Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-12-08 / 97. szám

Békéscsaba, 1907. nov. 14. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Ihhez a szomorú tünethez olyan kom­entárokat fűztünk, amelyek- teljesen dték tapasztalatokon alapuló meggyő­ődésünket. Amit irtunk, azt a függet­jnsógi párt egységességének érdeké­ben irtuk, szembehelyezkedvén azokkal a törekvésekkel, amelyek egyéni — és meggyőződésünket ismételjük — ki­zárólag egyéni okok miatt a párt­egység megbontására vezettek. Az oros­házai járás kisebbségben levő függet lenségi pártjának elnökétől, B i k á d y Antal dr.-tól levelet kaptunk tegnap. Ez a levél kíméletlen kifejezéseivel is abbeli álláspontunkat erősiti meg, hogy diagnózisunk helyes volt. A levél min­ket is vádol s ezért közöljük is azt : Tekintetes Szerkesztőség! A Békésmegyei Közlöny csütörtöki számában „A megyei függetíensógi párt ügyeiből" rovat alatt olyan hangú tájé­koztatást adtak önök a közönségnek, amelyet helytelenítenem kell a magam és a vezetésem alatt álló függetlenségi 48-as párt nevében azért, mert az önök ott megirt véleménye teljesen alaptalan. Ha önök egy kicsit is igyekeznek véleményüknek alaposságára adni is va­lamit, akkor ilyen csodabog irat nem Ír­hatnak, különösen most, amidőn a vá­lasztások már megtörténtek és önök előtt fekszik azoknak eredménye. Az irják önök, hogy a Veres- és Bikádi-párt közöttt félreértések elsimí­tása a Bikádi-párt nyakasságán mult. Veres beválasztitta magát a békülő­bizottságba, amit a mi részünkről ki­küldöttek kifogásoltak; nem akarták ugyanis, hogy akár Veres, akár én a tárgyalásokba közvetlenül befolyjunk s a tárgyalás nyugodtságát veszélyez­tessük. Veres azonban nem tágított s igy a tárgyalások meg se kezdődtek. Ami a párt kettészakadását illeti, arról önök olyan rosszakaratú véle­ményt mondanak, mintha nem közöl­tem volna már a felelős szerkesztő úr­ral e kérdés egész történetét. De közöl­tem. Jóindulatot nem várok ón önöktől, de tárgyilagosságot igen. A párt kettészakadásának igenis elvi alapja van. Tessék csak megkér­dezni az orosházai polgárokat, nem azért történt-e a kettészakadás, mert Oros­háza polgárságát meg akartam menteni a függetlenségi elveknek és törek­véseknek. — Tessék csak Qieflkórduzni az orosházai polgárokat, nem arra hi­vatkoztam-e már a szakadáskor Tisza miniszterelnöksége alatt, hogy Veres csak az alkalmat lesi-várja, hogy a kor­mánypártra átkanyarodhasson,nem igazi 48-as, és tényekre, bizonyítékokra hivat­koztam. Hogy most Veres mégis békülni akar, sok mindenféle oka van annak, de azok között az okok között egy semmi­esetre sincs ott: a függetlenségi és 48-as elvek és törekvések tisztán fentartása a pártban. És mert ez a kelléke a béké­lek nemcsak hogy nincsen Vere? által biztosítva, sőt határozottan veszélyez­tetve van, azért egyesülésről szó sem lehet. Önök ismervén ezeket a dolgokat, hogy mégis megírták kérdéses közle­ményüket, annak célja nem lehet más, mint a-vidék közönségét megtéveszteni. Orosháza közönségét azonban az önök közleményei nem tévesztik meg. Mindig azt vallottam s vallom ma is, hogy a közéletben csak kétfajta em­ber játszhatik szerepet, egyik a nyílt, becsületes, őszinte ember, akit igazsága, meggyőződése vezet; a másik a furfan­gos, álutakon járó, önző, lelketlen em­ber, aki csak a maga érdekét keresi s azért minden eszközt megragad, min­dont / >:< • -; kész Hála Isten, Orosháza közönsége KPzdi megunni ez utóbbi embereket. Ha már s/. badságot v©Vt magának a tek. szerkesztőség rólam é- veze­tésem alatt álló pártról ugys/.