Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-02 / 27. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 9. kenyérkereset után járni. A létért való nehéz küzdelem nem engedi meg ne­kik, hogy gyermekeikre ügyeljenek, vagy nevelésükkel foglalkozhassanak. Hisz boldognak kell lennie, ha apró gyermekeit eltarthatja! Az állam az ilyen esetekben azután megállapítja az elhagyatottságot s a gyermek bekerül az állami gyermek­menhelybe. Egy egy ilyen szegény falu­ból igen gyakran 190—200 gyermek is állami gondozásba kerül, ami érthető is. Tény ugyanis, hogy a tömegnyo­morral a gyermekszaporulat egyenes arányban áll. Az ilyen falu népe, amely alig képes megélhetési minimumát meg­szerezni, aránytalanul nagyobb kontin­gesét adja az állami gondozásba kerülő gyermekeknek, mint például egy arány­talanul nagyobb város aránytalanul jobbmódu lakossága. Ez az aránytalanság azután rend­szerint a községek rovására van. Igy gyakori eset azután, hogy egy egy ilyen elszegényedett kis község sokkal súlyosabban érzi a gyermekvédelem ügyében rárótt anyagi kötelesség telje­sítését, mint például egy nagyobb lakos­sággal biró város. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvény sérelmes ezeknek a szegényebb községek közteherviselé­sére nézve. Ez csupán a törvénynek a megvál­toztatásával lehetne segíteni, mindaddig azonban a sérelem súlyos hátrányát és terheit el kellene viselnie azcknak a községeknek, amelyek azt sinylik. Az Országos Gyermekvédő Liga azonban ezen a bajon is igyekezet eny­híteni, oly módon, hogy be nem várva amig a törvény megreformáltatik, saját pénzalapjából fizeti ezekért a gyerme­kekért a tartásdijat. Természetesen ma még távol áll attól, hogy az összes sze­gényebb községek terhén enyhítsen oly módon, hogy annyi sok ezer gyermek eltartását magára vállalja, de "az első lépést már e téren is megtette. Épp ezért elsősorban a községek­nek evidens érdeke, hogy a Ligát támo­gassák. Amit ezek a községek fillérek alakjában juttatnak a Liga urnáiba, visz­szakerül százszorosan is egy-egy gyer­mek eltartásában. Ma és holnap van a gyermeknap, amely az idén impozáns, nagy esemé­nye lesz a modern társadalomnak. Ezen a napon megmutathatják a községek, hogy mennyire érezték át ennek a kérdésnek fontosságát. Járuljanak tehát filléreikkel a Gyer­mekvédő-Liga urnáihoz. Hisz csak fillé­rekről van szó. A jegyzők, szolgabirók s az egész magyar közigazgatási tisztikar, amely minden nagyszabású nemzeti és társa­dalmi gondolatot segített megvalósítani, mutassa meg, hogy mire képes. Vár­megyeszerte az ő hivatásuk az a gyö­nyörű szerep, hogy a néppel értessék meg ennek a napnak a jelentőségét, fontosságát s a nemzeti eszme szem­pontjából való horderejét . . . A gyulai, meg a nagyváradi esküdtek Egy aradi lap cikke. Az ügyvédi kamara közgyűléséhez. Áchim L. Andrásnak sajtópörével kapcsolatosan élénk diszkusszió tárgyat képezte az, hogy nagyváradi esküdtek Ítélkeznek egy olyan pörben, amelynek lokális viszonyait s kihatásait személyes ós közvetlen tapasztalatok alapján meg­gyeim nem áll módjukban. Ugyanekkor fölmerült ügyvédi körökben az az eszme is, hogy mozgalmat kellene indítani, amely mozgalom azt intendálná, hogy minden esküdtbiróságot ruházzanak föl sajtóbirósági jogkörrel. Az aradi ügy­védi kamara