Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-06 / 79. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 79-ik sz. Vasárnap, októ be r 6. BEKESME6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A megélhetés veszedelme. Békéscsaba, október 5. Tavaly azt hiitük, hogy a drágaság elérte a legmagasabb pontot. De ugy látszik, ez a növény az egekig nő. Az, amit pénzért lehet venni, rettenetesen megdrágult. Tehát olcsó a pénz, ugy-e? Dehogy. A pénz is drága. Az egész országban nagyobb lett az élet adója, amit ugy kell érteni, hogy ugyan abból a jövedelemből nem lehet élni többé a régi módon. Aki eddig takarékoskodott, az most Ín­séget szenved. Válság fenyegeti az ér­telmiségi keresetűek százezreit, a leg­rettenetesebb válság, mely az embert az élethez való jogában támadja meg. A középosztály nagyobbik része nem kulturembernek való életet él. Sorsa rosszabb a jármos jószágénál, mert keresete az önfentartás szükségleteire se elég. Számára a kultura alkotásai nem áldást jelentenek, hanem gyötrel­meket Egyet világosan látunk a válság okai körül. Ez az, hogy a fizikai munka bére rendkívül emelkedett. Min­ién áru drágább, mert benne a mun­kának magasabb arányrészt kell meg­fizetni. Mi fizetjük meg a bérsrófolá­sokat. A bérharcok és sztrájkok minket sújtanak. A szociális terheket, melyeket az állam egyes osztályok nyakába varr, 'kerülő utakon ránk. a fogyasztókra hárítják. Mi vagyunk ennek a mások zsebéből adakozó parlamentnek ésennek a nyerészkedő társadalomnak a fejős tehene, a legutolsó balek, akik nem tudják továbbítani a nyomást, akiknél a szédelgés siralmasan megakad. Ketten vágták zsebre azt, amivel a középosztály szegényebb lett: két egy­mással ellenséges tényező. Egyik a ka­pitalizmus ellen küzdő munkásság. Másik a kapitalista. Ők harcolnak, mi fizetünk. A kivándorlás munkáshiányt okoz. Az irodai munka is hasznos, mint tüdőre a jó levegő. De a fizikai munka termelékenysége a legközvetlenebb, Ám az emberi szükségletek fizikai kiszol­gálása terén hiány van. A nemzet erejének javarésze nem a termelőmunkához társul. Nem abba a körbe megy dolgozni, ahonnan a kenyér és ruhaszövet kerül elő, hanem a magasabb kuiturszükségleteket akarja szolgálni. Még ipari téren egyes szak­mákban inség van, addig a szellemi munkások boldogtalan seregében ál­landó a túltermelés. Olyan Magyar­ország kicsinyben, mint az a hattagú család, melynek öt tagja levelez és köuyvet vezet és csak a hatodik mun­kája teremti elő az agyonadminisztrált kenyeret. Csodálatos könnyelműen szállnak szembe apák és fiuk az uri nyomoru­sággal. Az ur inkább másol és tök­magot eszik, semmint kötőt kössön és szerezzen vagyont és tekintélyt. Nem birunk kenyeret adni a sok írástudó­nak; egymás kezéből kell kiragadniok. A jó mázoló tiz koronát is kap na­ponta. Az írástudó kettőt, tiz évi isko­lai költekezés után. Ügyes kereskedő­segéd ifjan eléri a törvényszéki biró fizetését. Törekvő iparos a honorá­ciórok ezreihez képest jólétet él. Van-e mindennek köze a drága­sághoz ? Van bizony! Mert ahol túl­ságosan sok ember akar élni az esze után sima kézzel, ott az észmunkának szükségképpen csökken az értéke, mint csökkenne a cipő ára, ha minden má­sodik ember cipőt akarna eladni, Rá­nézve beáll a drágaság akkor is, mikor ezt a munkában megkeményedett kéz nem érzi meg. A drágaság ma legin­kább abban érezhető, hogy a magasabb kulturszükségletek szolgálatában mű­ködő munka értéke megromlott. A fogyasztókat pedig általánosság­ban az sújtja, hogy sokan akarnak élni és jól élni az árúk forgalma után. Ezen a vonalon is sok a fölösleges ember. Az árú után is, a pénz után is óriási közvetitési adót fizetünk. Patika­drága minden, ami a szegény ember, a kicsiben vásárló kezeihez kerül. És emellett a nyerészkedésnek csalárd me­rényleteit is napról-napra szenvedjük. A nagy tömegnek megélhetésre való berendezkedése a lehető legtökéletle­nebb. A gyengéket kizsákmányoló be­rendezkedési forma ez. Nem lehet csodálni, ha a társadalom egészségte­len-és drága életmódja mellett az is szociálista, akire .nézve a szociálista szervezkedés az élet uj adójat jelenti. Kétségbeesett versenyre szorított, a falatot egymás szájából kapkodó tár­sadalomnak sem anyagi, sem erkölcsi ereje nem birja meg a politikai erő­feszítés munkáját, valamint a nap su­garára nem lehet létrát támasztani. Ha | az emberek egyénileg gyengék, a nem­; zet se lehet erős. Az egyének ellent­J álló képességéből fejlődik ki a nemzet | politikai energiája. Az az inség, mely a vezető középosztály ablakán kopog­tat, bejelentett támadás az ország füg­getlensége ellen. Csabai reformátusok lelkész­Meghivás történik? Presbiteriumi ülést tartanak. Evangélikus református hitfeleke­zetü csabai polgártársaink ma délelőtt egyházukra nézve rendkivül érdekes és nagyfontosságú presbiteriumi gyűlést tartanak. Ez alkalommal tudniillik szóba kerül az is, hogy az egyház meghívás, vagy választás utján töltse-e be a lel­készi állást, amely máris annyi viszontag­ságon esett keresztül. Kétségtelen, a református egyházi érdekek azt kívánják, hogy a csabaiak­nak minél előbb papjuk legyen. A mai presbitérium pedig egy esetleg meg nem gondolt határozattal aképpen dönt­het, hogy a csabaink még három hóna­napon belül is alig juthatnak lelkészhez. A mi érdekünk most az, hogy le­hető legrövidebb idő alatt vezető em­ber álljon az egyház élére. Ez pedig semmiképp sem történhetik, ha válasz­tás utján igyekeznének betölteni a lel­készi állást. A pályázati hirdetés lejára­tát ugyanis 3 hétre kellene kitűzni.Ez­után az iratok ismertetését követőleg 1 hét multán történhetne csak a jelölés. Következve a három hetes kihirdetés s csak ezután a választás, amely ha nem is fellebbeztetnék meg, mégis 1 hét el­teltével jutna csak jogerőre. Bizonyos, hogy ez az eljárás egynehány hónap multán adná meg a csabai reformátu­soknak papját. Sokkal egyszerűbb és kedvezőbb a lelkészi állásnak meghívás utján való betöltése. Ezt az a körülmény teszi ez­Békésmegyei Közlöny tárcája. Mementó . • . Irta : Székely Sándor. — Mementó mori! . . Emlékezzetek! . . Arad fölött a nap ma halaványabb . ., A közelmúltból nagy, fekete árnyak, — Mint vihartépett, foszlott fellegek — Hazám fölött keresztül lengenek ! — Mementó mori!. . Emlékezzetek! . .. Gyújtsátok fel az oltár szent tüzét, Ahol őseink áldozatot hoztak ! Oszlassuk el a múltnak éjjelét, Amig az áldozattüzek lobognak, [ szén, S bár gyönge szemünk arra, hogy meré Mint hajdanában, a fénybe, árnyba nézzen: Ne féltsétek! Meg fogja szokni! Meg!... A multak fénye, árnya már hideg, Nem árthat áz már többé senkinek! Manapság már a föld porában élünk, Nem a csillagok özönében járunk! Köznapi gondról földi bajra lépünk, Útvesztőkön botorkál gyönge lábunk ; A szivünk reszket dideregve, fázva, A lelkünk szárnya össze van tépázva ; Alig értjük a bús históriát: A legnagyobb magyar Kálváriát!... Pedig áll még az a kilenc bitófa! ... A jövőkbe ér rettenetes árnya; És minden évben uj vér csepeg róla, Ha megsuhan fölötte a Mult szárnya ! — 1 A tizenhárom félisten felett j E nagy napon a hant kettéreped? j És a szent sirból — légyen áldva­[áldott! ­t Kisarjadnak a Golgotha-virágok! I Mert hasztalan a trónok minden fénye, A két korona minden ragyogása! Nem csilloghat ugy egy nemzet szemébe, Hogy az aradi bitókat ne lássa . . . Egy jaj-szó ez, mely az égre kiált, Tetemre híva a gyermekkirályt, Ki öntudatlan, lelke jobb hitébe, Csapdába csalva tollat vett kezébe, S mit cselszövők keze elébe tett: Aláirta a nagy Ítéletet! . . . — Ne törjetek vakon pálcát! E nap Minden magyarnak örök gyász marad! De emlékei nemcsak nekünk fájnak, Hanem másnak is: egy öreg királynak, Kinek szivén e szomorú napon Erőt vesz az örök, nagy fájdalom ... Kinek szemében, ha a múltra gondol, Könyek reszketnek e nagy fájdalomtól. És összetépné, — oh, hogy nem lehet! Azt a régi halálitéletet . . . ... Az emlékezés eme órájába Nyílj ki te szent sír minden szép virága, A vértanuk kihűlt szive felett! Adj erőt nekünk a jövőbe néznünk, Hogy ilyen gyászban nem lesz többé [részünk !. , . Takard el azt a bús ítéletet . . . Zöld leveleddel, karcsú indáiddal, Halvány, lilaszin gyászvirágaiddal Fond át királyunk homlokát! S ahol nem ragyog, ahol halaványabb, Ahol megülik késő őszi árnyak: Boritsd be a szent magyar koronát! .. Ne lakjék e nap vád a szivek táján !... — A mult vigasztalan, nagy éjszakáján Tizenhárom csillag felénk ragyog . . . — Ha volt hajdanta részünk szenvedés­A megbocsátó, szelid feledésben [ben : Legyünk ez órán egyek és nagyok !... Pásztortűs. Messze, a fekete ugarszélen, Hol kifáradva, hol meg merészen Pásztortűznek a lángja lobban, Mintha szikrázó, száműzött csillag Fetrengene ott lent a porban. Odavetődik vérpiros árnya Vad szederindák koszorújára, Mely az álmodó földre terül, S aranyporossá válik a pára Messze, ott a pásztortűz körül. És a lelkem minden kis paránya Beleolvad a fénybe, a lángba, Vágyódva tör fel és merészen, S együtt halnak meg azzal a lánggal, Ott a fekete ugarszélen . . . Mert hiszen az az én boldogságom : Az is pásztortűz, az is csak álom, Száműzött csillag egy szilánkja, Szőke hajszálak lágy hullámzásán Fel-fellobban, pedig hiába . . . Kató József Október hatodikán. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Szász Józef. Kora délutántól késő estig execiroz­tak az önkéntesek a gyakorlótéren. Már egész besötétedett, mikor a kapitány ur Komorovcsák szivarra gyújtott és kiadta a parancsot: — Bevonulni! Az elcsigázott újoncok megrezzen­tek, a fáradt térdek kifeszültek és mint halk szél mormolása hallatszott: — Hála Istennek! Eltelt egy nap megint! Megkönnyebbülten lélekzett fel még a főhadnagy is, az ezred Fricije. Pedig ő nem lehetett valami nagyon fáradt, mert egész délután csak a kavicsokkal játszadozott a gyakorló-téren. Duhajosan kiáltotta el magát: — Sorakozz ! Futólépés ! Egy perc alatt állott a gléda. Olyan egyenesen, mint a linea. Csupa önkén­tes, csak a szárnyakat támogatták a ki­képzésben segédkező káplárok, barna­piros ábrázatuk éles ellentéte volt a fe­hér önkéntes arcoknak. A következő percben már ropogott a kavics az ujonczok kemény bakancsa alatt. Verték a marsot a fiuk teljes erő­ből, csakhogy hamarabb otthon legye­nek. Szokatlan erőfeszítéstől sajgó, da­gadozó talpukat ugy csapdosták oda a földhöz, mintha nem is a sajátjuk volna. De még ez se volt jó a kapitány urnák. Haragosan kiabálni kezdett. Hangja os­torként süvöltött, csattogott: Sirolin Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jj* emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti • köhögést, váladékot, éjjeli izadást. • • SSaESsIsSsm Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Boche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann I a Boche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom