Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-01 / 60. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. aug. 1. János, Dérczy Péter, dr. Z ö 1 dy Géza és Kiss László. A munkásbizottság kedden délután tartotta első ülését a vármegyeház kistermében Ambrus Sándor elnöklésével. Ezt az ülést megelőzően az alispán megkeresést intézett a községekhez, hogy melyik községnek hány munkásházra volna szüksége. A válaszok mind beérkeztek már s ez a körülmény lehetővé tette azt, hogy a bizottság tagjait hivják össze. A keddi ülésen ismertetés alá kerültek a községekből beérkezett válaszok. Megtudjuk ezekből, hogy Békésvármegye területén rendkívül sok ilyen lakásra van szükség s csak ezeket a válaszokat figyelve, tűnik ki igazán ennek a mozgalomnak igazi erkölcsi értéke is A községek válaszait itt ismertetjük : Békésföldváron 20, Szarvason 50, Békéssámsonban 50, Tótkomlóson 40, Gádoroson 50, Szentetornyán 30, Csorváson 64, Orosházán 100, Öcsödön 20, Szentandráson 20, Kondoroson 30, Szénáson 30, Gyomán 50, Füzesgyarmaton 100, Körösladányban 100, Körötarcsán 60, Mezőberényben 40, Kígyóson 80, Békéscsabán 80, Dobozon 60, Kétegyházán 20 és Gyulán 311 munkásházra volna szükség. Kiviláglik ezekből a válaszokból, hogy milyen szociális orvosszere ez a javaslat a munkásnépnek, amely belátja végül, hogy hivatalos körökben is felkarolják érdekeit s hogy a bujtogatóknál ós izgatóknál többet tesznek a hivatalos fórumok. A munkásház-bizottság megtétette a további teendőket, de a válaszok tárgyában csak a legközelebb megtartandó ülésén fog érdemben ishatározni. Háborúság a csabai evang. ref. egyházban. Egy vezető-férfi észrevételei. Asszonykortesek — munkában. Mult számunkban megírtuk, hogy a még teljesen meg sem alakult békéscsabai református egyházban már megindult a háborúskodás a lelkészi tisztség betöltése miatt. Az az egységes tábor, amely azelőtt nemcsak jogosságot, de egyenes szükséget is látott abban a kérdésben, hogy a lelkészi állásra a kiváló szónoki képességgel megáldott szentesi segédlelkészt, Koppányi Lászlót hivják meg, különös befolyások következtében két részre oszlott most s az önérzettel nem éppen megegyező formában igyekszik szítani az egyenetlenkedést, amely csak arra jó, hogy a még nem szilárd alapokra fektetett ügyet megingassa: A csabai reformátusoknak az a része, amely Gecse Albert megválasztásáért küzd, erőtlen és nem rokonszenves. De az a mód, amelyekkel Gecse Albert meghívását akarja kierőszakolni, ildomtalan is. Ez a tábor — mint már hirül adtuk — egy kötelezvényszerü ivet hordoztat, amelynek aláíróival azt akarják kijelentetni, hogy csak Gecse Albertet látják szívesen lelkészükül. Ez az eljárás nagy visszatetszést szült a református hivek nagy részének j körében, ahol kétségtelennek tartják, hogy e mozgalmat olyan helyről indították meg, ahol nagy érdekkel kisérik a csabai ev. ref. együáz híveinek hangulatát és ahol néni fogadják szivesen azt, hogy ez a hangulat félreismerhetetlenül Koppányi Lászlóra kivánja bízni a csabai ev. ref. egyház vezetését A nagy többség véleménye bizonyára döntő lesz a végeredményben is, mert az aláirók eleddig nem nagyon sietnek az ivet hordozgató asszonyok felé. A dolog tudniillik ugy áll, hogy azok, akik az ivet kibocsájtották, két jó beszélőképességü asszonyt kértek föl az aláírások gyűjtésére. Ezek az asszonyok sorra házalják a református vallásuakat s nem távoznak addig, mig céljukat el nem érik. A kötött időben dolgozó hivatalnokok közül többen akadtak, akik csupán azért irták alá az ivet, hogy megszabaduljanak már az asszonykortesektől, de ilyen presszióval sem gyűjthettek ez ideig több aláírót tíztizenöt n ó 1. (!) Mindazok a körülmények, melyek most megbontották a református egyház vezetői között az egyetértést, arra birták egyik munkatársunkat, hogy a többség véleményét képviselő vezetőférfiak egyikével beszélgetést folytasson a lelkészi állás betöltése tárgyában. Ez a vezető-férfi rendkívül elitólőleg nyilatkozott a kisebbség törekvéseiről. A többek között a következőket mondotta : „Érthetetlen, hogy miért feszegetik s miért állítják élére bizonyos körök ezt a kérdést. De épp ily érthetetlen, hogy miért ragaszkodik 20—25 ember annyira Gecse Albert megválasztatásához s miért akarják ezt az óhajt ráoktrojálni a sok száz főnyi többségre, amely már akkor tisztában volt a lelkészválasztást illetőleg, mikor Koppányi Lászlót prédikálni hallotta. Elismerem s elismerjük mindannyian, Hogy Gecse Albert szolgálatokat tett nekünk. De a viszonzásnak van egyéb módja is. Nem okvetlenül szükséges őt lelkészül választani, amikor Gecse Albertnél jobb, alkalmasabb és szónoki tekintetben kiválóbb lelkészünk is lehet. Az az eljárás, amit a kisebbség követ, csak az egyenetlenkedés szitására alkalmas, de csöppó sem szolgália e testvéri egyetértés és szeretet érzelmeit." A magunk részéről teljesen egyetértünk ezzel a véleménynyel s mi is óhajtanók, ha az oktalan és mesterségesen élesztett mozgalmak beszüntetésével a hívekre biznák annak a csöppó sem jogos kérdésnek eldöntését, amely nem magánügy, hanem egy felekezetnek az ügye Ne egyesek irányítsák tehát a hangulatot, hanem az egyesek vessék magukat alá a közhangulatnak. — ha nem is rögtön, de bizonyos idő múlva mégis csak hadnagy leszek! Biztató szavam azonban csak olaj volt a tűzre. — Bizonyos idő múlva ? ... igen... Hát maga azt hiszi, hogy addig várok magára, mig a hajam megőszül? Magam sem tudom hogyan történt, talán a leány komikusan kétségbeejtő arca okozta-e, hogy e szavakra hangos nevetésben törtem ki. Több ennél nem kellett. A kis Elma büszkén emelkedett föl, szemöldökeit összeráncolta és szigorúan szólt: — Baróthy kadét, maga, ugy látszik, megfeledkezett az illendőség legelemibb szabályairól. Felkérem, távozzék innen, nekünk semmi közünk egymáshoz. A sértő célzat, mely a leány hangjában rejlett, felkorbácsolta az ón indulataimat is. De lobbanékony természetemnek ez egyszer nyugalmat tudtam parancsolni és szó nélkül sapkámhoz emeltem kezemet, aztán sarkon fordulva, otthagytam Honti Elmát. Ezredparancsnokom azonban, ugy látszik, időközben meggondolta a dolgot ós elég érettnek talált a hadnagyi rangra, mert a májusi előléptetéskor megkaptam az arany csillagot. És most, hogy itt sétálok a tömegben, jóleső érzéssel várom a pillanatot, mely utamba hozza Hontiékat. Egyszer aztán ugy éreztem, hogy nehéz tenyér ereszkedik vállamra. Ábris bácsi volt, Elma apja. — Fickó, hát már teljesen elkerülöd házunk tájókát ? — kiáltotta dörgő hangon. — Eredj rögtön és hódolj a hölgyeknek. Mikor Elmához közeledtem, éreztem, hogy arcomba szökik a vér, de nyugalmam azért nem hagyott el. Hidegen meghajtottam magam és lehetőleg kerültem tekintetét. Később szolgálati elfoglaltságomat hozván fel ürügyül, elbúcsúztam Mikor Elmának kezet nyújtottam, alig hallható hangon súgta : — Holnap a rendes időben várom a vízesésnél. Sokáig töprengtem azon, hogy teljesítsem e a leány kérését, vagy sem. Végül azt határoztam el, hogy egy ideig nem engedek merev álláspontomból. Hadd lássa Honti Elma, hogy engem nem lehet büntetlenül megsérteni Ehhez az elhatározásomhoz hü maradtam másnap délig, de ekkor — magam sem tudom, hogyan történt — ott találtam magamat a vízesésnél. Elma már várt reám. — Hadnagy ur, — mondta és két kezét összekulcsolva tartotta elém — megtudja-e bocsájtani. hogy egyszer oly kegyetlenül bántam önnel ? Szerettem volna hideg, szótlan maradni. De a vízesés tompa zúgása és az erdei madarak csicsergése felébresztették bennem a multak emlékeit, amikor ez a bájos leány itt pihent a karjaim között ós terveket szőtt egy boldogabb jövőről. Tudja Isten, sohasem voltam érzelgős ember, de hogy Konti Elma gyönyörű szőke feje hogyan került mégis vállamra, azt igazán nem tudom. Pedig szerettem volna mint hideg márvány-szobor állani előtte. Tímár Balázs. Kórházi bizottsági ülés a vármegyén. Jendrassik készíti a terveket. 20.000 helyett 15.000 korona. Lassan-lassan megtalálja végre annak is a módját a vármegyei közkórház ügyeinek intézésére kiküldött bizottság, hogy a kórházbővitésóvel kapcsolatos terveket elkészíttesse. Ez a kérdés sokkal fogasabbnak látszott, mint aminő valójában s ezt a csalódást az okozta, hogy a közkórházi bizottság tájékozatlanságában csak 5000 koronát irányzott elő azoknak a terveknek elkészítésére, amelyek 20.000 koronába kerülnek. A bizottság köztudomásszerint kimondta, hogy a kibővítésre vonatkozó terveket Jendrassik Alfréd minisztériumi műszaki-tanácsossal készítteti el, aki hivatásszerűen foglalkozik az ilyen terveknek a megrajzolásával. Ugyanekkor nagylelkűen 5000 korona tiszteletdijat állapított meg a kórházi bizottság. Jendrassik válasza aztán nagy konsternációt okozott, mert arról értesítette e válaszában a bizottságot, hogy a terveket 20.000 koronánál olcsóbban nem készítheti el. A kórházi bizottság ekkor kimondta, hogy a tervek elkészítésével egy egy magánmérnököt fog megbízni, de fölkérte egyúttal Berkes Sándor dr. közkórházi igazgatót, hogy lépjen érintkezésbe Jendrassik Alfréddal, hátha jutányosabb árban is hajlandó lesz a szükséges tervek megrajzolására vállalkozni. Berkes eleget tett annak a fölkérésnek s eljárásáról a kórházi bizottság hétfői ülésén számolt be. Az ülés elnöke Ambrus Sándor volt. A bizottság tagjai közül megjelentek : Berkes Sándor dr., S z o n d y Lajos dr., S a 11 József, Kiss István, Daimel Sándor dr., Follmann János, K o h n Dávid, János József államépitészeti mérnök ós M o 1 d o v ányi János vármegyei aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető. Ambrus alispán felhívására Berkes Sándor dr. beszámolt budapesti útjáról, amely bizonyos részben sikerrel járt, mert Jendrassik kijelentette neki, hogy 15.000 koronáért elvállalni hajlandó a tervek megrajzolását. E bejelentés kapcsán elhatározta a bizottság, hogy a sebószeti-pavillon, fertőző-pavillon ós a tuberkulosztikus osztály tervrajzait Jendrassik Alfréddal készítteti el 15.000 koronáért. Ezt az összeget pedig a kórház kibővítési költségeinek fedezésére felveendő összegből fogják kifizetni. Kimondta a bizottság, hogy egyelőre csupán vázlatot kiván Jendrassiktól, amelyet már a legközelebb megtartandó ülésén bemutatni kór. A vázlatok bemutatásával János József mérnököt bizták meg. A közkórház-kibővitósóre szükséges többi munkálatok tervrajzait János Józseffel készítteti el a bizottság s a Jánosnak _ járó tiszteletdijat a végzett munka nagyságához mérten később fogja megállapítani. Végül bejelentette Berkes Sándor igazgató, hogy a közkórház trágyájának értékesítése tárgyában gróf Almásy Dénessel kötött szerződés ez óv végével lejár. Jövő óv végén pedig a villamosteleppel kötött szerződós fog lejárni s a jövő évi tulmagas egységárak redukálása érdekében tanácsosnak látja Berkes igazgató már most megtenni a szükséges lépéseket. A bizottság Ambrus Sándor alispánt kérte föl az ezekkel kapcsolatos teendők elvégzésére. Békósvármegyóben kétszeresen az ez a kívánalom. Egyrészt azért, mert a nyomorúságosan fizetett községi rendőrök sem szellemileg, sem gyakoilati tudás tekintetében nem állanak olyan nivón, melyet a mai közbiztonsági intézményektől megkívánunk, másrészt, mert balgaság volna meg is kívánni azt, hogy olyan fizetésért, melyben a községek részesitik rendőrlegénységei ket, kiválóan értelmes és öntudatos emberekre találjunk az egyenruhások soraiban. W i e 1 a n d Sándor, a szarvasi járás főszolgabírója is már régebben felterjesztést intézett a belügyminiszterhez