Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-19 / 32. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 32-ik szám. Vasárnap, április 19. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnl kétszer: Vasárnap és csütörtökön EkOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Bízzunk! Szólnak a húsvéti harangok s újra hirdetik, hogy föltámadt az Eszme. Mert nem egyszer, nemcsak Jeruzsálemben rázta le magáról azt, ami földi s ragyogott az emberiség vigasztalására a halhatatlanság fenségében ; azóta számtalanszor megismétlődött ez a fölemelő látvány. Tehát bízzunk! Hitünk csüggedez a reánk zúduló visszásságok és veszedelmek közepette ; sokaságuk zavarba ejt, érzelmünk elveszti a fonalat, mely hivatva volna, hogy tömkelegükből kivezessen bennünket. Ámde emlékezzünk meg arról, hogy csak illúzió, mikor magunkban látjuk az események intézőjét; felsőbb hatalmak szabják meg kezdetüket, egymásutánjukat, kifejlésüket s mi csak eszközök vagyunk a kezükben, álljunk bár a hatalom legmagasabb polcán. Tehát bizzunk! Javaink közül némelyek veszendőben vannak talán s nem látjuk utjátmódját, miképpen mentsük meg, nem hisszük, hogy pótolhatók volnának s tartunk tőle, hogy nélkülük értéktelenné válik az élet? Hátha uj javak csíráznak s csak mi nem birjuk fölismerni, mert elfogultságunk meggátol benne; hátha uj viszonyok és körülmények között másokká válnak a szükségletek is s hasznavehetetlennek fogjuk tapasztalni, amire eddig mindennap rászorultunk; hátha csak bennünk nem működik már a fejlődés ereje s igazságtalanok vagyunk azok iránt, akik e tekintetben szerencsésebbek, akik még fiatalok, akiknél uj élettartalom uj formákat követel. Tehát bízzunk! Nem vagyunk megelégedve azokkal, akiknek a közbizalom vagy véletlen, vagy más valami kezébe adta a jogot, hogy intézkedjenek a nagy öszszesség nevében, nem látunk bennük garanciát arra, hogy munkájukat sikerrel végezzék, mert kétségbevonhatjuk belátásukat, jóhiszeműségüket, szerencséjüket? A napot multával kell dicsérni, de ócsárolni is és sok igazság rejlik a közkeleti felfogásban, mely az eredmények értéke szerint ítéli meg azt az egyest, aki kivívta őket, de abban a ritkábban hangoztatott véleményben is, hogy nem a testi-lelki kiválóságok halmazata legbecsesebb tulajdonsága a köztéren szereplőnek, hanem az a fogékonyság, mellyel az idők kívánalmainak logikájához gondolkozásában és munkájában hozzásimulni kezd ugy, hogy bár egyénileg jelentéktelen, mint a közakarat megtestesülése megbecsülhetetlen szolgálatokat tehet. Tehát bizzunk! Avagy talán éppen a nemzetet látjuk a pesszimizmus szemüvegén át s ösztöneit, melyeknek vakon engedelmeskedik, nem tartjuk egészségeseknek, összeszorul a szivünk dekadenciája jeleinek szemléleténél, a sorozás szomorú eredményeinél, az egy gyermekrendszer pusztításainál, a tekintélyek semmibe vevésénél, hazafias érzése elpárolgásánál? Szererencsére agri-kultur ország vagyunk s ne féltsük addig népünket a testi-lelki elkorcsosulástól, mig a haza földjével összeforrva marad, mert az megújhodásának kezessége s szerencsére valamenyien egyet érzünk a közegészségi és kulturális ügyek kérdésében, bármilyen párthoz, felekezethez tartozzunk is egyébként, aminek van is látszatja. Tehát bizzunk! Nagyon is hozzászoktunk ahhoz, hogy mivel a jelen mindig tudatunk "legnagyobb részét tartja elfoglalva, az ország, a nemzet dolgaiban is korlátolt határok között vegyük számba a jelenségeket. A húsvét ünnepe ma a keresztény vallás és egyház kétezer éves életének példájával megtanít arra, hogy magasabb álláspontra kell helyezkedni nemcsak akkor, ha az emberiség sorsával foglalatoskodunk, de akkor is, ha az emberiség legkiválóbb alkatrészeinek, a nemzeteknek létéről j elmélkedünk. Mert azok a változó tünemények e rohanásában, melyet világ folyásának