ón\in le­kicsinylöleg ós sórtőleg írni a;.kor engedjen tért újságjában nekünk is, ,szí­veskedjék leközölni ezen levelemet, a melyet az igazság és a helyzet listá­zása okáért irtani meg. Orosháza, 1907 dec 6. Kiváló tisztelettel Dr. Bikád* * Kijelentjük, hogy ehhez az ügyhöz sem pro, sem kontra nem kívánunk többé hozzá szólani. De kijelentjük azt is, hogy Veres József sohaser<: hasz­nált Bikádyék ellen olyan feimélet'n n kifejezéseket, amelyeket mi kihagytunk a levélből és amelyek Veresre vonat-, koznak. Nos, éppen ez bizonyít amei utí, hogy a szakadás egyéni okok miatt t r tént. Verest óriási szótöbbséggel válasz­tották meg mindig Bikády ellen kép- . viselőnek. Ez a tény a közszeretetet és köztiszteletet igazolja. Bikády lehet hive ' az orosháziaknak, de nem népszerű a j kerület többsége előtt. Ezt a konzek­venciát pedig a végeredményben is le kell vonni, amint azt mi is tettük. Ami­kor pedig erélyesen tiltakozunk a ben­nünket igaztalanul illető vádak ellen, kötelességéül irjuk fel a megyei füg­getlenségi pártnak, hogy rendet teremt­sen Orosházán. Nyilatkozat-háború. Még mindig az orvos-kérdés. Az orvosok és a kerületi betegse­gélyző-pénztár közötti konfliktus ügyé­ben ma ujabb nyilatkozatot vettünk, amelyet hozzászólás nélkül teszünk közzé. íme: „A Bókésmegyei Közlöny 96. szá­mában megjelent „Mit mond a pénztár" cimü cikkre le ryen szabad, mint régi, praktikus orvosnak, néhány megjegy­zést tennem. Előre bocsájtom, hogy nem akarok cikkíróval polémiába bocsájtkozni, de téves adatait a kellő világításba he­lyezni és állításait saját fegyverével meg­dönteni akarom. Elfogadom a t. cikkírónak azon ál­lítását, hogy csak 40 a megbetegedési százalék, ámbár ő ezen statisztikai ada­tokat a múltból merítette, amikor a csa­ládtagokat még nem kezelték a beteg­pénztár terhére és mint laikus is tudni fogja, hogy az asszonyok ós gyermekek megbetegedési százaléka jóval'nagyobb, mind a mellett elfogadom állítását. Most már ezen adatokból önként következik, hogy ha 400 betegpénztári tag közül egy évben csak 160 tag be­tegszik meg egy-egy napra, meit csak igy jön ki az ominozus 15 korona egy látogatásért, akkor a gyógyszer-számlák nagyon csekélyek lennének és táppénz éppen semmi, mert egy napra táppénz nem jár A pénztár pedig azt állítja, hogy gyógyszerekre és táppénzre az összes bevétel 60—62 százalékot költ, mi a megye területén 60 - 62.000 koro­nát tesz ki. A pénztár eme állítását nem vonha­tom kétségbe, miért is szembeszökő, hogy cikkíró a megbetegedéseknél olyas valamit állított, amit maga sem hisz" és hogy-ilyen állitásnak milyen az erkölcsi súlya, annak megbirálását a józan észre bizom. Miért is ne ugy tüntesse fel a cikk­iró, mintha az a Í60 beteg csak egy­szer-egyszer venné is igénybe az orvos működését, hanem a valóságnak meg­felelően legyen a cikkírónak bátorság;­bevallani, hogy 400 b< közül a 40 százalékos statisztika me'hett is 160 család v?szi igénybe az rJfvost egy egész éven át. És miután én, mint régi, tapasztáit orvos és mindcií, nem orvos í'^aládapa is tudja, hogy egy <-sa;ádnj' évente 30 -40, sőt több beteglátogatást is kell tenni és ha átlagban évente ej?y Család­nál csak 20 látogatási veszünk. akkor ínég az egy beteg család után? teendő 15 korona, amint cikk:.!'-' rao;'>d) a> ho^.% a pénztár fizet az -,v i.u szerint, akkor is csak 80 filli látogatásra, ami talán a cikkíró ur sze­mében sem valami fényes díjazás, kü­lönösen nagyobb városokban, ahol az egyik betegtől a másikig spkszor 3-4 kilométernyi utat kell megtenni. Azt hiszem, 1 :>:s cikkíró urat i­meggyőztem állitá és én többé a közönséget nem fogom untatni privát ügy -kkei. dott csontvázak, hogy ennek az egy­néhány dollárnak az árán a testet és lelket sorvasztó amerikai igavonás meg­vásárolta egészségüket .. . Hiába keresünk a visszavándorlók között egészséges arcokat. Sápadt, be­esett arcú mindannyi. Nem az ólveteg­sóg, nem az élvezetek hajhászása lopta el azokról a magyar Alföld pirosságát. A korán vénülő arcokon a megélhetés miatti gond s a nehéz munka bágyadt­sága ül. Békésmegyébe is bőven jut abból az emberanyagból, amely mostanta útra kél az Ó-világ felé. A Cunard Line hajóinak 1000-2000 főnyi visszavándorló ember­anyagából esetenként 10—20 egyén Bé­késmegyébe veszi útját. A beszögezett ablakok apródonként mind kinyiinak s mindig több ós több lélekkel lesznek gazdagabbak a községek. Akik visszatértek az Uj-világból, bölcs tapasztalataikat értékesitik ott, ahol tudják. Tegnapelőtt reggel tizenkét em­ber szállott ki a csabai állomáson. Mind­annyian békésmegyeiek voltak. Hol Békés, hol Doboz, hol pedig Körös­ladány volt az irányuk. De akadt kö­zöttük egy csabai Prisztavok-ivadék is. Amit ezek a visszavándorlók beszélnek az amerikai munkásviszonyokról, az legelső sorban is a 8 órai munkaidőért tü'kölő szociálista-apostoloknak ajánljuk becses figyelmébe. Sok abban a meg­szívlelni való. És megtudják ezekből a beszédekből azt is, hogy ha Ameriká­ban ugy dolgoznának, mint Magyar­országon, akkor felkopna az álluk a jó­iéitól ... Endrődön legnagyobb a vissza­vándorlás. Érthető is ez könnyen, mert Magyarország kivándorlási statisztikájá­ban a legtöbb anyagot Amerikába szál­5tó községek között Endrőd nagy te­kintélynek örvendett. Annak idején ankétezés is volt e tárgyban a várme­gyén. Az alispán ugy érvelt, hogy a kivándorlást a pompás amerikai kere­setviszonyok okozzák. Persze akkor ;nég az alispán sem tudta azt, hogy a Falk-cég, amely Hamburgon keresztül irányította sz óceán számüzötteit, End­rődön rendszeres irodát tart fenn E 7 az iroda csábitó prospr' totta e> - ' -' 1 fi ité Ma, így totl a n lyei pan kuli Dr. Keleti Ignác. Békésvármegye és a visszavándoL Óvják a lakosságot. Az endrőd' „ügynök-asszony". Amerikából naponként s.;p dt, I>o­esett arcú emberek térnek viss/.a Bé vármegyébe Kisebb-nagy -bb e oporti >k hagyják el az Uj-világ' partjait, hogy visszatérjenek az ő-, földhöz, amely kW és balszerencsében gondjukat visel;? egyaránt. Ha az ember egy-egy ilyen I •voporttal találkozik a pályaudvarokon, ! megesik a szive . . . Víg arcokat lát. A i szemekből öröm sugárzik ki arra a tu- ; datra, hogy egy-két dollár magmái >.s.: >nég a hosszú tengeri ut utái eiíelejtik azok a szánalmasan lesoványo­Vu mt • me fóleí< össze delet őket szer dint akai szerit vagy tervet. A főkapitány köíöite az osztály­parancsnokságokkal az anarchisták sze­mélyleirását is. E sorok között emlités volt téve egy fekete, úrias külsejű em­berről, aki lakatalakura nyírott szakált I viselt. Ezt az embert december hó 2-árt a Budapest—Csaba -aradi 602-ös számú gyorsvonaton láttak utazni. S c h o b e 1 József ós Katona Ar­thur utazókereskedők ugyanis, akik Arad felől utaztak üzleti ügyekben Békés­csabára s itt egy délelőttöt töltvén, a délutáni gyorsvonattal megint Aradra akartak térni, az étkező kocsi után csa­tolt szakaszba szállottak föl. A kocsiban sok volt az utas. Épp mint a többi wag­gonokban is. Egy fülke azonban le volt zárva s a lámpája el volt függönyözve. Katona Arthur hiába dörömbölt az ajtón, amelyet végre önmaga nyitott fel. A fülkében csak egy ember ült. Mellette, az ülőhelyen, egy közepes nagyságú, sárga bőröndöt tartott. A be­lépőkre meglepetten nézett s a mozgat­ható kartámaszt leeresztette, hogy egyi­kük se üljön őmellé. Újkígyósig együtt utaztak. Itt azonban az idegen, aki a kalauztól tört német nyelven kérdezte azt, hogy a legközelebbi vonat mikor indul vissza Kétegyházáról, kiment a folyosóra s magával vitte a bőröndöt is. Kétegyházán leszállott a gyorsvo­natról. A vonat több percig vesztegelt az állomáson s Katonáék megfigyelhet­ték távolból is a gyanús külsejű ide­gent, aki mikor észrevette a szolgálatba kivezényelt csendőröket, megkerülte a gyorsvonatot s a pályaudvar külső ré­szén tette le bőröndjót. A különös utas lakatalaku szakállt viselt s ez és feltű­nően bus arckifejezése volt éppen az, ami figyelmessé tette reá útitársait. Egy-két percbe került, amíg József főherceg szalonkocsiját lekapcsolták a gyorsvonatról, amely tovább folytatta az útját. Kétegyházán eltűnt az idegen. Hogy merre ment, azt rem tudja senki Több, mint valószínű, hogy a trónörö- * kös ellen itt kísérelték volHa meg a me­rényletet, amely szerencsésen meg­hiúsult. >döay" táviratai sá2ban. ''odása azt mfli filé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom