Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-12 / 30. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY ket megszemlélje. A miniszteri kikül­dött legalkalmasabbnak a Petőfi-téri gazdasági egyesületi telket találta s a tanács is ezt véleményezte átengedni az iskolaépítés céljaira. Az anyagi tá­mogatást azonban csak 50.C90 koroná­ban javasolta megszabni. Kocziszky Mihály szerint nagy súlyt kell fektetni az uj iskolaépület el­helyezésére. Csodálkozásának ad kifeje­zést, hogy a miniszteri kiküldött oly helyet jelölt ki, amelyhez közel esik a katonai kórház. Ezt ő erkölcsi szempont­ból sem tartja megfelelőnek. A polgári­iskolát a központban kell elhelyezni. Szeberónyi Zs. Lajos Kocziszky álláspontját osztja s az iskola uj helyéül az egyház-utcai üres telket javasolná. A polgári iskola fejlesztéséig különben nem barátja semmilyen nagylelkű anyagi hozzájárulásnak, mert ez az iskola' oly intézmény, amely semmire nem képesít. De ha már fennáll, akkor legalább a né­met nyelvet kellene abban intenzivebben tanítani, mert ha a tanulók ezt sem tanul­iák, akkor elmaradnak a kulturában. (Megjegyezni kívánjuk, hogy nem fedi teljesen a valóságot az az állítás, mintha a csabai polgári iskolában né­metül eredményesen nem tanítanának. Volt alkalmunk meggyőzőoni arról, hogy a csabai polgári iskola jeles né­met-nyelv és ritka szorgalmú tanára oly eredményt ért el a maga módsze­rével e tanszéken, amilyen eredményt még a középiskolák nyolcadik osztályá­ban se mindenütt tudnak felmutatni. A német nyelv intenzív tanítására vonat­kozó észrevétel tehát nem épp meg­döntheílen értékű. A szerk.) F á y Samu dr. a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra, mint amely legin­kááb megközelíti az általános érdekeket. Áchim L. András mindenben hoz­zájárul Szeberónyi Z Lajos indít­ványához. A német nyelvet igenis tani­tani ós pedig intenzivebben kell tanítani a polgári iskolákban. Ezután szavazásra került a kérdés és eredményként 22 szóval 18 ellené­ben a tanács javaslata fogadtatott el ós utasítva lett az elöljáróság, hogy a szük­séges telek megszerzése érdekében írjon át a Gazdasági Egyesülethez. A felsőbb leány-iskola kibővítése tárgyában — amint ezt mi is irtuk már — a felsőbb leányiskolák felügyeletére kiküldött Kormánybiztosból megkeresés érkezeit a községhez, hogy az intézet­nél szükséges két tantermet építtesse ki. A képviselőtestület tudomásul vette ezt a megkeresést ós kimondotta, hogy a munkálatokat haladéktalanul elren­delteti ugy, hogy a két tanterem már a jövő iskolai évben átadathassák a használatnak. A kereskedők és a kormány. Szterényi József államtitkár azon a lakomán, melyet a tavaszi vásár al­kalmával a fővárosban rendeztek, azt mondotta, hogy olyan kormány, amely a kereskedelem ellensége — Magyar­országon még csak elképzelni is lehe­tetlen. Mondotta pedig ezt a magyar kereskedők előtt, meri: a tavaszi vásár — ez az uj intézmény — alkalmat adott a kereskedőknek arra, hogy a fővárosban összegyűljenek s az állam­titkár megragadta ezt az alkalmat, hogy hangsúlyozottan rámutasson ama körül­ményre, amelynek tanúsítása szerint a \ mai kormány igenis a legmelegebben szivén viseli a kereskedelem érdekeit, aminthogy valósággal öngyilkos, haza­ellenes politikát folytatna, ha ezt nem cselekedné, Teljesen fölöslegesnek