudatban kell élnie, hogy előmenetelét esetleg nem is megérdemelt képességeinek, de pusztán csak annak köszönheti, hogy esetletleg pirulva, restelkedve végigkilincselte a választó többséget. Kellemetlen a kisebbségben maradt tisztviselőkre, akinek akárhány esetben nagyon is megbecsülendő ambícióját törik le. És végül legkellemetlenebb magára a vármegyére, a törvényhatóságra, amely a házalás által befolyásolva lévén, legtöbbször pláne akkor, amikor még nem is nyilvános a pályázatok eredménye, nem szerezhet érvényt meggyőződésének s igy természetszerűleg, akárhányszor a közérdeke ellen voksol. Jövöre tehát illő tisztelettel a következőket ajánljuk szives figyelmébe egyrészt a megyebizottsági tagoknak, másrészt a választás alá kerülő tisztviselőknek. A tisztviselők tartózkodjanak a mindenesetre elsősorban is rájuk nézve kellemetlen kilincseléstől E tanács ellen mindenesetre nyomós argumentum a kenyérkérdés. De hát édes istenem, miért koldulni alamizsnamódra azt a kenyeret, amely jogszerint megilleti az arra érdemeset ? Mindenesetre, a törvényhatóság tagjait is magasabb szempont kell, hogy vezesse e jog igazságos megbirálásánál. Hogy a házalás feleslegessé váljék, a választóknál a köz érdeke előtt el kell törpülni minden kicsinyes érdekeknek. És hogy egyedül a köz érdekében való magasabb szempontok gyakorolhatók legyenek, annak első feltétele az, hogy a törvényhatóság tagjai a jövőben minden esetben várják be a pályázatok eredményét, azután az arravalóságot mérlegelvén, legcélszerűbben akár községenkint, akár járásonkint, avagy együttesen foglaljanak — minden szemelyes Békésmegyei Közlöny tárcája. Virágfakadás. Tüzes a fáknak súgó-búgó orma, Mint hogyha a felhőkkel összeforrna... A hajnal bíbor csókját rálehelte A gyönge, sarjadó, kis levelekre. A kék-vörös égbolt éles szegélye Metszőn belényúl a távol vidékbe. És életet olt minden csöpp virágba, Termő ugarba, erdőkben a fákba. Az élet ifjan lép e földtekére Szelíd tavasznak beköszöntésére. Virág fakad, rügy bontja a faháncsot, Az ujulás lengi át a világot. Eltűnik lelkemből a hervadás És jő a bájos virágfakadás . .. Oláh Miklós. Izgatók és szoeiálisták. - A „tíékésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A szegedi Vasas-Szentpéter-utcának kopottasan sárgás falu épületében, melynek homlokzatáról messze lekiabál a csibe-jogászokat izgató felirat: Magy. Kir. Allamfogház, manap hangos az élet. Nemzetiségi izgatók, fanatikus szoeiálisták, akiknek fanatizmusánál csak szellemi korlátoltságuk nagyobb, ütik ezidőtájt itt agyon a napnak mind a huszonnégy óráját és nézik le apró csirke-tolvajok gyanánt azokat, akik azért, mert a karddal is bánni tudnak, deportáltattak ebbe a „lovagvárba". Hajh! Hajh! Évekkel ezelőtt a nemzetiségi izgatók és szoeiálisták közül csak nagy elvétve akadt lakója az államfogháznak. Akkor a mai házinézeteknek éles ellentétját kiáltották ki közfelfogásul. A büntetési időnek államfogházban való letöltésére csak párviadal-vétség miatt elitéltek szerezhettek | kiváltságot. Nem törvény szerint ugyan, | de a közfelfogás kényszerítő hatalmából i folyólag. Ma pedig pusztán az izgatók ! éreznek önmagukban hivatottságot arra, l hogy az államfogházat lakhassák. A párbajozók? Degenerált agyú himpellérek, a dknek kényszerzubbony és fegyház kell. Igy vélekednek a nemzetiségi izgatók és a szoeiálisták. Jól összetalálkoznak azon a ponton, ahol a gyávaság morálprédikációt hirdet és e prédikáció spanyolfala mögött vacog, ha kardcsörgést, vagy pisztolydurranást hall. Ezeknek az erőszakoltan indokolt erkölcsi világnézeteknek pompás képviselői járják most a szegedi fogházkert gondozott útjait. Az életben mint iparosemberek, henyéléssel és vándorapostoloskodással töltik idejüket. És itt ? Lusta semmittevésükbe i kamatoztatják azt a tengernyi ostobaságot és korlátoltságot, amely nagyon is jellemző a szociálista-katheki'zmusok tudóira és félmüveitjeire. Akad közöttük minden nemzetiségből való. De mégis több a délvidéki sváb. Mindannyian hosszú hajat s fantasztikus csokorba kötött nyakkendőt viselnek, hogy a külsejük inkább megközelítse az újságírók külsejét. Mert különös előszerettel viseltetnek e szabad pálya robotosai iránt. De csak a foglalkozást illetőleg. Az egyén értéke aszerint billenti meg ítélkezésük mér- I legét, hogy sváb, román, tót, vagy | pedig magyar-e az illető. Szivesen ujságI irónak adják ki magukat. És ebben ! újból a szabadon szaladgáló csirkefogókhoz hasonlítanak, akikkel épp uay találkozhatunk az államfogházban, mint a méteres kőfalakon kivül s Szegeden épp ugy, mint Békéscsabán. Szóval mindenütt, ahol hivatásos ujságirók is vannak. Jellemezvén az államfogház szociálistáit, vissza kell térnem szellemi kincseiknek értékelésére. Ezidőtájt kilenc szociálistája van az államfogháznak, kik a sors különös kegye folytán ingyen élvezhetik — velem együtt — az állam gondoskodó figyelmét s azt a szabad lakást, amelyet napi 20 fillérrel fizet meg az, aki „saját költséges" — étkezésben és személyi kiadásokban. Lám, a szoeiálisták ezt is rossz néven veszik. A burzsoáziának prototipusai előttük azok mindig, akik nemcsak szellemben, hanem a napi életrend tekintetében is felülemelkednek az átlagon Ha egy ilyen „saját költséges" ebédhez ül, bizonyos lehet, hogy esetleges kellemetlen gyomorcsikarásait a szoeiálisták jókivánatainak köszönheti. Minap abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a délutáni sétaidő alatt mellém csatlakozott egy ilyen „szellemóriás". A közös sors nyomán fakadt kollegiális érzés fölbátorította őt, hogy önkéntelen „nyaralásomnak" oka iránt érdeklődjék. És mikor megtudta, •hogy a társadalmi formaságoknak eleget teendő, végigugráltam egyszer-kétzser én is a vívóterem parkettjét — lesújtó pillantással nézett reám: — Schweinerei! . . . Sie sind ja ein intelligenter Mann ! .. . Elfordulni akart tőlem, mint aki mélységes megvetést érez, de útját állottam : — Ohó! Ismert Ön névleg egy Lassale Ferdinánd nevű egyént ? — Természetesen! i — Ugy e, ez az ur egyik ősapja l volt az ujabb kor eszméinek ? — Hát persze ! — Kérem Önt, ha eddig eljutottunk, meg tudná-e nékem mondani, hogy ez a derék ember milyen betegségben halt meg? — Nem voltam én orvos s nem éltem én akkor ... — Nos én megmondom Önnek . . . Lassale Ferdinánd párbajban esett el. És az ó párbaja nem is a becsületért, hanem a gyöngéd nem bírásáért volt. Az évszámra is kíváncsi talán ? ... 1864-ben történt a dolog. Mit szól ehhez, polgártárs? . . . A hajviseletben és raboskodásban derék kollegám, nem szólt semmit, hanem odébb kullogott. Jött a másik s két nap alatt sorra jött a többi, hogy épp azon a téren adjanak szánalmas szegénységi bizonyítványt járatlanságukról és szellemszegénységükről, amely téren otthon érezik magukat. Egyik nagyobb gége vitéz mint a másik. De az agyuk rozsdás, penészes. Ugy nyikorog, mint a kenetlen kocsikerék. Mennyivel imponálóbb emezeknél a másik kategória, a nemzetiségi izgatók serege? Ezidőszerint két oláh és két tót élvezi a szanatóriumi magány andalító csöndjét s egészséges házirendI jének előnyeit. Képzett, okos ember legtöbbje. Történelmi tudásuk kiválóan nagy s ez magyarázza meg azt, hogy igazaikat szellemes csevegés közben is történelmi hivatkozásokkal bizonyítgatják. Nagy tekintélynek örvend közöttük Hlinka András, a hírhedt rózsahegyi plébános, aki izgatásaiért három és fél esztendei államfogházra van jogerősen elitélve. Hlinka szikár, fiatal ember. Képzettsége alapos, modora rokonszenves | és szivesen beszél magyarul. Az ember nem is hinné, hogy ez a kellemes tár-