Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-19 / 100. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 100-ik sz. Csütörtök; december 19. BEEESMEfilEI KOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet cvnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSSKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Támadás Magyarország ellen. Békéscsaba, december 18. A világot megváltó választói-jog alapján összegyűlt osztrák parlamentben a korcsmai duhajkodás vert tanyát. A mérges-piros szinü lobogónak jogok keblére ölelt derék harcosai már pad-darabokkal s lécekkel keresik egymás koponyájában az érveket, amelyek pattognak és konganak az ürességtől s csak az esetben egybehangzók, ha Magyarországot kell támadni. Lueger ur légiójában és a nemzetköziek csatasorában éles fehérszegfü az a Weisskirchner ur, akit az osztrák parlament elnöki méltóságára boxolták föl a rátermettség és tudás nélkül feltolakodott elemek. A közjogot ugy ismerik ők, mint a sátoros-cigány a hitet, s a szomszédos állam belügyeit ugy respektáljak, mint az aprójószág az utcai szeméthulladékot. Ez a szociálista Weisskirchner úr ezidőszerint az osztrák császárság parlamentjének egyik legnagyobb korcsmahőse. A képviselőház hétfői ülésén olyan alávaló jelenetet inscenirozott s olyan hangon beszélt Magyarországról, amely hangon még nem emlékeztek meg idegen parlamentben egy idegen állam országgyűléséről. A sorozatos botrány első részletét maga a képviselőház elnöke idézte elő, aki bebizonyította, hogy az illendőségről csupán annyi fogalma van, amenynyit a bécsi parlamentben megtanulhatott. Wekerle Sándor miniszterelnöknek a magyar képviselőházban mondott fölöttébb mérsékelt és igen óvatos nyilatkozatát az osztrák képviselőház ügyeinek vezetéséről, Lueger e hires tanítványa, Weisskirchner, akit a sors véletlen szeszélye emelt az osztrák képviselőház elnöki székébe, mesterének iskolájára valló vakmerőséggel használta fel arra, hogy ujabb kirohanást intézzen Magyarország ellen. A keresztényszociálisták és a magyargyűlölő csehek dühös tetszészaja között reflektált a magyar miniszterelnök szavaira és cinikusan példálózott a kötelesség megtartásáról és egyéb oly dolgokról, amelyekben, szerinte, az osztrák képviselőházat semminemű gáncs nem illetheti. Majd felsőbbséges hangon utasított vissza minden beavatkozó kísérletet az osztrák képviselőház ügyeinek vezetésébe. Öt perc alig telt el Weisskirchner szavai után, mikor egy másik botrány keletkezett, melyről még az osztrákok sem tagadhatják, hogy soha a világ semminemű parlamentjében hasonló nem történt. Az elnöknek valami kijelentésével nem voltak megelégedve a ruténok. Óriási lármával, lábdübörgéssel, az ülések tetejének csapkodásával és a magukkal hozott fütyülőkkel éktelen zenebonát csaptak. A ruténok fenyegetődzve ugráltak fel helyükről, öklüket rázták az elnök felé, nem törődtek semmit sem azzal, hogy az elnökség a maga figyelmeztetésének hiábavalóságát belátva, az elnök pártját, a keresztényszocialistákat küldte a ruténok ellen. Az egymással szemben álló és dühösen fenyegetődző két párt közül egyszerre csak egy rutén kép-, viselő ülésének födelét röpítette az elnökség felé. A husz lépésnyi távolságban azonban, amely helyét az elnöki emelvénytől elválasztotta, nem jól célzott és az ülő födele az elnök helyett az elnöki emelvény alatt álló Benkovics képviselőt találta. Benkovics összerogyott s eszméletét vesztette. És ez a parlament, amelyben az intelligencia, a tisztesség és az uri modor igy nyilatkozik meg, ez a ; parlament ad Magyarországnak utasítást. Ez akar gyámkodni felettünk. Hozzászoktunk már, hogy ennek a korcsma-parlamentnek egyik-másik frakciója az összmonarchia bolondgombájától megittasultan, Magyarország jogainak konfiskálására érezzék magukat hivatottaknak. Ezt a bolondgombát Lueger ur méri, kí teljesen hozzáillő s az általános választói jog alapján összeült népparlamentben garázdálkodó társai fogyasztják. Weiskirchner ur infámis kontárkodására választ vártunk. S örömmel kell megállapítani azt, hogy ez a válasz nem késett. Wekerle Sándor miniszterelnök a magyar országgyűlés keddi ülésén a következő kijelentést tette: „Az az eset, amely tegnap történt a Reichsrathban, példátlan a népek történetében. Nemcsak hogy szóvá tettek olyan ügyet, amelyhez a Reichsrathnak semmi köze nem volt, de utasították a kormányt arra, hogy erre vonatkozó határozatainak érvényt szerezzen. Ezt a példátlan eljárást a leghatározottabban visszautasítom. Ha akadna osztrák kormány, amely ilyesmire vállalkoznék, nem lesz magyar kormány, amely hasonló merényletet eltűr. Röviden beszélek, de gyorsan és határozottan fogok cselekedni. Eljárásom az lesz, hogy a sérelmekért szatiszfakciót szerezzek és biztosítékot arra nézve, hogy többé ilyen eset elő ne fordaihasson. Ennek az álláspontnak érvényt fogok szerezni." A botrányos támadásokra csak ez lehetett a méltó válasz. Ki kell oktatni azokat az uj választási törvény alapján betolakodott analfabétákat, hogy a jogokat tisztelni nemzetközi kötelesség, amelyen büntetlenül nem teheti tul magát még egy oly nívón álló korcsma sem, mint az osztrák parlament. Dőry Pál — főispán. Mikor lesz az installáció ? Az alispán budapesti utja. Lapunknak azon hirét, melylyel Dőry Pált, Tolna vármegye alispánját neveztük Békésvármegye főispánjául, Dőry Pálnak kineveztetése erősiti meg most. A király ugyanis Dőryt Békésvármegye főispánjául nevezte ki s igy vége szakad annak a sok mendemondának, mely a főispáni álláshoz fűzött kombinációkat már túlontúl unottá tette vármegyénkben. | Dőry kinevezését a legutóbbi pillanatokban is kétségesnek tekintették tisztviselői körökben, ahol az a hír járta — s ezt, bármilyen forrásra hivatkoztunk, mégis nagyban kolportálták — hogy Fábry Sándor utóda Haviár I^uiel les?. Dőry Pál kineveztetését tolnámé gyei okok tették ilyen kósadelmessé. Tolnamegyének főjegyzője ugyanis annak idején fölajánlotta szolgálatait Kristóffy József darabont-belügyminiszternek. Ez a főjegyző már régebben aspirál az alispáni állásra s nem mutatkozik kétségtelennek az, hogy az esetben, ha Döry Pál elhagyja alispáni állását, akkor Simoncsics főjegyzőt választja meg a to'namegyei szabadelvű- és darabont-világ. A békésmegyei főispáni-kérdés régebben megoldatott már. Döry Pál ezonban azt óhajtotta volna, hogy az általános tisztújításig, amikor Tolnamegyében, épp Simoncsics híveinek törekvését ellensulyozaudó, szükség lesz reá — ne nevezzék ki Békésvármegye főispánjának. Ez esetben Dőryt újból alispánnak választották volna meg Tolnamegyében. A választást követőleg Dűry Pál főispánnak neveztetett volna ki s igy az Békésmegyei Közlöny tárcája. Vihar előtt. Zivataros, nagy fellegek borúinak A régi, puha kis fészek felett. . . Villám cikázik a távoli égen, Sebes szél söpri a falevelet. Vihar készül-e, nem tudom. Csak érzem, Hogy két karomnak fogy az ereje, Hogy a szívemben bús remegés támad S valami bánat nyom a földre le. . . . Ha fergeteg : úgy fekete felhőjét A lelkemen már régtől hordozom ! Villáma is csak néha-néha nyújt még Egy-két halvány sugárt a romokon . . . Rom .. . foszladó rom minden, ami ép volt: Az ifjúság, a bízó, büszke hit! . . . Az élet vas igája összezúzta Dalos lelkem pacsirtaszárnyait. S a szél mindennap, falevél módjára, Sodorja, söpri egy egy álmomat.. . A gondok hideg, kőkemény párnáin Tétlen álmodni többé nem szabad. ... Ha most tombolva végigzúg felettünk És leveri a fészket a vihar: Hogy elengeti árva fiókáit Lelkem a zúzott, tört szárnyaival ? . . . Nil. A gyilkos. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. I. A törvényszéki palota nagytermében az összes helyeket már egy órával előbb megszállva tartotta a közönség. Az elnök könyörtelenül visszautasította a legelőkelőbb hölgyeket, akik még mindig nagy számmal kívánkoztak be a végtárgyalásra Odabenn mégis a nőnem volt többségben. Csak ugy virítottak a padsorok. Az októberi nap bekandikált a magas ablakon s a kései verőfény ott csillogott az ujdivatu kalapokon, a szines structollakon, a villanó ékszereken. És minden arc kipirult, minden szem fölragyogott, mint az izgató drámák előadásakor. Mert drámát vártunk. Uri ember és gyönyörű cigányleány szerelmi katasztrófáját. Valóságos rejtély megoldását, mert a gyilkos önmagát vádolja, mig a közvádló tehetetlenül habozott. Az elnök összesúgott a két szavazó bíróval. Izgatottak voltak ők is. Tőlük hármuktól követeltük az igazság kiderítését s a megtorlást Esküdtszék akkor még nem itélt felebarátaink ballépései fölött s a polgárság lelkiismerete hallgatásra volt kárhoztatva. — Vezessék be a vádlottat! II. Fészkelődés, moraj támadt, amint a i két fegyveres őr belépett a gyilkossal. Nyeles szemüveg, monokli, csíptető, kis és nagy látócső, mind rászegeződött. Nyúlánk termetű, szinte leányosan szelid arcú, rokonszenves fiatalember állt meg a terem közepén. Szerényen meghajtotta magát s mielőtt még kérdést intéztek volna hozzá, érces hangon szólt, miközben vonásai egyszerre roppant erélyt mutattak. — Nagyságos elnök ur! Tudom a mai végtárgyalás célját. De bármint faggatnak, bármint vádolnak ós védenek, én nem vallok másképp, mint ahogy a vizsgálóbíró előtt vallottam. A tiszta igazságot mondom most is, akár hiszik, akár nem. Én azt a leányt megöltem! Gyilkos vagyok, bűnhődni akarok . . . ítéljenek el ! Akik korábban ismerték Nyitray Bélát, semmi elfogultságot nem vettek rajta észre Nyugodtságát mindvégig megőrizte, akkor is, mikor a legbogosabb keresztkérdések tüzébe hajszolták Az elnök szelíden szólt: — Mondja el, hol volt, mielőtt a gyilkosságot elkövette ! — Csendőr voltam Galgócon. Azért választottam ezt a pályát, mert tanulókoromban sokat betegeskedtem s az orvosok azt tanácsolták, hogy olyan foglalkozás után nézzek, mely mellett sokat lehetek a szabad levegőn. Eleinte unalmas volt az, életem, de hamar rájöttem, hogy legjobb időtöltés a regényolvasás. — Mit olvasott? — Legjobban érdekeltek a rémregények. Kérem az oly történet, melyben a szerelmesek . . . — Erről majd később! Folytassa csak a maga élete történetét. — Hehe! A magam regényét . . . a rómregényemet ? Mert az is az ! ~Oh de milyen érdekfeszítő! Nos hát, kedvezett a szerencse és őrmester lettem. Egy nap a szomszéd községbe utaztam. Óriási dohánycsempészet történt s ezt kellett kikutatnom. Az ott tanyázó cigányokat vádolták s én fölkerestem Cseresnyés Gábort, a vajdát, hogy számon kérjem tőle emberei bűnét. Amint az ezüstgombos mellényü, hatalmas termetű cigánynyal beszélek, egyszerre csak mellém suhan egy tüzes szemű, szép leány. Mohón hallgatta, mit beszólok, hízelgőn mind közelebb simult hozzám, rám is hajolt, majd szemem közé neveí tett, mutatgatva vakitó fehér fogait. Ezt : a nevetést, ezt a tekintetet többé nem felejthettem. A leány elmondta, hogy a dohánycsempészek már odább álltak. Dongó Pali a főkalafaktor köztük, azt kell kézrekeriteni — és hozzátette: „Verje meg az Isten"! — Nem törődtem többé a hivatalos üldözéssel, csak a leányt néztem, ővele beszélgettem. Ott maradtam másnap is a faluban, de harmadnap is. Azután megkértem a leány kezét. Cseresnyés Klára boldogan omlott karjaimba, még sirt is, keservesen sirt a nagy meghatottságtól. Az apja meg büszke volt, hogy ilyen vőt kap. — És miért nem vette el a leányt ? — kérdezte az elnök. — Folyamodtam a minisztériumhoz, hogy adja ki a házassági engedélyt. De mielőtt megkaptam volna, hirtelen Galgócon termett édesapám, aki birtokos volt. A dölyfös ember útját állta boldogságomnak. Azt mondta, kitagad, ha szégyent hozok a famíliára. Neki csavargó cigányleány nem kell menyének ! És elment a föllebbvalóimhoz, hogy tagadják meg az engedélyt. Azonnal otthagytam állásomat. Mint szabad, független ember, Klárához siettem, hogy vele egyesüljek. De a leány is, apja is eltűntek. Hiába kerestem, hiába kutattam őket, sehol semmi nyomuk ! Elmentem a szomszéd megyékbe. Hasztalan ! Azt hittem, meg kell őrülnöm. A vádlott elhallgatott. Helyette az elnök beszólt: — Hát azért változott meg hirtelen a természete is Azelőtt nem ivott, most iszákos lett és kártyás. Mindent elkövetett, hogy botrányos hire kerekedjék. Igy volt-e ? — Igy, az életemet is meguntam. — Tán édesapján akart boszut állani ? — Nem, hisz' az öregem csakhamar meghalt. Még mielőtt otthagytam az