Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-19 / 32. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 19. Osváth János dr. a polgári fiúiskola igazgatója, aki ez intézet fejlesztése érdekében fáradhatatlanul buzgólkodik, a napokban felvitette és bemutatta a csabai képviselőtestület határozatát a minisztériumnak ezen ügygyei foglalkozó referense előtt. A képviselőtestületi határozat nem elégítette ki a minisztérium várakozását. Csaba község uj állami iskolaépülete ugyanis 240.000 koronájába kerülne az államnak s egyáltalán nem vehető soknak az a hozzájárulás, amit az állam a községtől kér. A minisztérium referense olyan kijelentést tett, hogy ez a legkevesebb, amit az állam a községtől kiván s a 80.000 koronának megszavazása nélkül aligha tekinthető megoldottnak az épités ügye Most tehát újból holtpontra jutott ez a kérdés A közoktatásnak és a községnek érdekei pedig azt kívánnák, hogy mielőbb megoldassák, ami csak a még hiányzó 80.000 koronának megszavazásával volna lehetséges. A községi képviselőtestület bizonyára megszavazta volna a 80.000 koronát is, ha a tanács ilyen javaslatot tesz. Épp ezért hisszük, hogy a csabai képviselőtestület kétségtelenül megszavazza a móg szükségesnek mutatkozó 30.000 koronát is. Meg kell szavazni ezt a hozzájárulást, mert ki tudja, hogy a jövő alakulatok minő változásokat hoznak s ki tudja, vájjon lesz-e még ilyen kedvező alkalma a községnek ahhoz, hogy polgári iskolánk monumentális nj épületét 80.000 korona hozzájárulással megszerezhesse ? Nem kételkedünk abban, hogy a csabai képvise'őtestület teljesen átérzi a kérdés fontosságát s a kért hozzájárulást készséggel megszavazza. Az ügyvédi kamara jelentéséből. Panasz a gyulai polgári felebbezési tanács ellen. Rendszertelen tömeggondnoki kirendelések Most hocsájtotta ki az aradi ügyvédi kamara az igazságügyminiszterhez j intézett jelentését mult évi működésé- j ről. Ez a jelentés minket is érdekel, j nemcsak azért, mert Békésmegye szintén az aradi kamara körzetébe tartozik, hanem mert panaszos jelentést terjeszt a miniszter elé a gyulai kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának itt uj lakó, lehet, hogy nem is sokára. Kék szemű asszony, akinek a tekintetétől megelevenedik itt minden, uj szint kap minden, ami most olyan csodálatosan sötét... Csak most vette észre, hogy zsebében az ujjai közt megzörrent valami. Ahogy nézegette, a tekintete egyre vidámabb lett: — Levél ... A Serfőző Etelka irása. .. Olvasta és még végig se ment mindenik során, már elborult előtte minden, ökölbe szorult a keze és átkot sziszegett arra a kék szemre, amelyre még néhány pillanattal előbb.remélve gondolt. Elhagyta hát mindenki. Üres lett a ház . .. Most meg az a lány. Az arcán égetve szaladt végig a késői megbánás könnye . . . Kevés veszteni valója volt már, és hogy ne legyen olyan egyedül, bezörgetett a vöröshaju korcsmáros ablakán. Rímes mese. Irta és a Kazinczy-kör művészestélyén felolvasta: Zalav masa ren. t. Volt egy kis poétám, Faun-arcu gyerek, De rajongó szívvel, hiven szeretett. Sokáig leveleztünk, — mielőtt láttam — Mignem a vágya és a vágyam Elunta az álmodozást S egy-egy rímes kis levélben Mind a ketten Sürgettük a találkozást. Egyszer egy vasárnap délután M jöttére vártam. S rpert kért, hogy várjam, Felöltöttem a rózsaszin ruhám, Ez illett legszebben reám, Hajamba piros rózsát tűztem S egy babérágat koszorúba fűztem, Hogy köszöntésképpen feldíszítsem vele, Mig a szivem megreszketett bele, Hogy teljesül végre tündérálmom: Meglátom az én daliás párom. ülései ellen s a rendszertelen tömeggondnoki kijelölések miatt. A jelentés statisztikai vonatkozású résszel kezdődik. Eszerint 1907-ben 27 ügyvéddel és 21 jelölttel szaporodott a tagok létszáma. Fegyelmi panasz 58 ügyvéd ellen érkezett 76 esetben és pedig magán féltől 49, bíróságtól 18, a kamara ügyészétől 8, a kir. ügyészségtől 4, egyébb hatóságtól 2, amelyek mind elintézést nyertek. Az ügyészség ós jogszolgáltatás terén tett tapasztalatairól ezekben számol be a kamara: ,.Az ország összes ügyvédi kamarái évi