Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-12 / 98. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 98-ik sz. Csütörtök december 12. BEEESHEGrlEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EltOFIZESTÉSI DI3 : Egész évre Í2 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelüi is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hir.L'tési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYÍLTÍÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A csabai felsőbb leányiskola. Békéscsaba, december 11. Egy héttel ezelőtt nagyjelentőségű leirat érkezett Apponyi Albert közoktatásügyi minisztertől Békéscsaba községéhez. E leirat csak a legmeghittebb körök előtt lett ismertetve. Mi, akiknek tudomást kell vennünk minden közérdekű dologról, a többé-kevésbbé elrejtett akták közül szereztük meg a leirathoz vezető nyomokat. A titokzatosság, melylyel Békéscsaba község bölcs vezetői elrejtették ezt a miniszteri iratot, megsejtette velünk, hogy az fontos ügyre vonatkozik. A sejtés beigazolást nyert. Az a leirat kivégzését jelenti egy olyan intézménynek, amelyért városok versenyeznek éveken keresztül, amelyet Békéscsaba is csak azért kapott, mert a boldogabb s a produkció munka korszakában Zsilinszky Mihály közoktatásügyi államtitkár volt országgyűlési képviselője és amelynek megszerzése miatt Arad város csak a közelmúlt években százezreket áldozott. A felsőbb leányiskola sorsát intézel abban könyörtelen egykedvűséggel a miniszter. Ezt az iskolát két tanteremmel kellene kibővittetnie a községi nek és amikor ez a kérdés felvetődött a képviselőtestületi közgyűlés előtt, akkor hangzott föl az a vélemény is, logy a leányiskolát vissza kellene fejleszteni polgári iskolává. Szóval •ijrn kívántak mást azok. akik a nép iekeire apellálván ezt a propoziciót >térbe tolták, mint azt, hogy a legulyosabb s a haladás szempontjából ígszomorubb szegénységi bizonyitányt állítsák ki önmagukról a békésNbai polgárok. Nem azt mondjuk ezzel, hogy Békéscsabán nem volna kiválóan eminens feladata egy polgári leányiskolának. A nép valóban panaszkodik, hogy a felsőbb leányiskola növendékeire előirt kiadásokat sokalja. A gyakorlati életben megkívánt szellemi képzettség fokainak nem látja létjogosultságát a felsőbb leányiskolák által nyújtott tudásnak, amelyet — szerinte — teljesen pótol és fölöslegesnek mond a polgári iskolának tananyaga is. Elismerjük,' ° hogy ebben a felfogásban kevés a kivetni való. A nép egyszerű gyermekeinek kézzelfogható argumentálását helyteleníteni s az érvelgetés erejét gyöngíteni nem iparkodunk. A polgári iskola demokratikusabb, egyszerűbb. Tanulói is egyszerűbbek. Az általánosan dívó felfogás, különösen ott, ahol a szántó-vető elem túlsúlyban van, uri tanintézetnek tekinti a felsőbb leányiskolát s már pusztán ezért is bizonyos ellenszenvvel viseltetik iránta. Átnde ez a körülmény nem szolgálhat indokul egy már meglevő tanintézet visszafejlesztésére. Akik kizárólag ezzel a körülménynyel indokolják a visszafejlődés szükségességét, azok könnyelműen és hozzá nem értő módon kezelik a tanügyi érdekekbe vágó kérdéseket. Egy olyan intézetet visszafejleszteni, amelynek elnyerése különös szerencseszámba megy, bűn és könynyelmüség. Hiszen a községnek módjában állott volna már régebben is felismerni a két tanitézet közötti különbséget. S föl is tételezzük, hogy a város vezetői legjobb belátásuk és meggyőződésük szerint fejezték ki annak idején örömüket a felsőbb leányiskola rendszeresitéseért és elnyerése fölött. Lehetetlennek tartjuk tehát, hogy meggyőződésük lényege ilyen rohamos és gyökeres változáson ment volna keresztül. Komolynak venni a polgárság körében megnyilatkozó hangulatot szintén nem szabad, mert ez a hangulat az előkelőbb intézetek ellen táplált gyűlöletre támaszkodik csupán. S nem szabad komolynak venni ezt azért sem, mert segíteni lehet az esetleg jelentkező bajon anélkül is, hogy a felsőbb leányiskolát vissza kellene fejleszteni. Ugy tudjuk, hogy ez a szomorú fordulat azért lett aktuális, mert a község vonakodott a felsőbb leányiskola helyiségeit két tanteremmel kibővittetni. Igaz az is, hogy a község csupán tantermi helyiségek kiépítésére vállalkozott, de amit kiépítenie kell most, az egy-egy nagyteremnek is beillenék. Mindazonáltal nem szabad e nyakasság miatt azt a szomorú eredményt tétlenül nézni, mely a csabai felsőbb leányiskola visszafejlesztésével községünket s az egész vármegye tanügyi érdekeit érintené. Ezt a leányiskolát visszafejleszteni nem szabad. Módot kell keresni reá, hogy egy polgári leányiskola rendszeresítésével segítve legyen a bajon. Ugy értesültünk, hogy egy mezőberényi tanférfiunak szándékában is volt Csabán egy leányiskolát felállítani. Mi van ezzel a szándékkal ? Az iskola jövőjének biztosítása kétséges nem lehet. Az állam már a rákövetkező évben átvenné azt. Miért nem csinálják hát meg ezt az iskolát? A felsőbb leányiskolához nyúlni azonban nem szabad. És nagy a hitünk, hogy illetékeseink nem is engedik. ü tisztújítás és a főispán-kérdés Haviár D. niel felszólalása. Összebeszéltek-t. a tisztviselők? A hétfői közigazgatási bizottsági ülésnek kiváló érdekességet nyajtott az a felszólalás, anielylyel Haviár Dániel szarvasi országgyűlési képvisel > az alispáni jelentés kapcsán a főispán-kinevezés kérdését és azt a különös u ' -t tette szóvá, hogy a küszöbönálló tisztújítás alkalmából az aktiv tisztviselők nem óhajtanak magasabb állásokra pályázni. Ez a felszólalás annyival is inkább indokolt volt, mert a megyebizottsági tagok körében általános volt az a nézet,' hogy a tisztviselők erkölcsi vagy talán más nyomás következtében tanúsítanak ilyen viselkedést, amely határozottan károsnak tekinthető. Haviár Dániel felszólalása azonban alkalmat nyújtott az alispánnak is, hogy a tényállásnak megfelelő nyilatkozatot tegyen, amelylyel eloszlassza a téves magyarázatok gyanúját. A főispán-kérdés. Az ülés megnyitása után dr. D a im e 1 Sándor főjegyző ismertette a vármegyénk közállapotait felölelő november havi alispáni jelentést, mely szerint a személybiztonság ellen elkövetett támadások száma 10, a lopások száma 51, a tüzesetek száma 18 és a balesetek száma 9 volt. A jelentés utolsó bekezdése szerint a közigazgatás menete ellen általánosságban panaszra nem volt ok. Ez ismertetés után szólásra jelentkezett Haviár Dániel: Az alispáni jelentéshez két irányban kivánok hozzászólni. A jelentésben különösebb okot nem látok a közigazgatás menete ellen felszólalni. Pedig az én vélekedésem szerint a megyei közigazgatás menetét nagyban bénítja az a körülmény, hogy ísmegjei Közlöny tárcája. Az ima. Irta : Kármán Ferenc. társaságunkban egy havas, téli ában sok keserű szó esett amiatt, kedvez jobban a Gondviselés a .nak, a gazoknak, mint az okos és 'séges embernek. Mi mindnyájan jó véleménynyel voltunk a ma& A szellemi és erkölcsi erőinkről, teüíit mindannyian leverten és haragosan távoztunk. Rosszkedvűen indultam haza. Körülbelül félkettő lehetett éjfél után Az éjszaka csupa fehérség volt. A fagyott hó csikorgott a lábam alatt és amint a tele hold ezüstös 14nye rásütött, csillogva ^'-antak az apró jegecek Egy ál-va lóle'r se járt l: utcán. A házak szögletes, sötét tömegei feketén meredtek bele az egyforma fehérségbe, csak a templori ablakai úsztak csodálatos kékesfehér viia^itásban. Nem tudom, hogy történt, de éreztem, hogy vonz ez a világosság. Égy pillanatig megálltam a sarkon és néztem a csöndes templomot, anélkül, hogy eszembe jutott volna kutatni, miért e fény éjjel, mikor néptelen az Ur háza és ki se bolygatja csöndes magányát. Egyszerre megérintette valaki a karomat. Egy fehérruhás, szomorú leány állt mellettem, izzó szemekkel, leomló fekete hajjal. Hosszú, vékony ujjaival megfogta a karomat és meglehetősen érdes, parancsoló hangon szólott rám : — Jer! Mintha öntudatom elhagyott volna, valami szédülésformát éreztem. A leány karomat fogta és különös, ringó lépésekkel ment oldalam mellett ós én haladtam vele egyenesen a templom ajtaja felé. Az ajtó anélkül, hogy valaki megérintette volna, megnyiít. Beléptünk. Az egyház hatalmas hajója üres volt. A padokban senki Vakitó, fehér világosság sugárzott mindenfelől. Az oltárok aranycirádái csillogtak, a szűz Mária képe mintha elevenen mosolyogna, a glória szikrát hányt ós az orgonából csodálatosan mély, búgó, megkapó hang | özönlött felénk. Tömjénszag párolgott j vékonyan, könnyedén a levegőben, i ís ragyogott minden, a mennyezet, a falan, az oszlopak. csúcsíves hajlásai is. Megálltunk eg.

r oszlop mellett. A leány puha, hideg keze-^i végigsimította a homlokomat. A szemem hirtelen kidagadt és coo. dálatosan megélesedett a látásom. A világosság egyszerre sok-sok ezernyi vékony, reszkető fehér sugárrá foszlott, amelyek mind egyenesen fölfelé törtek és azután egybefolytak, egybeolvadtak és ragyogó párává váltak odafenn a ködben. A leány egészen közelembe hajolt és szilárd, érthető hangon megszólalt: — Látsz? — Látok, — feleltem súgva, mialatt a fogai összekocódtak. — Mit látsz ? — Sugarakat, sok-sok ezernyi sugarakat. A leány hangja egyszeriben melegebbé változott, mintha egy kissé remegett volna is. — Nem sugarak ezek, hanem imák, amelyeket ma itt elmondottak és amelyek arra várnak, hogy az Ur meghallgassa őket. Nézd, a magtsba tör min\ denik, ahol a Teremtő lelke lakik. Mindenféle imák: kegyes csalók, ( jámbor hazugok ós kétszínű ájtatoskodók könyörgései. Szenvedelem vagy bűn ragad valamennyihez. Majd meglátod mindjárt. Mert a hazug könyörgések már nem jutnak az ő szine elé, elnémulnak, félúton köddé ós párává lesznek, az Ur zsámolya elé csak a tiszta lelkek könyörgése kerül. Nézd ! És a templom egyszerre homályosodni kezdett. A sugarak halványodtak, foszladoztak, előbb ritkábban, azután egyre sűrűbben. A vakitó világosság egyre szürkült. A falak nem csillogtak többé. A templomajtó mintha szélesednék, az oszlopok csúcsba menő ivei közé bevetette magát a homály. Az orgona egyre tompábban, elhalóbban és szoiiiur-abK^o Hi'ijrntt. Majd vak sötétség borult reánk egészen. Csak egy, egyetlen sugár ragyogott a maga szűz fehérségében, csillogva metszvén át a fojtó feketesóget. Egy vékony, tiszta sugár, mely merészségben tör a magasság felé. A C7emem belékáprázott a nézésbe. Hirtelen, hevesen, remegve ragadtam meg kísérőm karját és a sugár felé mutatva, kérdeztem : — Hát ez ki ? Hát ez kinek az imája ? Egy pillanatig habozott, azután megszólalt : — Egy leányé. Egy szegény, szerencsétlen leányé. Egy leányé, aki szeretett és akit megcsaltak. — Bünbocsánatórt imádkozott ? -Óh nem. Az ő imája tisztább és magasztosabb. Csalni bűn csak, megcsalatni nem. A csalódás csak szerencsétlenség, mely nem szorul bocsánatkérésre. Aki ilyenért imádkozik, fölösleges munkát végez, mert őt nem sújtja a jövő élet veszedelme. Ellene nincs harag az égben . . . Izgatottan sürgettem: — Dr hát miért imádkozik? . . . — Hallgass meg nyugodtan és elmondom. A ieány fiatal volt, szép, szerelmes ós hivő. A férfi okos, hideg, szépszavu és. üros szivü. Eléje került a leány és ő kt,resztül gázolt rajta. És ahogy meggyalázta, hát otthagyta. A tönkretett leány sirva várta sokáig a csábitót és mig arcáról lemosták ifjúsága rózsáit a könnyek, a férfi járt uj kaland és uj szerelem után. Azután megházasodott szerelem nélkül, érdekből. A leány, akit elvett gazdag volt és szép. De hiába volt a pap imája, áldás nem volt a frigyen. Mintha láthatatlan árny ült volna közéjük, a lelkük kereste bár, de nem találta egymást. Fáztak egymás mellett mind a ketten, hideg volt a fény, mely körülvette őket. Lassankint azután az asszony szive egészen elfordult az urától és amint a feleség ~~ távnlodnlt tői A ugy .hibbant l'fll-^ férfi szivében a szenv-edcn iM^ne, szenvedte a féltékenység minden kínját. Futni szeretett volna magamagától és majd összeroskadt a gyötrő szenvedés kínjai alatt. És akkor eszébe jutott az, akinek ő ugyanezt a sorsot adta végzetül. Ugy érezte, ez az átok fojtogatja őt és ha bocsánatot nyer tőle, felette is megszűnik az Isten haragja. Először visszariadt a gondolattól, később azonban görcsösen kapaszkodott beléje. És elment a leányhoz, sápadtan, megtörve, megfogyatkozva. És leborult előtte és könnyel áztatta aszott kezét. Igy könyörgött bocsánatért Ez pedig végighallgatta, amit a vezeklő ember mondott és azt felelte rá: — Tőlem ne kórjen bocsánatot. Ha vádoltam volna, ha gyűlölném, sohase szerettem volna igazán. Hanem imádkozni fogok, hogy értsék meg egymást. Imádkozni fogok a boldogságáért. És imádkozott érte szívből, igazán... A hideg megborzongott. Alltam a kísérteties, hideg, fehér éjszakában. És a torkomat összeszorította az a tudat, hogy a gazoknak több a szerencséje, mert a jók imádkoznak értük.