Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-19 / 100. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY alispáni állás betöltése céljából uj közgyűlést tartott volna a tolnamegyei törvényhatósági bizottság. Ilyenformán akartak időt biztositani ahhoz, hogy Simoncsics főjegyző híveinek csoportját meggyöngíteni és Simoncsicscsal együtt az alispáni állásra pályázók híveinek seregét megerősíteni tudják. Ez a terv azonban elejtetett, mert a békésmegyei képviselők az uj főispán kineveztetését napról-napra sürgették s igy Döry Pált a tolnamegyei tisztújító közgyűlés megtartása előtt kellett kinevezni. Késleltette az uj főispán kinevezésének elintézését a hódmezővásárhelyi törvényhatóság elválasztásának kérdése is. Hódmezővásárhelyre S p i 1 k a Antal battonyai főszolgabírót akarták főispánul kineveztetni Justh Gyula és N á v a y Lajos. Spilka kineveztetése azonban családi okok miatt idűszerütlennó vált. Ambrus Sándor, Békésvármegye alispánját a belügyi államtitkár kedden délelőttre táviratilag Budapestre hivta. Ez alkalommal megbeszélték az installáló közgyűléssel összfüggő dolgokat. Békésmegyében valószínűleg a rendes közgyütést követőleg tartják meg a beiktató közgyűlést, amely előreláthatóan impozáns lesz. Dőry Pál erőskezű, energikus, 48-as politikai pártállásu férfiú, aki Fábry Sándorhoz hasonlóan, az összes közigazgatási tisztviselői állásokon keresztül érte el a főispáni méltóságot. Politikai pályafutásából és cselekedeteiben mindig Appoiiyi Albert gróf lobogója alatt láttuk s a közigazgatás terén ország iá hírnevű ember. Az uj főispán kérlelhetetlen üldözőit mindazon törekvéseknek, melyek a társadalmi békét és az állami érdekeket veszélyeztetik. Ezekre az erkölcsi tulajdonokra való tekintettel bizvást hisszük, hogy az ö rezsiméje alatt az oktalan rendbontó irányzatok is megszelídülnek. Dőry Pál főispán karacsony után pénteken érkezik Békésmegyóbe s az installáló közgyűlés szombaton, dec. 28-án lesz. Az újjászervezett szocialisták akciója vármegyénkben. Vasárnap délelőtt ós délután, nemkülönben este is, Békéscsaba ós Vésztő hangosak voltak az újjászervezett szociálisták értekezleteinek és gyűléseinek zajától. Ezen a napon indult meg az a harc, melylyel M e z ő f f i Vilmos, országgyűlési képviselő, az ujjászervezettek energikus vezére a becsületes szociálizmusnak visszahódítani akarja a békésmegyei munkásnépet, amely Várkonyi István vezetésétől és elveitől ugy megkótyagosodott immár, hogy azt sem tudja többé, merre menjen s hol politizáljon. Mezőffi Vilmos a hajnali vonatta érkezett Békéscsabára s itt még a délelőtt folyamán értekezletet tartott. Az értekezlet Eazsébethelyen folyt le s mintegy másfélszáz ember vett azon részt. Később az alsó-, majd a felsővégén gyűltek össze a szociálisták, akik még ma is fanatikus hivei Mezőffi Vilmosnak. A csabaiaknak úgynevezett „paraszt-pártja" valamikor újjászervezett sociálistákból állott. Maga Á c h i r L. András is az ujjászervezettek révén talált legelőször helyet a közszereplők soraiban s Mezőffivel együtt igen nagy buzgólkodást fejtett ki a párt erősítése céljából. Délután Vésztő község piacterén tartott Mezőffi Vilmos politikai tárgyú beszédet. Tudósítónk jelentése szerint a vésztői gyűlésen az egész Sárrét képviseltette magát s ennek tulajdonitható az, hogy a megjelentek száma meghaladta a másfél-ezret. Mezőfi Vilmos az adózás igazságtalanságairól, a kvótafölemelésről és a nópterhekről beszélt. Beszédének zajos helyesléssel és éljenzéssel kisért befejező része az volt

; hogy a jogokat csak szabad nép vívhatja ki szabad hazában. Gyűlés közben mintegy 2000 „Szabad Szó"-t osztottak ki. Az egybegyűltek Mezőffi javaslatára elhatározták, hogy ezután minden második héten az egyes községekben nagyobbszabásu összejöveteleket és gyűléseket fognak tartani. Vasárnap este alkalma volt egyik munkatársunknak beszélgetést folytatni a csabai pályaudvaron Mezőfi Vilmossal, akit mintegy harminc csabai földmives kisért az állomáshoz. Mezőffi Vilmos céljai és tervei felől így nyilatkozott: — Nem vagyok hívatlan vendége Békésmegyónek. Ezek a kis erők hivtak le engem. Örömmel jöttem Békésmegyébe s még nagyobb örömmel távozom, mert azt a meggyőződóst szereztem, hogy ha ezt a népet ideig-óráig el is lehetett téríteni az egészséges, becsületes gondolkozás útjairól, azért lelkének romlatlansága még mindig a régi s még mindig tud ez a nép helyesen gondolkozni is. Szilárd elhatározásomhoz képest különös figyelmet fordítunk a jövőben Bókésmegyére és Békéscsabára s én hiszem, hogy táboromat újból egységes erővel fogom vezetni a népjogok lobogója alá. De hiszem azt is, hogy ellenállásra nem találok ebben a munkában sehol, mert az egészséges, hazafias szociálizmus eszméitől és törekvéseitől senkinek sincs oka félni és tartani. Végül kijelentette még, hogy január havában Békéscsabán politikai népgyűlést tart s ez alkalomra többen lekísérik őt elvbarátai közül. A vármegyei tisztújítás. Beérkezett pályázatok. állásomat. Egyetlen fiu vagyok, minden reámszállt. Fölvettem az örökségemet ós folytattam a korhely életet. Ilyen mulatozás alkalmával cigány-muzsikásokkal keveredtem össze. Köztük volt Bagó Pista, a galgóci prímás is. Látta elkeseredésemet ós vigasztalni próbált. Maga se tudta, milyen rettentő dolgot müvei, amikor ki akarta verni fejemből Klárát. Azt mondta: Ne busuljak és ne haragudjam a sírba nyugvó apámra, mert maga Klára a csalfa, az alávaló. Amikor megjelentem a falujukban, ő csak el akart ámítani a szerelmével, mert a csempész Dongó Palit meg kellett menteni. Őt szerette, a dohányszállitót, a nagy csalót s engem visszatartott mosolyával, a pajzánságával. A vajda is bele volt ártva a dologba. Egy követ fujt a leányával, meg azzal a furfangos szökevénynyel. Eszeágában sem volt, hogy az én tisztes feleségem legyen s azért ő maga Íratott levelet az atyámnak, elárulva tervemet. Ez a legjobb módja volt, hogy szabadulhasson tőlem. Az elnök ráhagyta: — S a prímás igazat mondott. — Fordult velem a világ Azt is megtudtam, hogy Dongó Pali ott bitangol Pozsonyban . . . Vele van Cseresnyés Klára ... A ligetben sokszor látták őket . . . Eljött hát a boszu órája. Még aznap ottermettem. Este volt, sötét este, mikor rája bukkantam. Fölismertem Dongó Pistát s revolveremet rászögeztem. A cigány megijedt, futai kezdett, i már lőni akartam, amikor Klára hátul- ! ról megfogta a karomat. Ott viaskodtam * vele a Duna partján, le akart lökni a folyóba. Már nem tudom, hogy történt, de hirtelen pöndöritettem" egyet rajta s a leány bezuhant a rohanó árba. Tudtam, hogy a Duna ott néhány méternyi mély, hiába ugrottam volna iitána, nem láttam többé semmit! Aztán visszamentem a városba. Amint a hidon áthaladok, lelkifurdalás rohant meg és azonnal idejöttem a törvényszéki palotába. Rászóltam az őrre, hogy vezessen a bíróhoz, mert gyilkoltam. Az őr azt hitte, részeg vagyok s mert nem akartam tágítani, rámkiálltott, hogy takarodjam, ma már későn van, jöjjek holnap ós jelentkezzem ! Majd aztán letartóztattnak. ! El is jöttem, le is csuktak — hálaistennek. III. A hallgatóság kacajba tört ki erre a vallomásra. De az elnök komolyan hozzálátottsarokba szoritan iaz önvádat. — Nyitray Béla! Elvártam volna, hogy itt a birái előtt, végre leveti a tettetés álcáját, mórt hazudozik tovább ? A vizsgálóbíró, nyomozó rendőrség, a törvényszéki orvos, az elmegyógyitó főorvos, mindnyájan azon fáradoztak, hogy kiderítsék a valót, A holttest nem került meg. Nem is kerülhetett. Önt az orvosok józan elméjűnek mondják. — Hát a hátamon hozzamel az áldozatot, hogy meggyőzzem a bírákat ? Tehetek ón róla, hogy a Duna hullámai elnyelték azt a csalfa teremtést és hogy be nem bizonyíthatom önöknek a gyilkosságot, melyet elkövettem ? Megöl á lelkifurdalás. A törvényhatósági bizottság nagy napja. A tisztújító közgyűlés egybehívására vonatkozólag Ambrus Sándor alispán megtette már az előkészületeket. Az egyes tisztviselői állásokra kiirt pályá zatok határideje folyó hó 24-én fog lejárni, de — jóllehet, hogy még egy hét vá'aszt el bennünket ettől a határidőtől — a pályázó tisztviselők máris benyújtották irataikat. Bent vannak már az alispán, a főjegyző, a központi jegyzők és a járások tisztviselőinek pályázatai. Csak két tisztviselő késik még iratainak benyújtásával. Ezek a tisztviselők: Debreczeny Lajos dr. csabai és Baross Dezső békési szolgabirák. Mindketten főszolgabírói állásokra is fognak pályázni. Debreczeny Lajos dr. a békési főszolgabiróságot, Baross Dezső pedig a szeghalmi főszolgabiróságot óhajtja elnyerni. E tisztújító közgyűlés keretén belül választják meg majd az egyes bizottságok és választmányok uj tagjait is. Ujjá kell alakítani az állandó választmányt, a központi választmányt, az igazoló választmányt, a biráló választmányt, a nyugdijegyleti választmányt, továbbá a kórházi, közegészségügyi, építkezési, közigazgatási, árlejtező és közmüvelődésügyi bizottságot. Ugyanez á közgyűlés küldi ki a vármegyei törvényhatóság képviselőit is a kereskedelmi ós iparkamarába. Fontos él a sajnálatosan közkeletű előzményekre való visszaemlékezéssel érdekes tárgya lesz a közgyűlésnek az egyes érdektársaságok igazgatóságában megüresedő tagsági hélyeknek betöltése. Tudott dolog, hogy ez a kérdés menynyi kellemetlenségnek volt már okozója. Egy törvényhatósági bizottsági tag a tisztviselői inkompatibilitás áldatlan harcát indította meg ezen az alapon s közgyűléseink mindannyiszor botrányos jeleneteknek voltak szinterei. Véleményünk szerint egy pillanatig sem vitatható az, hogy olyan társaságok igazgatóságaiban, amely társaságokhoz a vármegyét anyagi áldozatot fűzik, érdekeinknek legjobb és legodaadóbb, de meg a leghűségesebb támogatói és védőig azok a megyei tisztviselők, akik esküt tettek kötelességeiknek lelkiismeretes teljesítésére. Nem vitatható az sem, hogy ezek a tisztviselők kellő szakértelemmel látják el ezekben az igazgatóságokban is feladatukat, mert a közigazgatás ágai annyira benyúlnak a mindennapi életbe ós oly sokoldalúak, hogy tisztviselői sokkal nagyobb és — A mai vógtárgyalás eleget bizonyít. Ez éppen arra való, hogy a titok fátyolát föllebbentsük. Mert titok az egész. Tudja-e, hogy akit ön állítólag megölt, — Cseresnyés Klára — életben van ?! A gyilkos riadtan nézett az elnökre ; reszketett egész testébén, halotthalvány lett s fejét hátravetette. — Az nem lehet! Hisz megöltem, j Hol van Dongó Pali ? Ő is láthatta J messziről, hallhatta a zuhanást. — Ha élne Dongó Pali! De ez teszi éppen rejtélyessé a dolgot. Az ön tanuja meghalt, agyonlőtték a csendőrök, még mielőtt kihallgattuk volna és az ön áldozata — az él. Vezessék be! Nyitray Béla végigsimította homlokát, a szemét . . . Nem tudta, álmodik-e ? ós mereven nézett a föltáruló ajtó felé, honnan csakugyan Cseresnyés Klára lépett be. A szerelmi játék elmondása után, kórdóst intézett hozzá az elnök : — Találkozott-e később Nyitray Bélával ? — Soha többet! — szólt vadul a leány. — Nem is volt a pozsonyi ligetben ? — Három éve nem jártam arra. — Dongó Palival mikor beszélt utoljára ? — Egy hétig hiába vártam rá. Hűtlenkedő, rossz ember volt Megbabonázott és akkor is szerettem, mikor tudtam, hogy megcsal. Akkor is más leánynyal szeretkezett . . . Azzal járhatott ott a ligetben. Békéscsaba, 1907. dec. 12. értékesebb tapasztalatokat szerezhetnek, mint maga a szakember. Közgyűlésünk bizonyára mérlegeli majd ezt a körülményt s az igazgatósági tagsági helyek betöltése körül uj irányokat követni nem fog. Egyebekben a mátra-körösi vasút igazgatóságába 3, a békésibe 5, az al földi gazdasági vasút igazgatóságába 2, a gyulavidékibe egy ós az orosházacsongrádi vasút igazgatóságába 1 tagot kell kiküldenie a közgyűlésnek. A belügyminiszter és a békésmegyei orvosok. Felebbezés az alispáni határozat elxen. Gyógyítani kell! Sok marakodás, iratváltás ós fenyegetőzés után végre a befejezéshez látszik közeledni az orvosok és a munkásbiztositó-pónztár közötti konfliktusnak ügye. Ez az áldatlan harc, amelynek jogosságát bizonyos tekintetben tagadni alig lehet, már a belügyminisztert is foglalkoztatja, aki ez ügyre vonatkozólag kedden leiratot intézett vármegyénk alispánjához. Értesítettük már olvasóinkat arról, hogy a betegsegélyző-pénztár a legkínosabb dilemmába került az orvosok állásfoglalása miatt. A pénztár sokallotta az orvosok által előterjesztett követeléseket, melyek a pénztáron kívülállók előtt is, anélkül, hogy azokhoz bizonyos átmenetet vezettek volna, túlzottaknak tekintetnek. A kerületi betegsególyzőpénztárt rendkívül súlyos és alig fedezhető anyagi kiadásba kényszerítik ezek a követelések s közvetve — ha azokat figyelembe vennék a pénztár vezetői — az iparosokra is ujabb terhek háramlanának. Igy a pénztár nem tehetett egyebet, minthogy hatósági orvosoknak kirendelését kérte az egyes járási főszolgabiráktól, betegeinek gyógykezeltetése érdekében. Erre a kórelemre több főszolgabíró azzal válaszolt, hogy a községi orvosokat bizta meg a betegsegélyző-pénztár betegeinek gyógykezelésével'. Ezt a rendelkezést azonban Ambrus Sándor alispán a beadott felebbezések folytán felülbírálta ós megsemmisítette. A gyulai kerületi munkásbiztosi tóés betegsegélyző-pénztár ezen alispáni rendelkezést sérelmesnek találta és megfelebbezte azt a belügyminiszterhez. Felebbezésében azt mondotta a pénztár, hogy az orvosok elakarják konfiskálni azon jogát a pénztárnak, hogy azzal gyógykezeltesse betegeit, akivel akarja. Áz orvosok követelése kerek 30.000 koronával szeretne a pénztárnak több kiadást okozni. Statisztikai alapon mutatja ki ezután a pénztár azt, hogy e túlhajtott követelés teljesítésével egyegy látogatásért 12 koronát fizetne a pénztár az orvosoknak. Z ö 1 d y János dr. vármegyei főorvos vezetése mellett — mondja a fellebbezés — sztrájkszeriileg szervezkedtek a megyei orvosok s azon kartársai— Mással ? ! - kiáltott fel Nyitray. A hallgató közönség előre hajlott, hogy nézze, hallgassa a szenzációs fordulatot. — Várjon csak ! — szólt az elnök. — Itt van ez az aranylánc. Jól nézze meg ! Ez a magáé volt. Nyitray ott látta a nyakán, amikor először találkozott magával az apjánál. .. Kitől kapta ? — Valamikor Dongó Pali adta. De I elcsalta megint tőlem. Oh, az álnok, a gonosz! Odaadta valami uj szeretőjének ... — üj szerető ? ! — nyögött fel rémülten Nyitray Béla. — S ez a lánc, ez ott maradt a Dunaparton ? Leoldódott, amint viaskodtunk. Hát mégse hazudtam . . . És kacagva, kárörömmel nézett a bírákra. * El kellett itólni a különös embert, Néhány évi fogságot róttak rá. A nyáron ott jártam Lipótvárott. Benéztem abba a sötét, várszerű épületbe is. Nyitray Béla az irodában kapott holmi munkát. Ott láttam viszont, éppen egy rémregényt dugdosott az asztal alá. Amikor kérdéseket intéztem hozzá, egyre rebegte: — Bűnhődöm, vezeklek, de Cseresznyés Klára él! Hol maradt a boszum ? A boszum ? És feleletet senkitől se kap.