Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-17 / 82. szám

2 Békéscsaba, 1907. nov. 134 ezzel a munkával megterhelve nincs. ( Egy rendszert kiván megszüntetni s nem személyek ellen beszél. Az ellen nem tesz kifogást, hogy a külön munkát ju­talmazzák, de felszólalásával meg akarja világítani a helyzetet. L a d i c s László nem járul hozzá Berónyi indítványához, mert azzal sem­mit sem lát elérve. A központi árvaszék munkája rendkívül súlyos és tisztviselői megérdemlik, hogy megerőltetett mun­kájákon az ötödik ülnöki állás rendsze­resítésével segítsenek. S i m o n k a György dr.: Ha a bé­késmegyei árvaszéket figyeli, azt tapasz­talja, hogy az ügyeket itt is későn in­tézik el, de mégis sokkal gyorsabban, mint az ország többi megyei áavaszékei­nél Az uj ülnöki állás rendszeresítésé­nek szükségét időszerűnek látja. Sárossy Gyula tiszteletdijára vonatkozólag pedig nem osztja Berényi nézetét s azt a díja­zást méltányosnak tartja. , , Ambrus Sándor: Csodálkozását fejezi ki afölött, hogy Berényi, aki egy izben szintén pártolta az uj ülnöki állás rendszeresítését, most más álláspontot vall. A vitás 300 korona működési pótlék „s tisztviselőinek" méltányos díjazásától a vármegye nem zárkózhatik el. Berónyi indítványának nem ellensége, de kéri, hogy ne a költségvetés kapcsán, hanem a jövő közgyűlésen tárgyalják azt, ami­kor már részletesebben is foglalkozhatik 8Z6ül Berényi Ármin dr. hozzájárult ehhez c ezután á közgyűlés 61 szavazattal 10 ellenében megszavazta az 1%-os pótadót. Szabó János köröstarcsai ev. ref. lelkész indítványt terjesztett be a görög keleti magyar egyház szereplése erdeké­ben. Az .indítvány megkeresni kéri e tárgyban a kormányt. Szabó a követ­kező beszéddel indokolta meg indít­ványát : „Meg vagyok róla győződve — s az én lelkemet boldogító érzéssel tölti el az a tudat — hogy nincsen e terem fa­lai között egyetlen szív sem, melyet a magyar haza irántvaló szeretetnek lángja ne éltetne s ne dobogtatna. Meg vagyok róla győződve, hogy a b. e. Reiner Zsig­mond által szerkesztett s általam benyúj­tott inditványtervazetnek célját min­denki ismeri s magyar lelkének hely­benhagyó Ítéletével kiséri. Az 1868 évi IX.-ik t'.-c. mig a gör. kel. vallású szer­beknek és a gör. kel. vallású románok­nak meg adta a jogot arra, hogy nem­zeti egyházzá szervezkedjenek, addig a gör. kel. vallású magyaroknak nemzeti egyházzá való szervezéséről nem gon­doskodott. Peddig magyar-nemzeti szem­pontból rendkívül fontos a gör. kel. magyar egyházak szervezése. Ezek a gör. kel. magyar egyházak, a magyar­ságnak mind megannyi önálló bástyái lennének az országnak déli és délkeleti határainál azErdély-részi vármegyékben, hol a lakosságnak 57%-át teszi az oláh. A magyar nemzet testéhez tartozó, ezen drága porszemeket, a gör. kel. val­lású magyarokat kell nekünk megmen­tenünk, összetartanunk, sziklává egye­sítenünk, hiszen az ő erősségük a mi erősségünk leszen ; s a legnagyobb vész és megpróbáltatás ide én is büszkén és bízva nézhetünk akkor a magyarságnak I emez erős váraira, a gör. kel. magyar nemzeti egyházakra". A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette az indítványt. A számonkérőszék jelentésével szin­tén Kiss László ismertette meg a köz­gyűlést, amely tudomásul vette, hogy az elmúlt évről a főispáni titkárnál i, a számvevőségnél pedig 2 akta vár el­intézést. Az anyakönyvi dijak kezelése tár­gyában készített szabályrendeletet nem hagyta jóvá a miniszter s egy uj sza­bályrendelet-tervezetet küldött a várme­gyének. Ezt a tervezetet a közgyűlés is eifogadta. Békésvármegye törvényhatósága a legutóbbi közgyűlésen hozott határozat alapján felirt a miniszterhez, hogy a hódmezővásárhelyi útszakasz kiépítésé­nek kötelezettségét vegye át a várme­gyétől. A miniszter azonban nem tett eieget e kérelemnek, amit a közgyű­lés sajnálattal vett tudomásul s elhatá­rozta megkeresni a minisztert a költsé­gek előlegezése tárgyában. Arad szab. kir. város megkereste Békésmegyét, hogy március 15-ikének és október 6-ikának országos iskolai ünnepként való megtartatása érdeké­ben irjon fel az országgyűlés képviselő­házához. Az állandó választmány pártoló javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. S i m o n k a György dr. nem találja kielégítőnek az állandó választmány ja­vaslatát. Ennél a két ünnepnél szükség van a férfiak ünneplésére is. Október 6-ikát előbbre helyezi március 15-ikénél, mert ez a nap megtanít a hazaszere­tetre, de egyben a gyűlöletre is min­den osztrák intézmény ellen. Rút, csúf tetteket követtek el ezen a napon, amely emlékeivel együtt ma arra alkalmas, hogy az Ausztriától való elszakadás ér­zetéi keltse fel minden magyar polgár­ban. Indítványozza, hogy e két ünnep törvénybe iktatásáért írjon fel a köz­gyűlés a kormányhoz. Simonka indítványát nagy többség­gel határozattá emelték. Nagyvárad város átiratát a viriliz­mus reformja érdekében, tudomásul vették Kolozsmegyónek a husdrágaság miatt küldött átirata is erre a sorsra jutott. Somo.iyvármegye az egy gyermek­rendszer megakadályozása érdekében irt fel a képviselőházhoz és feliratát, melyben az örökösödési törvények, a véderőtörvónyek ós az igazságügy re­formálását sürgeti, megküldötte várme­gyénknek is. Áchim L, András a papi birtokok felosztásának késedelmességé­ben látja e bijnak okát. Morvay Mi­hály a több gyermekes családapák teherkönnyitósével látná megoldottnak ezt a kórdóst. A közgyülós az állandó választmány javaslatát fogadta el, amely Somogytnegye átiratának pártolása mel­lett szólt. Torontálmegye a kataszteri föld­becslós reformját sürgette. K o h n Dá­vid szólalt föl e kérdésben s hosszabb beszéddel az értékbecslés jogosságát hangoztatta. Indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy az ügy előkészítését egy bizottság feladatául'teszi. Bihar- és Háromszékvármegyók kör­i iratát, mely a korcsmák vasárnapi zárva­i tartásáról szól, csak tudomásul vették, ! mert e tárgyban már Békésmegye ki­fejtette álláspontját egy izben. Egyházíelügyelő-jelölés Békéscsabán. A gazdák szava. Mi lesz az eredmény? Alig hisszük, hogy a csabaihoz ha­sonló érdeklődéssel tekintettek volna már valamelyik egyház presbiteriumi tagjai az egyházfelügyelő-jelölés kérdése elé. Ez a kérdés hónapok óta izgalom­ban tartja nemcsak a presbitériumnak, de az egész csabai ág. ev. egyháznak a tagjait is, kiknek egy része a lelketlen izgatás, terrorizmus és fenyegetés nyo­mása alatt nem mer véleményt se nyil­vánítani ebben a nehéz megoldásúnak látszó kérdésben. Zsilinszky Endre dr-nak, az egyház volt felügyelőjének lemondása tudott dolog immár vármegyénk közönsége előtt. Valamint ismeretesek azok az okok is, melyek a lemondást eredmé­nyezték. Zsilinszky Endre dr. lemon­dását alkalmas időpontnak tekintette Áchim L. András arra, hogy az egyházfelügyelői állást megszerezze ma­gának s ezért a lehető legenergíkusab­ban híveinek szervezéséhez fogott. Nem akarjuk itt felemlíteni azokat az eszközöket, amelyek sajnálatosan ki­élesitették már az egyházfelügvelő­válság kérdését és azt a jelölést, mely­ről ma még aktuálisabb beszélni, mint a korábbi napokban. De konstatálni kívánjuk, hogy a már egy izben kandi­dált jelöltek is azért léptek vissza, mert az ellenpárt vezetőemberének kímélet­lenül durva támadása elől kitérni akar­tak. Pedig a mi véleményünk szerint az egyház érdekeinek szempontjából még a terrorizmussal is szembe kell szálla­nunk s rá kell jönnünk arra az alap­igazságra, hogy ez a terrorizmus is pusztán azért történik, mert egy szám­belileg kisebb csoport ily módon óhajtja elérni az erkölcsi majoritást. Azok, akik igazán szivükön viselik a csabai egyház érdekeit, az erkölcsi sikernek minden jelével biztató ellen­akciót indítottak most. Ennek az akció­nak sikerét mi sem bizonyítja és bizto­sítja jobban, mint az a körülmény, hogy akik megindították azt, jórészt olyan kisgazdák, akiknek szavazata kétségte­lenül döntő hatású lesz az egész ügyre is. Megemlíteni kívánjuk, hogy ez az akció egyenesen Áchim L. András sze­mélye és egyénisége ellen irányul s célja az, hogy egy olyan békés termé­szetű és a nép érdekeit lelkiismeretesen istápolni tudó egyén kerüljön a fel­ügyelői székbe, aki nem az egyenetlen­kedés tüzét akarja felgyújtani az egy­házi életben is, hanem a békét és az egymás iránti tiszteletet hirdesse s teljes mértékben reprezentálni legyen képes az egyházat. Vasárnap a gazdakörben értekezletet tartottak e tárgyban a kisgazdák, akik dr. U r s z i n y i János ügyvédet kérték föl arra, hogy az értekezlet előtt kifejtse az összejövetel céljait. Az értekezleten mintegy nyolcvan kisgazda vett részt. Urszinyi János dr. beszéde után a je­lölés kérdésében teljes megállapodásra jutottak a kisgazdák, akik mindannyian presbiteriumi tagok is. Emiitettük már, hogy a jelölő-bi­zottság elkészítette a javaslatait a fel­ügyelő-jelölés kérdésében. Ezekkel a javaslatokkal ma foglalkozik a presbi­térium s ekkor kell érvényesülnie azok­nak a megállapodásoknak is, melyekre a vasárnapi órtekezők jutottak. Vármegyei ügyek. Közigazgatási bizottsági ülés. Jelentéktelen ügyek, blazírt kedély­hangulat, teljes egykedvűség a tanács­kozásban, tették jellegzetessé a közigaz­gatási bizottságnak hétfői ülését. Mind­ezeket összefoglalva, megállapíthatja azt is mindenki, hogy a bizottság választott tagjai csak mérsékelt számban jelentek meg. E mérsékelt számban megjelent tagoknak névsorát ezekből a nevekből állithatjuk össze : S z a 1 a y József, dr. Márky János, Morvay Mihály és Beliczey Géza. Az ülés elnöke a főispáni teendők ellátásával megbízott Ambrus Sándor volt. A rövid elnöki megnyitó-beszéd után dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei főjegyző ismertette az alispáni jelentést, amely vármegyénk szeptember havi közállapotait tükrözte vissza. A jelentés­ben semmi különösebb figyelmet ér­demlő dolog nem foglaltatott. Emiitettük annak idején, hogy a közigazgatási bizottság, féléves jelenté­sének kapcsán, felirt a miniszterelnök­höz a katonai lóvásárló-bizottságok re­formjának érdekében. A miniszterelnök most arról értesíti a közigazgatási bi­zottságot, hogy a felirat értelmében már készülőiéiben van egy tervezet a hon­védelmi miniszternél. E választ a bizott­ság tudomásul vette. Vármegyénk alispánja köztudomás szerint megkeresést intézett a Békés­megyei Gazdasági Egyesülethez, adna véleményt, vájjon az uj cselédtörvény alapján folyamatba teendő kártérítési keresetek egy részének, amelyek 40 koronát meg nem haladó összegről szólanak, megindítását nem kellene e a községi elöljáróságok elé kérni? A Gazdasági Egyesület kedvező vélemé­nyezése folytán az alispán előterjesztést tett most a közigazgatási bizottság elé, amely kimondotta, hogy ilyen értelem­ben felir a miniszterhez. Z ö 1 d y János dr., vármegyei tiszti főorvos terjesztette elő ezután a vár­megye közegészségügyének mult havi állapotáról szóló jelentését. E jelentés szerint a mult szeptemberi közegészség­ügyi állapot kedvezőtlenebb volt, mint augusztus hónapban. A hevenyfertőző bajokban történt megbetegedések száma ugyanis 41-el volt több. A halálozási ajány is 3% emelkedést mutat. Szep­tember hó folyamán difteritisz 14 eset­ben fordult elő 3 halálozással, vörheny 18 esetben 1 halálozással, kanyaró 61 esetben 5 halálozással, hasi hagymáz 97 esetben 9 halálozással s végül 2 gyer­mekágyi láz 1 halálozással. Leggyako­ribb halálok a tüdővész volt. A kanya­róban megbetegedett egyének száma emelkedett, mig a difteritiszben megbe­tegedetteké fogyott. A pónzügyigazgató jelentése szerint szeptember hóban az adófizetés 206.849 koronával volt kevesebb, mint az elmúlt óv hasonló időszakában. E rendszerinti havi jelentés után Tóth Mihály békési lakos adóhátralók-ügyében beadott fel­lebbezését elutasították. A többi iratok is ilyen sorsban részesültek. Áchim L. András pótadójából ellenben 200 és Kun Ede pótadójából 173 koronát le­írtak. Oh azok a bizonyítványok . . . Tárgysorozat előtti