Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-26 / 34. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 34-ik szám. ^asárnap, április 26. BEKESME&YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetnl bármikor lehet éonegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Az élére állított helyzet. Békéscsaba, április 25. A májusban összeülő delegációra — az előjelekből ítélve — heves iz­galmak várakoznak. Nem tudni ugyan még, hogy milyen bonyodalmak fogják követni a delegációs üléseket, de az már most is konstatálható, hogy csata lesz, elkeseredett küzdelem. Erre vall az, hogy a magyar mi­niszterek Bécsbe utaznak; tárgyalnak a közös miniszterekkel. Aki csak egy kicsit is be van avatva a politikai élet kulisszatitkaiba, az tudja jól, hogy a nagy kérdéseknek sorsa nem a plénum­ban, hanem az előzetes miniszteri kon­ferenciákon dől el. Tudja jól, hogy a két minisztérium tagja annyi bölcses­séggel, okossággal, diplomáciával ren­delkeznek, hogy hacsak egy mód van az elintézésre — harc helyett inkább választják a békés megoldást. Hogy tehát Wekerle sietve ment Bécsbe, hogy Kossuth Ferenc is megszakította raguzai üdülését és Bécsbe siet, az annyit jelent, hogy a magyar minisz­terek keresik minden- áron a közös miniszterekkel a békés kiegyenlítés módjait. Mindenesetre a helyzet nagyon kritikus, sőt azt hisszük: mióta a de­legáció működik, ilyen válságos hely­zetnek még sohase nézett elébe. Hi­szen politikai körökben arról is be­szélnek, hogy nem lehetetlen, hogy a delegáció ülése maga után vonja a közös külügyminiszter és a közös hadügyminiszter lemondását. Ez párat­lan eset, mivel idáig gondolni se le­hetett arra, hogy a delegáció elé ke­rülő ügyeket ne ismerje el bármelyik fél a két állani közös szükségleteinek. A kritikus helyzet előterében a tiszti fizetések ügye áll. A tiszti fize­téseket szeretnék felemelni, Aerenthal külügyminiszter Budapestre is jött, tár­gyalt a politikusokkal, de megegye­zésre nem tudott velük jutni. Harago­gosan és dozzogva ment tehát vissza az osztrák fővárosba. A helyzetet most komplikálja az, hogy Schönaich had­ügyminiszter a külügyminiszterrel azo­nosította magát és most mindketten kijelentették, hogy állásukat kötik a tiszti fizetés-felemelés sikeréhez. A magyar delegáció duzzogó cso­portjaival tehát szemben áll a két kö­zös miniszter. Hogy ebből az ellen­tétből milyen jelenetek fognak fejlődni, azt még egyelőre nem lehet tudni. Bizonyos, hogy — egyes hirek sze­rint — a magyar delegáció harcos elemei nagy gravámeneket akarnak felsorolni. El akarják mondani, hogy a folytonos áldozatokért a magyar nemzet semmi rekompenzációt nem kap. És a többi. Ezeket a régi gravá­meneket már ismerjük. Hangoztatni és hangsúlyozni akarnak azonban egy ujabbat is. Azt ugyanis, hogy a ma­gyar katonatisztek házassági óvadékát átcserélték magyar értékpapírokról osztrák papirosokra és igy illetéktelen jövedelmet szereznek az osztrák pénz­piacnak. Őszintén megvallva, nagyon sok kétség fér ahoz, hogy ezek a gravá­menek szóba kerülnek majd és hogy egyáltalában a tárgyalás oly komplikált, oly jelentőségteljes, következményeiben oly súlyos lesz, hogy maga után vonja majd a két közös miniszter lemondását. Hallottunk már ilyen ügyekről és arról is, hogy idejekorán sikerült az ilyen afférokat elitézni. Mindenesetre fokozott kíváncsisággal lehet tekinteni a delegációs ülés elé. Elválik majd, hogy tényleg komoly alapja van-e a függetlenségiek zúgolódásának, elége­gedetlenségének. Ha tényleg komoly, jelentőségteljes a delegáció közöskor­mányellenes hangulata, akkor a közös­kormány komoly válságokba kerülhet. De hisszük, hogy a két minisztérium taktikájának sikerülni fog az ellentéte­ket elhárítani. Bécsi politikai körökben az ellen­téteket komprimisszummal vélik meg­oldhatóknak. Ezek szerint a magyar kormány megelégedne egy mértékadó helyről jövő olyan