vasárnap közgyűlést tar­tott, de ez alkalommal nem állott elő senki a kezdeményezéssel s ezt az apro­pót felhasználja egyik aradi laptársunk arra, hogy az uj sajtóbiróságok beosz­tásának kérdésével foglalkozzon. Az aradi lap ezeket irja erről a kérdésről: „Az a kezdeményezés, mely az ügy­védi kamaráktól indult ki, eddig meg­hallgattatásra nem talált s azért nem is kezdeményeznek. Mindezek dacára a vasárnapi köz­gyűlésen szerettünk volna hallani egy eszmét. Egy eszmét, amely már évek óta aktuális, amelylyel, ha nem is nyil­vánosan, de sokat foglalkozott az aradi ügyvédi kar. Foglalkozott vele, mert érzi, hogy a sajtóbiróságok mai elosztása egysze­rűen értelmetlenség. Szerettük volna hallani, hogy az aradi kamara megindította volna az or­szágos mozgalmat a sajtóbiróságok de­centralizálása érdekében. Érzik ők is az eszme korszerűségét. Itt az ideje annak, hogy az összes esküdbiróságok felruházandók sajtóbirósági hatáskörrel. Mert éppenséggel nincs értelme an­nak, hogy Áchim L. Andrást asarkadi, kornádi és bihari kamarák mentsók fel, amikor ezt épp olyan szépen elvégezték volna a derék csabai, szarvasi, meg békési gazdák is. Miért kelljen az aradi újságírónak a nagyváradi esküdtszék elé állania, mikor ügyét épp olyan jól elintézhetik itthon, az aradi esküdtek is. A nagyváradi esküdtbí­róság sajtóügyének több mint 70 százalékát Arad és Bókésmegye szolgáltatja. A nagyváradi esküdtek csöppet sem szakórtőbbek a sajtó terén, mint az aradi vagy gyulai esküdtek. Ez a sajtóbirósági hatáskör épp olyan anomália, mint az, hogy a marosvásár­helyi itélő táblának ügyvédképesitő joga van, mig a többi táblának nincs. Ezt az ideát legmelegebben pár­tolná maga a nagyváradi törvényszék birói testülete és a nagyváradi ügy­védi kar. Tudjuk, hogy mindezekkel csakis azért nem foglalkoztak a mi ügyvédeink, mert a miniszter ugy sem szokta el­olvasni jelentésüket, de hisszük, hogy a miniszter szokására való tekintet nél­kül módot fognak találni, hogy ezzel a fontos kérdéssel behatóan foglalkoz­zanak." Vármegyénk gazdasági egylete a husbehozatal ellen. Megkeresés a képviselőkhöz. Ismeretes már olvasóink előtt is a kormánynak azon elhatározása, hogy a Szerbiával megkötendő kereskedelmi szerződésben engedményt ad arra, hogy 35000 darab levágott szarvasmarha és 70000 darab sertésnek húsát Szerbia behozhassa a monarchia területére. Ez az engedmény nagy mértékben veszé­lyezteti állattenyésztésünknek érdekeit. Á gazdasági egyesületek is belátják ezt a káros behatást s erkölcsi erejüktől telhetően, mindent megtesznek, hogy ez a veszedelem elhárittassék. Békés­vármegye gazdasági egyesülete is ak­cióba lépett a kormánynak eme szán­dékával szemben és sikert biztosítandó, megkeresést intézett az összes békés­megyei országgyűlési képviselőkhöz. A megkeresést azzal vezeti be az egyesület, hogy nem áll módjában rá­mutatni azon fontos külpolitikai indo­kokra, melyek kormányunkat ezen en­gedmény biztosítására bírták, de hatá­rozottan rámutat az egyesület azon veszedelemre, amely a szerződés létre­jötte folytán állattenyésztésünket érni fogja. A továbbiakban igy folytatja a bé­késmegyei gazdasági egyesület: Tudvalevőleg Németország magas védővámokkal zárkózik el monarchiánk szarvasmarha kivitele elöl s ez az el­zárkózás hatása két óv óta óriási szá­mokban jelentkezik is már és jelent­kezni fog a jövőben még inkább. Mert mig 1905-ben Németországba több mint 90.000 darab ökröt vittünk ki, addig ez a szám 1906-ban 36 ezerre, 1907-ben pe­dig 34 ezerre szállott alá. Ugyanilyen arányú a csökkenés az összes egyéb állatfajoknál, sőt lehet mondani, hogy még erősebb. Ezen kiviteli csökkenés Magyarország állattenyésztését a végső veszedelembe sodorta volna, ha kormá­nyunk a német határvámok életbelép­tetésével egyidejűleg a szerb állat be­hozatala elől el nem zárkózik, Mert a szerb marha beözönlése az osztrák piacokon olyan nagy kínálatot és torló­dást eredményezett volna, hogy a két évi rossz takarmánytarmés dacára is le­nyomta volna a magyar marha árát a legalacsonyabb színvonalra. Ha már most a magyar szarvas­marha-tenyésztés fellendülésével, dacára a német ki vitel csökkenésének, a szerb vágott marha behozatala megengedte­tik, ez olyan elviselhetetlen csapás lesz Magyarország állattenyésztésére, aminőt kiheverni igen hosszú ideig nem tud­nának. De közgazdaságunknak igen nagy hátrányára szolgálna ez a kon­cesszió abból az okból is, hogy a hiányos állategészségügyi felügyelet mellett igen sok ragályos betegség be­hurcolásának adná meg a lehetőségét, ami viszont a mi állatainknak a német piacokról való teljes kizárását vonhatná maga után. Jó tudjuk azt, hogy ezen mozgal­mak csak kizárólag a fogyasztók érde­keit latolgatók szemében tán önzésnek is látszik. Hogy azonban ezen téves lát­szatot eltereljük magunkról, utalunk az osztrák gazdák viselkedésére, akik még nagyobb agitációt fejtenek ki a Szerbiá­val megkötendő kereskedelmi szerző­dés létrejötte ellen, ahol pedig az or­szág legnagyobb része fogyasztókból áll és sokkal inkább volna tekintetbe veendő azok érdeke, mint az agráriu­soké. De mert ők is éppen olyan jól tudják azt, mint mi, hogy a levágott állat behozatali kedvezménye nem a fo­gyasztóknak, hanem a közvetítő keres­kedelemnek kedvez s a fogyasztásra ke­rülő hus árát nem szállítja le olyan arányban, mint amilyen nagy kárt okoz a termelőknek. Kérjük mi is Nagysá­godat, hegy tekintettel választókerülete közgazdasági érdekeinek eminens vol­tára és választópolgárainak gazdasági érdekeire, méltóztassék a képviselőházi tárgyalásoknál teljes erejével odahatni, hogy országunk szarvasmarha-tenyész­tésóre kiszámithatlan károkat hozó ezen kereskedelmi szerződés törvényerőre ne emeltessék. A ferdítés nagymesterei. Mi történt Békéscsabán ? Ahogy a „Népszava" látja. Mult számunkban hirt adtunk arról a vakmerő támadásról, melyet a cipész munkások intéztek a Csabai Cipész­Szövetkezet üzlethelyisége ellen. Nem hallgattuk el az előzményeket sem. Az igazgatóság ugyanis két olyan munkást alkalmazott, akik nem tartoztak a szak­szervezethez. A szervezettek emiatt abbahagyták a munkát, kárt okoztak a műhelyben s este, orozva, kövekkel betörték az üzleti kirakatot. Minderről jelentést tett az igazgatóság a csend őrségnek, amely még aznap éjjel elfogta a kirakat-törőkét s letartóztatta őket. Ezt a tényt igy publikálják a szociális­ták „Népszava" cimü budapesti sajtó­orgánumában : „A Békéscsabai Cipész-Szövetke­zet kizárta munkásait ós följelentette őket lopás és betörés miatt. A csend őrség nyomban letartóztatott nyolc munkást, akik közül kettőt a törvény­székhez, kettőt a járásbírósághoz ki­sértek. Ugy a törvényszék, mint a járásbíróság rögtön szabadon bocsáj­zatjavitásnál rendesen kihívta, hogy for­dítsa le emberi nyelvre a macskakapa­rását. Azt hiszem, egyszer meg is buk­tatták ... És ma! . . Miciből Mária lett, a filozófia doktora és minden feminista gyűlésen felszólal, minden feminista­lapba nagyszabású cikkeket ir ; ő for­dítja Ellen Key Írásait, sőt maga is dol­gozik egy korszakalkotó munkán, amely­nek cime : A feminizmus ethikai térfogla­lása a gyakorlati életben. Ez oly magasan járó eszme, hogy nem csoda, ha nem is értem. Én még csak rövid ideje tar­tozom a feministákhoz s némely dol­gokkal éppenséggel nem vagyok tisztá­ban ; — azonban büszke vagyok Máriára és tudom, hogy mivel tartozom ennek a barátságnak. Annyival legalább is, hogy egyéni életet élni törekedjek, nem az általános krágli etcetera vegetációt. (Lassan bontogatja a levelet.) Szeretném, ha az én gömbölyű apácabetüimnek is volna valami különös, egyéni karak­tere . . . Vájjon mit is ? Bizonyosan Nelly Rousselről számol be s erre ugyancsak szükségem van, mert mama eldugdosta előlem a lapokat és igy nincs tiszta képem a felolvasásáról. Szegény mama nem tűrheti a feminis­tákat és Máriát néha olyan jelzőkkel illeti, hogy legokosabb hallgatással mel­lőznöm. (Belemerül a levél olvasásába, de kis idő múlva felugrik ós izgatottan járkál.) Mi akar ez lenni? (Eleinte* ha­darva, később mindjobban pointirolva olvassa a levelet.) „ ... A felolvasás­ról Antal Dénes kisért haz 1, — ha emlékszel még arra a szőke tanárse­gédre, aki a nyáron velünk vacsorázott a szigeten ?" (Fólbeszakitja az olvasást.) ... Emlókszem-e ? Ott nyomban elha­tároztuk Máriával, hogy az az ur töké­letesen kifejlett példánya a férfiúi ön­hittségnek! Ugy beszélt hozzánk, mint holmi falusi ártatlanságokhoz és vacsora­közben kifejtette, hogy a nő hivatása egyedül és kizárólag a családi tűzhelyen való önfeláldozás. Mária viszont szemébe mondta, hogy ez a felfogás önző ós brutális, szóval: férfias... (Újra a le­vélbe néz). . . Antal Dénes kollégája Gézának és azóta gyakran találkoztunk náluk, most tudod, hogy hacsak fontos gyűlésünk, vagy sürgős munkám nem akadt, min­dig Gézáóknál voltam lent. A jogcime tehát kétségtelenül megvolt, hogy haza­kísérjen, de hogy őszinte legyek irán­tad, jóval messzebb ment a kiséret­I nól. . . . Az uton gúnyolódott velem I Roussel miatt, mintha ón volnék felelős ennek a felületes francia dámának a kótsógbeesett ötleteiért! Kérdezte, hogy hány apostolt csődítünk még Budapestre és hogy a parlamenti küldöttségben is részt fogok-e venni, mikor a nők sza­vazati jogát kérelmezik a feministák? Egyszóval, kellemetlenkedett! Ismersz, hogy ideges természetű vagyok s mind­járt könybe lábad a szemem, ha indu­latba jövök. Ez természetesen minden leányos érzelgősség hijján való, tisztán ( fizikai gyöngeség nálam, de a belgyó- , gyász ur nem annak magyarázta. Amint meglátta a könyeimet, elhallgatott és se szó, se beszéd, megfogta a kezemet s a karja alá vonta. Tulajdonképpen végzetes hiba volt tőlem, hogy enged­tem, de a fejem tele volt a Roussel hülye axiómáival és nem gondoltam egyébre. Igy értünk hazáig. A kapu alatt le­hajolt hozzám ós megkérdezte, hogy megbocsátok-e. Én hidegen bólintottam, de mivel éppen a lógszeszlángba néz­tem, a vakító fénytől újra megeredtek a könyek. Akkor Dénes átölelt és összecsókolta az arcomat, szememet — ott, a lépcsőházban! Ilyen botrány ulán képzelheted, hogy nem tehettem okosabbat, mint belenyugodni, hogy vőlegényem gya­nánt állítson be Gézáókhoz. Két hónap múlva megesküszünk, édes fiam, és ha ugy szeretsz ezután is, mint eddig, el kell jönnöd az esküvőnkre. Egyhamar­jába nem is fogok hozzájutni, hogy befejezzem a munkámat, mert Dénes óhajtására leköltöztem Gózáékhoz s kis „garpon lakásom árván és üresen áll. Á sógorasszonyom pedig minduntalan tud valami dolgot adni és magam se hittem volna, hogy ennyi passzióval fo­gok valaha konyha- és mosócédulák iránt érdeklődni . . ." (Tessék ! Mit mondtam ? Konyha- ós mosócédula . . . (gúnyosan): Egy feminista-apostol pasz­sziói ! . . Még megérem azt, hogy a Dénese „óhajtására" Micire fog degene­rálódni ós korszakalkotó müve örökre befejezetlen marad . . . Teremtő Istenkém! Nelly Rouselt egyetlenegy mondatban intézi el s az irása förtelmesebb, mint volt a Fodor tanár ur idejében . . . Valóságos cse­lédirás . . . Es emiatt a futóbolond miatt kosaraztam ki Póterfalvit, emiatt tűrtem hogy a fülembe sziszegjék a huszonöt esztendőmet . . . emiatt kicsinyeltem le az istenadta Hollódyt . . . Pedig ha már választani kéne . . . Hollódy százszor külömb, mint az a zsemleszínű tanárse­géd, azonfelül nógyesfogaton jár . . . (Fölveszi az elejtett levelet s az asztal­kára teszi. Kezébe akad a Hollódy levele — azt most gyöngéden kisimítja). Mit is ir ez a Sándor ? (Olvas) : «... Nem hihetem, hogy komo­lyan veszi a feministák hóbortjait. Nem a feminizmust nevezem hóbortnak ; ér­tem és tisztelem a törekvést, hogy a nők gazdaságilag érvényesülni akarnak, hiszen lássa, Pöre, az egész nőkérdés — kenyérkérdés Mihelyt a nő a férfi mellé állhat — lemond arról, hogy szem­ben álljon vele. (Felpattanva): Micsoda elbizakodottság! Majd megmutatom én... (Lecsillapodva): Mi az ördögöt mutatok meg ? Tán Máriát? Dénese mellett? .. . Oh, minő blamázs ! (Újra a levélbe néz.) Igy lesz az asszonyfólből segítőtárs — fele segítség — feleség. Mert nemcsak az embernek nem jó egyedül lenni, de I még inkább nem jó a nőnek, higyje el, Pöre. Maguk nyújtják nekünk az élet szépségét és kellemét, mi viszont oltal­I mázzuk magukat az élet csúnyaságától ! és durvaságától. Igaza van, önzés biz' ez, — de ön­zetlen szerelem nincs is, Pöre, csak az Istenben boldogult Maritt néninél. Ha­nem azért még az én sütő szerelmem nagyon boldog asszonnyá fogja magát tenni" . . . (Tűnődve): Kezdek félni, hogy ez a jövendölés még beteljesedik . . . Annyi bizonyos, hogy Sándornak ez az első értelmes levele. Ezt meg is mondom neki, ha bejön a hangversenyre. (Mo­solyog.) Ha bejön ? Hiszen ha vasvilla esnék, akkor is bejönne az én kedvem­ért. Végre is ... ez ... ez még meg­bocsátható önzés — tőle . . . Vájjon mit mondott Máriának az ő Dénese, mielőtt . . . (elpirul, lesüti a szemét) mielőtt . . . (halkan): Ma este talán ón is belenézek a légszeszlángba, akarom mondani az ivlámpába . . . (pajkosan) : De azért az asszonyi lét alapja mégis csak inggallér ós melegborogatás marad ! (Diszkréten el.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom