Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-07-04 / 52. szám

Békéscsaba, 1007. julius 4. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 lesz. Egészen 'hibátlanul hivatkozik a hétezrekre, épp mint tize?rekre hivatkozó pajtasai, akik szintén az elnöklés segedelmével ittasulta

1? meg a rengeteg gondolattól, eszmétől és önhittségtől A történeti hűség kedvéért megjegyez-, zük hogy a 7000 nélküli Petes András türelmetlenül várja most a megváltó kormány intézkedését... Mikler tanfelügyelő és a dobozmegyeri állapotok. „Lelkiismeretes" gondnokolás. Évzáró-vizsga a dobozmegyeri iskolában. A dobozmegyeri államilag segélyezett községi elemi iskolában évzáróvizsgát tartottak e hó 28-án. Ez a körülmény egymagában véve, nem is volna figyelemreméltó s csupán arra kvalifikálná az „esetet", hogy a tanügyi rovat szürke hirei között tegyük szóvá azt. De ezen a vizsgán s ezzel a vizsgálattal kapcsolatosan sok minden történt. Ez a a „sok minden" pedig már valami s mindenképpen megérett arra, hogy előkelő helyet biztosítsunk ez eseménynek. Mindenekelőtt az történt Dobozmegyeren, hogy az évzáró-vizsga határnapját egyetemi módra tolták ki. Egyebütt már a nyári munkák megkezdése előtt sietnek befejezni a vizsgálatokat. De Dobozmegyer más kategóriába tartozik Az' iskolagondnokság azzal érvel, hogy későre kellett megállapítani a határnapot, mert az iskolai év is későn vette kezdetét. Ezt értjük némileg, sőt talán annak magyarázatát is tudnók adni, hogy az egész tanéven keresztül miért fordították a dobozmegyeri iskolák felé az egész vármegye és a sajtó figyelmét. De seholsem találnók arra magyarázatot, hogyadobozmegyeri iskola 12ta g b ó 1 szervezett gondnokságából egyetlenegy lélek sem jelent meg a vizsgálaton. Magánügyben még a személyes torzsolkodásnak is lehet alapja, de közügybeu egy iskolának negligálása éppen azon gondnokság részéről, amelynek felügyeletére és gondozására az iskola bizva van, — egyszerűen mulasztás, amelyre ezúton is felhívjuk a tanfelügyelő ur figyelmét. Különben a vizsga lefolyt a gondnokság jelenléte nélkül is, sőt tiszteljük benne azt a figyelmet, hogy legalább méltóztatott leereszkedőleg értesíteni a tanítót, hogy a vizsgát gondnokság nélkül is megtarthatja. Ez már aztán gondoskodás! De talán volt abban a gondnokságban némi gondoskodás után egy kis előrelátás is . . . Nem akarta talán meglátni azt az eredményt, amelyet felmutatott a tanitó, vagy talán más ok miatt maradt el a jelenlét? Ki tudja mi volt az ok ? . . . Egy azonban bizonyos. Az tudniillik, hogy a tanfelügyelőnek is meg van már a maga nézete a dobozmegyeri tanügyi állapotokkal szemben és meg van a maga nézete azon gondnoksági taggal szemben is, akiről már bebizonyosodott, hogy erkölcstelen beszédekre tanítja az iskolás gyermekeket. Volt alkalmunk beszélni Mikler Sándor dr tanfelügyelővel, aki kijelentette, hogy mihelyt kezeihez jutnak az erről szóló birói akták, nyomban kényszeríteni fogja azt a tagot, hogy mondjon lé a tisztségéről. Egy nyugdíj-alap csőd előtt. Helybenhagyott törvényhatósági határozat. Vármegyénk törvényhatósági bizottságát élénken foglalkoztatta annak idején a gyulai tisztviselők nyugdijalapjának helyzete. Ez a nyugdijalap a legsilányabb szabályrendelet alapján létesíttetett tíz-tizenkét évvel ezelőtt s mai állománya sem tesz ki többet 36000 konánál. Már a létesítés idején is nyilvánvaló volt, hogy az alap csak a tisztviselők megterhelését fogja kívánni anélkül, hogy a fenntartására fordított összeg után bárminő ellenszolgáltatással lett volna képes kecsegtetni tagjait. Á régi szabályrendelet ugyanis megengedte, hogy tagjai visszamenőleg is fizessék dijaikat. Ilyenformán a tisztviselőknek kölcsönöket kellett fölvenniök s csak igy tudták összegyűjteni azt az összeget, amely ma gyönge anyagi támaszt nyújt ennek az alapnak. . Duttkay Béla volt polgármester ügyével kapcsolatosan vették észre először a tisztviselők azt, hogy az alap nem életképes s hogy 2—3 tisztviselőnek nyugdíjigényét sem fedezhetik abból. Reményük sem lehet, hogy az alap gyarapodhassék, mert anyagi erőforrását csak az az 1000 korona képezi, a tisztviselők négy százalékos befizetésén kivül, amit a város ad évenként a nyugdijalapnak. Ilyen körülmények között nem láttak okosabb utat, mint mely az alap feloszlásának kimondásához vezetett. — A képviselőtestület akceptálta is a tisztviselők kívánságát, de egyes érdekeltek megfelebbezték a határozatot s vármegyénk közgyűlése megsemmisítette azt, kimondván, hogy amennyiben az alap jövedelme nem elég a nyugdíjigények kielégítésére, intézkedjék a város oly irányban módosítani a nyugdijszabályrendeletet, hogy a járulékok leszállittassanak. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy ezt a határozatot a város felebbezte most meg s e felebbezés alapján a bel ügyminiszter tárgyalás alá vette a kérdést és tegnap érkezett leiratában arról értesítette a vármegyét, hogy a város határozatával szemben a törvényhatóságnak határozatát emelte jogerőre. Ez a határozat még bonyolultabbá teszi az ügyet. Szerintünk ugyanis méltánytalanság az, hogy amikor szabályrendeletileg egy alap fentartására köteleztetnek a tisztviselők, akkor megrövidítsék a befizetett dijakkal arányban álló jogaikat Több mint valószínű, hogy ezek után a nyugdíjjogosult tisztviselők pörrel támadják meg az alapot s igy csődbe jut egy olyan intézmény, amelyfenntartása fennmaradása sohasem volt áldásos. adjon a kormány kölcsönt a városnak, akár kamatmentesen, akár 4%-os kamat mellett, mindaddig, míg Gyula olyan helyzetbe jut, hogy a szükséges 120.000 koronát valamelyik pénzintézetnél fölvehesse. A gyulai óvódák államosítása. Nincs kölcsön. 120 OOO koronát kérnek a minisztertől. Annak idején, mikor a gyulai községi tanyai iskolák államosítására vonat kozóan mozgalom indult meg a város intéző köreinek kezdeményezezésére, azt is kérték a gyulaiak a kormánytól, hogy a jelenlegi három községi óvódát, valamint az elmúlt évben községi jelleggeszervezett nagy magyar városi és az Újvárosban szervezett ötödik óvódát szintén államosítsa a kormány. Gyula város többszöri felterjesztésének eredménye is lőn, mert a miniszter felszólította a várost, jelölné meg az iskolának azon sorrendjét, amely szerint azok állami kezelésbe vétessenek. A város eleget is tett eme felszólításnak s ezt követőleg folyó év. április havában uj rendelet érkezett a gyulaiakhoz, melyben a miniszter — a város eddigi ter nézésétől eltérőleg — utasítást adott, hogy az ovodák államosítása esetén szükséges építkezések költségei miképpen legyenék fedezendők. Ez a rendelet előnyös a városra, mert a miniszter a 3%-os óvodai pótadót a törlesztéses kölcsön tartamára átengedi Gyulának s megengedte egyben azt is, hogy a szabályszerűen szedett ovódijakkal a dologi kiadásokat fedezzék. E miniszteri rendelet alapján az iskolai bizottság foglalkozott a kérdéssel s a bizottság mindenekelőtt azt kívánta biztosítottnak látni, hogy a 3%-os ovodapótadó lekötésével — amely pótadó évente 6 ezer koronát tesz ki — tud-e a város a szükséges épületek felépítésének céljaira mintegy 120.000 koronás kölcsönt nyerni, amely kölcsön kizárólag a pótadó összegéből fedeztetnék ?! Megkerestek tehát nyolc fővárosi pénzintézetet, de ezek közül csak három válaszolt még s egybehangzóan azt jelentik ki, hogy a szükséges kölcsönt ezidőszerint nem folyósíthatják. Ez a kedvezőtlen fordulat azonban nem kedvetleniti el a gyulaiakat, mert el vannak hatírozva, hogy az esetben, ha elfogadható ajánlatot nem kapnak, ugy ezt a körülményt bejelentik a miniszternek, akit kérni fog a város, hogy „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőház ülése. A mai ülés és az egész politikai helyzet szenzácziója, hogy Kossuth csakugyan beterjesztette a szolgálati pragmatikáról ázóló törvényjavaslathoz azt az indítványt, melyet már eleve jeleztünk s mely szerint a javaslatnak az első szakasza marad meg — ez is nevezetes módosításokkal — a szolgálati rendtartást pedig a kormány rendeleti uton lépteti életbe. Ez?el derékban roppant ketté a horvát ebstrukció. Az indítvány természetesen nagy megelégedést keltett a többségen. Az ülésről ez a tudósításunk referál : Hó dy Gyula : Kéri a jegyzőkönyv hitelesítését. Vinkovics Bozsó : A jegyzőkönyvet módosítás nélkül nem hitelésiti. Az elnök: A házszabályok szerint csak négyen szólhatnak a jegyzőkönyvhöz. Felteszt a kérdést. A jegyzőkönyvet változatlan formájában hitelesítették. Az interpellációs könyvbe Szkicsák Ferenc, Szmrecsányi György, Horváth József, Tuskán Gergely és Markos Gyula jegyeztek be interpellációkat. Kossuth Ferenc : Indítványt terjeszt a Ház elé. Hetek óta élnek vissza a horvát képviselők azzal a jogukkal, hogy ezen az országgyűlésen horvátul is beszélhetnek. A törvény kimondja, hogy beszélhetnek horvátul. De igy néni győzhetnek meg minket. 1847-ben egy horvát képviselő kijelentette, hogy bár latinul beszélhetne, hogy hazafiasságát kifejtse, a Magyarországhoz való tartozását jobban kidomborítsa. Az előttünk fekvő törvényjavaslat semmiképpen sem érinti a horvát nyelv jogát, ez a törvényjavaslat a horvát nyelv jogait mindenben megerősíti. A következő indítványt terjeszti a Ház elé: A vasúti szolgálati rendtartás első szakasza helyébe tétessék olyan szöveg, mely szerint az államvasutak magyarországi vonalára magyarul tudó állampolgár, horvát vonalára horvátul értő magyar állampolgár alkalmaztassák. A törvény 2 —58. szakaszai elmaradnak, a vasúti szolgálati rendtartást a miniszter léptesse rendeleti uton életbe. (Nagy éljenzés). IJJDONSÁGOK. „Bizonyára igaz ember volt ez!" Ezt vallotta a golgotai nagy halottról egy pogány. Nem akarom a mécset a naphoz, a mi halottunkat a Jézushoz hasonlitani, de amit az a százados mondott, azt százan, ezren is valljuk Czinkotszkyról s aki az idézett szavakban foglalt dicséretet is megtagadná tőle, az a pogánynál is máltatlanabb volna. Hogy mily becsületesen és tisztességesen készült életpályájára, arról itt e földön tanárai — tehát e tekintetben legilletékesebb birái közül csak hárman (Lányi, Benka és Zsilinszky Mihály) — tehetnek tanúságot. De ha nem volna ennek élő tanuja, dicséretére talán a szarvasi gimnáziumnak, a pozsonyi theologiai akadémiának és a jénai egyetemnek néma falai is megszólalnának. A nagy szorgalmat megsínylette a test. De mennyire vigyázott aztán a fiatal pap gyenge egészségére, hogy árván ne hagyja és egyetlen örömétől meg ne fossza özvegy édes anyját. Mezőberényi egy évi káplánkodása után Csanád-Alberti választotta papjává. Itt az áldott emlékű Áchim Á. örökébe lépett. Példás rendben találta az egyházat. De amikor most a siron tul ő számol be Istenén kivül elődjének is, bizony méltán elmondhatja ő is: akiket reám biztál, azok közül nem veszítettem egyet sem! Mert ha el is vesztek közülök némelyek, nem ő vesztette el őket, — Isten és ember a tanuja, hogy nem ő okozta vesztüket. A mint elfoglalta papi állását, lelkének egyetlen szerelme az egyház volt. Rögtön buzgóan készült az Isten és a falu nevéhez méltó templom építéséhez. E végett a hivek adóját nem akarta emelni, országszerte kéregetni restelt, otthon meg üres egyházi pénztárt örökölt .De örökölt kegyes s áldozatkész híveket. Ezeknek szivéhez, adakozásához folyamodott tehát és megáldotta az Isten a hü munkást: egy évtized leteltével jubilált a falu ós a pap — olykép, hogy felavatta és használatba vette díszes és ékesen felszerelt uj templomát. Csak amikor gyülekezete ekként rendben volt s az Isten hajléka állott, akkor gondolt Czinkotszky a saját családja alapítására és annak majdani kényelmére — a maga lakásának építésére. A hálás gyülekezet paplakot építtetett neki, melyet ugyan ő — fájdalom — igen kevés ideig használt. Az utódo tnak készítette ezt is. A paplakot követte a második iskola. Az építkezéshez egyházi földvétel is járult, melynek jövedelme a gyülekezetnek, főként a második tanítói állás szervezéséből eredő nagyobb kiadásait fedezte. Irodalmi tevékenységét Alberti község monográfiájának, számos közkívánatra kinyomatott egyházi beszédének és a csanádmegyei régészeti társulat évkönyveinek kiadásával örökitet-e meg. Igénytelen és szíves volt mindenki iránt s őt is szerette mindenki. Méltányolt mindenkit s őt is becsülte a község, a megye és az esperesség egyaránt. A megyebizottságnak állandóan tagja vo

;t; Csanádme<iye régészeti egyesületének főtitkárává, az esperesség dékánjává, főjegyzővé, gyámintézeti elnökévé stb. tette meg. Életének hátralevő idejét családjának akarta szentelni, — nyugalomba készült s ime hamarabb nyugalomba lépett, mint ahogy gondolta. Alig két háltéi halála előtt jó kedvben és egészségben ment Szarvasra vizsgázó fiaiért — ós apáihoz tért, oda, ahol utolsó vizsgáját teszi le az ember. Gyermekeivel másnap haza akart jönni, de egyedül ment Haza Szarvasra érkezése után rosszul lett s néhány napi szenvedés után elhunyt. Szülőhelyén, Szarvason halt meg junius hó 29-én, reggel 7 órakor. Miért is kellett gyülekezetétől távol sírba szállania ? Talán csak azért, amiért a fa is, mikor már érett gyümölcscsel vannak megrakva ágai, ahhoz a földhöz hajol le, amely táplálta, nevelte. Az elhunyt temetésén megjelent nemcsak Szarvasnak minden rendű és rangú közönsége, hanem alberti híveinek egész tömege, sőt Tótkomlósnak, Ambrózfalvának, Pitvarosnak, Mezőhegyesnek és Nagylaknak uri közönsége is. Hosszú kocsisor és az utcát elárasztó gyászolók özöne kisérte ki a koporsót a temetőbe. Petrovics főesperes méltatta, Placsko búcsúztatta a halottat, Soltz szólott a néphez, Saguly imádkozott a sírnál. Azután ann ik oltalmába ós kegyelmébe ajánlottuk az elhunyta", aki azt üzente: „Mondjátok meg áz igaznak, hogy jó dolga leszen, mert az ő cselekvéseinek gyümölcsét élvezendi." Korén Pál. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára változékony és hűvösebb időt jelez, sok helyütt esapadék és zivatarokkal. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 17-én rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés meghívóit dr. F á b r y Sándor főispán irta alá, de úgy értesülünk, hogy a közgyűlésen nem ö fog elnökölni, Fábry Sándor főispán jelenleg a magas Tátra vidékén tartózkodik s onnan egyenesen Aradra utazik, hogy elnökigazgatói teendőit ellássa. A közgyűlés megh ivóit ma küldik széjjel. — A vármegyei központi választmányból. Kedden délután tartotta meg ülését Ambrus Sándor alispánnak elnöklése mellett a törvényhatóság központi választmánya. Az ülés az 1908. évi ideiglenes választói névjegyzék ellen beadott tiz felszólalással foglalkozott. A felszólalások közül csak egyet utasítottak el. Az ülés előadója dr. Moldován János vármegyei aljegyző volt. — A közigazgatási bizottság fél évi jelentése. Békésvármegye közigazgatási bizottságának a miniszter elé terjesztendő féléves jelentésében különös súlyt kér helyezni Komáromvármegye közigazgatási bizottsága a lótenyésztés terén észlelhető visszaesésre is. E tárgyban Komáromvármegye feliratot intézett a kormányhoz s bizottságunktól e feliratának támogatását is kéri. Ugyanekkor a takarmánykiviteli tilalom behozatalát is megsürgetni kéri a kormánynál. E megkeresések tárgyában a közigazgatási bizottság a gazdasági előadó meghallgatása után határoz. — Gazdasági egyesületünk alapítványi helye. Vármegyénk gazdasági egyesületé-