Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-06 / 79. szám

Békéscsaba, 1907. szept. 12. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Csodátatos brans ez a gyulai képviselőtestület. Hónapok óta azért ijedeznek gyulai polgártársaink, hogy a pótadó túlszárnyalta már a 120 százalékot is Megindult aztán egy tisztító folyamat, melynek végcélja az, hogy a város jövedelmi forrásai gazdagabbá tétessenek. Ezt a törekvést méltányolják a gyulai képviselőtestületnek gazdálkodással foglalkozó polgártársai is, de csak akkor, ha a szövetkezésbe tömörülésnek érdekeit nem érintik. Péládval szolgáljunk talán ? íme a példa. A gyulai polgárok évek óta egy úgynevezett tejszövetkezetnek árnyékában hüsülnek. Ez a tejszövetkezet a város egyik épületében van elhelyezve s tagjait jórészt olyan gazdák képezik, akik a városi képviselőtestületben is többségben vannak. A tejszövetkezet valamikor 1200 korona évi bért fizetett az általa bérelt épületért. Ezt azonban túlsóknak találták a tagok s a képviselőtestületben mozgalmat indítottak, hogy az évi bérösszegből 600 korona elengedtessék. Tervüket meg is szavazták aztán s keresztül is vitték a képviselőtestületben, amely pedig már ekkor is bölcsen tudta, hogy a város nagy terhekkel küzd s hogy a város derék vezetői az erőforrások gyarapításán fáradoznak. Jellemzőnek ós különösnek tartjuk, hogy ennél az ügyesen megcsinált manővernél senkinek sem jutott eszébe az, hogy ódát zengjen az inkompatibilitásról. Mert ugyebár az mégsem mindennapi dolog, hogy szövetkezetbe tömörült képviselőtestületi tagok a város kárára és a szövetkezet előnyére megszavazzanak olyan engedményeket, amelyeknek előnyeit ők élvezik. Mert hogy a város polgárai is részesülnének ezekből az előnyökből, ki állithatná ezt? A gyulai tejszövetkezet — irja tudósítónk — először is azzal igyekezik eleget tenni a város polgárai iránt tar tozó kötelességének, hogy kimondhatlanul piszkes termekben — ahol az apró állatkáknak milliói táncot lejtenek az anyagfeldolgozásra szolgáló edények körül — készítik a tejárukat s kezelik a tejet. Ez a körülmény vonta maga után azt az intézkedést, hogy a közegészségügyi hatóság az üzem beszüntetésével fenyegette meg a szövetkezetet az esetre, ha a termek tisztaságára nem vigyáznak. Sérelme a gyulai polgárságnak az is, hogy az áruk jórészét elszállítják Budapestre azzal a lakonikus indokolássá', hogy ott nagyobb árat fizetnek azért. (Persze, ugyanakkor nem jut eszükbe a derék szövetkezeti tagoknak az, hogy a házbérből leengedett 600 korona ellenében a helyi-piac árai szerint szolgálhatnák ki a polgárságot...) Panaszkodnak a tejszövetkezetre azért is, mert egyes alkalmazottai — bizonyára megbízatást teljesítvén — hetipiac alkalmával fölkeresik az árusító asszonyokat s arra intik őket, hogy a szövetkezet által megállapított áraknál ne adják olcsóbban a tejet ós a tejárut. Igy szőhetnők tovább a panaszkodó tudósítást ós a sok panaszt, amelynek j vége- hossza nincs. Mindezek után pedig I azt a figyelmeztetést összegeztük, hogy jövőben az erélyes közbelépésről ne felejtkezzenek meg a város intézői akkor sem, ha egy anyagilag támogatott szövetkezet a fogyasztók érdekeit nem akarja szem előtt tartani. — Magyar népdalokat Őrnagy ur Drupkovics megsemmisítő pillantást vetett a filozopterre s kapitány ur Komorovcsákhoz fordult: — Kapitány ur, ért ön magyarul ? — Parancsára, őrnagy ur! — Ön együtt jött velem a lépcsőn. Az egész uton minden szót világosan lehetett hallani, aki magyarul tud, kell, hogy meg is értette légyen. Mondja meg ön, mit énekeltek ezek ? A kapitány ur ránézett az önkéntesekre. A fiuk ott álltak egy csomóban, ki sápadtan, ki pirulva. Szemeik mereven rászegződtek és tekintetükből azt olvasta ki a kapitány ur, hogy biznak benne. Mit mondjon, mit feleljen most az őrnagynak ? Ha megmondja az igazat, valamennyit tönkreteszi. De nem is hazudhatik! És hátha az őrnagy mégis tudja, hogy mi volt az a dai ? Hátha ismeri ? Az őrnagy eközben elővette jegyzőkönyvét s firkálni kezdett Aztán be sem várta a kapitány ur feleletét, a kétéves önkénteshez fordult: — Hányadika van ma? — Október hatodika, őrnagy ur! Október hatodika! A kapitány ur agyában egyszerre világosság támadt. Hát azért énekelték azt a szerencsétlen dalt azok a gyerekek? . . . Nos hát akkor legyen! Az őrnagyhoz fordult és szilárd hangon szólott: — őrnagy urnák alássan jelentem: egy régi betyár-nótát énekeltek! Az őrnagy fürkésző tekintete belemélyedt kapitány ur Komorovcsák szemébe. Az állta a kémkedő nézést, amely szeméről lesiklott a kard bojtjára. Az őrnagy kardjára támaszkodott és igy kérdezte: — Bizonyos-e ebben, kapitány ur ? — Igenis, őrnagy ur! E pillanatban elsötétült előtte a világ. A füle zúgott, csak tompán hallotta, mintha valaki nagyon távolról kiáltotta volna, amint az őrnagy mérgesen vágta oda : — Nem kellene tűrni, hogy jövendőbeli katonatisztek ilyen betyárnótákat énekeljenek. Jó éjt! Elsietett, hogy a kapitány ur alig tudta utólérni A kapuban hivatalos tisztelettel ajánlotta magát s rohant vissza a kantinba. Az önkéntesek izgatottan várták, mi fog most történni. A legkevesebb, amit hittek, az volt, hogy a kapitány ur most sorba valamennyit fel fogja falni. Nem falt fel egyet sem. Még csak nem is szitkozódott. Kardját haragosan a padlóhoz ütötte, szemöldökeit haragosan összevonta s csak ennyit mondott: — Senki egy szót ne merjen szólni erről a dologról. És most mars aludni! Jó éjszakát! Két tanító-egyesület ülése Dobozon. A békésvármegyei általános tanítóegyesület gyulai járásköre október 3-án, Dobozon az állami el. iskolában tartotta ez évi őszi ülését. A majdnem teljes számban megjelent tagok közt láttunk — ami tanitó üléseken szokatlan — vendégeket, kik végig hallgatták az egész tárgysorozatot, aztán lankadatlan buzgalommal kitartottak a banketten is, hol sok szép felköszöntő hangzott el. P é c z e 1 y József, a járáskőr elnöke 9 órakor nyitotta meg az ülést. Üdvözölte a megjelent kir. tanfelügyelőt, s a vendégeket Kérte őket, hogy a tanítóság nehéz, de szép munkájában segédkezzenek. Majd rámutatott a fizetésrendezósben elért erkölcsi és anyagi sikerekre. Kostatálta, hogy az ország jelenlegi körülményeit tekintve, a tanítóság meg van elégedve az eredménnj^el, any" nyival is inkább, mert nagynevű miniszterünk ezt a fizetésrendezést csak első lépésnek tekinti. Azután felhívta az egyesület figyelmét a szolgálati pragmatika s a nyugdij-revizióra, mint a közel jövőben felszínre kerülő két legfontosabb momentumra. Összetartásra, vállvetett munkára buzdítva kartársaitEzután R a k s á n y i Béla Á. üdvözölte a járáskört, mint házigazda. Az elnöki előterjesztés után N i c kmann Rezső tartotta meg magas színvonalon álló értekezését „A gyermek nevelésiről. VRaksányi Béla A. vitát provokált a gyermekek színjáték és tánctanulása ellen. Hozzászóltak többen pro és kontra; végül B e k k e r Endre s Mikler Sándor kézzelfogható érvekkel halomra döntötték Raksányi, amúgy is gyenge lábon álló konzervatív álláspontját, ki egy szerény rükverc-koncentrirunggal kapitulált. Török Mihály „A gyógynövények gyűjtése és száritása"-ról tartott igen érdekes modorban előadást, felmutogatva a beléndeket, nadragulyát, bürköt stb. Erre már a gyűlésen jelenvolt magyarok is bólongattak. Szotyory István Földes G. „Tanítók törvényét" ismertette. A pénztárnok jelentésének gerincét néhány száz korona hátralék képezte, melynek bírói uton való behajtását záros határidőn belül foganatosítja az elnökség. Végül a kir. tanfelügyelő tartott buzdító beszédet a tanítósághoz, tömörülésre, munkásságra serkentve őket. Az uri kaszinóban villás reggeli várta az egyesületet . . . Innen a református tanitók ülésére mentünk. C s e t e György az elnöki megnyitóban megrója a református tanitó-társait, kik a munkától tartózkodnak. Erre felelt Balog János, ki élesen visszautasítja az elnök leckéztetését, majd tisztújítást követel. E viharos bekezdő után G e c s e Albert segéd-lelkész tartott felolvasást „Kálvin egyházi törvényeiről". A jelenlevő lelkészek s egyházi tanitók arcáról nemtetszést olvastunk le — ellenben a presbitérium kivezényelt tagjai mosolyogtak . . . Aztán egy kis zivatar jött . . . majd egy kis személyeskedés ... A vendégek párologni kezdtek kifelé . . . Kik csattogtak, pattogtak, azt hagyjuk. Annyi azonban tény, hogy nem kellett volna egymásét annyira kiteregetni . . . No, de a banketten kisimultak a redők. Kommá. A „radikálisok" békésmegyei plakátjai. Harangoznak már a falakon is. Mégse sztrájkolnak a vasutasok. Radikális-urék, kiket a torz-politikai életnek fonáksága vetett felszinre ós akik elveiknek gyöngyszemeit a konyhahulladékdombok apróságai közül halászták ki, már diszkiadásban is megjelentek a békésmegyei falvak utcasarkain. Hatalmas, öles plakátokat ragaszgattak a házak falaira. A sárgaszínű plakátokról irombán ordit le a vörösbetüs szöveg, a melynek kikezdéseiben mindenütt csak e/ a refrén: „Üsd a koalíciót!...." Középütt aztán lelketlenül izgatnak az október 10 iki munkaszünet mellett. Azt csicsergik, hogy ezen a napon szüneteljen a polgári munka és minden munkás kövesse a henyélésben is a sok talmi-apostolt, akik az egyházi és önkényes ünnepek villájára még egy henyéléssel eltöltött napot szeretnének feltűzni. Nem törődnek azzal, hogy vájjon a munkamegtagadás miatt hányan maradhatnak kenyér nélkül. Azzal sem törődnek, hogy az elcsavargott napnak munkadiját levonják a munkaadók s ez az összeg is érzékeny veszteséget jelent a kisembereknek. Miért bántaná őket mindez, amikor jólét és gazdagság jutott nekik osztályrészül ?! Hanem Békéscsabán póruljártak ezek a plakátok. Még rájuk sem száradt az az értékes lehelet, melyet a radikálizmusnak vörös-hagymái ojtottak a szövegbe s máris letépte azokat az értelmes, józan munkásnép. Gyulán annyira sem törődnek ezekkel a harcias hangú plakátokkal, hogy még a városháza hirdetési tábláján is nyugodtan tűrik a munkamegtagadásra izgató hozsannát, amely leginkább azokhoz szól, akik értelmi tekintetben még mindig a sötétben tapogatóznak. Valóban a sajnálkozás érzeteivel hallgattuk ki tegnap egy ilyen gyulai csoportnak a plakátszövegre tett észrevételeit, amelyek olyanok voltak, hogy nincs többé mit csodálkozni azon, miért van kiszolgáltatva a mi népünk a lelketlen izgatók befolyásának. Élnek a földön milliók, akik nem ismerik polgári kötelezettségeiket. Ez a helyzet ma csak szomorú az általános kultura szempontjából, de a jövő nagy politikai változásával szemben végtelenül veszedelmes. Jól esik arra gondolni, hogy mikor a nemzet vérét bizonyos politikai szédelgők megmételyezni akarják, tudós férfiak gyülekeznek össze Szegeden s a nemzeti lét egyik legfontosabb ós legkomolyabb kérdésével: a nemzet nevelésével foglalkoznak. Nemcsak azért fontos ez a kérdés, mert kulturális tekintetben szomorúan hátramaradtunk, hanem azért is, mert a nép mai műveltsége folytán a leghitványabb tanokkal vezetik' nemzetünket tévútra. Erre az ős-értelmetlenségre számítanak a radikális piócák is. Ezért prédikálnak már az utcasarkok falairól. Örömmel kell azonban regisztrálnunk azt, hogy a békés megyei vasúti forgalmat még sem fogják tudni megakadályozni. A csabai állomáson eleintén zavarogni kezdtek a munkások. Ámde csütörtökön mind a hetvennégy vasúti munkás letette az esküt és fogadalmat. Szemere állomásfőnök megmagyarázta nekik a fogadalom jelentőségét, amire mindannyian kijelentették azt, hogy eszük ágában sincs október 10-ikén a munkát beszüntetni. A vasúti munkások közül csupán a pályatesten dolgozó napszámosok jelentették ki, hogy beszüntetik a jelzett napon a munkát. Ezeket a munkásokat Polgár osztálymérnök nyombah elbocsájtotta ós heiyükbe másokat fogadott fel. Ilyen kilátások mellett a radikálisvöröshagymák nem nagyon kecsegtethetik magukat azzal a reménynyel, hogy országos akciójuk Békósmegyében nagy eredménynyel fog járni. Élelmiszer-mérgezés Szentetornyán. Egy család pusztulása. Megvizsgáltatják a kenyeret. Szomorú eset történt a bókésmegyei Szentetornya községben. Ennek az esetnek alighanem egy egész család esik áldozatául. A családanya már meghalt, a férj is menthetetlen és súlyos betegen fekszik két fiu és a rokonok. A családi tragédiát az a kenyér okozta, melyet az asszony előző nap sütött ós amelynek lisztjébe valaki mérget kevert. A titokzatos bünügy a rendőrhatóságot is foglalkoztatja s dr. Berthóty István orosházai főszolgabiró kihallgatta már mindazokat, akik a mérgezés előzményeiről csak sejtenek is valamit A megdöbbentő drámáról ez a tudósításunk számol be: Kiss Pál szentetornyai földmives feleségével, Tóth Erzsébettel ós kisebb fiával, Jánossal Orosházára szokott bejárogatni dolgozni. A nagyobbik íiu, István, gróf Károlyi Mihály nagyszénási uradalmában szolgál, de néha-néha elgyalogol a szülőihez is. Az elmúlt héten Kiss Pál egyedül dolgozott napszámban Orosházán s csak szombaton este tért Szentetornyára. Az asszony pénteken két kenyeret, két cipót és husz pogácsát sütött. A lisztet csütörtökön vásárolta Orosházán, ahonnan egy kiló kolbászt is hozott s szombaton bablevesbe főzte meg azt. Mikor a családapa megérkezett, az asszony megkínálta az urát a bablevessel és a frissen sült cipóval, de Kiss csak a száraz kenyér maradékához nyúlt. Kissnó ellenben a pogácsából is evett vacsora után. Kevéssel később hogy a vacsorát elfogyasztották, az asszony gyomorgörcsökről kezdett panaszkodni. Másnap még rosszabbra fordult az állapota. Szélhűdés fogta el s ujjait összegörbitette a fájdalom. Délután két óra tájban pedig a teste megrándult s az asszony meghalt. Szentetornyán egy foltozó-varga: Verők István teljesiti a halottkémi teendőket. Verokot értesítették a halálozásról s megvizsgálván a halottat, minden megjegyzés nélkül temettette el az asszonyt, akinek temetésére hazajött a nagyobbik fiu is. Hétfőn délután, mikor Kissné a ravatalon feküdt, a család megéhezett s az K apa elővette a pénteken sütött pogácsát, amiből jó: befalatoztak. Valkai Jánosi Belépti-dij nincs. .n£