jelentéseikben és egyébb felterjesztéseikben, az igazságszolgáltatással foglalkozó összes tényezők a szaksajtóban és mindenütt, hol erre alkalom nyilik, évek óta sürgetik igazságügyi törvények alkotását, de mindezen sürgetés eleddig hiábavalónak bizonyult. A lapokban jelennek ugyan meg időközönként hírek az igazságügyminiszteriumban folyó törvény előkészitésről, de az erre vonatkozó tevékenység kézzelfogható eredmények, i kész törvényjavaslatok alakjában alig lát napvilágot, ha pedig már a törvényjavaslatok el is készülnek,, ugy nem jut idő azok országgyűlési letárgyalására. A közelmúltban' pedig megtörtént az, hogy midőn egy hosszú idő óta előkészített és az összes előkészítő tanácskozáson keresztülment törvényjavaslat már-már tárgyalásra volt kitűzve, felállott a képviselőházban nem a szakminiszter, hanem a miniszterelnök és politikai okokból a javaslatnak napirendről egyelőre való levételét kérte. A büntető törvény novellájáról van szó, mely hivatva lett volna arra, hogy a büntető törvény legégetőbb hiányain segítsen ós annak tegégetőbb sérelmeit orvosolja. A helyes igazságügyi politikának nem lehet célja, hogy hatályában fentartson egy igazságtalan intézkedést ós állandóan királyi kegyelemmel enyhítsen a törvény kegyetlenségét; mégis három évtizedre volt szükség, míg a büntetőtörvény erre vonatkozó novellája napvilágot látott; most pedig politikai okokból a kérdés rendezése újból — ki tudja meddig — el lett odázva". Foglalkozik a jelentés a községi jegyzőknek törvényesen megengedett magánmunkálataival is, amelyeket károsokra tart a nagyközönségre egyrészt azért, mert ezen munkálatok „elvonják a jegyzőket tulajdonképpeni feladatuktól" (?), másrészt, mert „jogi tudás nélkül szerkesztett, hibás okmányaikkal és beadványaikkal" (!) helyrehozhatlan károkat okoznak. Ami pedig a zugirászatot illeti, — folytatja a jelentés — az szerte az országban divik, anélkül, hogy annak meggátlására még csak komoly kísérlet is tétetett volna. Ezek után áttér a jelentós a kamara területéhez tartazó törvényszékek ós járásbíróságok ellen felhozott panaszok ismertetésére. A gyulai királyi törvényszéknél a perek elintézését ós kiadományozását kifogástalannak találja a kamara. Panaszos jelentést terjeszt azonban a miniszter elé azért, hogy a polgári felebbezési tanács heten két csak kétszer tart ülést és minden ülésre annyi ügyet tüz, hogy a tárgyalások reggeli y

29 órától néha esti 7—8 óráig eltartanak. Ez roppant kényelmetlen és fárasztó ugy az ügyvédi karra, mint a birákra ós jogkereső közönségre. Célszerűbb volna, — mondja a jelentés — ha a felebbezési tanács többször tárgyalna heten, ként, de csak délelőtt. A tömeggondnoki kirendeléseket i a gyulai törvényszék, mint a gyulai tagok értesitik a kamarát, rendszertelenül, minden sorrend betartása nélkül eszközli. Különösen sérelmes ez a tör•vényszék székhelyén működő ügyvédekre, kik pártfogó-ügyvédi és védői ' kirendelésekkel tul vannak halmozva ós igy megkövetelhetnék, hogy a tömeggondnoki kirendelések is a méltányosságnak megfelelően történjenek. Politikai levél. — Fővárosi munkatársunktól. — Minden ünnepnapnak különös jelentősége van a magyar politikai világban Vissza lapozván a történelmet, azt látjuk, hogy nevezetesebb politikai mozzanataink a keresztény egyház ünnepeivel estek össze. Az idei húsvétot is ilyen kritikus időpontnak jelezték a politikai élet zöld bókái. Nem rajtuk mult, hogy a próféciát nem igazolták a következmények. De az sem állitható, hogy következtetéseikben messzii'e eltértek volna a helyes iránytól. Alapul, amely minden jóslásnak kiinduló pontot adott, A e r e n t h a ÍJ Alajos külügyminiszternek; budapesti utazásait tekintették. Ma már nyilt titok, hogy a külügyminiszter a katonatiszti fizetések fölemelése kérdésében jött Budapestre s minél közelebb jutunk ahhoz az időponthoz,amikor dönteni kell a legközelebbi delegációs ülésszak terminusáról ós ennek keretében a tiszti fizetésemelés sorsáról: annál veszedelmesebbnek, válsággal fenyegetőbbnek mutatkozik e kérdés. Ismételten preciziroztuk a helyzetet. Az osztrák delegáció előtt a közös ; miniszterek kölezettséget vállaltak arra, j hogy a legközelebbi delegációs ülés- i szak tavaszszal lesz és hogy akkorra a ! tiszti fizetésemelés okvetlenül teljesülni j fog, még pedig visszamenőleg 1908-ra j is E kötelező igéret beváltására most kerülne a sor, de szemben áll vele a magyar kormánynak a függetlenségi párt hangulata által kényszeritett ellenkezése. A függetlenségi párt, vagy legalább egy része, tudvalevően a tiszti fizetésemelést is katonai kérdésnek te1 kinti, mely csakis az összes függő katonai kérdésekkel együtt oldható meg és ugy is csak azután, ha az átmeneti korszak végső feladata, a valasztói reform megvalósulása már teljesült. Ilyenformán az ellentétek áthidalása a közös minisztertanácsra vár, amelyet április hó 30-ikán tartanak Bécsben. Bécsi illetékes körökből nagy energiával indult meg máris a puhitási kísérlet s a bécsi kormány lapja sötét alakulatokat lát újból a magyar politika firmamentomán, ha a 3 millió koronát kitevő tiszti fizetésemeléshez a. magyar parlament nem adná meg hozzájárulását. Azt irja ez a lap, hogy az ország belbékójét nem érdemes kockáztatni. Ez igaz! De hát akkor miért hozakodtak -elő az osztrákok a tiszti fizetések felemelésével, ha a mi országunk bókéje oly igen drága előttük! ? Más oldalról jövő értesülések szerint a hadügyi kormány a konfliktus elkerülésének módjait keresi. Bármiként álljon is a dolog, a függetlenségi párt feltétlenül ragaszkodik azon álláspontjához, hogy nemzeti engedmények nélkül nem szavazza meg a katonatiszti fizetésemelést. Sok szóbeszédre ad alkalmat ezidőszerint Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternek bosszniai utja is. Kossuth ugyanis több napja már Boszniában tartózkodik s útját a szandzsák vasúttal hozzák kapcsolatba. Boszniáról lóvén szó, említést kell tennem arról a nagy szerb propagandáról, melyre egy banjalukai újság hivta föl legutóbb az illetékes körök figyelmét. E propagandával szemben a boszniai kormány újra foganatba vette azokat az 1878-ban életbe léptetett szigorú intézkedéseket, amelyek bár hatályukat nem vesztették el, régóta nem nyertek alkalmazást. E propagandával kapcsolatosan meggyanúsították az egyik budapesti szerb képviselőt is, de bebizonyosodott, hogy ez nem állott semilyen összeköttetésben a propaganda teljesítőivel. Mindezek a hirek élénk pezsgésbe hozzák mostanta a főváros politikai világát. S mindezeknél elevenebb diskuszsziókat vált ki az a híresztelés, hogy kormányválság előtt állunk De hát hányszor nem buktatták meg már a mai kormányt azok, akik ez uj rendelettel nem tudnak megbarátkozni! ? A benső bíró.*) Irla : Korén Pál, ág. h. ev lelkész. Sőt magam sem ítélem meg magamat Mert semmivel sem vádol ugyan lelkem, azonban ennélfogva nem igazulok meg. 1. Kor. 4, 3, 4. Isten sáfárainak egyik földi bírája a világ, a másik — aki többnyire sokkal megbízhatóbb, megvesztegethetetle*) Mutatvány a szerzőnek: „A vasárnapi epistolai szövegek szószéki magyarázatáéhoz eimen. irt legújabb kötetéből Vasárnap este volt. A széles, akácfás utakon zörögve tűntek el porfelhőben a kocsik, dologra mentek az emberek. A faluszélen, a korcsma előtt bámészkodó csoport állott. Beszélgettek. — Az a .... Korda Balázs. — Már harmadik napja . . . — Hát azt látta-e, mikor táncolt azzal a boglárossal? Odabent a korcsma tágas ivójában szólt a nóta. Szomorú is, vig is, aszerint, amilyen gondolata jött Korda Balázsnak. A vöröshaju korcsmáros csak vigyorgott és hordta a bort. Anélkül, hogy valaki bevetődött és Korda Balázs elfelejtette volna megkínálni, hát ő beletöltötte a szűrujjába is. Tudta azt is, hogy mije fáj Korda Balázsnak. Ha egy kissé elbágyadt, odahajolt hozzá és fülébe súgta a Serfőző Etelka nevét . . . Mikor az a néhány szál gyertya is odakerült az asztalra, egy kellemetlen vendég jött az ivóba. Kisirt szemű, sáppadt asszony. Megfogta a Korda Balázs kezét. Mondani is akart valamit, de alig jött szó az ajakára: — Balázs . . . Az ember a szégyentől és a haragtól szinte felordított: — Eredj innen . . . — Elpusztulunk igy, Balázs! — Nem a tiedet iszom. Az a lány meg megérdemli . . . Szegény asszonynak egész a szivébe vágott ez a szó és Korda Balázs mégis folytatta: — Egy szemem se szeretett soha, minek erőltettek hozzád ? Asszony, hallottad-e már hirét Serfőző Etelkának? Az asszony már az ajtó felé támolygott, az a goromba őszinteség világosságot támasztott a lelkében, pedig jobb szeretett volna nem tudni semmit. De ki tudja, lassú haldoklás jobb-e a virágnak, vagy az, ha egyszerre letörik ? Korda Balázs a kormcsma szennyes, i borgőzös levegőjében mindenkinek apróra , elbeszélte a baját. A vöröshaju korcsmáros ' mindenben igazat adott neki, sőt tudott sok ehhez hasonló szerencsétlen házasságról. A vöröshaju barátsága azonban csak addig tartott, amig Korda Balász győzte pénzzel. Még az első alkalommal nem volt semmi baj, hanem másodszor már tágra nyitotta nagy, szürke szemeit. Hanem adott tanácsot. Hogy eresztené el az egyik darab tanyai földet. A földnek sajátságos természete van. Csak addig hívják valaminek, mig egy tag ban van. Ha egy kis darabka is megindul belőle, utána csúszik a többi. Mégis csak megírták azt a kontraktust . . . Igy változott meg egészen Korda Balázs. Hanem az asszony is. Az se az volt már, aki azelőtt. A sok könnyhullást, szomorúságot valami dacos büszkeség váltotta föl. A napról-napra való szenvedések megacélozták az akaraterejét, hogy büszkén nézzen el a feje fölött annak a másiknak, aki útjába állott az ő boldogságának. Őszre fordult az idő. A terpeszkedő szederindáknak megérett a fekete bogyója, zöld leveleivel beborította a tarlót. Itt-ott törték a földet őszi vetés alá. A Korda Balázs földje volt csak parlagon. Kevés is volt már az, azt ugyan hamar fel lehet szántani. Kicsi dolog nem sasos dolog. Korda Balázs meg oda volt a túri határban. Gyakori vendég volt, pedig nem jó szemmel nézték, de az ilyet csak valami harmadik érdeklődő veszi észre, nem az, akit éget a tűz. A leány se játszott ugy a szemével, mint máskor. Volt abban valami, amit ez az elbódult ember nem tudott sehogyse kiolvasni, hiába nézett olyan mélyen azokba a kék szemekbe. Sárga, fakó leveleket kergetett a szél. Korda Balázs elmélyedve kisérte őket a tekintetével, amit a leány nem állott meg szó nélkül: — Rossz hirt mond az a zörgő levél magáról, Balázs — Temiattad .. . , — Kár volt énmiattam .. . — Nem sajnálom érted. Fordul még I az a levél tnás oldalra is. Lesz még tavasz> I Etelka. — Csakhogy tél lesz előbb. Addig a ; szív is megfagyhat. — Az enyém nem. A tiedre meg én vigyázok . .. — Még el is lophatják, ha olyan meszsziről vigyáz rá .. . Korda Balázs azt szerette volna mondani, hogy inkább itt marad örökre, de elhagyta a bátorsága. Majd elmondhatja ő azt máskor, mikor olyan fényes lesz megint a Serfőző Etelka szeme, mint a hajnalcsillag, és az a biztató sugár odahull az ő szivére. Mikor odaért a szöcsködi ákácoshoz, a vöröshaju volt az első. Hosszú volt az ut odáig. Nehéz volt a szive, vérének szilaj lüktetése egészen kifárasztotta. Itt Volt az otthona. Éjfél felé egy idegen vetődött a korcsmába. Látszott a viseletén, hogy más falubeli. A vöröshaju korcsmáros odaültette a Korda Balázs asztalához és együtt borozgattak. Sok szó esett ott Serfőző Etelkáról. Ugy látszott, hogy ez az idegen nagyon jól ismeri azt a házat, hanem gondosan került minden megjegyzést. Ahelyett, mikor összehajolva, bizalmasabban folyt volna a szó, egy levelet csúsztatott Korda Balázs j zsebébe, anélkül, hogy az észrevette volna, j Aztán hiába marasztották. Elment, Korda Balázs még ott maradt egy darabig, aztán ő is hazafelé vette az utat^ j Mámorosan, de onnét még behunyt szem- • mel is haza tudott volna már menni. A háza küszöbén megállott. Mintha valami vad hideg, józanító levegő csapta volna meg az arcát. Nyitva volt az ajtó és üres odabent a ház. Az asszony szó nélkül elment. Elhagyta . .. Mélyen zsebébe sülyesztette két kezét Korda Balázs, ugy járt-kelt az üres házban. — Ha elment, elment. Ki tudja úgyis, hogy mi lett volna a vége. Az éjszakai csendet és ürességet benépesítette az ő gondolata. Hogy majd lesz !