Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-21 / 92. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. dec. 8. .. Megválasztattak: Meliska Pál, rinyecz János, Marik György, Hankó Pál, Zelenyánszky Mihály. A negyedik kerületben leszavazott 198- Megválasztattak: Suk Kálmán, Da­rabos János, Uhrin Pál, Hursán György, Szekerka György. G y u 1 á n is nagy erővel kezdte meg a szervezkedés munkáját a függetlenségi párt. A hangulat jeléül tudhatjuk be azt, hogy a pártkör nem jelölte hivata­los listáján a saját alelnökét, Berényi Ármint. Ez az állásfoglalás is nyilván­valóan konstatálja azt, hogy még a Berényihez legközelebb álló emberek gem helyeselték közgyűlési meggondo­latlanságát. Berényi ki is bukott a megye­bizottságból. Mi nem tartózkodunk be­vallani, hogy ezt a bukást őszintén fáj­laljuk. Berényinek igenis helye és tere lett volna a megyebizottságban. De fékezhetetlen indulatii miatt nem kisérte rokonszenv az ő közszereplését. Meg­választattak : I. kerület: Sall József, dr. Folmann János, dr Bucskó Koriolán, Dobay Ferenc. II. kerület: Szikes György, Schmidt Gyula, Kiss István, dr. Lindenberger János. III. kerület: Monori Mihály, Murvai István, Steiger­wald István, Metz Antal r Orosházán a Veres- és a Bikádi­párt mérkőzött s az utóbbi teljes győ­zelmével végződött a választás. Megvá­lasztattak az I. alkerületben: Iványi Antal, Pusztai János, Broosz János, Kristóf János, Pusztai Mihály, Bikády József; a II. alkerületben : dr. Bikády Antal, Vanka Mihály, Tóth Sándor, K. Horváth Sándor. Szarvason a függetlenségi párt listája győzött Megválasztattak: I. ker. Scholtz Gyula, Kollár Lajos, Placskó István, Dankó Soma, Sonkoly Márton, Roszik Mihály. II. kerület: Dr. Reismann Mór, Elefánt Ignác, Szlovák Pál, Bor­gulya Márton. — III. kerület: Nagy Béla, Fehér József, Kovács János, Rideg Já­nos, Schreiber Lipót. — IV. kerület: Bacsó István, dr. Glasner Adolf, Veles György, Zvarinyi János. B é k ó s: Megválasztattak : I. Ler. Kecskeméti Ferenc, Körber Tivadar, Sántha Lajos, Papp József. — II. ker. Kecskeméti Ferenc, dr. Igaz Pál, Szabó István, Hidvégi Gábor. — III. kerület­ben T. Veres László, Remecki Ferenc. Gyoma: G. Nagy László, Pálffy Béla, Szabó Benedek, Szabó József, Erdei János, Kruchio Albert ég Har­sányi Pál. Mezöberényben: Jeszenszky Károly, Csák György pénzügyi gazgató, dr. Kucián Géza, Vrbovszky Pál, Mózes András, Litauszky Pál és ifj. Stefanovics János. Szeghalmon a választás nagy meglepetést hozott. A szociáiisták kere­kedtek felül. Kovács Gyula, a község jegyzője az egyetlen, ki nem közülük való; megválasztattak még Izsák Jakab tanitó, Czeglédi Ferenc, R. Nagy János, ifj. Soós István, H. Kis Ferenc. C s o r v á s: Gremsperger József, Seres András, Bakos Béla, Kuczkay Zoltán, Papp Károly. Tótkomlóson: GrineuszGyörgy h. pénzügyig., Paulovics János, Kunos István, Lehoczky Mihály, Hrdlicska Lajos. Füzesgyarmaton: Nagy Ger­gely, Erdős István. K.-Tar csa -Vé sztő—d o b o z i kerületben: Aszalay Gyula, Szabó László, Tardy Lajos, Marhás András. Körösladányban: Vakarcs Já­nos, Ferencsik Károly, Sebők Ferenc. Kétegyházán: Megele Béla, Böhm Miklós, Gansz Mihály. Békésszentandráson: Péteri József, Keviczky László, Ludvig József. Endrődön: Hunya Mihály, Ko­vács István, P. Kiss Béla, Hunya Elek, Timár M. Lajos. Megint a főispán . . . Temesiek éa Békésmegye. Fülöp Bélát „ajánlják". Békésvármegye főispáni székének betöltése már az idegen vármegyéket is érdekelni kezdi. Eddig csak azt ad­hattuk hirül, hogy Návay Lajos kép­viselőházi alelnök és J u s t h Gyula képviselőházi elnök igyekeznek befolyá­sukat érvényesíteni a főispán-kinevezés kérdésében,de most már konstatálhatjuk, hogy egy idegen vármegye urai nem kisebb érdeklődést tanúsítanak e kérdés iránt, mint a benszülött békésmegyeiek. Vasárnapi számunk távirati rovatá­ban értesítettünk már olvasóinkat arról a deputáció-járásról, amely szombaton tette még élénkebbé a képviselőház fo­lyosóját. a temesmegyeii küldöttség volt s az összekülönbözött alispán; meg fő­ispán ügyét óhajtották rendeztetni An­drássy belügyminiszterrel. Ugyanakkor említést tettünk arról is, hogy a temes­váriak kanapé-ügyét végre behatóan át­vizsgálta a belügyminiszter, aki aképpen döntött, hogy Kabdebo főispán lemon­dását elfogadta, de hogy némi elégté­tellel ne maradjon adós Joanovits alispán is, elhatározását Joanovits távozásának leltételéhez kötötte a miniszter Amint ez az ügy a rendezésnek ilyen stádiumába került, nem mulasztották el a jó temesiek odább is jutni egy lépés­sel s az uj főispán személyét illetőleg szintén propozicióval állottak elő. Az alispán és főispán hiveiből álló eddig külön-külön küldöttség hamarosan ösz­szefogott s a minisztert újból arra kér­ték, hogy báró Sztojavics ország­lyel őnagysága iránt viseltetem, akkor se volna gentlemanik eljárás, ezt minden indok nélkül egyszerűen megszakítani, még csak azt a külső látszatot se tartva fenn, hogy „folytatása következik" . . . Árkayné. Ne szavaljon édes bará­tom. „ö nagysága" igen hálás lesz ön iránt, ha visszaadja nyugalmát, ha nem viszi olyan meredélyekre, melyekről könnyen lezuhanhat .. . „őnagysága"! Hah, milyen gonoszok is önök, férfiak ! Egy szó annyi, mint száz: meg kell tennie! György : Igazán fogalmam sincs arról, hogy mi az, amit meg kell tennem! Árkayné: Uram — atyám! Olyan nehéz dolog valaki mást tüntetni ki egy kissé a figyelmével ? Azt hiszem, — elég szép asszony látogatja zsurjainkat 1 . . . György : Egyetlen egyet sem isme­rek, aki . . . (tekintete Árkayné merev nézésével találkozik) Árkayné (hirtelen elkacagja magát. Fehér fogsora kivillan ajkai közül, György ugy találja, hogy kacagásában báj és kedvesség van, tágra nyílt szem­mel bámul rá. Árkayné kihívó mosoly­lyal folytatja): Igazán senki, senki se volt méltó — arra, hogy ön, az Atléta­klub bajnoka, udvaroljon neki! Óh, hisz ez valami borzasztó! (Ismét kacagásba tör ki, miközben fejét kacéran horgasztja le keblére). György (zavarodotta): De mégis .. ­ugy tetszik . . . mintha . . . Árkayné: Eszemágát in sincs talál­gatni. Rámnézve egészen közömbös. A fő : hogy Gizinek többé ne udvarol­jon. És ha erre kész, semmi sem fog útjában állani . . . Kivetheti veszedelmes hálóját, akire akarja! . . . György: Igen, kész vagyok. Egy föltétel alatt. Árkayné: És az ? György : Hogy ... segélyemre lesz... Árkayné: Maga bohó ember! Kell is ehhez segítőtárs! György : Oh, ha ismerné őt. . . nem igy beszélne. Ő szigorú ... és nagyon hideg . .. Mindig bámulattal tekintettem fel rá. Fagyos és — megközelíthetetlen ! Sose volt bátorságom közeledni felé. Pedig, higyje el, szivem mélyén mindig ő egyedül volt az ideál. Gizi, ah, ö csak játékszere volt szivemnek. Kényszerű vigasz azért, ami elérhetetlen volt szá­momra. Árkayné (elpirul, szemeit zavarodot­tan süti le): Ej, hát kiről beszél ily lelkesülten ? György (megragadja Árkayné ke­zét) : Önről, Matild .. . önről. Árkayné (gyengéden ellenkezve): György ... ez igazán együgyűség! György (áradozva): És ha azt mon­danám, hogy önért kész volnék minden áldozatra, — hogy odadobnám élete­met egy mosolyáért — s ha arra kér­ném, hozzon ön is áldozatot! ... Avagy annyira terhére volna, ha ez a bolon­dos sziv ezentúl az ön lábai elé tenné le mindazt a bámulatot, csodálatot és hódolást, amelyet eddig másra paza­rolt . . . olyan nagy áldozat volna-e azt jó szívvel és némi elnézéssel fogadni ? Árkayné (nem vonja vissza kezét. Tűri, hogy György hevesen ajkaihoz emelje ós csókokkal'boritsa el): György ! Hova gondol! ? (Föláll és szédülten tesz néhány lépést.) Elég volt. György (sóvár tekintetet vetve Ár­kayné felé, kérőn, csaknem könyörögve): Megengedi, hogy holnap ismét eljö­hessek ? Árkayné (elfúló hangon): Igen, de most menjen. Isten önnel ! György (tisztelettel emeli ajkához Árkayné kezét, aztán mélyen megha­jolva,, távozik). Árkayné (hosszan és merengve néz utána): Istenem ! Egy kissé .. . mintha messzebb mentem volna a kelleténél. (Megnyugtatja önmagát.) De Gizi meg van meatve! . . . gyűlési képviselőt nevezze ki Kabdebo utódául. A temesieknek határozott sze­rencséjük volt, mert ez a kívánságuk is meghallgatásra talált Ezek a sikerek bátoríthatták föl de­rék temesi atyánkfiait arra, hogy gon­doskodó előzékenységükkel figyelmet forditsanak a békésmegyei főispáni ál­lásra is. Hiszen ez az állás már annyi­szor keresztülesett a találgatások i etor­táján, hogy ha még sokáig fog késni a kinevezés, hát aligha kap széket az uj főispán, mert a találgatásoknak gyakori­sága lekoptat arról minden lekoptatható részt. Temesvári atyánkfiai kieszeltek te­hát egy bölcs és piramidális lépést s elhatározták, hogy szerencséjükből részt juttatnak a békésmegyeieknek is. Nyom­ban össze is keresték a képviselőházban található békésmegyei képviselőket, aki­ket arra akartak birni, hogy Fülöp Béla temesmegyei földbirtokos kinevez­tetését sürgessék a miniszternél. A Fülöp kombinációt örömmel fogadtak azok, akik ezt az uj „jelöltet" ismerik. Fülöp 48-as politikai elvű férfiú. Kiváló szónok és nagy tudásu ember. Tehát alighanem minden olyan előfeltétel összpontosul egyéniségében, melyek a főispáni állásra kvalifikálják a boldogabb halandókat. Ebből az ujabbi ötletből kifolyólag tudósítónk kérdést intézett Kossuth Ferenchez a főispáni állás tárgyában. Kossuth kijelentette, hogy a békésme­gyei főispáni kérdés még nem került szóba a minisztertanács előtt, amiből az is következik, hogy Andrássy Gyula gróf rendkívül kényelmes ember lehet,.. Ez az ujabbb kombináció azonban nincs kihatással a Döry Pál kinevezte­tésének esélyeire. Benfentes körökben még mindig Döry kinevezését tartják a legvalószínűbbnek s alkalmasint ő is lesz dr. Fábry Sándor utóda. Felfüggesztették a esabai „Nópegylet" működését. A „Békésmegyei Közlöny" és a miniszter. Nagyjelentőségű leirat érkezett teg­napelőtt vármegyénk alispánjához. Ezt a leiratot Andrássy Gyula gróf bel­ügyminiszter intézte Ambrus Sándor alispánhoz, akit arról értesít leiratában, hogy a csabai „Népegylet" működését felfüggesztette s elrendelte egyben az egylet ügykezelésének és pénztárának tüzetes megvizsgálását. Az ez év tava­szától húzódó ügy tehát a belügyminisz­ternek 76438. számú rendeletével egy ujabb lépéssel a megoldáshoz közeledett s most már hihető, hogy hamarosan teljes befejezést is nyer. A „Népegylet" ellen folyó vizsgá­latnak előzményei ismeretesek. Lip­t á k Mihály s két társa irásos följelen­tést tett az alispánhoz a „Népegylet" ellen, amelynek vezetőit azzal vádolta, hogy minden körültekintés nélkül ke­zelik az egylet pénzét s meg nem en­gedett címeken összegeket utalványoz­nak ki és gyűjtéseket rendeznek. Ambrus alispán dr. Konkoly Tihamér vár­megyei aljegyzőt bizta meg az előzetes vizsgálat megejtésével. Konkoly át is jött Békéscsabára, ahol a hatóság és az egylet vezetőinek közreműködésével át­nézte a könyveket s kihallgatta a tanu­kat. Az igazságnak megfelelően ki kell jelentenünk, hogy az egylet elnöke: A c h i m L. András és jegyzője : N i g r i­n y i János, szintén a vizsgálat megin­dítását kérték, de csak akkor, amidőn értesülést szereztek Lipták Mihály föl­jelentéséről. Megállapítást nyert az előzetes vizs­gálat során, hogy az egylet vezetősége, a nem igazolható címeken — mint „bútor­beszerzés s előfizetés a „Paraszt Újságra" — külön dijakat szedett tagjaitól. Beiga­zolást nyert az is, hogy az ellenőrzés alkalmatlan módon történik s hogy a bevételi és kiadási naplónak tételei nem egyeznek. De az előzetes vizsgálat nem találta megbízhatónak a vagyoni álla­potáról szóló kimutatást sem, mert a közgyűlések elé zárszámadást soha nem terjesztettek. A kiadási napló tételei sze­rint nem igazolható kiadásokat is folyo­sitott az egylet. Ilyen kiadások közé tartozik a könyvtárnok részére kiutalt tiszteletdíj is. Az egyesület alapszab, lyai nem állapítanak meg díjazást a tis/. viselőknek s igy nem lehetet' volna tiszteletdíjban részesíteni a könyvtár­nokot. De folyósított a választmány köl­csönöket is, amelyek, szintén nem iga­zolhatók. Végül nem találta kielégítőnek aminisz­teraz egylet alapszabályait, amelyek nem intézkednek a felügyelő- és a vizsgáló­bizottságokról, de amelyeket az egylet mégis megalakított. Nem találta meg­engedhetőnek a miniszter az olyan gyűj­tést sem, minőt a vezetőség az Áchim­féle petíció idején cselekedett meg. Ez­időben ugyanis taggyüjtő íveket bocsáj­tott ki, jóllehet, hogy ezekkel az ívekkel pénzt gyűjtött a petició költségeire. Mindezek a szabálytalanságok teljesen indokolják a miniszter rendeletét, amely arra is utasítja az alispánt, hogy a vizs­gálatot sürgősen tartassa meg s az egylet feloszlatása tárgyában terjesszen elő javas­latot. Érdemesnek tartjuk felemlíteni, hogy a leérkezett akták között a „Békés­megyei Közlönynek" egyik példánya is elfekszik. Október hó első napjaiban ugyanis szóvá tettük azt, hogy bár a „Népegyletre" vonatkozó akták az illető referáns által elintéztettek már, a mi­niszter mégis heverni hagyja azokat. Ezt a lapszámot megküldték a belügy­miniszternek, aki nyilván e közlemény hatása alatt látta el aláírásával a most beérkezett rendeletet. Tisztviselők gyűlése Gsabáii. Központi kiküldöttek. Vaaárnap közgyűlés lesz. Ismertettük már a tisztviselők or­szágos szövetsége központjának azon elhatározását, hogy a szövetség csabai szervezetét ki akarja bővíteni s igy még könnyebbé tenni azt a feladatot, hogy ez a szervezet a megyei tisztvi­selők tömörítésének nagy munkáját hi­vatottabban teljesíthesse. A hatáskörnek ilyen kibővítését egy közgyűlés kere­tében kivánja kifejteni a központi veze­tőség, amely megkereste a csabai veze­tőséget, hogy a közgyűlés összehívásá­nak idejéül határnapokat tűzzön ki. A csabai szervezet választmánya három határnapot bocsájtott a központ rendel­kezésére, amely november hó 24-ikét választotta — mint legalkalmasabbat — a három dátum közül. Vasárnap délután a csabai választ­mány ülést tartott dr O s v á t h János alelnök vezetése mellett s ezen az ülé­sen — amelyen dr. Rell Lajos, Németh Lajos, Csillag Ignác, Megyeri Imre, Offra Gergely, Such Dezső, Chrisztián György, Szulimán Ákos, Tóth László ós Székely Béla vettek részt — Megyeri főtitkár bejelentette az országos központ válaszát s igy megbízta a választmány Megyeri Imre főtitkárt, hogy november 24-ikére, délelőtt 10 órára közgyűlést hívjon össze. A közgyűlés megtartására a választmány a községi elöljáróságtól a közgyűlési termet fogja elkérni. Erre a közgyűlésre az országos központ el­nökségének, egyik tagja ós Dános í pád főtitkár érkeznek körünkbe, akiket az állomáson a választmány fogad. A központ kiküldötteit szeretettel várják a helyi szervezet tagjai, akik szombaton bankettet is rendeznek a csabai „Kaszinó" termében. A szüksé­ges teremnek átengedése és a bankett körüli teendők ellátása céljából a vá­lasztmány egy bizottságot küldött ki. Dános Árpád főtitkár a központi elnökség nevében, a szövetség alapsza­bályainak 16. szakaszára való hivatko­zással, arra kérte a helyi szervezetet, hogy a budapesti, kéthetenként meg­tartandó igazgató-tanácsba képviselőt küldjön. A választmány ennek a tiszt­ségnek ellátásával Székely Béla lap­szerkesztőt bizta meg. Az országos központ által Buda­pestre összehívott közgyűlésen a csabai szervezetet M e g y r y imre titkár kép­viselte. Megyeryt a választmány küldte ki s készkiadásának megtérítésére a vasárnapi ülés 40 koronát, a szükséges levelezések postai költségére pedig 10 ko­ronát szavazott meg. Bejelentette ezután a titkár, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom