Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-04 / 26. szám

Békéscsaba, 1907. JÍXXIV-ik évfolyam. 26-il^zám. __ Csütörtök, április 4. BÉKÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cuncgyedenbelül |

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: Dr. SAILER VILMOS SZÉKELV BÉLA 1 SZIHELSZKYJÓZSEF Békésmegyeiek az önálló vám területért. Békéscsaba, április 3. Az Ausztriával vivott gazdasági kiegyezés harcában legféltettebben kezelt kérdésünk kétségtelenül az önálló vámsorompók kérdése. Chemiai gomolyag ez, mely minden érintésnél mérges, fullasztó gőzöket bocsájt ki magából, hogy a közvélemény idegeit elviselhetetlen bűzével felizgassa. A magyar iparosok és kereskedők érdekeit s közvetve egész Magyarország létérdekeit érintő nehéz, kényes kérdés ez, amely egyfelől országos jólétünk alapvető munkájában az első szilárd tégla, mely a legnehezebb falakat is elviselni képes, másfelől a szabad, nemzeti jogok természetéből folyó, könnyen megérthető substrátum, a melyhez folyamodni és amelyet követelni kötelességet jelent minden fejlődésképes nemzet előtt. Ausztriai forrásokból eredő tendentiozus hiresztelések jóeleve gondoskodtak, hogy a magyar közvéleményt a fejedelmi ház szigorú álláspontjának ismertetésével elijesszék, elriasszák az önálló vámterület kérdésétől. A hadsereg egységére való hivatkozás a főok abban az indokolásban, amely állítólag Őfelségének, a császárkirálynak kedvezőtlen s magyar nemzeti szempontból káros álláspontját elfogadtatni akarja a nemzettel. Ez a törekvés alighanem osztrák érdeket takar, melyek mindig az uralkodó személyét tolják az osztrák célok hadsorának előterébe, de amelyeket respektálni és amelyeket magunkévá tenni nem i ulasztás, hanem: bün, i Epp ezért a magyar közvélemény erős nyomása bizonyos irányt adott a kormánynak a gazdasági kiegyezés harcában. Ez a nyomás mindenesetre van olyan tekintélyes sulyu, mint a királyi akarat. Ez amaz nélkül — s viszont — épp ugy nem lehet intézője az ország sorsának, aminthogy a trón viselője a magyar szent korona nélkül nem tekintheti magát olyan közjogi tényezőnek, melylyé a korona avatja őt. Ha tehát respektáltatni akarják nemzetünkkel a királyi óhajt, megkövetelhetjük, hogy épp ilyen mértékben vegyék figyelembe a nemzeti akaratot a magyar szent korona viselőjének körében is. Ez a nemzeti akarat pedig szembehelyezkedik az uralkodó akaratával. Kérdés most már, hogy a gyakorlati tények melyik álláspontot igazolják kedvezőbbnek az ország érdekében ? Az ország népe, a nemzetnek, a gyakorlati életnek alanyai évtizedes tapasztalatoknak alapjaira építették azt az egyöntetű véleményt, melylyel az önálló vámterületet sürgetik. A király ellenben tanácsadóinak nem mindig lelkiismeretes számadataiból igyekszik kikeresni azt numerus clausust, ami egyben határt jelöl a gazdasági kérdések megadható és meg nem adható tételei közé. Ezek a számadatok meghamisíthatják az élet tényeit, de a tapasztalat nem ejtheti tévedésbe a kenyérért harcolókat. Akinek helytelen tehát az álláspontja, ez semmi esetre | nem a nemzet lehet. Következésképpen nem is a nemzet lehet az, kinek az | engedékenység terére kell lépnie. Ennek az igazságnak át kell mennie | a köztudatba. Át is ment már az or' szág jórészében, de Békésmegyében i még mindig némán kisérik a fejleményeket a mindennapi élet robotosa'. Tiltakozásunk, követelésünk pedig csak i akkor lehet eredménnyel járó, ha egyöntetű s egyöntetűségében impozáns is az. Egy nemzet óhajának megnyilatkozása el sem képzelhető másképpen. Sajnálatosan tapasztaljuk mégis, hogy Békésmegye községeinek polgársága, iparrossága és kereskedelmi életének képviselői csak itt-ott hallatják szavukat az önálló vámterület érdekében. Pedig a kormány is szükségét látja az általános közhangulat kifejezésének, mert a megnyilatkozó közvélemény oly fegyver az ő kezében, mellyel talán megvívhatja a királyi makacsság várát is. Békésmegye polgárságához, gazdáihoz, kereskedőihez és iparosaihoz szólunk ezúttal. Tartsanak minden községben népgyüléseket s foglalják határozatba abbeli óhajukat, hogy ismételten és hangsúlyozottan kérik a közös vámsorompók lerombolását s az önálló vámterületnek páros határidőn belül való életbeléptetését. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága hétfőn, e hó 8-ikán tartfa meg április havi rendes ülését. Az üiés tárgysorozatának összeállítása most van munkában s az előadók az ülés plénuma elé kerülendő ügyeiket jórészt mind előkészítették már. Ez az ülés azonban aligha fogja kielégíteni a vitatkozás hevétől mindig áthatott bizottsági tagokat, mert a tárgysorozatnak alig egynehány pondja lesz a fekete kávénak keresztelt lőrét, kiáll feljelentést tesz swindlerségéről a kapitány urnák, a ki majd érdeme szerint megbünteti. Végül kegyetlenül összeszidta és elkergette a színe elől. Szegény Mácsay türelemmel hordozta a betegséget, mig le nem ütötte a lábáról. Harmadnapon a reggeli testgyakorlaton összeesett s ekkor kapitány ur Komorcsák egyenest a kórházba küldötte. Ott már elhitték neki, hogy beteg, de segíteni azótt nem tudtak rajta. Mikor a regimentsorvos urnák megvitték a halála hirét, a kis kopasz kövér emberke feltolta szeméről homlokára a pápaszemet s hihetetlenül rázta a fejét. Aztán csak ennyit mondott: — Furcsa eset, nagyon furcsa eset. És én még most is azt hiszem, hogy szimulált s csak azért halt meg, hogy kompromitálja az orvosi tudományt. Kapitány ur Komorcsák meghallgatta az altiszt jelentését s azután megtette a szükséges intézkedéseket a temetésre. Nem nagy dolog: egyszerű a közvitéz temetése. Tiszt urakat, magasrangú generálisokat temetnek csak nagy pompával, nagy parádéval, puskaropogással, ágyúdörgéssel. Szegény közlegénynek elég egy fél szakasz katona is. Tiz-tizenkét ember. Kitelik ebből fejfavivő, koporsó kisérő bőven. De az a kitüntetése a közlegénynek is meg van, hogy muzsikaszóval kisérik el a másvilágra. Nem kiséri ugyan az egész ezradbanda, mert ez a nagy kitüntetés megint csak a tiszt uraknak s a tábornok uraknak jár, de elkíséri a banda egy harmóniuma. De nem kiséri el a sirig: ez nagy fáradtság volna. Csak a város szóléig. Ott me^állanak az út szélén, eljátszanak valami gyászdalt s mikor 10 lépésre elhaladt előttük a gyászmenet, megfordulnak, rázendítenek valami vig nótára s mennek vissza a kaszárnyába. Mikor intézkedéseit megtette a temetésra, levelet irt a megboldogult Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. I s a megbeszélés alá kerülő ügyek sem birnak nagyobb jelentőséggel. Ilyenformán bizonyára átlengi majd az ülésI termet is az a tavaszi hangulat, amely rügyetfakaszt a fákon s ilytájt, a melegebb évszak kezdetén, emberibb, humánusabb szemüvegen keresztül bírálgatja mindenki az Ítélkezésre váró anyagot. És ennek a szokásnak jó hasznát veszik majd azok, akik pörbe szállván az igazsággal, fegyelmi eljárás alákerültek. A közigazgatási bizottságnak legyeimi választmánya elé öt ügy kerül hétfőn. Most ítélkezik a fegyelmi választmány Albrechtovics Gusztáv békéscsabai, és J a n c s ó Béla füzesgyarmati községi Írnokok ügyében is. Szintén most fog Ítélkezés alá kerülni T e 1 e k y János békéscsabai polgáriskolai tanárnak ügye, melyben a királyi ügyész megszerkesztette már a maga javaslatát. A kevésbbé érdekesjügyek csoportozatábólmegemlítjük Blankenstein Pál gróf, füzesgyarmati nagybirtokosnak kérése, melyben a birtokain alkalmazott Kornalek József erdőőrnek felesketését kéri. Dolga lesz a rnunkásügyi albizottságnak is. Az orosházai főszolgabíró, B e r t h ó t y István dr., kemény büntetéssel sújtott az elmultakban két gádorosi munkás izgatót. Ezek a derék embarek — névszerint ifj. M e d e Ferenc és Rozsnyói György — durva szi. dalmakkal támadtak ez év elején azokra a kenyeret váró emberekre, akik aratószerződéseket kötöttek. Az inzultált munkások panaszt emeltek Medéék ellen, kik közül Rozsnyói Györgyöt 5 napi fogházra és 20 kor. pénzbüntetésre, Mede I Ferencet pedig 4 napi fogházra s szintén szüleinek a kapitány úr. A levélben megirla, hogy fiuk meghalt s tőle telhetőleg meg is vigasztalta őket, hogy ne sirjarak, mert hiszen senki sem élhet örökké a földön s hogy jobb sors a természetes halál, mintha csatában a puskagolyó oltotta volna ki életét. A levelet postára adatta s aztán elgondolkozott. Azt gondolta, hogy ilyen átkozott időben még se érdemes a szabadba kiverni a legényeket. Nem ugyan ő miattuk, nem is ő miatta, de nem is az idő miatt. Vihar, zápor, hó, fagy: nem árt a katonának, de nagyon árt a ruhájának. Ruhát, bakancsot pedig kímélni kell. Ezt számon kéri tőle a zászlóalj, az ezred, mert pénzértéket képvisel. De ha egy-két ember elpusztul: azt az ördög maga se kéri tőle számon. Kiadta hát a parancsot, hogy a legénység az,egyik szobában gyülekezzék iskolára. Ő maga tart iskolát a vártaszolgálatról és az énekről. A legények egy perc alatt összegyülekeznek. Levett sapkával szorongnak egymás mellett a simára gyalult padokon. Éppen úgy, mint a gyerekek az iskolában. Néma csendben várják a kapitány urat. Mikor' megnyílik a szoba ajtaja, harsány hangon haptákot kiállt az őrmester s jelentést tesz a kapitány úrnak arról, hány ember van együtt a szobában, meg hány hiányzik ós miért hiányzik. A kapitány úr az asztal tetejére ül, meginti a legényeket, hogy jól figyeljenek, mert most nagy dologi a tanítja meg őket: a vártaszolgálatra. Ezzel kezébe veszi a reglamát s felolvassa belőle a vártaszolgálatra vonatkozó intézkedéseket. Rettenetesen hosszú mondatok, úgy hogy mire egynek a végére ér, az elejét már régen elfelejtette és olyan pogány magyarság, hogy csak egj

res szavakat ért meg belőle a katona. Szakasztott olyan a nyelveBékésmegyei Közlöny tárcája. Amit nem szabad énekelni. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Szász Jézsef. Estefelé északi szél támadt. Megszaggatta az égen uszó felhőket. Egyik darabot erre, a másikat arra kergette. Az eső elállott s igy látszott: reggelre szép idő lesz. Éjjel azonban egyet gondolt az idő. Elállott a szél s újra összeverődtek a fellegek. Reggelre ugy szakadt az eső, mintha csatornából öntötték volna. Mi lesz ma ? Találgatták a katonák, akik a kaszárnya folyosóján a reggeli rendes testgyakorlatot végezték. Vizit lesz-e, vagy kirukkolás, vagy pedig mindakettő ? Akárhogy találgatták, nem tudtak bizonyosat kitalálni. Megkérdezték pedig kapitány ur Komorovcsák lovászát is, hogy nemhallott-e valamit a kapitány úrtól s hogy kapott-e parancsot a Kozák felnyergelésére. A kapitány ur lova hallgatott erre a névre. A lovász azonban semmivel sem tudott többet náluknál, s igy nem maradt más hátra, mint tovább találgatni s tovább végezni a testgyakorlatot. Mert a katonának naponkint testgyakorlatot is kell végeznie. Ez is a reglamában van megírva. Az, hogy kora reggeltől késő estig gyalogol, ugrál, futkos, fegyverfogásokat, lövőgyakorlatokat végez : nem elég testgyakorlat. Ez csak olyan rendes napi munka, mint a favágónak a favágás. Testgyakorlat számba csak az jön, amit annak jelez a reglama, a többi mind csak rendes napi munka. Ezeket a reggeli testgyakorlatokat a pokolba kívánja a katona. Álig issza meg az udvarra, ha eső esik a folyósóra és j ott kommandószóra előrehajol, hátraha- ! jol, hol jobb, hol bal lábát emeli, térdeit j hajtja, ugrál, ugy, hogy mire leérkezik ] a kirukkolás ideje, pihenni szeretne inkább, sem mint a gyakorlótérre menni. El is szökik előle, ha csak teheti. Inkább el megy udvart söpörni, vagy az őrmester ur szobáját kitakarítani, csak a reggeli testgyakorlatot elcsaphassa. Mire kapitány ur Komorovcsák előkerül, háromszázhatvanhatszor megismétlik minden elképzelhető fajtáját a test és testrészek mozgásának. Először fegyver nélkül, aztán fegyverrel. Őrmester ur Solyom folyton zsémbel, folyton káromkodik. Végre ugy reggeli nyolc óra körül megérkezett a kapitány úr. A napos altiszt haptákba vágyja magát elölte s megtette a jelentést. Kapitány úraak alásan jelentem, a századnál minden rendben van, nincsen semmi újság. Éi jelentem alásan, infanterist Mácsay meghalt a kórházban. Az tehát, hogy infanterist Mácsay meghalt, nem újság s halála dacára, minden rendben van a századnál. Nem igy gondolta ezt ugyan a jó legény, de azért igy jelentette. Mert ugy tanultá s most már rá jár a szája, hogy a sz izad rendben van, nincs semmi újság. Csak a mikor azt elmondotta, akkor rukkol ki vele, hogy mi történt a századnál. Ez az infanterist Mácsay négy hét előtt betegedett meg. Lázról, hideglelésről panaszkodott a regimentsorvos urnák. Ez rendelt is neki orvosságot: könnyű bakancsot. Ez azonban nem használt, a min nagyon elcsudálkozott a tudós doktor ur s kegyetlen haragra j lobbant. Kijelentette, hogy infanterist Mácsay } gazember, simuláns és megfenyegette. 1 Ha még egyszer elébe mer kerülni,