aziránt, hogy Szarvas község belterületén szüntessék be a rendőrségi szolgálatot és a csendőrségre bizassók a rend fönntartása. A régebbi belügyminiszterek nem teljesítették ezt a kérelmet s mindig azzal utasították vissza azt, hogy csak mezővárosok, illetőleg rendezett tanácu városokban vállalja a csendőrség a rend fenntartását. De a közbiztonsági viszonyok ujabban is megkívánták azt, hogy a szarvasi főszolgabíró megismételje kérelmét s reméljük, hogy a jelenlegi belügyminiszter figyelembe is fogja venni azt. Bókéscsahán különösen az elmúlt esztendőben merült föl a csendőrségi szolgálatnak szüksége. A rendőrség teljesen tehetetlennek bizonyult a naponként garázdálkodó „hecmaiszterekkel" szemben, kik a legválogatottabb formákban törtek a közrend ellen s veszélyeztették a személybiztonságot. Csabán megtörtónt már az is, hogy egy volt spongyakereskedő, akit éretlen „politikai" működéséért mindenütt ismernek, lerándult Békéscsabára, hogy idevaló polgárokat inzultáljon. Vakmerősködésének tanuja volt több rendőr is, akik a botrány alkalmával nemhogy közbeléptek volna, de egyszerűen hátat fordítottak az esemény színhelyének. Emlékezetes még az a pályaudvari botrány is, amelyet Csaba község volt képviselője inscenált s emlékezetes az a körülmény is, hogy bár e botránynak egy rendőr is szemtanuja volt, nem igyekezett megakadályozni a héjahujáskodást. Mindezek az esetek, — a melyek nem egyedülállók a megyében -- ó.ónken sürgetik, hogy a mái, teljesen érték nélküli községi rendőrségek helyett zsandárlegónység teljesítsen rendfentartó szolgálatot, mert a csendőrség már megjelenésével is imponál amaz általános tudatnak következtében, hogy tagjai egytől-egyig öntudatos emberek, akik könyörtelen szigorral és részrehaj latlansággal lépnek föl, ha a közrend ugy kivánja ezt. Hogy a közbiztonsági viszonyok vármegyeszéltóben megjavuljanak és hogy némileg megközelítsük azt az állapotot, amely e tekintetben a modern kívánalmakat fedi, a közbiztonsági'ag exponáltabb helyekre csendőröket kell kérni a rendőrség helyett. A csendőrszolgálat — igaz — költségesebb, de viszont nagy erkölcsi értéket képvisel az az állapot, mely a közbiztonságnak ez idő szerint azonos békésmegyei területén a csendőrszolgálat eredményeképpen beköszönt majd. A mai állapot tűrhetetlen ós elviselhetetlen. Sok helyütt mindig rettegnie kell a polgároknak — vagyonáért ós életéért. A polgárság érdeke megköveteli, hogy a Községek meghozzák azt az áldozatot, amelyet ez a reform megkívánna. S ez az érdek mindenesetre van olyan fontos, mint azoknak a rendőröknek érdeke, akik ma csak küldönc-szolgálatot teljesítenek és akik csupán azért viselik a kardot, hogy legyen mire támaszkodniok, ha éjjeli szolgálat közben elnyomja őket az álom. Békésvármegyébe csendőröket kérünk! Szarvas község akciója. Felirat a belügyminiszterhez. Nem uj keletű már Bókésmegyóben az a mozgalom, mely az igazán kevés értékű községi rendőrségek megszüntetésével a csendőrsógi szolgálat elrendeléséért küzd. Ha valahol indokolt, ugy A felsőbb leányiskola helyzete. T. Szerkesztő Úr! A „Felsőbb leányiskolákéról szóló julius 28-iki számban megjelent cikk bevezető soraira egy megjegyzésem van, melynek szives közlését kérem. Ha a békéscsabai állami felsőbb leányiskola, mely polgári leányiskola korában a közönség gyakorlati célokat szem előtt tartó részének igényeihez jobban simulhatott, ennek szemében most kevésbé népszerű, abból igazságosan senki jogot nem formálhat magának arra, hogy „diszkreditált"-nak tekintse, amire a tanári testület se lelkiismeretes és szabályszerű munkásságával, se ennek kellő színvonalon álló cselekményével nem szolgált rá ; abból legfeljebb azt lehet következtetni, hogy a közönség megszokta s egy része nem szivesen nélkülözi a polgári leányiskolát, mely olcsóbb, egyszerűbb viszo-