Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-08 / 97. szám

BÉKÉSMEGYFI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. dec. 8. hogy kiváló hivatalnoknak ós hazafinak tartja őt. íme, igy járhatnánk most is, csakhogy megfordított arányban, ha a jó, kipróbált erők eltávolítását csupán pártpolitikai érdekek és egyes sértett egyéni hiúságának szempontjából tartakivánatpsnak. A közigazgatás olyan terület, amely félemberek érvényesülésére nem nyújt alapot. Aki itt akar működni, az öntudatos, önálló egyéniség legyen, amilyent manap — sajnos — nem sokat találunk. Legyünk tehát erre különös figyelemmel s ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a vármegye érdekei kívánnák meg^ a jelenlegi tisztviselők soraiban a változtatást s különösen a „kipécézettek" távozását. Egy választmányi tag A tisztújítás kérdésében egyébként gróf Blankenstein Pál és még 33 szeghalmi járási polgár a következő sorokat intézik vármegyénk megyebizottsági tagjaihoz: „Békésvármegyében a tisztújítás előtt a hangulat általában véve csendes és nyugodt, csupán a szeghalmi járás főszóigabirája, C s á n k i Jenő ur ellen indult meg egy kis gyenge mozgalom, amely a tisztújítás alkalmával a szeghalmi főszolgabilói állás betöltésénél esetleg személyváltozást óhajt létrehozni Miután vármegyénk jó hírneve, az egész tisztikar kiválósága, minden tagjiiak magas műveltsége és képzettsége lankadatlan munkássága és egyedül a közérdek, a közjő előmozdítására irányuló önzetlen, nemes törekvése méltán megkívánja, hogy a tisztújítást semmiféle izetlenség meg ne zavarja, nekünk, szeghalmi járás megyebizottsági tagjainak — akik a Csánkí Jenő főszolgabíró ui működését és érdemeit közelebbről ismerjük s az emiitett mozgalomtól távol állunk — ezen mogalommal szemben kötelességünk állást foglalni és kijelenteni, hogy az emiitett mozgalom hoz nem csatlakozunk, meggyőződésünk szerint Csánki Jenő főszolgabíró urat a támadások méltatlanul érték, — iránta teljes és őszinte bizalommal viseltetünk, — őt a választásnál lelkiismeretes hűséggel támogatni fogjuk, — abban a reményben, hogy ezen néhány őszinte szóból a törvényhatósági bizottság a következtetést levonja és a szeghalmi járás többségének akaratát érvényre fogja emelni, vagyunk Szeghalmon és a járásban. 1097 deo. 1. Kiváló tisztelettel: Tardy Lajos, Marhás András, Csóti József, ' Borsothy Géza, Nagy A. Imre, Fejér László, Tóth Zsigmond, Gyáni Zsigmond, Erdős István. V. Nagy Gergely, Jakabffy Jenő, Jakabffy Ignác, Vakarcs János, Sebők Ferenc, H. Tóth Imre, Homoki F. Lajos, Gyulai József, Keck Géza, gróf Blankenstein Pál, dr. Chrisztó Pál, Czeglédi Ferenc, Mező Sándor, Kállai József, Kovács Gyula, ifj. ^oós István. 3. Nagy János, H. Kis Ferenc Izsák- Jakch,, Deutsch Arthut Péter Andráfí, Nagy József, "Xácsi Dániev. Békésen is értekezletet tartottak tegnap a megyebizottsági tagok. Kecske m é t h y Ferenc P o p o v i c s főszolgabíró ellen szólalt föl. S z e g e d y Kálmán pedig mellette. Ez egyike volt a kerületi függetlenségi párt értekezleteinek. Végül abban állapodtak meg a megyebizottsági tagok, hogy nem foglalnaK állást s minden tag arra a jelöltre szavaz, akire akar. Ez aztán a pártfegyelem . . . Késik a főispáni kinevezés. Ambrus intézkedést kér. Biz nytalanság a tisztújítás előtt. Minden biztató jel és hiresztelés ellenére azt kell megállapítanunk, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek kisebb gondja is nagyobb, semhogy a békésmegyei főispáni állás betöltésének kérdését végre valahára megoldja. A barsmegyeiek jó négy hónappal azután kezdtek panaszkodni főispánjukra, ahogy Fábry Sándor megvált vármegyénktől. És mig a barsmegyei főispán menesztése bekövetkezett, addig is jó két-három hónap pörgött le az idő kerekén s ott máris installációra készülnek. Azt keU hinnünk, hogy ettől a vármegyétől mindenki idegenkedik s csak ugy hajlandó Fábry Sándor örökébe lépni, ha az előre látott kemény teendők fejében a busás főispáni kinevezésen kivül még jó salláriumról is biztosítják. D ő r y Pál, a legkomolyabb főispáni jelölt, az elmúlt héten huzamosabb időn keresztül Budapesten tartózkodott. Békésmegyei képviselőktől értesülünk, hogy minden nap behatóan tárgyalt a belügyminiszterrel s hogy ezen tárgyalásoknak alapját a békésmegyei főispáni állás kérdése adta meg. Hogy ez az értesülés föltétlenül megbízható, ezt Dőry Pálnak a képviselőház folyosóján tett szay

a.iból is megállapíthatjuk. A főíspan-jelölt ugyanis nem csinált titkot * abból, hogy megkínálták a békésmegyei főispáni székkel. Ámde azt már igazán köszönettel fogadtuk volna, ha elárulja Dőry azt is, hogy voltaképpen mi kés| lelteti a kinevezés tényét ? Mult számainknak egyikében meg| irtuk, hogy a főispán kinevezésének késedelmessége miatt nagy a bizonytalanság a tisztújító-közgyűlés megtarthatása tekintetében. Az alispán, aki szintén választás alá kerül, nem elnökölhet. Főispánunk, aki elnökölne, nincs. Valamely idegen vármegye főispánját pedig nem bizta raág meg a belügyminiszter az elnöklés jogával. Igy aztán ^.YöáTfott a bizonytalan helyzet, amely még azt is lehetetlenné teszi, hogy a tisztujitó-közgyülésnek határidejét az alispán megállapítsa. A mi belügyminiszterünk pedig mindennel inkább foglalkozik, csak a békésmegyei főispáni állás betöltését kezeli kénytelen-kelletlenül. Megtörtént az is, hogy amikor egy békésmegyei országgyűlési képviselő kérdést intézett hozzá e tárgyban, megható orrhangon ezeket válaszolta: — Hát, kérlek szépen, majd csak történni fog valami . . . Ezt készséggel elhisszük a belügyminiszternek. De azt is tudni óhajtanók már, hogy ez a valami „mikor fog történni ?" Ambrus Sándor alispán, aki szintén csak rövid idővel ezelőtt értesült hivatalos formában arról, hogy a főispáni teendők ellátásával bízatott meg, t e g nap kért a tisztújítás elnöki tisztjére vonatkozó intézkedést a belügyminisztertől. Ez a felterjesztés végre-valahára majd csak észretériti a belügyminisztert s megengedjük magunknak azt a bizodalmat, hogy most már valóban kinevezik a főispánt. Vármegyénk munkásbázai. Érdeklődik a miniszter. Negyvenháromezer korona segély. Ismertettük annak idején azt a nagy, szociális vonatkozású akciót, melylyel a kormány lehetővé kivánja tenni azt, hogy a föld szegény munkásnépe olcsó lakásokhoz jusson. Ebben az akcióban a mai kormány különös gondot fordít Békésmegyére. S hogy ez igy történik, ezt jórészt alispánunk tevékenységének köszönhetjük. Ambrus Sándor ugyanis nem sokkal megválasztatása után ötszáz munkásháznak felépítését vette tervbe részint törvényhatósági, részint pedig állami támogatással. A tervbe vett munkásházakat a községek népességi arányaihoz mérten építették föl bizonyos időnek határai között. Az alispán kezdeményezésére és javaslatára kimondotta a törvényhatósági bizottság, hogy fölterjesztést intéz a kormányhoz, kérvén abban a szükséges támogatásnak az állami költségvetésbe való felvételét. Ez meg is történt, de azóta különösebb tevékenységet a munkásházak építése körűi ?.

1,-g tapasztalunk. A..ok o 1! izak, amelyek eleddig Bék < vá yében felépítve lettek, mind az előző ic munkálkodásának eredméi.yoi, valamint már régebben indult 1 m . kormánynak a munkásházakra v< • .1 akció is, amelynek keletkező ; :i telepítési akció keletkezésével egy időre tehetjük. Ámde csak az idén vett ez az akció olyan jelentős lendületet, amely teljes mértékben biztosítja azt, hogy közéleti fórfiainknak ez irányban tanúsított törekvéseit siker fogja koronázni. Természetesen nem erkölcsi eredményről beszélünk.S főleg nem beszélhetünk ilyenről békésmegyei vonatkozásban. Mert ahol olyannyira elvadultak már a népszenvedélyek, hogy a tisztánlátást is a gyűlölet árnyai fogják el a tények és a szociális alkotások észrevételétől és a közéleti férfiak becsületes törekvésének méltánylásától és értékelésétől, ott erkölcsi eredményre következtetni vakmerőség volna. Pedig — jóllehet — sehol az országban, vagy csak kevés helyen épült föl annyi munkásház állami támogatással, mint vármegyénkben. Orosháza, Békés, Békéscsaba mind egy-egy olyan hely, ahol máris egész sora a munkásházaknak bizonyítja az állami gondoskodás figyelmét és államíérfiaink szociális érzékét. Öt évvel ezelőtt Békés község részére folyositott a földmivelésügyi miniszter e célból 20000 koronát, 1904-ben Orosháza kapott 12.000 koronát. 1907ben újból 4200 kort és Békéscsaba 12 000 koronát kapott. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter most. leiratot intézett vármegyénk alispánjához s leiratában a munkásházak iránt érdeklődik. Azt kérdi a miniszter, hogy hány munkásháznak építését vették tervbe a jöv3 évre ? Továbbá, hogy egy-egy telek milyen nagyságú s a ház mennyibe kerül ? Végre, hogy miképpen történik a törlesztés? Értesüléseink szerint vármegyénk területén 1908. évben 500 munkásház fog kiépülni. Egy-egy teleknek nagysága 300 négyzetöl lesz. A ház 1000-1200 koronába fog kerülni s minden tulajdonos az értéknek 8 százalékát fogja fizetni évi törlesztés fejében. Tegnap délelőtt ez ügyben egy ujabb rendeleí érkezett vármegyénkhez. A miniszter utal e rendeletben a drága pónzvíszonyokra s azt proponálja, hogy a községek a saját kezelésük alatt álló alapokból vegyék föl a szükséges pénzt. Békésmegyében máris ezen az alapon halad az akció. A kölcsön vett összeg természetesen részint állami támogatás utján, részint a háztulajdonosok törlesz. tései révén megtérül. Az orosházai pártbajok. Ahogy az ellenfél — nem nyilatkozik. i, f Orosháza község függetlenségi ós 48-as pártjának szótszakadásáról emlékeztünk íreg csütörtöki számunkban ták, mint valamikor az apostolodat a tanítványok. Dehogy jutott eszébö'valamelyiknek, hogy az őrmester szavainak igazságában kételkedjék. Mire beállt az est, elérték a Dunát, a gombosi kompot. Ekkora vizet, ekkora kompot nem láttak még soha a pu.iztai legények. Meg is csodálták, meg is bámulták a nagy vizet, kompot egyaránt. A vonat lassan ráállott a kompra, amely szép csendesen átúszott velük a túlsó partra. Az őrmester abbahagyta hősi kalandjainak elbeszélését s miután jót húzott a kulacsból, igy szólt: — Elhagytuk Magyarországot, legények. Ez a föld már Szlavónia, ezentúl pedig Muszkaország következik. Egyszerre elhallgattak a legények, nem lehetett szavát venni egynek se. Hiába biztatta őket az öreg vitéz, hogy igyanak, danoljanak. Nem ittak, nem danoltak. Magukba mélyedve szomorkodtak. Most érezték csak igazán, hogy mindenüket elvesztették. Édesapjukat, édesanyjukat, magyar hazájukat. Ez járt .inadig az eszükben folyvást ós arre a gondolatra ugy, összeszorította a szivü,ket' valami kimondhatatlan fájdalmas ^iéríós, hogy sirni tudtak volna. Ébren álmodozva töltötték el az éj• szakát. Az álom kerülte szemeiket. Csak #gy ember pihent nyugodtan a kocsi kemény deszkáin : őrmester ur, Sólyom. Az ö szive nem fájt, az ő elméjét nem 'ántották szomorú gondolatok. Pedig ő is gubbasztott igy valamikor; az igaz, hogy régen, valami tizonnyolc esztendővel ezelőtt. Talán_ nam is emlékszik már rá. Ha emlékszik, akkor se mondja el. Ne higyje felőle senki, hogy fiatalabb korában ő is csak olyan anyámasszony katonája volt Jóizüen aludt és horkolásának harsogása beolvadt a vonat egyhangú zakatolásába Lassankint elosalutt a sötétség, elmúlt az éjszaka. A hegyek mögül felkelt a nap, megaranyozva sugaraival a távolban látszó város toronytetőit, A legények ösztönszerűleg kíváncsi érdeklődéssel nézegették a nagy várost. Mintha érezték volna, hogy ez a hely, ahol három keserves esztendőt kell eltöiteniök. Nem is csalódtak sejtelmökben. Néhány perc múlva kiadta nekik az öreg vitéz b parancsot: — Készülődjetek fel, mindjárt megérkezünk. Szótlanul emgedelmeskedtek a parancsnak. Összepakolták holmiaiksf, vállukra vették a pakkot s dobogó pzívvel várták, mi történik velük ezutín ? A vonat berobogott az áWomásra, ők akkor kiszálltak a ko<wi'<i>ói. Némán, hallgatagon, a hosszú uttő. ^siben-lólel:ben kifáradva. Nagy nehezen rendije állottak s útnak indultak a toszárnvn felé. Nagy, magas, sárgára festett spülft Kapnia előtt fegyveres katona iár íe; • alá. ]V:kor észreveszi a közeledőké;, !>u széli s f"rkésző tekintettel vizsgálja a csv patot. Talál-e köztük ismerőst, rokont, jó barátot ? Arca egyszerre felderül. Ugy látszik, jó barátot, jó ismerőst fed :ett fel. Leveszi válláról a fegyvert s l vei integetni kezd a csapat felé, majd pedig eléjük kiállt: — Isten hozott, kedves öcsér; Hogy vannak otthon ? Édesapánk, édesanyánk, ? Kérdéseire őrmester ur Sólyom gor mba hangja válaszolt Beszédét a szenteken kezdte s igy folytatta: — Két esztendős katona kend s szégyen-gyalázatra mégse tudja a regulát! Hogy mer kend az őrhelyről beszélni ? Holnap rapportra megy, majd megtanítom, hogy mi az őrálló katona kötelessége ! Az őrálló katona egy pillanat alatt vállára kapta a fegyvert, kiegyenesedett, mintha karót nyeit volna s többet rá se mert nózni arra a csapatra, mely most érkezett hazulról s amelylyel ióí '. az édes testvére is. A kaszárnya udvarán várták már óket az öreg legények, komák, roko nok, jó ismerősök. Ezek láttára fe : dúltak egy kissé az újoncok. Az öregek biztatták őket: — Ne féljetek, jó dolgotok lesz, hiszen nem olyan komisz ám a katonaélet! A

7 udvar túlsó végén hirtelen feltűnt Komorovosák kapitány ur alakja. Az öreg legények egy szempillantás alatt eltűntek. Ki erre, ki arra menekült. Őrmester Sólyom összeráncolta homlokát s olyan mérges arcot vágott hogy a szegény regruták alig ismertek V Még a hangja is megváltozott: fé< imetesen dörgött, mint a puskalövés • — Itt jön a kapitány ur, — monta. — Vigyázzatok, hogy mikor ón 'kot kiátltok, meg ne mozduljatok, ügj álljatok egy helyen mozdulatlanul } mi hogy áll a római vallás! regruták moccanni sem mertek. ; r ikor azonban az őrmester ur harsány í hangon haptákot kiáltott s hozzájuk ért Komorovcsák kapitány, nagy tisztességtudással vakmennyien levették kalapjukat s jó napot kívántak a kapitány urnák. Igy tanuhák ők otthon az iskolában. Levett kalappal kell megadni a tisztességet annak, akit megillet. Igy adták meg mindig a tiszteletes urnák is. Csakhogy a tiszteletes ur mindig mély alázattal fogadta köszönésüket, a kapitány ur pedig rájuk se hederített. Azt se mondta, hogy fogadj Isten, sőt még a kez,ól se huzü ki a köpenyega zsebéből, hanem mérgesen rájuk támadt: — Mától fogva ~ \ stonák Vagytok, tehát ugy is kell v, -lelks^uetek, 'taiiogyan'katonákhoz tiíií. Azt az ostoba szokásokat, amiket a sivilektől tanulta tok, többet meg ne lássam, meg ne halljam tőletek, mert valamennyiteket vasra veretem, kiköttetem ' Megértettétek ? ~ Igenis, kapitány ur — mondták egyhargulag. Denogv is értették! Mikor a kapi-. táuy ur táVozni készült, újra csak köszöntek neki tisztességtudással: — Isten áldja meg ! Komorovcsák kapitány dühösen kiáltott rájuk: . - Szamarak vagytok! És mérgelődve otthagyta őket. A kapunál az öjnag gyal taiáikdzott, ak" nek azt fejtegette, hogy n . tvvn os

f' a civ" milyen üallailan butas nj ni ncoka k vol a