Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1907-10-17 / 82. szám
scsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 82-ik sz. Csütörtök, október 17. BEKESMEGYEI POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3rizetnl bármikor lehet éunegyedcnbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Radikálisok gyűlése Csabán. Békéscsaba, október 16. Eltűnt már az uj-kor harcteréről a mérgezett nyilak és robbanó golyók pusztító rendszere. Ám sajnos, a nemzeti élet határain belül nem a megszelidülésnek ezt a humánus irányát látjuk. Azok az eszközök, melyekkel az emberek egymás iránt viseltetnek, mindenfelé durvulnak, sőt még a békekongresszusok termeiben is ellenségeskedő hang csapkod az ellenfelek felé. Az a patriarchális jó viszony, melyben a munkaadó segédmunkásaival élt, rég megszűnt. Ma már a legridegebb kíméletlenség uralkodik mindkét fél részéről s állandóan sztrájkok, bojkottok és munkazárlatok vannak napirenden. Az egymással való érintkezés eszközeinek ilyen eldurvulását aligha figyelhetjük meg pompásabban, mint éppen Békésmegyében. Eleintén csak a politikai pártok agyarkodtak egymásra elveik különbézőségével. De az emberi szenvedély és indulat kivitte már a társadalomba is ezt a vad tónust s nem hirdeti többé azt a tant, hogy mert politikai ellenfelek vagyunk, jó barátságunknak és emberies érzésünknek zálogát a társadalmi együvé tartozandóságnak érzetébe fektessük s ezt az érzetet erősítsük, ha alkalom kínálkozik erre. Sem a társadalomnak, sem a politikai érdekeknek nem tettek jó szolgálatot azok, akik hétfőn délután a békéscsabai „Népegyletben" a politikai elvek különféleségét hirdették s ezzel alkalmat találtak arra is, hogy a pol- , gári osztályokban amúgy is saj- ; nosan tapasztalható széthúzásnak és egyenetlenkedésnek tüzére olajat önt- ! senek. Hozzászoktunk már, hogy ez a 1 tünet rendszeresen legyen megfigyel- I hető. A gyűlölködés és ellenségeskedés hirdetéséből pedig csak azok a vezérek csinálnak tőkét, akiknek más megélhetési forrásuk nincs, mint a népbizalom által kiguritott fillérek. De azoknak, akik erkölcsi szempontok irányjelzését követik a politikai harcban, nem szabad az egyének és társadalmi osztályok harcává tenniök az elvek körül folyó nézeteltéréseket. Következésképpen nem szabad gyalázkodniok, hanem az érvek fegyverével igyekezzenek meggyőzni a hallgatókat s igy biztosítsák azt, hogy az az erkölcsi kapocs, amely összetart egy politikai csoportot, helyes, vagy helytelen. Aki gyalázkodik, annak soha sincs igazsága. Mert aki igazait érzi, az nem látja szükségét a nyers szavak piszkolódó árjának, csak az argumentumoknak, amelyek meggyőzők és imponálók. Aki a gyalázkodással korbácsolja föl a népszenvedélyt, az maga is azt érzi, hogy az ő igazsága posványos talajon áll, amely minden pillanatban elsüppedhet s maga alá temetheti a reá épített légvárat. Jó lett volna mindezt szem előtt tartaniok a hétfői „radikális" szónokoknak is, akik a mai kormányt, az úri társadalmat és mindazokat, akik vitatni merészelik az ügynevezett Kristóffy-szövetség erkölcsi igazait, csak „gazembereknek" neveznek és neveztek a hétfői gyűlésen is. Mi azt tartjuk, hogy sokkal nagyobb hatás rejlik az okszerű érvelésben, mint a szenvedélyek felkorbácsolását célozó beszédben. Az érvelést megdönteni lehet, de önmagától nem dől meg soha. A szenvedély ellenben mindig a viszonyok hatása alatt áll s minden külső behatás nélkül is megszünhetik. És ha ez a fordulat egyszer beáll, akkor hiába fordulunk többé az argumentumok fegyveréhez. Hétfőn csúnya dolgok, rút felszólalásoktörténtek a csabai Népegyletben. S mert ilyen az úgynevezett „radikálisok" küzdőfegyvere, bizvást valljuk, hogy ártalmatlanok és önmaguktól fognak megsemmisülni. Törvényhatósági közgyűlés. Jelenségek, amelyek megfigyelésre méltók. Nincs többé személyeskedés. Békésvármegye törvényhatóságának közgyűlési termében rég nem hallottunk már olyan nyugodt hangú tanácskozást, mint a keddi napon. A komolyság párosult ebben a tanácskozásban azzal a meggyőződéssel, mely a közügyek intézésében vezeti a vármegye érdekeiért küzdőket s igaz örömükre szolgál annak megállapítása, hogy még az intransigenseknek ismert közgyűlési tagok is oly méltóságteljesen viselkedtek, mint még soha a meggyőző érvek iránt. Nem volt itt semmi személyeskedés, de annál több tudás és meggyőződés a felszólalásokban s leszámítva egynehány olyan elszólást, amelyet normális körülmények között sem lehet komolyan venni, az egész közgyűlés tanácskozási mtfiiete nivón álló volt. A felszólalók között határozott sikere volt dr.Simonka György gyulai ügyvédnek, kinek lelkes, hazafias tűztől égő szónoklatát, melylyel az állandó választmány javaslata ellen beszélt, csak azért, hogy mégelfogadhatóbbá, bővebbé tegye azt, nagy lelkesedéssel honorálta a közgyűlés. Berényi Ármin dr sikere sem volt külömb. Ha Berényi Ármin ezelőtt is ebben a mederben maradt volna felszólalásaival, soha sem talált volna bennünket azok között, akik személyeskedéseivel szembeszállottak. Ha Berényi Ármin a közgyűlés eddigi vezetőjében nem a személyes ellenfet látta volna, ugy nem talált volna alkalmat soha arra sem, hogy a sajtót is azok közzé sorozza, akiket gyűlöletével és ellenségeskedésével kitüntet és akik éppen ezért szigorúbb elbírálásban részesítik az ő közszereplését is. Még egyszer konstatáljuk — és pedig örömmel — hogy közgyűlési termünkbe visszatért a komoly hang, mely nélkül közügyeket intézni nem lehet. A közgyűlés lefolyásáról ezeket jelentjük : Ambrus Sándor alispán negyedéves jelentésének tudomásul vételét követőleg K i s s László aljegyző tette meg azt a bejelentést, hogy a költségvetés 15 napig közszemlére volt kitéve s észrevételt az ellen senki sem tett. Ennek alapján az állandó-választmány is elfogadta a 336.242 korona szükségletet. Megállapította a választmány az 1%-os pótadót is, amelynek jóváhagyását kéri a közgyűléstől. Berényi Ármin dr.: Á költségvetésből kitűnik, hogy uj állásokat kéllene szervezni. Ezzel tetemes költségtöbblet hárulna a vármegyére. Indokolást kér, miért kell rendszeresíteni az ötödik, árvaszéki ülnöki és a levéltársegédi állást ? Lehet, hogy az árvaszéknek nagyobb lett a forgalom, de ez nincs számadatokkal indokolva. Nem tartja helyesnek a nép terheit szaporítani. Azért is perhorreskálja ezt, mert nincs tájékozva, vájjon szükséges-e ez az ülnöki állás, vagy nem ? Arra a meggyőződésre jutott különben is, hogy a gyámügyekben közvetlen felügyelet eszközlendő. Bizik abban, hogy nemsokára létesíteni is fogják a gyámhatósági szolgabírói intézményt. Nem tartja tehát időszerűnek ezt az ülnöki állást most rendszeresíteni Indítványozza inkább, irjon föl a vármegye a kormányhoz s kérje föl, hogy a szolgabirókat gyámügyi jogkörrel ruházza föl. A költségvetésnek egy másik tétele alatt S á r o s s .y Gyula elnökhelyettes részére 300 korona jutalom vétetet; föl a gyámoltak ingatlanainak biztosítása körül teljesített teendőkért. Ellensége volt mindig az ilyen külön díjazásoknak. Most pedig ellenzi ezt annyival is inkább, mert Sárossy Békésmegyei Közlöny tárcája. Búcsúzóul. Ha vége lesz a rózsafakadásnak És hullni kezd a sárguló levél, S mint kis galamb szokott párjáho'' szállni, Lelkem lelkedhez újra visszatér: Mosolygsz-e még, ha majd szemem világát Örömtől égve szegezem reád? Örülsz-e még a hófehér virágnak ? S fölveszed még a kis piros ruhád? Fecskecsicsergés. Fecske csicseregett napsugaras nyáron, Mikor ezt suttogtad: Te leszel a párom ... . . . Csicsereg a fecske Napsugaras Mit suttogsz most vájjon [nyár van. Másnak a karjában ? Kiss Ferenc. Szépség — könnyelműség. Kegyetlenül süvit a szél s fergetegként sepri, fújja a havat, lehetetlenné téve a közlekedést Newyork utcáin. Itt a blizard, a legrettenetesebb amerikai vihar. Százával megy most tönkre a partvidéken emberélet s egész farmokat sepert el a száguldó orkán, míg valahonnan a távolból ideért. Tegnap este még Chikagóban tombolt s ma már a newyorki égbenyúló palotákat rázza félelmetesen. Gyorsabban járt a gyorsI vonatnál, pedig de sok állomást tartott, mindenütt rombolva, pusztítva. Az utcák természetesen néptelenek, csak itt-ott viaskodik valaki gyalogszerrel a széllel, hóviharral, akinek otthona még van, de öt centje már nincsen arra, hogy a villamos kocsira felkapaszkodjék.* Egyes sarkokon, leginkább valamelyik sörmérés, csapszék ajtajában ott gubbaszt a rendőr, de ő is be-betér melegedni és egy kortyot inni, különben megvenné az Isten hidege. Éjjel tizenegy óra van és még a szinház-negyedben, ott a felső Broadwayn, ahol máskor ilyenkor ember ember hátán tolong és a kocsik csak lépésben haladhatnak egymástól, még ott sincs élet. A színházak is ürej sek voltak ma este, a kényes közönség még hintóban sem kockáztatta meg az utat ebben a pokoli időben. A Star Theaterben pedig nem közönséges előadás volt ma este. A közönség csak félig töltötte meg az előkelő, drága kis színházat, a legelőkelőbb mulató, Newyork kedvelt csarnokát, noha az ünnepelt csillag, a legújabb csillag játszott, akinek minden fellépte telt pénztárt, telt házat jelent. A rossz idő még a szépséges színésznő vonzóerejénél is nagyobbnak bizonyult. Afféle amerikai darabot adtak aznap este is, amelyben a minden utcasarkon öles betűkkel hirdetett primadonna szépsége, öltözékei, tánca és a rendező meg világitómester ügyessége minden. A darab meséje, ha ugyan van, mellékes, pedig rablótámadás, fegyházból való szökés, bünbarlang, játékterem, gyilkosság ós öngyilkosság annyi fordul benne, amennyiből egy európai költő tiz színdarabot is írna. A páholyokat elég jól megtöltötték a szép Lilian tisztelői, udvarlói, barátai, a földszinten is, ami közönség akadt, a Lilian ismerőseiből tellett ki. de már az erkélyre és karzatra, ahová a gyalogos ember jár, csak kevés ember jutott Lilian ama gárdájából, amely talán a szájától vonja el azt a dollárt, amelyen a jegyet veszi, hogy őt láthassa a színpadon, akiért lelkesedik, rajong és epekedik, noha tudja, hogy még a közelébe se juthat soha. Az az aránylag kevés közönség, amely igy összeverődött és amelyet még a tomboló hóvihar sem tudott visszatartani az előadástól, az utolsó felvonás végjelenetében elfojtott lélekzettel nézte és hallgatta Lilian játékát s megdermedve, mozdulatlanul ültek a helyén, amikor a szép leány a szerepe szerint való öngyilkosságot elkövette, a méregüvegcsét velőtrázzó sikoltással és undorodva elhajította, összeesett és meghalt. Pillanatok multak el, mig egyikmásik néző a jelenet hatása alatt jéghideggé vált kezét tapsra ütötte össze s valaki az első sorban megjegyezte, hogy ilyen verismust még amerikai színpadon nem látott. Lilian pedig, a szép Lilian, akinek talán csak a könnnelmüsége volt nagyobb a szépségénél, ott feküdt a színpadon, a leeresztett függöny mögött halva. A méreg, amit a darabban meg kellett innia s ami máskor holmi édesség volt, ma igazi méreg volt s az a nagy, meglepő verismus a meghalási jelenetben nem is verismus, hanem maga az igazság volt. Öngyilkos lett a szép leány, akinek a lábainál milliomosok hevertek s akinek talán sohasem is volt egy komoly gondolata ? Szeszélyből tette volna vagy életmódjától való pillanatnyi undor kergette a halálba? Talán szerelmes volt? De hisz' őt mindenki viszont szerette ! A rendőrség kocsiján megérkezett a kapitány, az orvos, a detektív, azok majd megállapítják, hogy mi és ki ölte meg a száp Liliant. Hátha volt olyan udvarló is, aki nem tudta elviselni, hogy Lilian mindenkié legyen és ő öntötte be az üvegcsébe az igazi mérget? A rémdrámák játszói, a színészek, megdöbbentve állnak a váratlanul igazra vált rettenetes komédia hatása alatt s mig a szakértő orvos rendkívüli fontossal állapítja meg, amit már mindenki tud egy fél órája, hogy Lilian meghalt, a kapitány jegyzőkönyvbe veszi az esetet, a detektív pedig kutatni kezdi, hogy ki volt a szerencsétlen igazi barátja, odakint a rendőrkocsi lovai lábaikkal nyugtalanul kaparják a havat, idegesen fújnak, horkolnak, mintha tudnák, hogy halottat visznek mindjárt a Belle Vue Hospitál háta mögé, a morgueba. Az orvos parancsára két rendőr ráfekteti a már hideg, de még szép testet a hordágyra és kiviszi a kocsira. Színészek, táncosnők, muzsikusok kisérik ki Liliant a kocáihoz a azinházból, akit még tegnap este is az udvarlói serege kisért a színpadtól a kocsijához s boldog volt, aki kezet szoríthatott vele. Ma a gazdag udvarlók nem kisérték ki a kocsihoz, nem várták meg az utcán. Sietett mindeuik a klubjába, elmondani a borzasztó ezetet s azután feledni Liliant, minél előbb. Nem jó arra még gondolni sem, hogy aki ma a morgue hideg márványasztalán fekszik, az még tegnap mellénk simult. A rendörkocsi már kiért az első Avenuere, közeledik a kórházhoz, be is kanyarodik a szögletén a mellékutcába, amelynek a végén, ott egészen a vízparton van a halottas ház. A fordulónál