Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-30 / 45. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 45-ik szam. Csütörtök, május 30. POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet ewnegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAIX.ER VILB1 S Felelős szerkesztő : SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELS2KY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel ihelyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Iparosok törvénye. Békéscsaba, május 29. A kereskedelemügyi minisztériumban részben már elkészült az ipartörvény revíziója. Módunkban van az uj ipartörvény s ennek előkészületi munkálatairól közelebbi részletekkel is szolgálni. Az ipartörvényre vonatkozó javaslatok, mint illetékes helyről értesülünk, majdnem egészen készen várják a formába öntést. Legelső sorban a tisztességtelen versenyről szóló javaslat tárgyalása van napirendre tűzve. Erre nézve az előmunkálatok annyira előrehaladtak, hogy a kész tervezetet már juniusban szaktanácskozmány elé terjesztik. Csak futólag akarjuk megemlíteni, hogy ennek a törvénynek a keretében szó lesz a kiállítási ügyről is, elsősorban pedig a kiállítási kitüntetésekkel űzött visszaélések orvoslásáról. Julius és augusztus hónapokra marad az ipártörvényjavaslat tervezetének ankétszerü tárgyalása. Ugy tudjuk, hogy a törvény tervezője, a kereskedelmi minisztérium államtitkárja, a javaslatot a főbb fejezetek szerint (az ipar gyakorlása és a képesítés, a tanoncügy, a kötelező testületek ügye, stb.) elosztva szukcesszive fogja az érdekelteknek megküldeni, hogy az anyag minél előbb jusson a szakkörök kezébe és hogy a rendelkezésre álló vakáció idejét gazdaságosan lehessen kihasználni az előterjesztett anyag alapos, ankétszerü feldolgozására. A szüneti időszaknak kiaknázása erre a célra azért kívánatos, mert a parlamenti időszak zavarólag hat a tárgyalások nyugodt menetére, amenynyiben a parlamenti rendes tárgyalások ugy a miniszter, mint az államtitkár és esetleg több más értekezleti tagnak idejét is nagymértékben abszorbeálják. Az eredeti tervtől eltérőleg az ipartörvény nem fog mindent felölelni, amit eleinte a törvény keretébe belefoglalni akartak. Így például külön törvény marad, de alaposan megreformálódik a vasárnapi munkaszünet ügye és az ipartörvénynyel parallel készül a munkásvédelmi törvény, mely ennek a nagy kérdésnek egész komplexumát fel fogja ölelni. A fentjelzett törvényjavaslatok tárgyalásába az érdekeltség széles körei lesznek bevonva, hogy ugy a kézmüves-ipar és a nagyipar, mint a munkásság képviselete a jelzett tervezetekre vonatkozó érdemleges észrevételeiket megtehesse. ria ezek a tárgyalások — amint remélni lehet — kellő időben lesznek befejezhetők, nincs kizárva az a lehetőség, hogy az emiitett ipartörvényjavaslatok már az őszi munkaidény derekán a képviselőház elé fognak kerülni és ha a képviselőház nem lesz oly iparellenes hangulatban, mint az iprfejlesztési törvény tárgyalásakor, az sem lehetetlen, hogy az uj törvény és függelékei, vagy kiegészítő törvényei már, a jövő év elején hatályba is léphetnek. A mai rozoga ipartörvény kicserélését már olyan régóta kéri és várja a magyar iparosság, hogy már szinte hinni sem meri az elkészülését. Ha Kossuth Ferenc beváltja igéretét s még ez évben közreadja az uj ipartörvény tervezetét, olyan szolgálatot tehet vele az ország iparos-osztályának, amelyre ez ugy múltjánál, mint gazdasági helyzetének, hivátásának fontosságánál fogva régóta rászolgált. A főispáni szék betöltése körül. Küldöttség a miniszterekhez. A függetlenségi-párt akciója. Vármegyénk megüresedés előtt álló főispáni székének betöltése legélénkebben a békésmegyei függetlenségi és 48-as párt tagjait foglalkoztatja. Ez a párt már a múltban is akciót akart indítani, hogy Békésvármegye főispáni székébe függetlenségi és 48-as elveket valló főispán neveztessék ki s szándékától csak akkor állott el, midőn nyilvánvalóvá lett, hogy a főispáni szék várományosa dr. F á b r y Sándor, a munkás érdemekben gazdag alispán, akit yármegyeszéltében közbecsülés, közszeretet s fényes erköcsi tulajdonai miatt közelismerés vett körülMost azonban, hogy dr. Fábry Sándor lemondott főispáni méltóságáról, a békésmegyei függetlenségi és 48-as-párt megint aktuálisnak tartja a békésmegyei főispáni szék betöltésének kérdésével foglalkozni s ezért legutóbb tartott választmányi ülésén azt határozta el, hogy a főispáni állás betöltése tárgyában küldöttségileg tisztelegni fog a minisztereknél. Ugyanekkor elhatározta a választmány azt is, hogy a küldöttségben való részvétel céljából megkeresi Békésvármegye választókerületeinek függetlenségi és 48-as politikai alapon álló országgyűlési képviselőit E határozat kö

_ vetkéztében S z a 1 a y József ügyvezető alelnök és dr. Pándy István főjegyző most a következő levelet intézték a megyebeli függetlenségi képviselőkhöz: „Nagyságos Képviselő ur! A békésmegyei függetlenségi ós 48 as párt 1907. évi május hó 7-én tartott választmányi ülésen elhatározta, hogy az elnökség által megállapítandó időben nagyobb küldöttséget meneszt Budapestre az illetékes miniszter urak elé, azon kérelemnek tolmácsolása végett, hogy Békésmegye főispánjává minden körülmények között pártunk elveit valló férfiú neveztessék ki. Kimondotta a választmány azt is, hogy megyénk függetlenségi párti képviselőit felkérjük a küldöttség vezetésére. Hazafias tisztelettel tudatjuk a fentiekhez képest Nagyságodat, hogy a küldöttség Csabáról junius hó 3-ikán éjjel indul ós kedden óhajt tisztelegni. — Kérjük Nagyságodat, miszerint a küldöttséget vezetni és ebbeli elhatározásáról alulírott főjegyzőt értesíteni kegyeskedjék." A küldöttség mindenekelőtt a megyei függetlenségi párt illusztris elnökét, gróf Apponyi Alber közoktatásügyi minisztert látogatja meg. Ezután Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter elé járul. Hisszük, a függetlenségi párt akciója nem lesz eredménytelen. Ahol közköltségen utaznak... Járványos nyavalya Gyulán. ,,Minisztert felvilágosító "-bizottság. Ezt is megteremtették már Gyula városában, ahol minden hétre tíz uj bizottság megalakulása esik. Ez a nyavalya járványszerüleg lépett már föl Gyulán, épp mint a képviselőtestületi közgyűlések tartogatása. Mert egész Békésmegyében nincs annyi bizottság, mint ebben a fészekben s az egész megye területén együttvéve nem tartanak annyi közgyűlést, mint Gyula városában. És ami a legsajátszerübb, a közgyűléseknek mindig kiemelkedő momentumai a bizottság-alakítások. Legújabban „minisztert-felvilágositó bizottság" alakult Gyulán. Figyelmes olvasóink bizonyára felkiáltanak e soroknál, hogy hát ez mi az Isten csudája ? Tessék megkérdezni ifj. N é v e r y Bekésmegyei Közlöny tarcaja. A gyomai paplak. Irta: Halmy Gyula. ,,ltt az idő, itt a vég perc, — Szól az özvegy — menni kell! Húsz év búja és öröme Bennem új életre kel. Látom drága, jó férjemet Fölhangzik a hegedű, Temetem a multat fájón Haj! minden oly keserű!" Sok emléket rejt el e lak Áldom minden porszemét, Mentsvár ez, véd a világtól Benne még a légy se vét. Mint lesz, hogy lesz a világban Ha küszöbét elhagyom ? ! . . . . . A gyomai temetőben Megmozdul egy sírhalom. ,,Édes anyjuk ! menj csak bátran Veled lesz hű szellemem, S gyermekeid víg körében Számodra gyógyír terem. Higvj és bizzál! bú felhőin A szivárvány felragyog, Koszorút kötnek számodra Unokáid: angyalok!" Isten veled! — szól a paplak S bezáródik ajtaja. Falai közt új életnek Kezd pirkadni hajnala. Bölcső, sír, igy váltakoznak Folytonosan ide lenn . . . Csak vándorok vagyunk mi itt, Minden új és idegen ! A karriér. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta ; Fehér Jenő. Rendes délutáni feketekávénkat.szürcsölgettük a kávéház egyik sarkában. — Olvastad a mai hivatalos lapot? — kérdezte hirtelen Ménessy Aladár. — Nem láttam még. Mi van benne ? — Babolcsay Tibort kinevezték államtitkárnak. — Tüneményes karriért csinált, — konstatálta véleménykülömbség nélkül az egész társaság. — Hát olyan tehetséges ember ez a Babolcsay? — kéidez'.em én. — Tehetséges embor — Mondá Ménessy, — de a karrierjét nem a tehetségének köszönheti ... Én Istenem, ha minden tehetséges ember oly szédületes gyorsasággal emelkednék, mint ő, a talentum nélkül szűkölködők kénytelenek lennének'dinamit-bombákat gyártani s a tehetséges embereket egyszerűen a levegőbe röpíteni, hogy ne zárják el előlük az emelkedés lehetőségét. — De hogyha nem a tehetségének köszönheti Babolcsay a gyors emelkedését, hát minek ? . . . Vagy kinek ? — tettem hozzá halkabban. Ménessy ajka körül titokzatos mosoly játszadozott. Látszott rajta, hogy várta ezt a kérdést. — Ennek különös története van, amely körülbelül 10 esztendőre nyúlik vissza. — Hiteles? — Babolcsay egyik legintimebb barátjától, Saskeőy Sándortól hallottam, aki, mint tudjátok, két évvel ezelőtt egy szerencsétlen végű párbaj áldozata lett. — És érdekes is ez a történet ? — Érdekes annyiban, mert ujabb bizonyságot szolgáltat amellett, hogy az j ember életét véletlenségek láncolata kor| inányozza. Mindennek a véletlen a for j rása. Egyik emberből államtitkár vagy ; miniszter lesz véletlenül, a másikból j legjobb esetben dijnok, szintén véletlenül. Némelyek a véletlennek köszönhetik a boldogságukat, egy imádandó feleséget és egy csomó bájos gyermeket, mások e véletlen folytán lesznek egész életükre szerencsétlenek, nyomorultak, betegek, rosszak. Babolcsaynak kedvezett a véletlen. Ő államtitkár lett. — Halljuk hát a történetet! — sürgették többen. Ménessy hátradőlt a karosszékében, nagyot szippantott a cigaréttjéből s amikor észrevette, hogy az érdeklődés teljesen feléje irányul, elkezdte : — Az esetnek, amint emiitettem, körülbelül 10 éve. Babolcsay akkor harminc éves volt s ha jól tudom, címzetes mininszteri segédtitkár. Egy kora tavaszi délután, szokásához hiven sétára indult a Belváros forgalmas utcáin. Harminc éves volt, csinos volt és a Dunapart felől langyos tavaszi szellő áramlott be a házak tömkelegébe A tavaszt mindenki megérzi, meg kell éreznie. Még az öreg ember is kihúzza magát, frissebben lépked ilyenkor. Hát még a fiatal! Babolcsay szerette a szép asszonyokat, mindig, minden körülmények között. De szászor jobban tavaszszalf amikor a gyönge vállakról lekerültek a téli bundák, a boák, a fehér kezekről a karmantyúk s a nő csodaalakjára nem simult egyéb, csak egy könnyű ruha, egy testhezálló bluz, amely a keblek pihegését is látni engedte . . . Azon a napon az utcára tódult mindenki. Kiváltképp az asszonyok. A kívánatos, édes, szép asszonyok. És mindegyiknek az arcán valami varázs ült: a tavasz varázsa. Babolcsay már vagy egy óra hosszat bolyongott az utcákon. Valahányszor egy szép asszony vagy leány suhant el mellette, megdobbant a szive és sóvárgó pillantást vetett utána. Lassacskán bealkonyodott. Babolcsay az órájára nézett. Hat óra volt. — Ideje, hogy hazamenjek, — mormogta, és még egy utolsó pillantást vetve a nyüzsgő népáradatra, befordult az egyik mellékutcába. Ez az utca meglehetősen elhagyatott volt. Csak a túlsó végén látott egy karcsú nőalakot, s mellettte egy férfit, aki hol szorosan a nő mellé került, hol kissé hátrább maradt. A távolból ugy festett a kép, mintha valami szóváltás volna közöttük Babolcsay meggyorsította lépteit. Már csak néhány lépésnyire volt tőlük. Egyes szavakat feléje sodort az esti fuvalom. — De kérem, uram ... A tisztesség... könyörgök . . . Hagyjon el . . . A férfi: — Higyje el nagysád ... A szándékaim . . . Ne küldjön el . . . Nézze.. . Botrány . . . E pillanatban melléjük került Babolcsay. A szép asszony — mert szép és fiatal volt — hirtelen elhatározással Babolcsayhoz lépett. — Uram, — mondá a fölindulástól remegő hangon — az ön lovagiasságához fordulok ismeretlenül, mint védtelen nő. Szabadítson meg ettől az embertől, aki üldözőbe vett. Tisztességes asszony vagyok . . . Nem akarok botrányt . . . Kérem . . . Babolcsay odalépett a szép asszony üldözője elé. Csak ennyit mondott: — Takarodjék ! — Kérem a névjegyét, — rikácsolta amaz. — Én csak tisztességes emberek kezébe adom a névjegyemet.