nevezünk, az aránylag legszilárdabb alakulások. Az egyes maj gában semmi sem volna, ha társadalomban nem élne, ez pedig mint nemzeti emelkedhetett csak eddig a szervezettség megfelelő fokára; mint emberi, csak csillogó körvonalait mutatja, melyeknek kiegészítése, m:gállapitása évezredes jövő feladata. Ezt a kereszténység, a nemzeteket saját multjuk történelmének szempontjából kell tekinteni. Akkor mindazok az aggodalmak, melyeket bennünk hazánk jelenlegi állapota kelt, kellő mértékre fognak redukálódni. A nemzet ma is az, aki volt, azok a tényezők, melyek a közéletben ma erőre kapnak, kétségtelenül magukon viselik a történelmi mult bélyegét. De ebből nem következik, hogy visszafelé megyünk. Mert a naladás törvénye az, hogy semmi sem vész ugyan el abból, ami már egyszer volt, de semmi sem ismétlődik kétszer azonos módon; a nemzeti szellem ki nem merített mélységei uj tartalmat öntenek a formába s ezek lassanként hozzáidomulnak. Tehát bizzunk! á csabai polgári-fiúiskola. Kevés a hozzájárulás. 80.000 korona kell. Békéscsaba nagyközség képviselőtestülete legutóbb megtartott közgyűlésén foglalkozott az újonnan felépíteni szándékolt polgári fiúiskolának kérdésével, amelynek költségeit az állam vállalta magára jórészben. Az uj iskoláépület fölépítésének kérdése évek óta foglalkoztatja illetékeseinket s az ügy alakulásainak egyes fázisairól beszámoltunk mindig. Legutóbb — amint ezt szintén hirül adtuk már — olyan alakulatot vett az ügy, hogy az állam nyilatkozott hajlandónak fölépíteni az iskolát, ha a község ingyen telket és az építés költségeihez hozzájárulást ad. Békéscsaba község annak idején magára vállalta az állami polgári fiúiskola dologi kiadásainak rendezését s igy vagy azt kellett volna választania, hogy a mai iskolaépületet kibővittesse, ami egy magántulajdont képező telek megszerzését is szükségesnek jelezte, vagy pedig döntenie kellett a minisztériumnak oly értelmű propositiója fölött, 1 hogy az uj épület felállítási költségeihez i 80.000 koronával hozzájáruljon s az iskola helyéül ingyen telket jelöljön ki. A községi képviselőtestület gyűlését megelőzően Csaba község elöljárósága foglalkozott e kérdéssel. Az elöljáróság ugy találta, hogy a minisztérium nagy anyagi hozzájárulást kiván a községtől s ezért csak 50.000 koronát javasolt ily cimen megszavazni a közgyűlésnek. Ez a javaslat aztán keresztül is ment minden vita nélkül. Békésmegyei Közlöny tárcája. Feltámadás. Ha egy szilaj, bőszült vihar Megrendíthetné e rozoga világot S harsogó mennydörgés, cikkázó villámok Kivetnék sarkából e rozzant földtekét És a világűrben elszórnák szerteszét, Hogy betemethessék porló omladéki Mindazt, ami korhadt, ami avult, régi: flkkor hadd jönne a rég várt feltámadás. . . Romok felett a képzelet Teremtene egy uj, hatalmas'b világot, Melyben nem ösmernénk bilincset, korlátot. Érzelem, gondolat szállhatna szabadon, Felhőket hasitó, merész, sas szárnyakon 5 csak az igazságért vivna szivünk, agyunk, Hirdetve: mindnyájan egyenlőek vagyunk! Mert Isten a maga képére alkotott. ínség, nyomor, mely eltipor, Legázol milliókat és fegyverre lázit, Nem küzdhetné többé vért öntő csatáit, Dús megosztaná javait szegénynyel, Igy olvadna egygyé az árnyék a fénynyel. Nem lenne megvetett semmiség az élet, Mert az örök béke volna kincsünk, féltett, Melyet nem bolygatna sok garázda lator. Ernyedt ideg nem érzi meg, Mit az őserők varázsa tehetne, Hogy nem vágynánk hitvány, ledér szerelemre, Hanem ugy szeretnénk, ahogy szerettenek Egykoron a földre szállt görög istenek És istenasszonyok, az izmosak, a szépek, Tiszta forrásai a gyönyörűségnek, Üdék, ártatlanok, mint a harmatos virág . . . Jövel tehát, várunk reád! jövel végítélet világrontó napja, Támadjon igazi Megváltónk szavadra, Egy uj Jézus Krisztus, nagy, fönséges, dicső, Kiben