csatározás. Az elkobzott lobogó története. Nem lett volna közgyűlés a tegnap­előtt megtartott törvényhatósági köz­gyűlés, ha tárgysorozat előtti csatározás nélkül kezdték volna meg tanácskozá­sukat a föltétlenül mélyen tisztelt bi­zottsági tagok Ez a csatározás pedig már az alispáni jelentésnél vette kez­detét. Anyag bőven akadt reá, mert mi a szösz lenne ebből a világból, ha a korrupció ellen panaszkodni nem tud­nánk ? Már pedig a korrupció örökös kísérője a társadalomnak és közéletnek. Olyan eleven panasz ez, hogy neki­gyürkőzve is elsóhajtozhatunk a mellett. A tegnapelőtti alispáni jelentést Áchim L. András nem akarta tudo­másul venni. S ehhez az akarathoz joga is volt, de — valljuk meg őszin­tén — alapja is volt. Igy föltétlenül alaposnak kell el­ismernünk abbeli észrevételeit, hogy egyes községi elöljáróságok figyelmet­lenül és felületesen állítják ki az er­kölcsi bizonyítványokat. Példával is illusztrálta ezt. Egy csabai újságíró párbaj és sajtóvótsóg miatt a lovak megcsúsznak, a kocsi nagyot lódul s csaknem összeütközik a mentő­kocsival, amely az Avenue másik irányá­ból szintén éppen akkor kanyarodott be. — Isténkisértés ilyen időben halot­tat szállítani — mondja a fiatalabb rendőr, mig a kocsi zökkenésekor lecsúszott pokrócot jobban ráigazitja a Lilian holt­testére, hogy az elől-hátul nyitott kocsi­ban ne lepje el a hó. — Meghalt valaki útközben, mig a kórházba hozták, mormogja a másik rendőr, tapasztalásból tudva, hogyha a mentőkocsi nem hajt a kórház főkapuja elé, hanem hátra kanyarodik, meghalt útközben az a szerencsétlen, akit még eleven tettek a mentőkocsira. A morgue nagy kapujánál előbb a rendőrkocsi áll meg a maga halottjával, mögötte az „ambulance." A vaskaput szintén kivágja ^a szél­vész, amikor kinyitja az őr. A rendőrök leemelik a Lilian kolttestót a kocsiról, beviszik, a hordágyon ós az őr rendel- j kezésónek megfelelően a nagy halottas terem középső, óriás asztalára helyezik. — Szép, fiatal és finomfajta ifaő — szólal meg a szomorú hely mogorva őre. — Bizonyosan szerelmi dráma, gyilkos­ság vagy öngyilkosság. Hej lelkem, sze­gény szép leány, 1 de sokan végezitek itt nálam! A rendőrök bemondják az adatokat: Lilian Back — otthon Fekete Lilinek hivták — színésznő, mérgezés által be­következett hirtelen halál Továbbiakra vizsgálat folyamatban. Az őr elismer­vényt ad s a rendőrök távoznak és to­vább hajtanak a kocsijukkal, hogy ető­álihasson a másik halattal a mentőkocsi. Erről a kocsis és az őr egyszerű mun­kás holttestét emelik le és jhozzák be a terembe. — Csak ide, ide — szól azíőr. — Erre a nagy aszlalra. Elfór itt öt is, nemcsak kettő. Az, hogy ez fényes cifra dáma, Isten nyugasztalja, emez meg napszámosfajta, egyszerű ember, az itt nem határoz. Itt ván az igazi egyenlő­ség. Jól megfér itt mindenki egymás mellett. A mentőkoosi is eltávozik, a nagy kaput újra becsapja az őr, meg a vihar, a halottasterem zárjára is ráfordítja a kulcsot és nyugodni tér a szomorú hely őre is. A terem halovány világánál ott fekszik egymás mellett a könnyelműség és a nyomor typusa. Lilian, az egykori kis Lili, aki harmadéve egyszerre azzal lett híressé odahaza, hogy miatta ván­dorolt ki — ha ugyan nem szökött — Amerikába a főváros legismertebb ga­vallérja, miután a kis Lili koldusbotra juttatta Azóta nem látták egymást, bár tavaly Lili is kijött Amerikába, de nem az egykori imádója után, hanem a dol­lármágnások után. A hajdani Liliből itt Lilian lett, a Pistából S'.even. Amabból óriási sikereket arató star, emebből pincér, mosogatólegény, szenesember, végre hó­lapátoió. Lilinek valami elcsapott szi­nészszerető csempészte a mérget üve­gébe, a kiéhezett, nyomorult, tüdővészes Stevent hólapátolás közben vette le a lábáról a könyörületes halál. A két halott ott fekszik egymás mel­lett. Meredt szemük egymásra néz. Ta­lálkoztak. A férfi csak azért nem fordit hátat a nőnek, mert halott Nem tud meg­mozdulni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom