Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-26 / 34. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY alispán arra utasította a várost, hogy az esetben, ha az előre látható tömeges nyugdíjaztatásokra való tekintettel a nyugdij-alap nem bírná a járulékokat fizetni, gondoskodjon a város expediensről, mely a nyugdíj-alapot megerősíteni volna képes. Ezzel a kérdéssel is az áprilisi közgyűlés foglalkozik majd. Gyula is élénk szerepet visz abban a mozgalomban, mely a rendezett tanácsú városok részéről az anyagi támogatást akarja az állam által biztosíttatni. Rendezett tanácsú városok minden oly értekezletén, mely ezt a kérdést tárgyalta, a mi megyeszékhelyünk is képviseltette magát. Most a városi tanács előterjesztést tesz a képviselő-testülethez, hogy az anyagi támogatás biztosításának szempontjából Gyula is fölterjesztést intézzen a kormányhoz. Szántó Henrik, volt városi mérnöknek különös nézetei voltak a vállalt kötelezettségek teljesítése tekintetében. Szántó magára vállalta a városi ut-törzskönyvezési munkálatokat. Nagyon természetes, hogy ezt a kötelezettséget nem ambícióból, hanem illő honorárium ellenében vállalta. A képviselő-testület által megszavazott pénzt fel is vette Szántó, de nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, A város eddigi vezetői vagy szemet hunytak, vagy elnézték ezt. L o v i c h polgármester azonban rájött a dologra s az ügy folytatása pör lesz, melyet az április 28-iki közgyűlésnek határozata alapján a város valószínűleg már a legközelebbi jövőben folyamatba tesz. Cukorgyár az Alföldön. Bevonják a békésmegyeieket is. A földbirtokosok akciója. Miden valamirevaló város és vármegye létesített már olyan gyárakat, melyek a mezőgazdaság termékeit dolgozzák föl. A magyar vidéki városok ilyen irányú törekvése a legtermészetesebb és legérthetőbb. Magyarország elsősorban mezőgazdasági ország. Ipari kultúrájának alapja tehát a mezőgazdaságban van. Onnan vesz erőt. Az táplálja és viszi előre. Példa erre Németország, amelynek mezőgazdasága teljesen ipari mintára van berendezve. A földeket hatalmas öntöző-csatornák szelik keresztül, a kézi munkást mindjobban kiszorítja a gép. Egy-egy német mezőgazdaság olyan, mint valami hatalmas iparüzem. Az intenzív mezőgazdaságnak ez a módja sokszorosan megnagyobbítja a föld értékét. Jobban hozzáférkőzik az anyaföld kincseihez és birtokosának nagyobb jövedelmet biztosit. Amellett fejletté teszi a közgazdasági életet, mert megsokszorozván a jómódbin élő parasztok és kisgazdák számát — látjogosultságot ad a szoros értelemben vett gyáripar kifejlődésének. Nálunk is kezd már utat törni magának az intenzív mezőgazdaság. Igaz, nagyon sok akadályba ütközik, de azért remény van reá, hogy lassan-lassan mégis csak ki fog fejlődni. Fölösleges hangsúlyozni, hogyha valahol, ugy bizonyára Bihar- vagy Békésvármegyében van létjogosultsága egy ilyen gyárnak. Nagyváradon már az elmúlt esztendőben mozgalom indult meg, hogy ebben a nagy körösparti metropolisban egy cukorgyár létesíttessék. Nagyvárad az egyetlen nagy kulturhely, amelynek környékében és szomszédságában sok a földbirtokos és a kisgazda. Az a hatalmas, milliókat érő föld, amely Békósés Biharmegyében mivelés alatt áll, százszorosan többet érne és többet jövedelmezne, ha egy olyan gyár volna a gócpontjában, amely feldolgozná, hasznosítaná és értékesítené mezőgazdaságunk termékeit. Békésvármegyében évekkel ezelőtt szintén fölvetették egy cukor-gyár létesítésének eszméjét. Ez a gondolat azonban, bárha létjogosultságát mindenki elismerte és nagy horderejét mindenki méltatta, lekerült a megbeszélés napirendjéről. Ugy hisszük azért, mert a financiális kérdések kedvező megoldásra nem vezettek. Igy aztán rendkívül visszás állapotok uralkodnak e téren. A békés- és biharmegyei gazdáknak messze földre kell elszállítani termékeiket, ha azokat elszállítani akarják. A Nagyváradra való szállítás azonban sokkal kevesebbe kerülne, már csak azért is, mert az ut rövidebb. Mindezt a sok igazságot belátták a biharmegyei gazdák és nagy akciót indítottak egy cukor-gyár létesítése érdekében. A mozgalom ólén Tóth László biharmegyei földbirtokos áll, aki konzorciumot létesített. Az akció szép sikerrel járt és a konzorciumba a legtekintélyesebb földbirtokosok, köztük Tisza István gróf is, beléptek. A konzorcium ügyeinek intézői megkeresést intéznek most a békésmegyei földbirtokosokhoz és gazdákhoz is, azt kérdezvén tőlük, nem-e látnák anyagi szempontból előnyösnek, ha ők szintén belépnének a konzorciumba ? Mi hisszük, hogy a válasz igenlő lesz, ami azért lenne nagy jelentőségű, mert igy a nagyváradi gyár egyike lenne az ország legnagyobb cukorgyárainak. Gazdasági munkásMzak. A gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló törvény életbelépte óta mindazokban a vármegyékben, ahol a munkásviszonyok az állami támogatással való munkásházak építését teszik szükségessé, megindult az akció ilyen munkásházak tömegesebb létesítése iránt. Talán a 63 vármegye közül egyetlen egy vármegyében sincs olyan nagy szükség munkáskézre, mint éppen Békésvármegyében, igazolja ezt az a körülmény, hogy itt már 8-10 évvel ezelőtt megkezdődött az állami támogatással való munkásházak építése és igy Békéscsabán, Orosházán s Békésen létesült '20—25 munkásház. Azonban ez mind csak egy csepp a tengerben akkor, amikor a sárréti községekben 800— 900 munkásházra tartanak igényt. A vármegye törvényhatósági bizottsága belátván, hogy akcióba kell lépnie, már az állami támogatásról szóló törvényjavaslat benyújtásakor elhatározta, hogy egyelőre 500 ujabb gazdasági munkásház építését teszi lehetővé az által, hogy telket vesz, az építési költséget kölcsön utján fedezi s az ekként elkészült munkásházakat az egyes arra érdemes szegény munkáscsaládoknak átadja, akik kötelesek lesznek mérsékelt bért fizetni a lakóház használatáért s ha 20 évig egyfolytában pontosan fizetik a meghatározott bérösszeget, a lakóház tulajdonukká válik. A törvényhatóság ugyanis ezen bérösszegből s a nyerendő állami segélyből törleszti az amortizácionális kölcsön részleteit, amely kölcsön 40 félév után fizettetik teljesen vissza. A napokban érkezett le a vármegyéhez a belügyminiszternek az értesítése, hogy a vármegyének a munkásházak építésére, a kölcsön felvételére vonatkozó s az egyes munkásokkal kötendő szerződés feltételeit tartalmazó határozatát a földmivelésügyi miniszterrel együtt tárgyalás alá vette, az eredményről rövid időn belül értesíteni fogja a vármegyét. Ezen határozat alapján az egyes községekben már meg is indultak a munkálatok, amelyeknek kiindulását az alkalmas házhelyek megszerzése képezi. Igy Orosházán, Békóssámsonban, Gádoroson és Nagyszén ás o n sikerült olyan területeket megfelelő árért megvenni, amelyeken a tervbe vett munkásházak — egy-egy telekre 300-300 • ölet számítva - felépíthetők lesznek. Ezekben a községekben a telekvételi szerződések megköttettek s amint jóváhagyást nyernek, azonnal meg fognak kezdetni az építkezési munkálatok s valószínűleg még az idén fel fog épülni Gádoroson 32, Nagyszénáson 28, Orosházán 22 s Békéssámsonban 18, tehát összesen 100 munkásház. Egyelőre, mint értesülünk, több ily munkásháznak építése nem is volna lehetséges, mert a vármegyei alapok ez idő szerinti állaga, ahonnan a kölcsönösszeg fedeztetni fog, több munkásház építési költségeit nem fedezi, de különben is a tervbe vett 500 munkásház építése legalább 5 évi időt fog igénybe venni. Az egyes községek részéről is mutatkozik hajlandóság arra, hogy munkásházakat építsenek állami támogatással Igy C s o r v á s község már teljesen előkészítette 64 munkásház építését. A szükséges telket megszerezte s százezer korona kölcsön felvételét mondta ki s még az idén fel is építteti a munkásházakat. G y u 1 á n 311 munkáslakás építéséhez kérte a város az állami támogatást, ami kilátásba is helyeztetett, azonban a kölcsön felvétele fog talán nehézségekbe ütközni, mert a város anélkül is igen el van adósodva s a képviselőtestület alighanem vonakodni fog ujabb kölcsön felvételének a kimondásától, habár ennél a kölcsönnél csupán jótállást kell vállalnia, miután a kölcsön az államsegélyből s az egyes munkások által fizetendő bérösszegekből fog törlesztetni Szeghalom és Tótkomlós községek képviselőtestületei szintén kérték a földmivelésügyi minisztert, hogy megbízottját küldje ki a helyszínére munkásházak létesítőnek tanulmányozása céljából. Igy tehát az egész vármegyében megindult a munkásházak létesítése iránti mozgalom, amelynek az a célja, hogy a munkásosztályt állandó lakhelyhez s közvetve biztos megélhetéshez juttatván, ez által megakadályoztassák a tömeges kivándorlás. Ez üdvös cél elérése érdekében kívánatos tehát, hogy a megindult mozgalom minél gyorsabb s minél sikeresebb eredményre vezessen. Kiss László. Egy megoldott probléma. Hogy öntöznek Békéscsabán ? Amit a községnek kellene tenni. Békéscsaba is magán viseli az alföldi községeknek minden jellegzetességét. Ha eső esik, mély barázdák fogják le utjain vendégszerető szivélyességgel a kocsik kerekeit s ha derűs ég mosolyog reánk, szaharai homokfúvásokhoz hasonló porfellegek fulasztják a tüdőt. A finnyás asztmások és náthában szenvedők ilyenkor mindmegannyi orakárhogy iparkodott, érezte, hogy üldözője folyton a sarkában van. — Kisasszony ... nagysád 1 — lihegte mögötte szemtelen suttogással a férfi. A járókelők, akiknek természetesen feltűnt a hajsza, érdeklődve pillantgattak a pihegve tovább osonó leányra, akinek most már nemcsak a hidegtől, hanem a haragtól, meg a szégyentől is olyan volt az arca, mint a pipacs. Mert szégyelte magát, hogy ugy kell végig mennie az utcán, mintha közprédája volna a férfiak kivácsiságának ós vágyainak és sírni szeretett volna felháborodásában a vesszőfutás miatt, amelyet a perzselő, sértő tekintetek sorfala közt kellett végigszenvednie. — Istenem, — gondolta, — miért nincs férjem, vagy vőlegényem, aki megvédelmezne, vagy miért nem vagyok gazdag ós miért nem járhatok elegáns ruhában, hogy az emberek ne mernének ilyen arcátlanul bánni velem. Hirtelen föllélegzett. Nem azért, mintha nem érezte volna többé maga mögött a férfit, akinek még az arcát sem látta, de azért kocogó lépteiről tudta, hogy folyton követi, hanem azért, mert végre szerencsésen elérkezett a Kossuth Lajos-utca sarkára, a villamosvasúti megálló-helyhez, ahova igyekezett. Épp akkor kanyarodott oda egy ormótlan újpesti kocsi, az ő kocsija, a megmentő. Egy pillanat és Kertész Milka fenn volt a kocsiban. A férfi utána. A leány lángvörös arccal, mialatt szemében a méltatlankodás s egyszersmind a megkönnyebbülés könycseppje rezgett, felrántotta a kocsi ajtaját ós hogy az aszfaltbetyárral szemben, aki most ugrott fel a perronra, időt nyerjen, gyorsan és dühösen bevágta maga mögött az ajtót. Most látta, de csak egy szempillantásra, az arcát is kísérőjének. Cilinderes, csinos, elegáns fiatal férfi volt. A leány hirtelen elfordult az ajtótól s mivel éppen a bejárattal szemközt volt üres hely, hát leült, szemébön még mindig a reszketve csillámló könycseppel. — Szervusz Milka, — nyújtotta feléje kezét a szemben lévő ülésről, amelyik az ajtónak háttal volt, Taubermann Janka, akik csak most vették észre egymást. A két leány gyermekkori játszópajtás volt, de az utóbbi időkben már csak elvétve találkoztak, mert Miikának a kenyere után kellett járnia, a Taubermann leány pedig, szülei gazdag emberek lévén, a zsúrokon és bálokon hiába kereste volna a vékony ruháju irógópes kisasszonyt. — Szervusz Janka! És a fölindulástól remegő hangon kezdte beszólni: — Képzeld, ahogy jövök a Rákóc/Juton . . . Ebben a pillanatban, mert hiszen az egész alig tartott tovább egy pillanatnál, a künt levő cilinderes férfi is fölrántotta az ajtót ós merően Miikára mosolyogva, megállt előtte, hogy letelepedjék a vele szemközt levő másik ülésre, amely Taubermann Janka mellett még üresen állott. — Ez már mégis csak ... — tudniillik, hogy az már mégis csak sok! -— akarta mondani Milka, de nem fejezhette be a mondatot, mert barátnője, aki most hirtelen jobbfelé fordult, váratlanul fölkiáltott: — Nini, maga az, Ákos ? Milka ámultán nézett a barátnőjére, az pedig a szerelmesek első, vagyis inkább előidőszakát élő leányok boldog gyanutlanságával kezét . nyújtotta az újonnan érkezettnek ós a Kertész leány felé mosolyogva, rámutatott a cilinderesre : — Branyicskai Akos, a vőlegényem. Milka pedig, a szegény, a rongyos talpú, nyári ruhás Milka, amikor a mátkapár a következő megállónál leszállt a villamosról, szivében valami jóleső, titkos elégtétel érzetével, ábrándosan tekintett ki a zúzmarás ablakon, ott, ahol körmével kis körben lekaparta a jégvirágot : — Mégis csak jobb az írógép mellett élni, mint ilyen vőlegénynek az oldalán . . . Ébredés. Mikor a vonat megállt a kis tiroli állomáson, a két ferencrendi szerzetes abbahagyta az imádkozást s boszusan néztek össze, mikor a kalauz kinyitotta a kocsi ajtaját. Karcsú, egészen fiatal lány volt az uj útitárs. Divatját multa, formátlan szabású uti ruhában, kopott szalmakalappal a fején. Első pillanatra meglátszott rajta, hogy egyike azon számos szürke kis pillangóknak, akik belekeveredni kénytelenek a rohanó emberáradat kavargó forgatagába, a kenyér utáni küzdelembe. A leány leült a sarokba ós kinézett az ablakon. Az erdőkboritotta zöld hegyek, az apró falvak szédítő sebességgel tűntek fel, hogy a másik pillanatban újból eltűnjenek, s a leány arca lassankint mind komorabbá vált és nagy csöppek szivárogtak elő barna szeméből. Elfordult az ablaktól s könyvet vett elő, olvasni próbált. De csak lapozgatott benne, nem érdekelte, végre unottan félredobta. Amint újra felpillantott, tekintete találkozott a szemben ülő szerzetes hideg, kék szemével. A leány meglepődve nézte a pap klasszikus, tökéletes szépségű arcát. Gyöngéd, finom vonásainak összhangját csupán az ajkai között húzódó barázda bontotta meg s elrejtett bánatról tanúskodott. Mikor a leány reá emelte tiszta kék szemeit, a fiatal pap mélyen elpirult. Egy pillantást vetett mellette szundikáló társára, aztán imádkozni kezdett. Nemes arcvonásai kisimultak, a keserű vonás eltűnt ajkai körül, s olyan volt áhítatos mozdulatlanságában, mint valami müvószkéz-faragta fenséges szobor. A leány nem bírta szemeit levenni róla, mintha megbűvölték volna, egyre csak a pap kristályos, csillogó tekintetén nyugodott. Lelkében valami homályos sejtelem azt súgta, hogy amit tesz, az nem helyes, de azért egyre csak akarat nélkül engedte át magát a varázsnak. A pap érezte magán az átható tekintetet, homlokát haragosan összeráncolta, arca égett az elfojtott haragtól. Percekig küzdött magával, végre felnézett könyvéből s tekintetével haragosan utasította rendre a leányt, Mintha álomból rázták volna fel, hirtelen összerezzent a leány s szégyenlősen, a tetten ért tolvaj remegésével sütötte le szemét. Elpirult szőke haja tövéig; szégyenét, zavarát palástolni akarta s kinézett az ablakon. A nap már lebukott a hegyek mögé s az egész tájra valami sajátságos, lilás fény borult. Messze jártak. Az ismerős hegyek mind elmaradoztak, az apró falvak helyett csúnya, magas gyárkémónyek meredtek az ég felé ós a leány, amint elnézte a füsttől szennyes fellegeket, ugy érezte, mintha hiányzana a lelkéből. Egyik kanyarulatnál ismét föltűnt a nap óriási, vörös korongja; búcsúzó sugarai betévedtek a kupé ablakán s megpihentek a leány halavány arcán. A fiatal szerzetes mintha megbánta volna, hogy rideg tekintetével zavarba