testet ölt a tér, hatalom, idő, Rázza le a mesék rózsákból font láncát, Hogy a hitetlenek, a kétkedők )s lássák R valóságra vált csodás feltámadást! Kürti nándor. Lejtős úton. Irta: Kató József. Korda Balázs sohase panaszkodott, hogy neki teher volna a házasélet rózsalánca Élt csöndesen, minden vágy és cél nélkül, mint a többi magaformáju,' elkérgesedett szívű ember. Ugy látszott, hogy a szürke hétköznapok lassankint befödték annak a napnak még az emlékét is, mely egykor a Korda Balázs szivéből reményt csalt ki és sóhajokat fakasztott. Csak egyszer, mikor a híres túri vásáron járt volna, támadt fel újra minden érzés a szivében, ugy érezte, mintha a szivdobbanása valami rettenetes nyomás alól szabadult volna fel, amely kergette, hajtotta ereiben a vért. Először azt hitte, hogy csak az ő lázas gondolata alkotta ezt a képet, pedig csakugyan Serfőző Etelka ment előtte az anyjával. Most is olyan szép volt, mint azelőtt, csak az arca lett fehérebb és a szemeiben volt valami néma szomorúság. Mikor a leány hátratekintett, egyszerre olyan piros lett, mint a tűzláng. Erősen belekapaszkodott az anyja karjába, mintha attól kellett volna tartania, hogy elesik. Korda Balázs megreszketett az izgalomtól, a hangjában, tekintetében benne volt minden, ami visszahozta a sugaras napok emlékét. — Nem ismersz már, Etelka ? — Ismerem, — szólt halkan a leány. — Miért fordultál akkor el ? — Magam se tudom. — Hát az urad ? — Nekem nincs uram. — Azt hittem. — Most én kérdem, hogy : hát a fiatal asszony ? — Meg van . . . Hanem ezt a szót már nagyon nehezére esett kimondani Korda Balázsnak, valami mintha fojtogatta volna. — Ha arra járok, bemegyek hozzátok. — Jó lesz, Balázs, várom. — De nem ugy, mint azelőtt, ugy-e? — Nem . . . Mikor elváltak, Korda Balázs olyan egyedül érezte magát, mint még soha. A fejében egymást kergették a gondolatok, aminek ő maga sem tudta magyarázatát adni. A közeli korcsmából muzsikaszó hangzott ki. Vásárosok itták az áldomást. Ő is bement, gyötörte a szomjúság, pedig csak altatni akarta a szivét, hogy ne zakatoljon olyan vadul. Csak egy üveg bort kért, hogy aztán indul haza. De,a másodikat is kikérte. Aztán a többit. Es nem került haza, csak másnap. Az útját akkor se arra vette, amerre kellett volna. Ott indult el az alsórészi akác soron, ahova odafehérlett a Serfőzőék cserepes házuk. Ismerte már ő ennek az útnak minden kis zökkenőjét, de legjobban azt a sötét zsalus ablakot, amelynek levele alól kiragyogott az Etelka kék szeme. És Korda Balázs ebben a pillanatban mindent elfelejtett. A régi, az első fellobbanás lángja kicsapott a szivéből és az érzések hullámzása sodorta magával. Hogy hová? Azzal nem törődött Pedig volt otthon, aki várta. A felesége nagy szeretettel volt hozzá, azzal a becsületes ragaszkodással, amely olyan hű jellemzője a falusi asszonynak. És az urát hiába várta Megismerte volna a járásáról, ha ezren jöttek volna is azon az uton, azt az egy embert egy szempillantással ki tudta volna választani. De az utat hiába vigyázta, végtére is telefutott a szeme könynyel, azon a szürke fátyolon keresztül pedig nem látott egyebet, csak sürün ereszkedő fekete ködöt, mely fekete szárnyát ráteritette a leveles ákácfákra. Öreg este volt, mikor megjött Korda Balázs A tekintete tele volt sötét gyűlölettel, de azt az asszony nem vette észre. Talán nem is tudta. De érezte, a lelke súgta, hogy valami nagy vihar következik, mely mindent elsöpör és tövestül csavarja ki azt a kövér, fényes levelű, fiatal cseresznyefát, amit az esküvő napján ültettek. Sirolin trnell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a —— köhögést,váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza * ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ* Mintbegy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.)