Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-09 / 29. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 9. Pál főispán a tegnapelőtti napon dr. K u g e 1 Edét, a sebészeti osztály alorvosát, dr. G o 111 i e b Jakabot, az elmeosztály segédorvosát és dr. Kertész Béla, elmeosztályi segédorvost állásaiktól, saját kérelmükre, önkéntesi kötelezettségük miatt fölmentette s helyeikre dr. R o c h e 1 Aurélt, dr. C o b e 1 Dávidot és dr. F e r e n c i Árpádot nevezte ki. A mi irodalmi közéletünk. Kallódnak a társaságok. Tenni kell valamit. Vármegyénk irodalmi életében szomorú pangás állott be. Az eddig oly eleven, lüktető mozgékonyság már csak a mult emlékei közé tartozik s aligha álltathatjuk magunkat azzal a reménynyel, hogy egyhamar helyre fog állani a régi állapot, amikor mindannyian, akik hivatottságot éreztünk magunkban erre, nemcsak akartunk, de tudtunk is cselekedni ami szükebbkörü irodalmi érdedeink javára valamit. Ennek az akaratnak ós odaadásnak volt külső dokumentuma az a készség, amely megalakította Békésvármegye közművelődési egyesületét. A közművelődési egyesületek minden kötelességének teljesítésére vállalkozott a mi egyesületünk is. Eleintén állotta is vállalt feladatait, de később, lehet, hogy tagjainak részvétlensége, lehet, hogy á közönség érzéketlensége miatt mindinkább lanyhult cselekvési késísóge s ma már egyáltalában nem hailunk felőle semmit. Az irodalmi érdekeket azonban istápolni kell. Érezte ezt a mi közönségünk is, amely tudta, hogy minden vármegyének meg van a maga irodalmi, zenei s egyáltalán a társadalmi életnek nemes irányban való fejlesztésével foglalkozó irodalmi társasága. Csupán Bákésmegye nélkülözte ezen agyjelentőségü kultúrintézményt. És agilis erők felvetették a Pálffy Irodalmi Társaság eszméjét, amely testet is öltött immár. A megalakulás óta csak egyetlen egyszer adott életjelt magáról ez" a társaság. Ekkor is egy szépirodalmi folyóirat képében, amelynek első lapjáról leolvashatjuk, hogy minden hónapban meg fog jelenni. De bizony az első számnál többet nem láttunk abból. Pedig a közönség rokonszenvesen fogadta az eszméi s a tagdij-befizetések is kielégítő ered nénynyel folytak. Az intézők azonban egyáltalán nem látták és látják szükségét még csak az elszámolásnak sem. Ha nem csalódom, épp a „Békésmegyei Közlöny"-nek sürgetésére tartotta meg hosszú idők multán közgyűlését, a Békésmegyei Közművelődési Egyesület is, hogy azóta tovább pihenjen eseménytelen életének babérain. Ilyen szomorú igazságokra akadunk irodalmi életünknek tarlóján. Pedig akadnának egynehányan vármegyénk tollforgatói között, akik teljes mértékben biztosítani volnának képesek azt, hogy az irodalom terén Békésmegyének is szerep jusson. Vegyék komoly és irodalmi emberek kezükbe ezt az ügyet. Fogjanak munkához lelkesedéssel. Járjanak elől a tanintézetek oktató erői, akik még ambitionálni tudják magukat s öntsenek elevenséget a mi két,halódó, irodalmi társaságunkba. Literátor. A csabai reí. lelkész-beiktatás. Az első istentisztelet. Bankett a Vigadóban. Vasárnap délelőtt folyt le a csabaiak ev. ref. lelkészének, Koppányi Gyulának ünnep ies beiktatása. A beiktatási istentiszteleten, melyet a Rudolf-főgimnázium tornacsarnokában tartottak, nagy közönség jelent meg s a csabai ev. ref. egyház hívein kívül rendkívül sokan vettek részt, idegen vallásfelekezetek is. Az első padsorokat már jóval kilenc óra előtt lefoglalták a hölgyek. Szemben a szószékkel a csabai és a szomszédos protestáns egyházak lelkészei foglaltak helyet; mindannyian palástban. A csabai ág. ev. egyházat S z e b erényi Zs. Lajos, Korén Pál, az izraelita egyházat K o h n E. H. főrabbi képviselte. Ezeken kívül az összes békésmegyei ev. ref. egyházak is képviseltették magukat lelkészeik által. A beiktató istentisztelet sorrendjét egy zsoltár eléneklésével nyitották meg a hivek. Majd felálló-ének következett. Már a felálló-ének előtt bejöttek az istentisztelet színhelyére Futó Zoltán