tartjuk fej­tegetni, hogy egy haladni vágyó nem­zetet éppen kereskedelme juttathat a világversenyben arra a polcra, amelyet elfoglalni akar s főleg kereskedelme emelheti jólétét és gyarapíthatja az anyagiakban annyira, hogy ezen a szilárd alapon aztán a szellemi és er­kölcsi kincsekben való gyarapodás se hangyjon maga után kívánni valót. Minden elfogulatlan ember meg is van győződve arról, hogy a kormány­zat szellemét kereskedelemellenes irány­zat nem töltheti el. Szterényi állam­titkár nem is ezeknek az elfogulatlan elméknek beszélt. Hanem főleg azon gonosz célzatú törekvést akarta letörni, amelynek koi iesfogásai közt az a rá­galom is szerepel, hogy Kossuth Ferenc megtűri az antimerkantilista irány­zatot. De mást is mondott még Szterényi József államtitkár ezen a lakomán. Rá­mutatott arra, hogy ha a kereskedelem­nek panaszai, sérelmei vannak: ter­jesszék azokat konkrét formában elő s azok barátságos fogadtatásra, meghall­gatásra találnak. Ha vannak tervezetek vagy törvényhozási előkészületek, úgy­mond az államtitkár, ott vannak az illetékes érdekképviseletek: emeljék föl azok a. szavukat, Valóban, a néma gyereknek anyja sem érti a szavát; kereskedőink hogy kívánhatják, hogy bajaikon segítsenek, ha azokat a kor­mány elé megfelelő módon nem ter­jesztik ? Viszont az általános vádas­kodás sem vezet célhoz. Sőt ellenke­zőleg. Ennek olyan színezete van, mintha csak hangulatkeltés volna a mai kormány ellen. Nos: a magyar kereskedelemnek igenis van elég panaszkodni valója. Van elég óhaja, sérelme, melynek tel­jesítését, gyógyítását a kormánytól jo­gosan elvárhatja. Elég, ha rövidesen rámutatunk azokra a sérelmes intéz­kedésekre, amelyek a törvényhozás elavult alkotásai, minőt például a váltó­törvény, a cselédtörvény magukban foglalnak, amelyek revidiálását a ke­reskedők rég hiába sürgetik. A peres­kedési eljárás hibái is eléggé ismere­tesek; ennek a törvénycikknek intéz­kedései különösen sok kárral járnak kereskedőinkre nézve, akik e hiányok miatt, kiváltapróbb követeléseiket, nagy­részt elvesztik. De különösen az Omke minapi gyűlésén százával sorolták föl a pa­naszokat, amik közt elég konkrét tény található. Az államtitkár ur szavaiból a teljes, becsületes jóindulat cseng, az a jóindulat, melyet a nemzeti munka nagyérdemű bajnokai : a kereskedők, meg is érdemelnek, el is várhatnak. Ezt a jóindulatot meg kell ragadniok. Az államtitkár beszéde felhívás ke­ringőre. Zörgessenek a kereskedők és meg­nyittatik! Ezt mondta Szterényi József is s föl is tételezzük a kereskedelmi kormány vezetéséről, hogy igy is gon­dolkozik és igy fog cselekedni. Mert most, kivált most, amikor a gazda­sági önállóság alapjaira akarunk rá­térni : az ország kereskedelme főleg rászorult a hathatós, buzgó támoga­tásra és megszilárdításra, Mi erős meggyőződéssel valljuk, hogy a mai kereskedelmi kormány tárcájákan leghathatósabb védelmet ta­lálnak a kereskedelem érdekei. Csak ne vádaskodjunk, hanem bizalommal terjesszük kívánságainkat a miniszter elé, akinek érzéke és akarata is van ahhoz, hogy bajainkon segítsen. Uj járásbirósági épület Csabán. Monumentális építkezések. Az állam építteti fel. Alighanem a momentális építkezések idejét jelentik Békéscsabán a legköze­lebbi esztendők. A középületeknek egész sorát fogják ezekben az esztendőkben kiépíteni s igy város rendészeti szem­pontból is ezek az évek fölötte fontos jelentőségűek lesznek. A felépítésre i váró uj épületek között lesz a járásbi- I róság uj hajléka is. Békósmegyében nincs több olyai járásbirósági székhely, amelynek a csa­baihoz hasonló, célszerűtlen, szük hiva­talos helyisége volna. Ennek a járásbí­róságnak hosszú évek óta a vasututcai községi bérház nyújt hajlókot az évente fizetett rendkívül csekély bérösszegért. Az állam régen önálló épületet szeretne emeltetni a járásbíróságnak, de ugy, hogy ne érezze meg ezt a nagyobb kiadást. Nemrég megkeresést is intézett a községhez a gyulai kir. törvényszék elnöke, hogy nem volna-e hajlandó fel­építeni az uj járásbirósági épületet, amelyért bizonyos „méltányosan" meg­szabandó bórt fizetne aztán a biróság ? A község természetesen nem ment bele ilyen megoldásba s igy az állam­nak kellett gondoskodnia e kérdés gyö­keres megoldásáról annyival is inkább, mert a község pénzviszonyai ilyennemű építkezésekre fedezetet nem nyújtanak. Nóvák Kamill kúriai biró, tör­vényszéki elnök most megint megkereste a községet, azt kérdezvén, hogy az eset­ben, ha az uj épület az állam terhére emeltetnék föl, adna-e ingyen telket a község s ha igen : küldjön be helyraj­zokat is válaszával egyidejűleg. A tanács két telket javasolt kijelölni a közgyűlésnek. Egyik a Szappanos­utcai, amely közvetlenül a Plesch-ház mellett van,' másik Simay-fóle teleknek Körös felöli része. Elsőnek A c h i m L. András szó­lott a csütörtöki képviselőtestületi köz­gyűlésen e kérdéshez. Csodálkozik, hogy az állam a községtől ingyen telket kér. Ő és pártja nem szavazza meg a javas­latot, annál kevésbbó, mert a csabai járásbíróságról van szó, amelyet a néppel szemben elfogultnak tart. Ha kell ennek a bíróságnak telek, akkor fizesse ism3g azt az állam. F á y Samu dr. azt jegyezte meg, hogy a telekadományozás kérdésénél egyáltalán nincs helye azt vitatni, vájjon a csabai járásbíróság elfogult-e, vagy nem. Ez az érvelés nem állja meg he­lyét s mert a tanács javaslata közérde­keket istápol, azt fogadja el. Szondi Lajos dr. inkább a szap­panos-utcai telket kéri ajánlani, mert ez csendes hely. K o r o s y László főjegyző szerint ez a hely felel meg legkevésbbé a kí­vánt célnak Maga az utca szük s épít­kezni alig lehetne abban. Ha pedig ide építenék a járásbíróságot, járdát se le­hetne eléje készíttetni, mert akkor nem közlekedhetnének a kocsik. Kocziszky Mihály : Érdemben elfogadja a tanács előterjesztését. Nem helyesli azonban azt, hogy a Körös melletti telket is javaslatba hozzák, mert a járásbíróságnak a központban s igy a Szappanos-utcában van a helye. Ki­fogásolta a tanács, hogy ez az utca ren­dezve nincs. Hát ez nem ok, mert le­het rendeztetni. A polgárság érdeke kí­vánja, hogy ez a hely jelöltessék ki. Szeberónyi Zs. Lajos : Ha már azt tekintjük, hogy a járásbíróság mi­nél hozzáférhetőbb utcába helyeztessék, akkor tekintettel kell lenni az erzsébet­helyi polgárokra is Ezeknek érdeke pedig azt kívánja, hogy a járásbírósá­got a kaszárnya melletti üres telekre építsük. Szeberónyi felszólalását követőleg a közgyűlés 26 szavazattal 13 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. doktorokat is, akik az ármádia csufitá­sára mindenféle embert bevesznek kato­nának. Végül pedig lelkére kötötte, hogy igyekezzék