Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-21 / 92. szám

Békéscsaba. 1907. XXXIV-ik évfolyam. 92-ik sz. Csütörtök, novembei BEKESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP reiefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI 01.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3rizetni bármikor lehet éunegyedcnbelDI is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIH3L52KY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. '1 tagok a megyebizottságban. Békéscsaba, november 20. Békésmegye területén kedden folyt le a megyebizottsági tagok választása. Uj erőkkel, uj harcosokkal frissült fel a megyei parlament s mi főleg a vármegyei közigazgatás érdekében óhajtva óhajtjuk, hogy ezeknek az uj erőknek bevonulásával a közgyűlési terembe is uj irány költözzék. Vármegyénk közönségének szomorúan kellett tapasztalnia, hogy milyen célok és törekvések igyekeztek veszélyeztetni csak a közelmúltban is a közügyek céljaira fentartott közgyűlési termeknek komolyságát. A keddi népválasztás eredménye megmutatta, hogy ez az irány nem találkozik rokonszenvvel, sőt hogy azt egyes helyeken kárhozatosnak tartják a köz érdekére azt az irányt, amely kicsinyes törekvésekkel lenyomni szeretné a közérdekek súlyát s kíméletlen hangon egyéneket támad a közszereplés örve alatt. Mindazonáltal bajosan hiszszük, hogy a keddi választásnak eredménye mindenkit egyforma megelégedéssel tudna betölteni. Értékes erők is kibuktak ez alkalommal a megye parlamentjéből. Békéscsabának megyebizott^ági tagjai közül — akik most választás alá kerültek — csak kevesen tudtak megmaradni pozíciójukban és annál sajnálatosabb ez, mert ha mérleget állítunk föl a bukott és a nyert erők között, a serpenyő erkölcsi súlya veszteséget fog jelezni. Nem akceptálhatjuk azoknak felfogását, akik azzal érvelnek, hogy a megyebizottság szükségét látja a nyers erőnek is. Mit érünk azzal az erővel, mely a közigazgatás, a köz- és politikai élet jegyzőkönyvébe semmi okosat bejegyezni nem tud, mert a teljes tájékozatlanság vizsla pillantásaival nem tekinthet oda, ahová kellene!? S ha tévesen azt állítják az egyik oldalon, hogy a magasban csapongó eszme nem képes a néphez leszállani, mennyivel több joggal állíthatjuk föl mi azt a tételt, hogy a fegyelmezetlen s a közélet terén járatlan néplélek nem tud fölemelkedni arra a nívóra, amely önálló gondolkozást és helyes ítéletet követel. Mert ne higyje senki azt, hogy egy-két tucat kopott éle, különféle fintorgatás és a kérkedés arra is kvalifikál. hogy helyet foglaljunk a megyebizottságban. Valamint ne higyje senki azt, hogy az a lelkesedés, amely egyegy választásnak eredményét hirdeti, sohasem lehet nevetséges és éretlen. A közjó és felvilágosodás hangzatos szavaiba rejtőzött törekvések sem mindig tiszták, amiről sok békésmegyei példa nyujhatott már igazolást. És ha valaki nem értette meg ezeknek a példáknak bizonyító erejét, vájjon menynyivel tájékozatlanabb lehet azokon a területeken, ahová most bejutni iparkodott? Azonban kivételek is akadhatnak. Lehet, hogy mi is csalódunk következ tetéseinkben. A legközelebbi jövő mindenesetre megmutatja majd, hogy kiket állítanak a tények a csalódás elé: minket-e, akik legalább is kellő tisztasággal szürjük le a tapasztalatok igazságát, vagy pedig azokat, akik a nyers erő térfoglalását sürgetik és bámészkodva, összetett kezekkel nézik. Annyi bizonyos, hogy a kötelesség és teher jogokkal ruház föl mindenkit. De a történelem ismer olyan esetet, hogy akadtak erős lelkek, akik kijelentették, hogy a jogokkal bánni nem tudnak s azokat gyakorolni nem is kívánták. Az uj választások eredményétől azonban mindenesetre várunk valamit, j Elvárjuk mindenekelőtt azt, hogy elevenséget vigyen a közgyűlési terembe. 1 Mert a közügyek lelkiismeretes müköi déséhez fűződő tennivalóját egy megyebizottsági tagnak mi nemcsak abban látjuk, hogy kényelmes otthonában átolvassa a tárgysorozatot, hanem meg is kell jelenni a közgyűlésen, amelynek nincs .,vége" a déli harangszónál. Már pedig azt kellett tapasztalnunk ezelőtt, hogy a déli harangszó egyszeriben megritkitotta az amúgy sem látogatott közgyűlési széksorokat s az elárvult közügyeket sommásan intézték el aztán a visszamaradottak. S óvakodjon ez az uj éra attól is, hogy az emberi indulatok hangjával tárgyalja a közügyeket. A közgyűlési teremben szőnyegre kerülendő ügyeket a proteusi élet ezernyi jelentkezése hajtja elénk. S a megyebizottsági tag, ha lelkiismeretes munkát akar teljesíteni, ugy higgadt fontolgatással, egyéni indulatainak teljes leküzdésével s a szenvedély hatalmától ment belátással szólhat csak azokhoz. A köztéren szereplők előtt értékes kincs az önuralom. Mert azt futja el leginkább a vér, annak tör át szilajsága az egész korlátain leginkább, annak a tisztánlátása zavarodik meg legelőbb, aki részese a harcoknak. A szemlélő azonban megőrzi a nyugalmat és a tárgyilagosságot s ha ítélni kell, akkor ugy itél, mint kedden ; Oyulán is. Azon hibába találunk esni, hogy régi dolgokat feszegetünk. Amit itt elmondtunk azonban, beleillik az minden uj megyebizottsági tagnak tarsolyába. Adja az Isten, hogy megértsék a megyebizotiságnak uj tagjai is, akik azt a jogot, melyet a választók kedden a kezeikbe adtak, ne kétélű kardként használják, amelylyel önmagukat sebezzék meg, hanem olyan tisztességes fegyvernek, melylyel a mások igazságtalannak vélt posicióin keresztül az igazság positiv célpontjához igyekezzenek utat törni maguknak! A keddi választásokat hosszas előkészületek vezették be. Csabán volt ez észlelhető különösképpen, ahol a Petőpárt híveit maga a képviselő, Pető Sándor is lelkesítette, aki a választás befejeztéig Békéscsabán tartózkodott. A Pető-párt ezúttal sem tekintett el régi fegyvereinek használatától. Ahol lehetett a kortesei inkrikáltak. Az egyesült pártok választóinak a kedvét elvette a szavazástól ez a körülmény, ami kétszeres előnyt jelentett a Pető-pártra. Ez a párt teljes szervezettséggel vett részt a választásban s szavazói közül csak nagyon kevesen maradtak távol. A szavazás egész napon keresztül nagy élénkséggel folyt, volt korteshad, kocsis ázás és leszavazott 1005. Már délfelé lehetett tudni, hogy az egyesült pártok jelöltjei csak a második kerületben számithatnak győzelemre ; azonban a megállapodás megbontásával itt is sikerült Achimóknak egy hívüket a törvényhatóság tagtai közé bejuttatni. A betöltésre került 21 bizottsági helyből 16 paraszt-párti. Azok közül, kiknek most jár le a megbízatásuk, csak hatnak sikerült újra bejutni. Leszavazott az első kerületben 259. Az egy ifj. Kraszkó Mihály kivételével mind uj tag. Megválasztattak: Vandlik Mátyás, ifj Kraszkó Mihály, Machlik György, ifj. Huszár Pál, Bohus M. György Csaba bírája Áohim Tamás kisebbségben maradt. A második kerületben leszavazott 328 választó. Itt volt a legerősebbb küzdelem. Meg választattak: Seiler Gyula 204, Korosy László 198, Áchim Gusztáv 195, dr. Weisz Frigyes 171, dr. Kerényi Soma 143, Szenes Sándor uj 118. Kaptak még szavazatot: Reisz Simon paraszt-pártos 100, Margócsy Miklós 97, Ostváth János 74, Hankó Máté 90 ós Michnay Gusztáv 99. A harmadik kerületben 225-en szaBékésmegyei Közlöny tarcaja. A gyopár. A bérctetőn a hófehér gyopárka Vágyódva néz a termő völgybe le, Hol lágy szellőben ért kalász hullámzik S a rét ezer virággal van tele. Alatta zúg a fenyves koronája, — Tekintete a lombokon pihen, És kis szivéből égre száll a sóhaj: Mi szép íehet az erdő mélyiben! . . . Kicsiny virág, te halvány, szép gyopárka, Mi f a sas, oly biztos, oly szabad, Ne vugyj a völgybe dús kalászok közé, Se fenyves-árnyba ne kivánd magad! Aranykalász, az embereknek rabja, Hosszú életre mindhiába vár, S a lombok alján elsatnyul a rózsa, Mert nem jut hozzá fénylő napsugár. Maradj meg ott fent, büszkén a magasban, — A völgy csupán egy órjás sírgödör — Emeld fejed a felhőkön keresztül — Csak az fenséges, ami égbe tör! Halta Miklós. Az áldozat. Irta: Molnár Gyula. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — (Elegáns női budoár. Egy tabouret-n. Árkayné 30 éves; komoly, mélázó arc, a vonásokon fagyos közöny, de az ajkak körül pajkos mosoly. Szemközt bizalmas közelben Méray Qyörgy, 28 éves; szőke fej, mely atléta vállakon nyugszik, kék szeme, melyek nyíltságot és őszinteséget sugároznak ki.) Árkayné (ünnepélyes komolysággal) : j Köszönöm, kedves György . . . Köszönöm, hogy eljött.) György (udvarias főhajtással): Köteségemnek tartottam eleget tenni nagyságos asszonyom hívásának. Árkayné (székében hátradőlve, némi szigorral): E<zy kis bizalmas beszélgetésünk lesz. Számitok a diszkréciójára. György (szertartásosan meghajol). Árkayné: Némi küzdelem után elhatároztam, hogy valamire figyelmeztetni fogom . . . György : Ah ... és az ? Árkayné: Maga még nagyon fiatal... Ez azt jelenti, hogy könnyelmű ós megj gondolatlan. Észre sem veszi, mikor ve; szedelembe sodorja magát, meg mást is... György (feszélyezetten): Valami hibát követtem volna el, anélkül, hogy : tudnék róla? Árkayné: Oh, bizonyára jól tudja> | hová célzok ? Qyörgy : Asszonyom . . . halvány sejtelmem sincs róla. Árkayné: Ugyan ne affektáljon . . . Épp olyan jól tudja, mint én, hogy kiről van szó! Qyörgy : Eszerint szó van valakiről ? De hát mért nem mondja, mi történt ? Árkayné: Oh, semmi se történt . . s remélem, nem is fog. Elejét akarom venni. György: Kíváncsivá tesz! Árkayné: Ön tudja, hogy Gizi könynyelmü ós hóbortos teremtés. Keresi a romantikust, szereti az életet ideális oldaláról fölfogni . . . György (lehangoltan): De asszonyom, én igazán nem tudom . . Árkayné Ah, még csak az kellene, hogy velem szemben az ártatlant adja Nagyon éles megfigyelöképességem van Egyébiránt valamit előre kell bocsájtanom. Gizi 8 évvel fiatalabb --álam. Nemcsak a nénje, de egy ki ié i nyja is vagyok. Én neveltem föl, én adtam ; férjhez. Az igaz, hogy nem kerestem j számára valami Seladont. Az én uram se az. Mindketten derék, jó férjek, a munka emberei! Én meg vagyok az urammal elégedve — és Gizi is meg leuetne, ha . . . György (elpirul, megzavarodik, feszeng ülőhelyén): Sőt ón azt hiszem és bizonyos vagyok benne . . . Árkayné (ujjával megfenyegetve): Csitt! Engem ön úgyse fog félrevezetni. Akkor se sikerülne, ha kissé óvatosabbak lettek volna. De maguk cseppet se voltak azok, sőt mondhatom, igen-igen könnyelműek voltak. Édes Istenem! Attól tartok, hogy mások is észrevették. György (megrémülten) : Az istenért — mit?! Árkayné: Minden alkalommal félrevonulni a szalónok homályos zugaiba, jelentős pillantásokat váltani egymással, a virágok és legyezők nyelvén suttogni . . . Mindez nem történhetik meg anélkül, hogy mások is észre ne vegyék. Én azonban egy idő óta valósággal tanulmányozom magukat, És fájdalom, ugy találom, hogy a dolog komolyodni kezd. De hát végre is . . . mit akar ön, kedves György? György (hebegve): Én, asszonyom, hogy mit akarok ? Semmit... szavamra mondom. Árkayné (hevesen ós szigorral): Le akarja tagadni, amit két szememmel látok ? György: Esküszöm asszonyom. Árkayné: Nekem ne esküdözzék! Egy szóval, kedves György, ennek a doiognak, ha ugy tetszik, sőt annak ellenére is, ha másként nem megy . . . elvagyok tökélve erélyes eszközökhöz nyúlni. E közül nincs kizárva a számkivetés sem a mi köreinkből, föltéve, hogy nem akar józanul gondolkozni. Qyörgy (kétségbeesetten): De aszszonyom, végre is mi hát az én bűnöm ? Árkayné: Gizi lelkiállapota aggasztó. Én féltem ezt az asszonyt Oh, maga rossz ember. Messzebb ment a kelleténél. Attól tartok, hogy . . . György (hirtelen felelve): Nem, nem! Ne tartson semmitől. Árkayné (megvető ajkbiggyesztéssel): Eh, hagyja el I Arról van szó : kész-e meghozni azt az áldozatot, amit öntől várok? György: Oh, ha módomban áll . . . Árkayné (határozottan): Le kell arról mondania, hogy Gizinek udvaroljon. György : Hogy ne udv roljak neki? Ennél misem könnyebb, n<iután eddig sem tettem . . . Mindössze is barátságos ós ildomos voltam iránta. És ha most azt kívánja tőlem, hogy ezentúl durván és illetlenül hátat fordítsak neki, ezt bizony, bármennyire sajnálnám is, nem tehetném meg, mert ezzel megbántanám nemcsak őt, de még inkább a férj ót, aki jó barátom ! jfrkayné: El voltam erre a válaszra készülve s azt feleltem : György, hogy éppen a férjének, aki jó barátja, tartozik ön azzal az áldozattal, hogy azt a hóbortos teremtést kiábrándítsa. Qyörgy: Nem gondolnám, hogy efélére szükség volna . . . egyébiránt . . . hát mit is kvjll tennem ? JÍrkayné: A dolog igen egyszerű, kedves barátom! Fejezze be azt a kis regényt, melyet Gizivel megkezdtek, amelynek bonyodalmai már-már veszedelembe sodorják . . . kezdjen ujat.. valaki mással! . . . György: Kérem, eszemágában se volt regényt kezdeni őnagyságával. . . Ha azonban mindenáron regénynek tartaná az ón őszinte szimpátiámat, inely*»