egyházmegyei tanácsbiró, akit a beiktatással .megbízott az esperesség V i n c z e Ödön békési és Koppányi Gyula, az uj lelkész. A vegyeskar szép és felemelő éneke után Koppányi az urasztalától jobbra Futó Zoltán elé állott, aki rendkívül magas szárnyalású beszédben méltatta az uj lelkésznek hivatását s kötötte lelkére azt, hogy odaadással buzgólkodjon egyházának megerősítésén. Futó Zoltán gyönyörű beszéde alatt többeket láttunk könnyezni. Fújó szavait követőleg Koppányi Gyula tartott aszószéken egyházi beszédet, melyben a hit erősítő és vigasztaló erejéről, a szeretetről, majd a lelkész és a hivek kötelességéről beszélt s ez a tartalmas ós lendületes beszéd arról győzte meg nemcsak b híveket, de a diszes hallgatóságot is, hogy a csabai reformátusok egyházának ügyét jó kezeknek gondozó erejére bizták. A megható egyházi aktus 11 órára ért végett s ősi református szokás szerint a beiktató istentisztelet után keresztelés történt. Szabó László csabai kir. járásbirósági albirónak újszülött fia kapott nevet a keresztségben, Majd presbiteri ülés következett ezután, raeyen Vincze üdvözölte az uj elnöket, Koppányit, mig Futó a presbiterek és a lelkész ' kötelességeiről, egymásiránti bizalomról ós szeretetről szólott. Délután 1 órakor mintegy kétszáz terítékű bankett volt a Vigadó-bari. Erre a bankettre Csaba társadalmának szinejava összegyűlt. És annál örvendetesebben jegyezzük fel ezt, mert nem voltak felekezeti határvonalak, amelyek megakadályozták volna azt, hogy ezen a közebéden ne találkozzanak társadalmunk kitűnőségei. A bankett első pohárköszöntőjéF u t ó Zoltán mondotta. Amikor felvetették előtte a csabai ref. egyház kérdését, azt mondta, hogy ar egyházalat kulás eszméje keresztülvihető s két év alatt meg is lehet teremteni Békéscsabán az egyházat. Ma délelőtt aztán bementek egy hajlékba, amely nem is az övék, de amelyikben megtelt a szivük áhítattal. Ebben a puszta hajlókban fölcsendült az ének s szemei előtt feltűnt egy csodálatos világosság. Aztán felment a pap a szószékre. Most már tudta, hogy ez a hely: templom. És érezte, hogy a csabaiak letették az oltár alapkövét ós tudja, hogy az oltár felépítéséhez is elegendő erejük lészen. Poharát a csabai reformátusok egészségére ürítette. M e g y e r y Imre a csabai egyház gondnoka, Koppányi Gyulát köszöntötte föl. A reformátusoknak meg van az a jó szokásuk, hogy mielőtt megkezdenék az istentiszteletet, éneket zengenek el. A mai istentisztelet is szent énekkel vette kezdetét: „lm, bejöttünk Isten 1 hajlékába! . . ." Ami ezután követkei zett, az is meggyőzte őket arról, hogy fiatal, ambiciózus papjukban nem fognak csalatkozni. S ha van tér, ahol egy férfiúnak be lehet bizonyítani I ákaraterejét és cselekvő-képességét, akkor a csabai ref. egyház az. Teljes bizalommal néz az uj lelkész működése elé. Koppányi válaszolt ezután: Amikor uj állomáshelyére megérkezett, megragadta lelkét a szívélyes fogadtatás. Ugy érezte magát a sok fehérruhás leánynak láttára, mint egy vőlegény, akit koszorús-leányok várnak. Ő meg is kérte a csabai egyházat. Most pedig itt van. Ma megtörtént a frigykétés. A házaséletben legerősebb fundamentum a szeretet. Azzal a reménynyel jött menyasszonyához, hogy szeretete hasonló szeretettel viszonozta tik, Hitvestársaknak — ha szeretik egymást — kötelességük a hűség. O hű lesz a csabai egyházhoz, szivének uto'só csöpp véréig. Isten segedelmét kéri ahhoz, hogy működése az egyház dicsőségére szolgáljon. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntő után Domokos István kir. járásbiró köszöntötte fel Futó Zoltánt, majd az ékesen szóló Szabó János köröstarcsai ev. ref. lelkész buzdította összetartásra a csabai reformátusokat, dr. R e 11 Lajos Koppányit, Vince Ödön békési ref. lelkész Bogár.Dánielt, Kelemen László Vincze Ödönt és Paulinyi Károly berényi lelkész a csabai híveket éltette. A banketten megjelentek között számos urinőt is láttunk. A gyulavidéki vasút közgyűlése. Emelkedik a forgalom. De azért az á lam veszi át. A gyulavidéki helyiérdekű vasút április hó 6-án tartotta ez évi rendes közgyűlését. Az a körülmény, hogy az évi közgyűlést már most meg lehetett tartani, nem bizonyít mást az üzleti ügyek korrekt vezetésénél, ami lehetővé tette, hogy az összes vicinális vasutak között a gyalavidéki helyiérdekű vasút jusson el legelőbb ahhoz a határkőhöz, amely bepillantást enged az üzleti vállalatok jövendőjébe és múltjába. Ennek a közgyűlésnek fontosabb mozzanatáról már napokkal ezelőtt értesítettük olvasóinkat. A mérleg szerint nyereségről nem, csak veszteségről lehet még ez idő szerint szó, ámbár akadnak még gyulaiak, akik ugy vélik, hogy a részvények valamikor „rövid idő múlva" direkt jövedelmet is fognak hozni. Ez a rövid idő azonban aligha örvendezteti meg egyhamar a részvényeseket. Ebbeli véleményünk nem változik még az igazgatóságnak azon észrevételére való figyelemmel sem, hogy a forgalom nem várt módon föllendült. Az igazgatóság mindjárt a jelentés elején bevallja, hogy az elmúlt évi jelentése „nagyrészben reménybeli feltevéseken" alapult, de nem látja be azt, hogy egy rendkívül széles látkörü szakembernek azon tanácsa tudta volna megmenteni csupán a mai helyzettől a társaságot, amely tanácsért meggyanúsították és lemondásra birták őt egyesek. Az igazgatóság jelentésében egyebek iránt ma is utalás történik arra, hogy a vasut-épitésre rendelkezésre álló 1,000.000 korona nem volt elegendő. A munkabérek emelkedése és a munkálatok végzése körül beállott eltolódás voltak egyrészt okai az igazgatóság szerint a tulkiadásoknak. A költségvetés hiányai folytán több építkezés vált szükségessé s az előirányzaton kivül eső ujabb létesítmények 231.552 koronát emésztettek fel. Ujabb beruházások cimén 433.693 koronát vettek igénybe. E tétel alá sorozza az igazgaszürke veréb . . . Persze ő teheti, az ő ura gazdag . . . Tihamér: A tied meg szegény, csak mond ki bátran. Jolán: Nos hát igen Szégyenlek már a barátnőim közé járni. Valamenynyi suhogó selyemben jár ... A jólét majd felveti őket ... és ... és vérig sértő szánalommal néznek végig az én egyszerű dísztelen posztó ruháimon ... Eh, megelégeltem már ezt a nyomorúságot ! Fiatal vagyok. Mondják, hogy szép is vagyok ... Élni akarok ! Tihamér : Jolán ! Jolán: Téged persze meglep, ha végre kitör belőlem a keserűség. Tihamér : Figyelmeztettelek, mielőtt a feleségein lettél, hogy bele kell találnod magad a szerényebb viszonyok közé. Jolán : Lehet. Nem emlékszem rá. Különben is sok mindent beszéltél akkor, hogy engem, tapasztalatlan leányt teljesen elcsábítottál a csillogó frázisaiddal . . . Tihamér: Szóval elcsavartam a fejedet. Jolán : Igenis elcsavartad, ha igy jobban tetszik. Olyan embernek, aki nem tudja tisztességesen eltartani a feleségét, nem szabad megnősülnie. Tihamér: Tudtommal még nem szenvedtél hiányt semmiben. Jolán: Ami egyhelyütt bőség, az másutt hiány lehet. Az emberek különfélék. Tihamér: Sőt ugyanazok az emberek is különfélék más más időben. Vannak például, akiknek egy fél esztendő rettenetes nagy változást idéz elő. Jolán: És vannak emberek, akik örök életükben ugyanazok maradnak. Ezek közé tartozol te is és éppen ezért nincs is reménységem, hogy melletted valaha jobb sor várakozik reám. Tihamér: Nem külsőségekről beszélek, hanem a belsőről. Én ma is az vagyok aki voltam. Annyit nyújthatok csak neked, amennyit csak tudok. Jolán : És ha ez kevés nekem ? Tihamér: Akkor vissza adom a szabadságodat. Jolán: Más szóval: elválunk! Tihamér: Nem akarok az utadban állani. Jolán: Örülök, hogy ki mondtad végre. (Sebtében felveszi köpenyét és a kalapját.) Isten önnel uram, az ügyvédem majd elintézi a többit. Tihamér : (fájdalmas mosollyal) Isten önnel, asszonyom . . . Régi magyar bankettet Manapság, mikor szokássá vált az udvari ebédekre való járás, bizony rendkívül furcsának kell találnunk azt a módot, amelylyel elődeink poharaztak, lakomáik után. Eszem ágában sincs párhuzamot vonni a mai udvari ebédek és a régi lakomák rendje között, de azért nem tartom érdektelennek egy-két feltűnő külömbségnek elsorolását Mindenekelőtte meg kell jegyeznem, hogy a régi udvarházakban nagyobb vendégség idején kétféle asztal vot,l evő- és ivóasztal, az egyiknél a férfiak, a másiknál nők ós gyermekek foglaltak helyet. Az ivóasztal itala a víz, még pedig jeges vagy jógbehütött viz, amiért is minden háznál volt hűtőkészülék, még pedig gyakran ezüstből. A jeges vizet a férfiak annyira kedvelték, hogy még hadba is jeges kulacsot vittek. A viz után legáltalánosabb ital a bor, mely Erdólyben rendkívül bőven termett. Már 1538-ban azt írja Veránc, hogy boraink oly finomak, hogy a falernuniival vetekednek. Denagyot hanyatlottunk azóta, hiszen ma nem is ebéd, ha legalább ötféle idegenből ideszakadt bor nincs az asztalon. A muston, ez az ujboron kivül számos csemegeborunk is volt, még pedig az édes, keserű, ürmös ós az aszubor, mint borpótlék a csiger szerepelt, a törkölyre töltött megédesített viz, melyet addig fogyasztottak, a mig el nem csipősödött, azután a cselédek asztalára került. A sert II. Lajos király asztalánál már látjuk Csakhogy a ser akkor is rossz, keserű és fanyar volt, ugy hogy nem igen terjedt el a Magyarország körében. Mint borpótlékot itták a kökény-, nyir- és almabort, de mindezeknél nagyobb mértékben volt elterjedve a méhser, melyből nagy mennyiséget ki is vittek az országból. Mindezen italokat pedig annyi ügyességgel itták, hogy méltán voltak híresek elődeink egész Európában, hogy minden mennyiséggel megbirkóznak, részegség nélkül. Hogyan győztek meg annyit, az talány. De talán nyitjára jövünk, ha meggondoljuk, hogy őseink, akárcsak a régi rómaiak, nem tiszta bort, két harmadrészszel vizzel higitottat ittak, azt is jéggé hütöttók s ugy hozták az asztalra. Megjegyzem azonban, hogy az ital termószeteten nem poharakban került az asztalra. Legrégibb időkben cserépből való kancsókban ittak. Később már ezüst serleg szolgált erre a célra, az üveg és kristály pedig csak a 17. század vége felé kezdi kinyomni az addig divatos eszközöket. Elődeink hosszú ós nagy ivása azonban sohase mutatta az orgiák képét, mert mindig enyhítette azokat a dal, a zene. Apor pl. igy írja le az ilyen mulatságot: „Mikor megittasodtak, az énekes ' inasok énekelni kezdtek valamennyi régi magyar dolgokról, némelykor szerelmi dalokat is mondottak, kivált nagyobb embereknél, akkor szép magyar nóták voltanak, annál ivott a nagyja az embereknek, mikor mulattanak, igen kedvelt muzsikájuk volt a török síp ós dob, amely nótákat azon síppal futtanak, az ngyancsak inditatta az embert mind az ivásra, mind a vigadásra. Asztaltól fel-, kelvén, vagy még asztalnál ülvén, készen volt a hegedű, a duda és ottanottan a furulya és cimbalom is, aminek hallatára táncolni kezdtenek . . . Mig ebédeink után hiányzott a fekete kávé, az ógettbor félék foglalták el a helyét. Csakhogy akkoriban nem a gabonafélékből égetett komisz bundapálinka, sem holmi pancsolt likőrök és egyébb kotyvasztékok kerültek az asztalra, hanem nemes gyümölcsből égetett pálinkák, de legtöbbször még ezek is elmaradtak és csak járvány idején fogyasztották ezeket rendszeresen, mert az ilyen aqua vitae, vagy magyarosan akovita mindennemű megbetegedés ellen biztos gyógyszerül szolgált. A "fekete kávéval csak igen későn barátkoztak meg, ugy hogy a gróf Toldalágiak levéltárában még azt találjuk : pár font kávé, német uraim-ék számára. A thea nem volt nagyon kedvelt ital, de már Bethlen Miklós herbatheát iszik vacsora után és ezt itta viz helyett, mert ugy hallotta, hogy Chinában is csak a viz rosszasága miatt isznak annyi tLját. Rummal azonban sohasem keverték ezt az italt. Mindezekből azt látjuk, hogy bizony őseink távolral sem voltak azok a részeges barbárok, amilyeneknek őket a külföldi krónikák feltüntetik, bizony jobb és nemesebb ízlés uralkodott, pld. az erdélyi fejedelmek udvarán, mint ma, sok előkelőnek csúfolt házban.