levetni az uniformist, menjen oda, ahonnan jött. Ne hozzon csúfságot az ő századára. Menekült is volna, de most már nem eresztették. Hiába járt hetenkint kétszer az orvosok nyakára, azok azt állították, hogy kibirja az egy esztendőt. Azt konstatálták, hogy egy kicsit rövid­látó, de hiszen nem okvetlen szükséges, hogy minden katona céllövő legyen. És tán jobb is, ha nem látja meg mindjárt az ellenséget, legalább nem ijed meg tőle, Ezt az embert dicsérte agyba-főbe az ezredes ur. Ezért csodálkoztak tisz­tek, önkéntesek egyaránt. Csak egy önkéntes nem csodálko­zott, az, aki második esztendejét szol­gálta. Örökké jókedvű gézengúz, min­dig kész tréfára, mulatságra. Neki is kijutott az ezredes ur dicséretéből, mikor hozzászólott, kifeszítette mellét és büszkén tekintett végig a többieken. Este a vendéglőben aztán megtud­ták a többiek is, mivel érdemelték ki a nagy^ dicséretet. A gézengaz maga me­sélte'el a fényesen sikerült hadi tényt. A dolog ugy történt, hogy két zászlóalj indult el csatába egymás ellen. Mindakettő küldött ki hírszerző patro­nillokat. Egyiknek ő volt a parancsnoka, a másiknak Stiglincz Gábor. Parancsa pedig mindkettőjüknek az volt, hogy az ellenség erejéről, terveiről idejében jelentést küldjenek az ezredes urnák. Napkelte előtt jóval elindult mindakét patronille. Egyik erre, a másik arra vette útját. Egy órányira azonban a várostól összetalálkoztak és összebarát­koztak, ellenségek voltak ugyan, de egy cseppet sem szomjúhoztak egymás vérére. Betértek az utmenti csárdába ós ott elárulták egymásnak, mi terve és célja van a két hadakozó zászlóalj­nak, aztán parancsukhoz híven megkül­dötték a jelentést az ezredes urnák. A je­lentós kitűnő volt, jobbat, fontosabbat ő maga se tudott volna készíteni. Ebben a dologban Stiglincz Gábor szegény feje egészen ártatlan volt. Sohase jutott volna eszébe, ha az a gézengúz rá nem beszéli. De ez nem változtat a dolgon. A vége mégis csak az, hogy ezzel szolgált rá az ezredes ur nagy elismerésére és dicséretére. A nap ünnepelt hőse a vendéglő­ben természetesen Stiglincz Gábor volt. Mindenki ráüritette a poharát. A bor és a dicsőség hamarosan a fejébe szál-j lott. Éjfél után már nagyon goromba volt, szentül hitte, hogy ő a hadtest­parancsnok. A nap már felkelt, mikor a kaszár­nyába értek. Egyszerre eloszlott Stig­lincz Gábor mámora. Százada ott állt már az udvaron, indulásra készen. Vi­torlavászon nadrágban, borjusan fegy­vesem Mintha puskából lőtték volna ki, rohant az emeletre Stiglincz Gábor. Fe­szes kék nadrágot viselt, a század meg csupa vitorlavászon nadrágban állt az udvaron. Ebből az következik, hogy neki is ilyet kell felvennie, különben semmiféle hatalom meg nem menti a harminc napos kaszárnya-áristomtól. Ke­resi a kukorica-nadrágot a fogason, a polcon, de nem találja sehol. Valame­lyik öreg katona vagy eldugta, vagy felhúzta. Stiglincz Gábor mérgelődik, károm­kodik, szobáról-szobára futkos, de sehol nem talál egy heverő fehér nadrágot. Az idő múlik, az önkéntes kétségbe­esése mindjobban fokozódik. Végre be­nyit a suszter-műhelybe, ott találja a susztert, kicugja alóla a háromlábú szé­ket, lehúzz i róla a kukorica-nadrágot s egy pillanat alatt a kék nadrág fölé húzza, magára hány borjut, fegyvert ós rohan le az udvarra. Óvatosan belopó­zik a glódába. Ezúttal határozott sze­rencséje volt, késését nem vette észre Komorovcsák kapitány. Mikor egy kicsit kifújta magát, te­kintete ráesett a suszter nadrágjára. Majdnem a föld alá sülyedt meglepeté­sében. Mindenféle szinü volt az a nad­rág, csak fehér nem. Tele csirizzel, szu­rokkal, subickkal, néhol foltos, másutt rongyos. És átkozottul rövid a hosszú önkéntesnek, majdnem térdig ért neki, ugy hogy egész szépen kikókellett alóla a parádés nadrág. Önkénytelenül is arra gondolt e pillanatban, ugyan mi törté­nik vele, ha ebben a kosztümben meg­látja Komorovcsák kapitány. Rábízta magát a jószerencsére. A kapitány szemei elől a mennyire csak lehetett, bujkált. És ugy látszott, baj nélkül múlik el a nap. Már csak a diszfelvonulás volt még hátra. Századonként két sorban egymás mögé állott az ezred. Az ezredes ur el­foglalta helyét, a katonabanda megszó­lalt. A századparancsnokok harsány han­gon indulást kommandiroztak. Egyik század a másik után lépett el peckesen az ezredes ur előtt. Kapitány ur Komo­rovcsák százada következett. A legények verték a parádés marsot, hogy szinte döngött a lábuk alatt a föld, A század diszfelvonulása pompásan sikerült, az ezredes ur megelégedetten bólongatott fejével. Síiglinc Gábor szivéről malomkő esett le, azt hitte, vége a veszedelem­nek. Keserűen csalódott a jó legény. Alig haladt el a század az ezredes ur előtt, már hallatszott hangjának dör­gése. j — Kapitány ur! Az Isten szerel­\ raéórt, nézze meg azt a hosszú önkén­test ! Piszkos, rongyos nadrág van rajta, | mintha nem is önkéntes, hanem susz­terlegény volna! Vezesse holnap rap­portra elébem, majd ón megtanítom rendre, becsületre! A kapitány csak akkor vette szem­ügyre Stiglincz Gábort. Elszörnyülkö­dött, mikor a csirizes, szurkos nadrágot meglátta rajta. A kék nadrág felfedezé­sekor pedig nagy indulat tört ki belőle. Arca vérvörösre változott, szeme haragos villámokat szórt az önkéntesre. Kiállította a front elé, bemutatta a századnak, mint a világ legpiszkosabb önkéntesét, aztán kegyetlenül leszidta. Meg nem büntette, mert ezt a jogot az ezredes ur tartotta fenn magánaK. Stiglincz Gábor jól tudta, mi vára­kozik rá. Az ezredes ur nem adja két heti egyes áristomon alul. Ennyi ideig vasban ülni, vizén, kenyéren élni pedig minden tizedik katona szeret. Hogy kí­vánkozott volna hát oda Stiglincz Gá­bor? Elkeseredésében eszébe jutott, hogy milyen jó volna a katonaélettől megszabadulni. Ezen sokáig elgondolkozott. Ugy látszott, nagyra és merészre határozta el magát, de elhatározását titokban tar­totta. Csak annyit mondott kíváncsis­kodó társainak : — Majd meghalljátok, mit csinálok. Nekem már mindegy, egy esetért zár­nak-e be, vagy kettőért, de nyugodtab­ban viselem a büntetést, ha tudom, hogy több van a rovásomon. Estefelé feltette pápaszemét ós kisétált a városba. — Ki tudja, mikor sétálhatok me­gint? — mondotta a többieknek. A korzón ődöngött fel és alá, mintha várakoznék valakire. A sarkon egy­szerre feltűnt a hadtestparancsnok da­liásalakja. Stiglincz Gábor észrevette, de nem fordult vissza, hanem egyenesen feléje tartott. Mikor közelébe ért, meg­gyorsította lépteit ós beleütközött. A had testparancsnok megállott, Stiglinc Gá­bor azonban, mintha semmisem történt volna, köszöntés nélkül tovább haladt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom