Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-10 / 19. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 10. — csak nyernek ezen a napon, mert a jótékonyság kedvéért fokozottabbak a bevásárlások. Fábry főispán felszólalása után a bizottság örömmel tette magáévá az eszmét s elhatározta, hogy körlevelekben szólitja fölazösszes gyulai kereskedőket és üzleteket, hogy belépjenek a gyermeknap intézményébe ; másrészt a tanárok és tanitók utján felszólítja a gyermekeket és e lap utján a nagyközönséget, hogy a gyermeknapokon minél tömegesebben vásároljanak. Gyulán már is iz.óses plakátok adják hírül, hogy április 2-ikát ós 8-ikát a gyermekvédelmi céloknak szentelik a humánus polgárok. Megváltoztatott törvényhatósági határozat. Vitás kéményseprő-kerület. Figyelembe vett felebbezés. Az elmúlt év folyamán, mintha csak összebeszélésre történt volna, Békésvármegye községeitől egymásután kérték a beadványozók, hogy a községi területekre uj kéményseprési kerületeket jelöljenek ki. Békéscsabán Szilágyi György indíttatott ilyen irányú aktiót s Erzsébethely kiszakitását kérte az egyik kéményseprő kerületből. Szeghalmon is mozgalom indult meg, de még jó előre leszerelte azt a községi képviselőtestület s csupán Biró Gergely kívánságának érdemleges elbírálásába bocsájtkozott s kimondta, hogy a tanyai kémények seprési diját nem emeli föl. Orosházán már több sikerrel járt ez a mozgalom. Valaki, akinek érdekében állott, hogy uj kóményszeprő kerülethez jusson, bejárta Gádoros, Nagyszénás, Szentetornya és Pusztaföldvár községeket s elérnie is sikerült azt, hogy e községek részérő! lépések tétessenek egy uj kéményseprő-kerület kijelölésére. Az uj kerületnek Gádoros lett volna központja s Szentetornya, Pusztaföldvár és Nagyszénás tartoztak volna hozzá. B e r t h ó t y István dr. járási főszolgabíró e tárgyban előterjesztést is tett az alispáni hivatalhoz s kevéssel ezután elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy az uj kerületet megalakítja. Ezt a határozatot érdekeikre nézve sérelmesnek találták Bulla Isván s Maronyák Gyula kéményseprő mesterek, megfelebbezték azt a belügyminiszterhez. Felebbezéseiknen indokolásában megtámadták a törvényhatósági határozat indokolásának azon részét, amely azért mondja szükségesnek az uj kerület megalakítását, mert az abba csoportosítandó községek távol esnek Orosházától. A felebbezők iratokkal cáfolták meg ezt az állítást s kimutatták, hogy az uj kerületbe beosztandó községeknek egyik-másika távolabb esik az uj központtól, mint Orosházától. De hivatkoztak arra is, hogy 1901. évben már történt egyszer kísérlet ennek a kerületnek megalakítására és akkor maga a törvényhatóság volt az, amely kimondotta, hogy Gádoros, Nagyszénás, Puszta földvár és Szentetornya kéményeinek söprését csak az orosházai kéményseprők láthatják el pontosan Hogy azonban még tökéletesebben teljesíthessék a kéményseprők feladatukat, az uj kerület megalakítására helyett azt javasolták a fe ebbezők, hogy Pusztaföldvár és Szentetornya osztassák be az orosházai I-ső és Gádoros meg Nagyszénás j az orosházai Il-ik kóményseprő-kerü- | letbe. Ebben a kérdésben most döntött a miniszter s tegnap leérkezett rendeletével megváltoztatja a törvényhatósági bizottságnak határozatát s kimondta, hogy az uj kerületalakulást épp a felebbezésben elősorolt indokok alapján nem tartja helyénvalónak. Ü3 nem tartja helyénvalónak azért seai, mert a gádorosi kerület jövedelme aránytalanul nagyobb volna az orosházai jövedelménél. A csatolt iratok tanúsága szerint az orosházi I. kerület évi jövedelme 2607 korona, a IV. kerületé pedig 2554 korona, mig az uj kerület jövedelme 3434 koronát tenne ki. Felhívja a miniszter Békésvármegye törvényhatósági bizottságát, hogy ezekre a körülményekre figyelemmel legyen s inkább arányos beosztással segítsen az esetleg felmerült panaszokon akként, hogy a községeket az orosházai körületek között ossza fel. Egyebekben a S i p o s Györgynek és társainak, valamint Biró Gergely kérése tárgyában hozott elutasító határozatokat jóváhagyja. A Gazdasági Egyesölet ügyeiből. Felhívás a szőlőtermelőkhöz. Munkásjutalmazások Békésmegyében. Vármegyénk Gazdasági Egyesületéhez két érdekes irat érkezeti a napokban. Ezeknek egyike egy társegyesületnek vezetőitől jött s a háziipar termékeinek igyekszik propagandát csinálni. A máramarosmegyei háziipari-bizottság ugyanis az elmúlt eszendőben különös súlyt helyezett arra, hogy a háziiparral foglalkozó egyének legkivált szőló és narancsszállitó kosarakat kórzitsenek. Ezek a cikkek bizonyultak ugyanis olyanoknak, melyek közül a legnagyobb kelendőség mutatkozik. A háziipar többi ágát úgyszólván nem is kultiválták Máramarosban s igy háziipari-bizottságnak j összes telepein mintegy 20—25 000 szőlőkosár készült az elmúlt év folyamán. Most aztán azt kell tapasztalnia a bizott- , ságnak, hogy a szőlőtermelők köréből nem jelentkeznek vásárlók s csak kereskedő emberek szeretnék beszerezni készletüket Mármarosból, de oly alacsony árakat ígérnek a kosarakért, hogy ezek az árak még az anyagértékét sem fedezik. Emiatt a máramarosmegyei háziiparibizottság megkeresést intézett most a Békésvármegyei Gazdasági Egyesülethez s megkeresésében azt kéri, hogy a vármegye szőlőtermelőinek figyelmét hívja fel a máramarosi kosarakra, melyeknek ezrét 250—260 koronáért küldik széjjel. Gazdasági egyletünk még a nyár folyamán felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, a háziipar fejlesztése és támogatása érdekében. Ez a fölterjesztés részletesen foglalkozott azokkal a kérdésekkel, melyek a a szegényebb néposztály részére foglalatosságot és keresetet biztosítanak. Rámutatott az egyesület arra is, hogy a háziipar keretében különös figyelmet kellene fordítani a kertiveteményeknek bolgárrendszer szerint való tenyésztésére s azt javasolta, hogy területek beszerzése céljából a földmivelésügyi kormány bizonyos fokú támogatásban részesítse a veteménytermeléssel foglalkozni óhajtó gazdákat. — Egészséges előterjesztése volt gazdasági egyesületünknek az is, hogy több parasztgazdaságot zöldségteleppé kellene fejleszteni, ami szintén anyagi támogatást igényelne. Darányi Ignác földmivelésügyi. miniszter most válaszolt erre az előterjesztésre s arról értesíti a gazdasági egyesületet, hogy Gyulán egy na yobb zöldségtermelő telepet létesít s ezzel alkalmat nyújt minden földmives munkásnak, hogy a zöldségtermelést, az öntözési rendszer különféle módozatainak megismerése mellett elsajátíthassa. Amcle az egyesületnek azon kérelmét, hogy Békéscsabán is zöldséglelepet létesítsen, fedezet hiányában el kellett utasítania. Gondoskodni fog azonban a miniszter, hogy a földmives iskola öntözhető területén zöldségtelep rendeztessék be s nem zárkózik el attól sem, hogy egy nagyobb igyekezetü kisgazdánál zöldségtelep létesíttessék, amely célra rendelkezésére bocsájtja az egyesületnek az orosházai kertgazdasági tanszék vezetőjét is Megírtuk, hogy a főispán és a gazdasági egyesület javaslatára a földmivelésügyi kormány Békésvármegye gazdasági cselédei és munkásai közül többeknek jutalmat és dicsérő oklevelet adott. Ezek a munkások bizonyára nem azért érdemlik meg ezt a kitüntetést, mert a társadalmi rendet felforgatni akaró szociálisták közé tartoznak, hanem becsületes, lelkiismeretes ép hűséges munkálkodásukkal szolgáltak arra, hogy a kormány anyagi és erkölcsi kitüntetésében részesüljenek. Az idén ezeket fogják 100—100 koronás aranynyal ós dicsérő oklevéllel megajándékozni: G a s z n e r Mátyás és P r i k n i János békéscsabai, Szekeres György nagyszénási, Marti Gerzson körösladányi Hajdú János kondorosi és Barna István gyulai gazdasági munkásokat s részben cselédeket. A jutalmakat és dicsérő okleveleket Fábry Sándor főispán már megküldte a gazdasági egyesületnek azzal, hogy azoknak szétosztása március hó 16-ikáig meg kell történnie. A kormány ajándékát — buzdító beszéd kíséretében — az illető járásuk főszolgabirái adjá c át a munkásoknak. Kettős vágány a csabai vonalon. Nyolc millió korona beépítés. Amikor ez év elején a m. kir. áll. vasutak nehéz válság előtt állottak és a fővonalakon való teheráru-szálliíás korlátozása tetemes anyagi károkat okozott, az ország sajtója — lapunkkal egyetemben — több izben rámutatott arra, hogy a mindinkább növekedő forgalomban beállott zavarok akkor szűnnek meg teljesen, ha az államvasutak hálózatainak fővonalait kettősvágányokkal látják el. Vonatkozással ama nagy területre, melyet a Budapest—Békéscsaba—Arad—tövisi vonal átszel, felhívta a sajtó a figyelmet arra is, hogy ezen a vonalon rövid időn belül második vágányt kell lehelyezni. Most azt jelenthetjük, hogy a sajtó felszólalása eredménynyel járt. S z t a nk o v i c s Miklós, az államvasutak aradi üzletvezetője ugyanis már felvette a munkaprogramba e kettősvágány lerakását és a kiépítés tervezetének elkészítéséhez már most hozzáfogták. Sztankovics kijelentette, hogy az üzletvezetŐ3Óg területén még ez óv folyamán nyolc millió koronába kerülő építkezések lesznek, hogy állomások felépítésével, pályaudvarok kibővítésével a jövőben lehetőleg megszüntessék a forgalmi akadályokat, E beépítések között szerepel a békéscsabai pályaudvar kibővítése, amelynek szükségét évek óta érzik már. Sztankovits üzletvezető kijelentése szerint kitérők építésével csak némileg lehet a zavarokon segíteni. Csak azért szorítkoznak erre, mert a kitérőket aránylag olcsón és gyorsan lehet felépíteni. E fontos kérdésnek egyedüli helyes mego dása kétségtelenül aÍ lenne, hjgy a budapest—csaba -aradi vonalon kettős vágányt helyezzenek el. vei. A fény mellett nem látjuk a sötét foltot, amint nem tudjuk becsülni a sziv rejtett kincseit. Ezért van, hogy a nő szépsége leköti figyelmünket, feldúlja szivünk nyu galmát, felizgatja vágyainkat, de hogy miért ? — nem tudjuk, csak érezzük, azt hisszük, hogy : mert szép ! A szépség mulandó. Csak olyan, mint a tavasz virága, amelyet elfonnyaszt az ősz hervadó szele. Volt ós nincs. A fény megtörik, a pir halványodik, a bársonysima bőr durva, ráncos lesz és az éjsötót fürtök közé ősz szálak vegyülnek . . . A test csak addig szép, míg fiatal, mig az ifjúkor üdeségével hat, aztán gyorsan hanyatlik arányban a siető évekkel s csak mint keserű emlék marad fenn. Én a lelki szépséget becsülöm, mert az arc szépségéről komolyan beszélni nem lehet. Az megjárja költészetnek, eszményi „valami"-nek, de másnak nem. Komoly számba csak az emberi gyarlóság veszi s jaj annak, ki jövője boldogságát az arc tűnő bájaira épiti! De a lélek szépsége örökéletű, azzal nein bír az idő, a kor, annak virágait nem tépi meg a sors mostoha keze, sőt ellenkezőleg, edzi, nemesiti. A nő, ha arca bájos s e mellett lelke nemes és érzelmei ideálisan magasztosak, nemcsak szép, hamm — fenséges . .. Rajongok a nőért, aki isteni hivatásának tudatával bír, aki angyal és nő tud lenni egyszerre; imádom az aszszonyt, kinek szive családjáé, szelleme a társadalomé, honleányi keble a közjóé, aki megveti és gyűlöli a látszatot, a modern feminizmusi hóbortot, de aki igaz lélekkel, munkálkodik az emberiség szent ügyében ! Igy szép a nő, mert lelke szép s szemeinek fényt ad a lelkesedós tüze, arcának pirt a szerénység, nevének becsülést biztosit az erény ! A női szépség délibáb, mely ragyog kis ideig, aztán eltűnik nyomtalanul és fényes körvonalai helyén homály támad . . . A szép nőt felkarolja a világ, de aki iránt mostoha volt a sors — attól elfordul, kerüli és fél tőle. Pedig nincs veszedelmesebb az úgynevezett »női szépség*-nél s nincs nagyobb baj, mintha a nő tudja, hogy az ő arca, melylyel hódithat — szép ! A mai kor anyagi, az emberek érzékiek s a bün hódit mindenhol. Ész nélkül rohanunk az erkölcstelenség lejtője felé . . . Pedig az erkölcsi korruptio oka nagyreszt a . „női szépség"-ben keresendő. O yan ez, mint a liliom illata, kis mórtéliben élvezve üdítő, nagyban — örökre altató szer. Édes méreg, melyet mohón élvezünk, de a mely tönkretesz erkölcsileg, anyagilag! Boldog és szerencsés, ki nem azt a nnt szereti, kinek csak arcza bájos, hanem azt, aki szép lélekkel, nemes szívvel is bir ! III. Női hiúság. Mondtam : ha a nő tudja azt, hogy ő szép és észreveszi, hogy szépsége miatt rajongnak érte a férfiak — az veszedelmes. Miért veszedelmes ? Azért, mert a szépség tudata igen szoros összefüggésben van a hiúsággal. Okvetlenül ki kell fejlődnie annak a vágynak, mely ezen alapszik : még szebbnek lenni. . . Hiszen már emberi természetünkben rejlik, hogy sohasem érjük be azzal, amink van, hanem mindig többet, jobbat, szebbet akarunk s itt a baj. Tökéletesen nem elégszünk meg soha semmivel! Igy a nő, Ha szép, még szebb akar lenni és mert a természet (az a csúnya, mostoha természet!) nem oly könnyen teljesiti az ilyen sz3szélyes óhajokat, mit tegyen mást a nő — minthogy szövetkezik a hiúság ördögeivel s igyekszik kikorrigálni a természetet. Az arc piros rózsáit sötétíti karminnal, a szempillákat és a szemöldök barnás ivét „noir de bougie"-val és az ajkak természetes üdeséget korallpiros „vermillon"-nal. Mikor készen van művészetével — belenéz a tükörbe . . . s ugy látja, hogy szebb, mint azelőtt. Másnap még nagyobb gonddal, még finomabban kezeli az ecsetet ós a hattyupehely Iapdácskát, csak azért, hogy arcának «szépsege» — bár mesterségesen előidézve — minél feltűnőbb legyen! Az egyszerű, de csinos, tisztességes öltözet «nem áll jól* — mondja — szép teraietén, arra másféle ruha kell, díszesebb, kirívóbb! és készíttet selymet, bársonyt, a legeslegújabb divat szerint . . . Minél kacórabban, feltűnőbben öltözködni — ez ma a jelszó s ami divat, annak hódolni vakon, feltétlenül, ha mindjárt — hiúságból is. a nagyravágyásnak azért van annyi áldozata, mert a nők a divatnak is, a fényűzésnek is csak hiúságból áldoznak. És a hiúság minden rossznak lehet forrása. Elrabolja a lélek nyugalmát, feldúlja a sziv csendes boldogságát s a családi béke, megelégedés körét — pokollá változtatja. A nő mindig változatosságot óhajt, mindig többet kiván — önzésből, hiúságból . . . És miért mindez ? Mert ha szép, még szebb akar lenni s mert jólesik lelkének azon tudat, hogy még szebb lesz, mennyivel többen fognak neki udvarolni. — Megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy ő most nem szép, csak az lesz, ha ! És hogy kielégíthesse szenvedólylyó vált hiúságát, eldobja magától még a legszebbet is: a tiszta erényt s a csalóka tüneményért, melyből fellegvárakat alkotott felizgatott képzelete, feláldozza még a — becsületet is ! Oh bárcsak ezt őrizné meg a női hiúság ugy, amint ápolja arcának tűnő bajait, hervadó rózsáit! . . . De ha nem tellik annyi pénz — mert igen gyakran kell ám! — ujszabásu ruhára, divatos szövetre, selyem és bársony diszitésekre, akkor pénzt kell teremteni abból, ami legelőbb kezeügyébe akad. ... És ha már nincs semmi, amit eladni vagy zálogba tenni lehetne, a hiúság ördöge a piperkőc nőt belesodorja az erkölcsi korruptió árjába s egy selyem blu'.ért, egy divatos felöltőért odaadja zálogba szerelmét . . . Hiúságból . . / / Neki ott kell lenni az estélyen, neki ott kell ülnie a szinház támlásszókén, hiszen mit mondana a világ, ha ő félrevonulna a nyilvános mulatságok elől és elzárná magát szobájába, mint egy „könyvmoly" vagy világgyülölő . . . Neki ott kell lennie mindenáron s az estélyre, hangversenyre, bálra uj ruha kell, hogy ragyoghasson, hogy tündököljék s őt bámulja a férfivilág kéjenc tekintetével, élvsóvár sztmeivel. Csak őt, egyedül őt — a „szép asszonyt" ! Boldogtalan volna, ha nem menne el, kisírná két szép szemét s a búbánat elhervesztaná arcát, ha nem lejthetne legalább egy tourt a sima parketten x. gróffal — ott annyi ember szemeláttára...