Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-09 / 29. szám

Csütörtök, április 9. BÉEESH KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. szaniú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEB, VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A nemzeti kultura terjedése. Irta ; Molnár Viktor. Budapest, április J5. Tagadhatatlan, hogy a közélet bármely terére esik is tekintetünk, mindenütt és elsősorban a közművelődésnek és vele együtt a közerkölcsiség emelésének nagy szükségletei ötlenek szemünkbe. Nem is emlitve, hogy a nyugateurópai művelődés körében népességünk már az analfabéták nagy száma miatt sem foglal megfelelő helyet, köztudomásu, hogy a gazdasági válság, mely előtt az ország áll, csak szakszerű készültség és képzettség segítségével küzdhető le. Szembeötlő továbbá, hogy társadalmunk széttagoltságában, ahol egyrészt felekezeti, másrészt a nemzetiségi balítélet és félreértés állják útját a nemzeti egység kialakulásának, amely felé történetünk és hagyományunk egész szent öröksége utal, nincs más segítségünk, mint az értelmi felvilágosodásnak terjesztése és az erkölcsi emelkedettség általánosítása. Mindez azonban pusztán az iskolázás keretén belül nemcsak lassan érlelődhetik, hanem azonfelül magának az iskolának a társas életben elfoglalt kisebbszerü és függő helyzeténél fogva teljességében egyáltalában meg sem valósitható ; csak akkor, ha a művelő és oktató munkásság a felnőttek szükségleteit is kellő figyelemben részesiti és okos belátással ki tudja elégéteni, remélhetjük, hogy közéletünk válságaiban nemzetünk minden tagja tudatos módon fogja teljesiteni feladatát. Az iskoláztatás általánosítása mellett tehát sürgősen gondoskodnunk kell egyfelől mindazoknak a felnőtteknek oktatásáról, akik eddigi közállapotaink vagy egyéni helyzetük fogyatékossága miatt egyáltalában oktatásban nem részesülhettek, másfelől pedig mindazok, akik köziskoláinkból, főkép a szakszerű oktatás hiánya miatt alig hozhattak kellő készültséget a haladóélet problémáinak megoldására, el kell látnunk kellő segédeszközökkel tanultság és ügyesség dolgában, hogy elbírják a versenyt nemcsak műveltebb polgártársainkkal szemben, hanem inkább ezekkel együtt munkálkodva, megállhassanak a népek gazdasági és szellemi versengésének áradatában. A közműveltség emelése és terjedése fogja megoldani vagy legalább is nagymértékben elősegíteni megoldását annak a két, olykor ellentétes mozgalomnak is, melyek mint szociális és nemzetiségi törekvések gyakran felforgató és romboló hatással fenyegetik közeletünk nyugalmas fejődését. A helyes nemzeti politika csakis az olyan kultúrpolitika lehet, mely a lakosság összes rétegeiben bizonyos művelődési közösséget biztosit. Ennek a kultúrpolitikának természetes alapja az örökség, mely a magyarságra bizta a vezetés és irányodás tisztjét. Egységes köztudat magyar földön csak ugy alakulhat, ha összpontosítjuk, szervezzük a kifejlett magyar kultura minden erejét és egyesült erővel megteremtjük azt az egységes egyetérző és egyre törekvő nemzeti társadalmat, mely minden állandóságnak egyedül szilárd alapja. Ezek azok a szempontok, amelyek a közoktatásügyi kormányzat ezidőszerinti vezérét arra utalták, hogy a közmivelődés ápolásában figyelmét az iskolán kivüli a közoktatás kérdéseire is kiterjessze és lehetőleg szabad, de tudatos irányítással a nemzeti kultúrpolitika legszükségesebb szervét megalakítsa. E célra két föltételt kell számbavenni. Az első az, hogy az iskolán kívül eső közoktatás szorosan a fönnálló szükségletekhez fűződjék, vagyis egészen gyakorlati legyen. A másik I föltétel az, hogy tényleg az egész országot behálózza az ily értelmű oktatás szervezete és a fönnálló társadalmi kapcsolatok fejlesztésével erős vidéki kulturális gócpontokat alakítson. Gondoskodva azonban arról, hogy a nép széles és minden rétege a műveltség és művelődés áldásában és hatalmában részesüljön és megnyervén mindenkit, aki csak tanulni akar és tud, a közművelődés számára, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden műveltség felülről jön. A né: pek testi és erkölcsi ereje természetszerűleg alulról felfelé táplálkozik és ifjodik meg, de az igazi kultura felülről terjed az alsóbb rétegekbe. Hírek a vármegyéről. /óváhagyott határozatok. — Változás a megyei közhórház orvosi karában. Békésvármegye ócska székházában, mintha az ósdisággal járó lustaság feküdte volna meg az akták polcait. Hovatovább mind kevesebb ezeken a polcokon a közönséget is érdeklő aktacsomó s a fürge ós gyorsan változó riporteri agy is csak nagynehezen fedezhet föl olyan i kincses-zugot, amely újságcikkeknek alkalmas témával kedveskedhetne újságírónak és közönségnek egyaránt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka is megapadt -volna a vármegyén. Sőt épp ennek az ellenkezőjéről adnak bizonyító példát azok a kimutatások, amelyeket év vége táján állítanak össze a tisztviselők által elvégzett munka eredményéről. Ezek a kimutatások fokozatosan emelkedő numerusokat visznek a nagyközönség elé. A hiba tehát nem ebben a feltevésben volna. De ott a baj, hogy az ügyek természete változott meg. Apró, jelentéktelen aktacsomók, melyek a megörökített ügynek lényegtelenségével nőnek, vagy kötetekké tarkítják azokat a történelmi nevezetességű aktákat, amelyekkel hasábszámra foglalkozhatunk ez elmúlt esz- & tendők folyamán. Ha valamikor megírja valaki a békésmegyei újságírás történetét, konstatálnia kell, hogy a vármegye lapjai a darabont-korszakban voltak a legszínesebbek. És ez a körülmény igazolja azt is, hogy a darabont-korszakban élénk szerepet játszott a mi megyénk is. — Abban az időben lesve-leste olvasóközönségünk az érdekes kormányrendeleteket, amelyek ma már hivatalos szárazságu, sablonos iratokká devalválódtak. Ilyen két iratot recitálunk ezúttal is. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága megemlékezett annak idején a békési járás főszolgabírójának, Popovits Szitveszternek jubileumáról. Popovits, mint főszolgabíró, másfél évtizeden keresztül szolgálja Békésmegyében a közönség érdekeit s ezen idő alatt szerzett érdemeire való tekintettel a közgyűlés a nyolcadik fizetési osztályból a hetedik fizetési osztályba lép tette elő. A miniszter most jóváhagyó záradékkal látta el ezt a határozatot s erről rendeletileg értesítette az a'ispánt. Ugyanez a közgyűlés jutalmazni kívánta azon fáradozásokat is, amelyeket Konkoly Tihamér dr. aljegyző a megyei hivatalos lapnak szerkesztése körül kifejt s ellenszolgálatképpen 500 korona tiszteletdijat szavazott meg Konkolynak. Andrássy belügyminiszter ehhez a határozathoz is hozzájárult s idevonatkozó rendelete is most érkezett le a vármegyéhez. Hogy a vármegyei hírek közül ki ne hagyjunk egyet se, itt teszünk említést a megyei közkórház orvosi karában beállott változásokról is. D ő r y A hársfa alatt. Két ifjú, szép, derült májusi reggelen Kies ligetben jár fel s alá szüntelen, Majd egy hársfa alatt pihenni megállnak. Ezt Péternek hívják, másikat meg Pálnak; Ennnek arcán örömfestette igézet, Az búsan, merengve maga elé nézett. S mig Pálnak az arca csak bánatot árul, Lelkes szózat hangzik Péter ajakárul: »Oh minő'felséges az ifjú természet! , Boldogságtól zeng ma minden kicsi fészek! Edes vágyat ébreszt az örömdal árja, Mint a szép menyasszony, ha jegyesét várja!« Mintha üdv zománca volna rá lehelve, Ugy a ragyog a rózsa illatozó kelyhe S mintha csörgő patak csengő gyöngyöt [hányna, _ Oly édesen csattog a kert csalogánya ; És a bűvös ének s illat özönétől Ittas szivem, lelkem szinte beleszédül « »Itt az Isten háza, boldogság háza ! . . . S te mégis oly búsan tekintesz reája, Mondd, szivedben a bú mért tanyáz [vendégül S miért undorodol a gyönyör kelyhétől, Mit a szép természet tenéked is kínál E bájos ligetben, e hárs lombjainál ?« Pál lelke messze jár, messze e tájon tul, S mint mikor a harang temetésre kondul, Búsan kél az ajkán a keserv, a bánat: »A boldogság utján nem birok utánad S a gyönyörnek kelyhe csak undorral tölt el: Tele van az nékem undok, piszok földdé //« Néked a természet cifra, szép menyasszony, Aki kacérkodik, hogy lángra gyulasszon . .. Nékem rút szörnyeteg, kiaszott [boszorkány, Ki saját magzatit őrli le a torkán, Vagy amikor általa koldusokká válnak, Azok rongyaiból sző ruhát magának.« »Rothadt tetemikből, mik oly undorítók, Kotyvaszt vén arcára csalfa pirositót, És a madár dala. csak figyelj reája, Nem egyéb, mint kéjenc kerítő danája; S az illat, amit rád lehel a rózsa Vagy e hárs, nem egyéb, a démon csatlósa/« Erre fejét Péter tagadólag rázza »A természet mégis isten szentegyháza, És e hársfa annak illatos oltára . . . Szivem menyországot, üdvöt is talála: Szerelmét itt vállá be, borulva reám, E hársnál csókolt meg először Júliám!« Mint kigyó csípése, Pált e szó megrázza : »Világ s a természet nem az Isten háza ! De a nyomorult lét rémes harcmezeje Vérrel, könnyel, jajjal küzdelemmel tele, Mit kétségbeesés s őrültség is tarkit: E hársnál hagyott el hűtlenül a Margit /« Gajdács Pál. Fél év multán. Irta: Fehér Jenő. - A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Személyek: Tihamér, Jolán. Tihamér: Hallgasson meg, Jolán. Szeretem magát és életem legboldogabb órája az lesz, amelyben önt a feleségemnek fogom nevezhetni. Tudja-e, mit jelent ez a szó : feleség ? Azt jelenti, hogy felesek leszünk jóban és rosszban, örömben és bánatban egyaránt. Azt jelenti, hogy meg kell osztanunk egymással jó és balsorsot, fényt és pompát épp ugy, mint szegénységet ós nyomorúságot. Én tul vagyok már a fiatalos hevület csillogó álmain, amelyek játszi napsugarakba kapaszkodnak és csalóka remények lidérceit kergetik. Fiatalon ízleltem meg az élet keserű falatjait és tudom, hogy a küzdelem verejtékes és nehéz. Fényre ós pompára az én oldalam mellett egyelőre nincs kilátás. Lehet, hogy valamikor jobb idők fognak reánk köszönteni, amikor majd mosolyogva gondolunk vissza az átélt, szűkös napokra. Mondom, meglehet. De nagyúri kényelemről, fényről, pompáról egyelőre szó sem lehet. Jolán: Én azt soha sem kérdeztem magától, Tihamér. Tihamér-. Annál szükségesebb, hogy megmondjam önnek. Mert ön jólétben nevelkedett, talán kissé el is kényeztették. Meg volt mindene, amit kívánt, soha nem tudta eddig mi a gond, soha nem érezte, hogy mi a nélkülözés. Jolán: De hiszen . . . Tihamér (mosolyogva): No, no, távolról sem akarom ezzel azt mondani, hogy éhezni fog, vagy rongyokban fog járni, ha. a feleségem lesz. Oh nem! De a vágyait bizony kissé mérsékelnie kell majd. Nem fogom hintón vihetni a színházba, páholyt sem bérelhetek az operában, drága ékszerekkel nem halmozhatom el, százakba kerülő toiletteket sem csináltathatok magának . . . Jolán (Tíhamérhoz simulva): Miért sérteget engem ezzel a beszéddel ? Megérdemeltem ezt magától ? Hiszen tudja, hogy szeretem, nagyon szeretem. Meg akarom osztani a sorsát, bárminő lesz is Részt akarok venni a gondjaiban, a küzdelmeiben, a szegénységében, minden fájdalmában, mert . . . mert szeretem, Tihamér. Tihamér: A szerelmet gyakran meg öli a szegénység. Jolán : Az én szerelmemet csak erősíteni fogja. Tihamér-. A szerelemnek nincs nagyobb ellensége, mint a szegénység. Jolán -. Én megbékítem ezt a két ellenséget; jó barátokká teszem őket. Tihamér-. Én megtettem a kötelességemet ! Jolán, édes Jolán, soha nem fogja a szememre vetni, ha nehéz lesz az életünk és sok mindenről le kell mondania, amiben most busás része van ? Soha nem fogja a szememre vetni a vádat, hogy milyen jogon merészeltem önt sorsom osztályosává tenni, ha annyi módom sincs, hogy illően, rangosan eltarthassam ? Jolán: Soha, édes Tihamér, soha! * * * — Egy fel esztendő múlva. — Jolán : Ma délután vendégem volt. Tihamér: Kicsoda ? Jolán: Katica volt itt, az Örkényi Katica. Tudod az, aki az esküvőnkkor oly feltűnően kacérkodott a nagynéném egyik atyafiával, Bugáth Lőrinccel, azzal a gazdag bácskai földbirtokossal. Tihamér: Célt is ért a kacérkodásával. Jolán.- Hogyne! Bugáth elvette feleségül. Láttad volna csak . . . Tihamér : Megszépült ? Jolán: Ellenkezőleg. A nagy jólét megárt' neki: hízásnak indult. De a ruhái . . . Olyan prémes bunda volt rajta, hogy testvérek közt megér ezer forintot. Hát még az ékszerei! Csupa brilliáns, rubin, smaragd . . . vagyont érők ... A kalapján olyan exotikus madarak tollai libegtek, aminőket a muzeum is ritkaságszámba vesz. E páva mellett ugy állottam én, mint egy kopott,