nyilatkozattal, amely kifejezné illetékes köröknek készségét arra, hogy az összes katonai kérdések megoldásáról belátható időn belül, még peatg a mostani parlamenti ciklusban, tanácskozások fognak megindulni. Ha ilyen nyilatkozatra odafönn nincs haj­landóság, akkor kerülne a sor a többi kompro::iisszum-tervre, amelyek a fize­tésemelés mérséklésére, illetőleg annak kitolására irányulnak. Közgyűlés Gyulán. (Házeladások. — A nyugdíj-intézet ügye. — Oyula és a városok segélyezése. — Föl­jelentés egy mérnök ellen) Mielőbb a polgármestert választó közgyűlés határnapján a közügyek in­tézése céljából összegyűlnének Gyula város képviselői, egy fontos tár ?ysoro­zatban már előkészített közgyűlés napi­rendjét kell letárgyalniok. Ezt a köz­gyűlést április 28-ára hivta össze az ez idő szerinti helyettes-polgármester: dr. L o v i c h Ödön. A tárgysorozat negy­vennél is több ügyet ölel föl s már | ebből is következtetheti az olvasó, hogy i érdekességben és fontosságban nem a ' legélénktelenebb lesz az április 28-iki. Az összes mult évi számadások és alapok tárgyalása után a város tulajdo­nát képező házak eladásának kérdésé­vel foglalkozik a képviselő-testület. Ez a kérdés régóta kisért már s időszerű­ségét az biztosította, hogy a város foly­ton szaporodó közterheinek csökkenté­sére az ambiciózus, fiatal vezetők minden kedvezőnek látszó módozatot megragad­nak. A város tulajdonát képező házak fentartása nagy és folytonosan megujuló teherrel jár. Ez a teher évről-évre emelkedést mutatott és mutat a város büdzséjében, melynek számadatai bizony nem a legörvendetesebbek. Ez késztette a város intéző köreit, hogy a házaknak eladását javasolják. Az igy kapandó összegből az uj városháza építtetnék fel és pedig az építkezésnek olyan keretei között, hogy az uj városházába az ösz­szes városi hivatalok elhelyezhetők vol­nának. Látnivaló tehát, hogy a város tulajdonát képező házak eladásából csak haszon származhatnék Gyulára. Az áp­rilis 28-iki közgyűlés nem dönt érdemi­leg e kérdésben s az ügyet harminc nap elteltére uj tárgysorozatba veszi. Annak idején hirt adtunk arról, hogy a törvényhatósági bizottság meg­változtatta a városi képviselőtestületnek a tiszti-nyugdijintézet feloszló határoza­tát. A képviselőtestület nemcsak meg­felebbezte ezt a határozatot, de közvet­lenül a belügyminiszterhez fölterjesztés­sel is élt az ellen. A fölterjesztés meg­szövegezésével dr. Berényi Ármin gyulai ügyvédet bizták meg. A belügy­miniszter elutasította a fölterjesztést, helyben hagyván a törvényhatóság ha­tározatát s ezzel egyidejűleg Ambrus Békésmegyei Közlöny tárcája. Összeomlás. Megjöttem, vége. Fönt, bús ormokon A haldokló nap vére hömpölyög S az éj, a komoly, a hallgatag, örök, Itt lent a völgyben mindent gyászba von... ... Fáradt vagyok. Nagy, hunyó messzeségen Búcsúzva fut végig tekintetem, Csak egyszer még s aztán, nos hát legyen, Befordulok a keskeny sziklarésen, Megdöngetem az ős, mohos kaput; Fogadj be sátán, véget ért az út, Új harcok jöttét félve rettegem, Karom elernyedt, inam lankadóba.­De benne poklodnak kénköves kohója Nyugodni hí, csábitón, melegen. Győztél, nagyúr!... Gyáván meghódolok, Ki egykoron gőggel tagadtalak, Elösmerem örök hatalmadat, S szolgád leszek, kerítő zsoldosod. Nincs vágyam többet, hívságos, kevély ? A tarka álmok ím fakóra válnak, Körülölelnek fekete, nagy árnyak 5 utánam törtet, fojtogat az éj. És minden zug, minden odu feléled Ezernyi rém mohón reám mered, Parázsló, izzó, villanó szemek Zöld lobbanással nyomdokon kisérnek, Fojtott kacaj rikolt a völgyön át, Fogadj be, sátán, nem birom tovább. Suilágyi Ferenc. Lyukas cipőben - „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Zsoldos László Milka, a Kertész irodatiszt Milkája, szapora taktusban tipegett befelé a havas Rákóczi-uton. Járása nemcsak azért vala tipegő, mert a hó fagyos, a köve­zet pedig ennélfogva síkos, hanem ab­ból az okból is, mivel a bal lábán cipője talpából már-már kikandikált a harisnya, s ha rendesen lépeget, minden lépésnél föl kellett volna emelnie a sarkát és a mögötte járók akkor mindenesetre észreveszik a rongyos talpat. Ezt most nagyon szégyelte volna, minthogy egy ösmerős asszony, meg a leánya jött a háta mögött, akiknek imént a Herzenfels kalaposüzlete előtt került elébük anél­kül, hogy reájuk nézett volna, mert nem akarta, hogy ösmerjék. Vékony, fekete nyári alj feszült Miikán s a delén-bluz fölött (ami kü­lönben szerencsére nem látszott) köny­nyü fekete tavaszi kabát, boa nélkül, hogy csak ugy süvített keresztül rajta a januári szél. Ezért nem vágyott reá a leány, hogy a két nő megismerje s ezért rejtegette előlük oly féltve a lyukas cipője talpát, hogy ha netalán mégis ráismernének, legalább ne súghassanak össze maguk között: — Ni, rongyos a talpa ! Hát hová teszi a keresetét ez a leány ? Tudniillik Kertész Milka havonként kilencven koronát keresett egy gyárban a Külső Váci-uton, ahol reggel nyolctól déli tizenkettőig és délután harmadfél órától este hatig kopogtatta az írógépet J és ahová csupán a Kossuth Lajos-utca sarkától utazott villamoson, mert onnét olcsóbb volt az ut, mintha hazulról a Nefelejts-utcából váltotta volna meg a bérletet. Az utcán, ahogy az üzletek sorfala mentén az emberek álig begombolkozva, vagy bundájukba, prémkabátjukba, óriási boájukba burkolódzva, zsebrevágott, vagy muffba dugott kézzel, kipirult kép­pel, a hidegtől nedves tekintettel és vö­rösre csípett orral elsiettek mellette, majdnem mindenki — férfi, asszonyság vegyest — utána fordult. Mintha minden arcba, amely szembe találkozott vele, drótkampót szúrt volna bele Milka, hogy megfordulásra kényszerítse : azon­képp nézett vissza utána mindenki, aki elment mellette. Mert a boátlan, vékony, fekete kabát vállban és elől pompásan gömbölyödött Miikán s derékban csodá­latosan összeszűkült, mig közvetlenül a derék alatt, a csípőn, formásán kidom­borodott. Egyszerű fekete kalapja alól pedig gyönyörű, tiszta kék szempárt csiklan­doztak körül a feketébe játszó sötét­gesztenyeszinü hajtincsek, mig kerek­ded arcán valósággal bazsarózsákat csó­kolt ki a fagyos szél. A két bazsarózsa közt pedig a fázástól önkéntelenül rezgő, szabályos, szép meggypiros ajk fölött, mint valami kis haragos-piros gnom, berzenkedve nézett előre egy gyöngéd cimpáju, finom, fitos orr. Szegénységbe, úgyszólván rongyokba öltözködve tör­tetett tipegő járásban előre szegény kis Kertész Milka, mint az ifjúság, szépség és üdeség triumphatrixe, hogy szerény keresetével hozzá pótoljon valamit a nagy család háztartásának költségeihez. A szegénység kálváriája s a harmatos liliomnak diadalútja volt neki a Rá­kóczi-ut. Elhaladt a Rókus mellett, maga mö­gött hagyta az onnan következő szőnye­ges és cipőüzleteket. Nem nézett, csak olykor sandított, bizonyos tompa sóhaj­tással a női divatáruházak kirakataiba diszelgő modell-ruhákra, amelyek oly kecsesen omlottak végig, hol rájuk ta­padva, hol bő ráncokba hullva alá a viaszbábokra s ment gyorsan előre a Kossuth Lajos-utca felé. Egyszerre csak, mint a megriasz­tott madár, ijedten kapta előre a fejét. Férfihang suttogott a fülébe: — Megengedi, nagysád, hogy haza­kísérjem ? Miikának hevesen dobogott a szive. A világ minden kincseért nem mert volna oda nézni, ahonnan a hangot hallotta, pedig tudta, mert érezte, hogy a férfi közvetlenül a nyomában van jobbfelől. Hogy meneküljön előle ? Meg­gyorsította a járását s abbahagyván a tipegést, most már szinte futólépésben törtetett előre a járókelők között. De Sirolin *mell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a ——— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza J-J- ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszert árakba a; Ára üvegenként 4 — korona, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom