Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-30 / 45. szám

4. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. május 22. Albert úrtól, aki — ugy látszjj

r— pazar módon érdekes dolognak tartja azt, hogy a képviselő-testületnek Névery által dirigált tagjai közköltségen utazgassanak Budapestre és sub tituló „ miniszterielvilágositás", elintézzék személyes dolgaikat is. Yan már ebben a városban benedekibizottság, parceliázó-bizottság, munkásház-bizottság, bika-bizottság (tenyészbikák vásárlására), remetei-bizottság, kutásó-bizottság és talán hülyékre felügyelő bizottság is. Mindezek hegyébe megteremtette most Névery Albert a közköltségen utazó bizottságot, amelynek feladatául a miniszter „felvilágositását" tették. A Dutkay-ügyben ugyanis leirat érkezett a városhoz, melyben azt közli a belügyminiszter, hogy közte és a közigazgatási biróság között hatásköri öszszeütközós történvén, a Duttkay-ügy minisztertanács elé került. A tanács a leiratot tudomásul venni javasolta. És ekkor felállott Névery Albert, aki mellesleg mondva, hetenként legalább is kétszer menti meg Gyula városát és a szegény népet, ilyen filippikát vágott ki: — Kérem aláson, a minisztert fel kell világosítani. Mit tudja az, hogy mi kell Gyulának? És ha a képviselőtestület indítványomat elfogadja, meglássák, csakis igy lehet a Dutkay-ügyet hamar befejezni; azért tehát egy bizottság kiküldését kérem. A bizottság kiküldésének céltalan voltára és az ok nélküli költekezésre hiába mutatott rá dr. Follmann János és S i n g e r Mihály, nem használt semmit. Dictum, factum, a minisztert felvilágositó-bizottság megalakittatott. Névery ajánlotta Bucskó Korjolán főjegyzőt, viszont a főjegyző Névery t, aki dr. Márkus Mihály képviselő megválasztását is javasolta, kinek Névery szerint a fővárosban „bőséges tapasztalatai" vannak. És miután úgyis a város költségén megy a küldöttség, Névery azt is kérte, hogy a 48-as kör szónokát, Ravay Gábor képviselőt delegálják a bizottságba. Igy is történt. A kisebbség pedig felsóhajtott: „Istenem, mi lesz szegény Gyulával, ha valamikor Néveryt nélkülözni kell!" Node ami elvész a réven, megtérül a vámon. Ugyanis a képviselőtestület a benedeki föld vételárának, az egymillió koronás kölcsönnek végleszámoAz idegen fölemelte a kezét, de Babolcsay olyat csapott rá a botjával, hogy ellenfele fölsziszszent a fájdalomtól. Babolcsay ezután odament bájos védencéhez és a karját nyújtotta neki. — Elment ? —. kérdezte az asszony, ijedt pillantást vetve hátra. — El. Azután mosolyogva fűzte a karját Babolcsayéba : — Csak a kocsiállomásig. Majd aggódva kérdezte: — Ön párbajozni fog ? — Nem. — Hála Istennek. — Örül neki ? Hisz néhány perccel ezelőtt még nem is ismert. — Vannak emberek, akiket öt perc alatt jobban megismerhetni, mint másokat egy egész életen át. És most egyre kérem még. — Szolgálatára állok. — Ne kérdezzen tőlem semmit. Azt sem, hogy ki vagyok. — Eddig sem kérdeztem. — És ha már oly követelő vagyok, még egyet . . . — Rendelkezzék velem 1 — Ön az imént azzal az emberrel szemben megtakarított egy névjegyet... Adja ide nekem . . . Babolcsay átnyújtotta a névjegyét. — Köszönöm. A kocsiállomáshoz értek. A szép asszony beült. — Arra hajtson, — mondá a kocsisnak, — a cimet majd később megmondom. Babolcsay megemelte a kalapját. A kocsi elrobogott. Attól a perctől fogva Babolcsay rohamosan emelkedett. Es ma, tiz évvel a titokzatos találkozás után, államtitkár lett. — És az asszony? Ki volt a szép asszony. ? Ménessy az ajkához emelte a kezét és halk hangon felelt: — Olga főhercegnő udvarhölgye ... I lására felkérte S t e r n Lászlót, a Gyulavidéki takarékpénztár jeles képzettségű tisztviselőjét, hogy e hó 31-én a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Banknál a város érdekében közreműködjék és e célból csatlakozzék a szintén Budapestre utazó Bucskó Korjolán és Márkus Mihály bizottsági tagokhoz. Summa summárum, a rendkívüli közgyűlés nagy eredménye ismét egy bizottság, még pedig ezúttal egy felvilágosító bizottság .... Teljék kedvük ebben a boldog gyulai adófizetőknek . . Pénzintézetek közgyűlése BékésAktuális kérdések. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének Békésmegyei bizottsága vasárnap délelőtt közgyűlést tartott a békéscsabai kaszinó egylet nagytermében. A rendkívül népes közgyűlésen Budepestről jelen voltek M á n d y Lajos, L e i t n e r Zsigmond, Huszár Gyula, P ó s a Ernő és dr. Hantos Elemér szövetségi titkár. Képviseltette magát az aradi kereskedelmi és iparkamara, a bókésmegyei pénzintézeteken kivül az aradi, hódmezővásárhelyi és a szegedi pénzintézetek is. A közgyűlés elnöke Yarságh Béla volt, aki megnyitó-beszédének befejezésével kérte Hantos Elemér előadót, hogy a tárgysorozat első pontját előadja. Hantos a váltóóvás reformjáról beszélt. E tárgyban a kereskedelmi és iparkamara is megkereste a kereskedelmi minisztert, hogy véleményét terjessze be. Miután e tárgyban az igazságügyminiszter mindenben magáévá tette a szövetség által proponált reformokat s ez a pénzintézetekre nézve nagy fontosságú, kifejtette Hantos, hogy a békésmegyei körzetnek át kell írnia a kamarához s kérnie kell, hogy a szövetség java latait tegye magáévá. A közgyűlés ily értelemben határozott Az egyöntetű kamatláb kérdésében ugy határoztak, hogy miután ez szociálisan nem megyei vonatkozású, csak akkor foglalkoznak érdemben azzal, ha országos mozgalom gócpontja lesz. Havas Mór, a csabai takarékpénztár egyesület igazgatója közérdekű kérdésekről értekezett. Kívánatosnak tartaná, ha a szövetség a kötelékéhez tartozó pénzintézeteket ellenőrizné. Havas javaslatát egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Dusbaba Vilmos az olcsó jelzálogkölcsönökről beszélt s azt bizonyítja, hogy nem az a 8% az, mely a kis kölcsönöket drágákká teszi, hanem a bekebelezéssel járó ügyvédi költségek és a bélyeg magassága drágítja meg azokat. Szerinte helyes volna fölkérni a szövetség központját, hasson oda, hogy törvényhozásilag biztosittassék az 1000 koronán aluli jelzálogkölcsönök bélyegés illetékmentessége. Mándy hozzászólása után a közgyűlés elfogadta Dusbaba Vilmos propositióját is. A békésmegyei bizottság területén működő hitelszövetkezetek kérdésénél azt határozták az egybegyűltek, hogy felírnak a központhoz a szövetkezetek tultengésónek megakadályozása érdekében. Véuül Pfeiffer István, a Békésmegyei Gazdasági Egyesület titkárja, kérte azt, hogy a pénzintézetek kulturális célokra is juttassanak a nyereség részesedésből. A közgyűlés felszólítja a pénzintézeteket, hogy melyik-melyik legjobb belátása szerint méltányolja a ké relmet. Délben nagy bankett volt a „Fiume"szállóban s a banketten negyvenen vettek részt. kozást még jobban fellendítse. E célból , a vármegye törvényhatósága a földmi- j velésügyi kormánytól pénzsegélyt kért i s e megkeresés következtében a mezőgazdasági háziiparfejlesztésóre a vármegye 25.000 koronát kapott is. A törvényhatóság háziipari-bizottságot választott s ezen bizottság a vármegyeház kis tanácstermében a folyó hó 27-én ülést tartott, a vármegyei alispán elnöklete alatt. Az ülésen megjelentek Gyuláról Weisz Mór, Gyomáról K o n c s e k M. József ipariskolai tanitó, a gazdasági egyesület képviseletében Pfeiffer István titkár s Békéscsabáról W i 1 i m István gazdasági intéző. Elnöklő alispán az eddig teljesített kezdő lépésekről értesítette a bizottságot. Ambrus ugy találná helyesnek, hogy a szokásos háziipari foglalkozások nem mind segélyezendők s ölelendők fel a bizottság munkakörébe, hanem egyelőre csak a kosárfonás és cirokseprőkötés, mert különben az egész megindított akció szétforgácsolódnék. Igy az alispán felhívta a békési kosárfonó-iskola vezetőjót, Bally Istvánt, hogy részletes javaslatát tegye meg, mit nevezett iskolavezető be is terjesztett. Ezenkívül a cirok-, seprőkötós háziiparszerüleg való üzhetése végett érintkezésbe lépett a csorvási gyár vezetőségével. Értesiti az elnök a bizottságot, hogy a csorvási gyár a gépek adásán kivül szívesen vállalkozik a kiképzésre s anyagot ő ad a munkásoknak. Ezután felolvastatja a békési kosár fonó iskola vezetője által benyújtott tervezetet. A tervezethez elsőnek Pfeiffer István gazdasági egyesületi titkár szólott. Teljes elismeréssel adózik Bally István munkája iránt, azonban kivihetetlennek tartja azért, mert a meglevő „nervus rerum garendarum" kevés. Nézete szerint leghelyesebben ugy volna megoldható ez a kérdés, hogy a községenként alakítandó háziipari bizottságok vegyék azt kezükbe. A munkást előlegadás, anyagbeszerzés könnyítése, tanítás és kész áruja értékesítésével támogatná. Gyulaváriban még felkarolná a gyókényfonást. Weisz Mór az egész akciót oly csekély eredménynyel biztatónak tartja, hogy ezzel egy embert sem mentünk meg a kivándorlástól. Nézete szerint ez csak a gyáripar árnyékában volna megválósitható és áldásos. Koncsek M. József gyomai ipariskolai tanitó Gyomán és Endrődön még a zsákszövést kéri felkarolni. W i 1 i m István gazdasági intéző állott elő azután azon indítványával, hogy a mezőgazdasági háziiparhoz szükséges s minden községnek s községben meglevő anyagot, gyékényt, kosárfüzt stb. a községek bocsássák a háziiparral foglalkozók rendelkezésére mérsékelt árért s hosszabb lejáratú törlesztésre. Igy elhárul a legnagyobb akadály — az anyag körül tapasztalt hiány. Indokolta ezen indítványát azzal, hogy minden községben a legszegényebb lakosok fognak ezzel foglalkozni s különösen ezek támogatandók és mentendők meg, ha lehet, a kivándorlástól. A községek létesítsenek kosárfüz-telepeket ós olcsóbb haszonbérért adják földjeik egy részét a háziiparosoknak bérbe, ciroktermelósre. Végül Ambrus Sándor összegezte az elmondottak lényegét s indítványozta, hogy megkeresendők a községek á háziiparok s azzal foglalkozni óhajtók összeírása végett. Megkeresi továbbá a községeket a bizottság az iránt is, hogy kosárfüz-telepeik termését háziiparosoknak adják el az indítványozott módon s hogy földjeik egy részét, kedvező feltételek mellett, adják haszonbérbe ciroktermelés céljából. Felhívja a bizottság a községeket, hogy a helyi háziipari bizottságokat alakítsák meg s végül kimondja, hogy csak a kosárfonást és c.rokseprő-kötést fogja a bizottság támogatni s Gyulaváriban a gyékényfonást is A békésmegyei háziipar. Ülés a vármegyén. Felhívás a községekhez. Köztudomásu azon áldásos békésmegyei akció, amely azért indult meg, hogy vármegyénkben a háziipari foglalElnökválasztás a csabai ipartestületben. Elégtétel a régi vezetőségnek. Wagner József az elöljáróság élén. Békéscsaba iparosainak erkölcsi testülete vasárnap délután nyújtott fényes elégtételt azoknak, kiket a legutóbbi elnökválasztó közgyűlés az iparosok egyetemének rokonszenvével tisztelvén meg, elnöki és alelnöki székbe választott. A megválasztott vezetők egyikéhez azonban egy otromba sértésektől hemzsegő nyílt levelezőlapot intézett vala- j melyik névtelen vitéz s ez maga után vonta azt, hogy a megválasztottak lemondottak állásaikról. A durva sérelmet akképpen akarták orvosolni iparos polgártársaink, hogy egy újból összehívandó közgyűlésen egyhangú lelkesedéssel megint elnöknek kiáltsák ki Wagner Józsefet és alelnöknek Áchim Lászlót, de a közgyűlés tagjai nem jöttek össze határozatképes számban s ebből tévesen azt következtették a lemondott vezetők, hogy a személyük iránt tanúsított bizalom megfogyatkozott. Most már kijelentették aztán ők is, hogy az elnöki ós alelnöki tisztségre többé nem reflektálnak. Ilyen előzmények után gyültekegybe vasárnap iparos polgártársaink, hogy nagy lelkesedéssel megint azokra ruházzák a vezetői tisztet, akik már eddig is sok érdemet szereztek maguknak e téren. A választó közgyűlést községházunknak nagytermében tartották meg s elnöke a közgyűlésnek L i n d e r Károly iparhatósági biztos volt, aki a gyűlés megnyitása és a jegyzőkönyv hitelesítőinek kijelölése után felkérte a testület ügyészét, dr. P á n d y Istvánt, hogy az elöljáróságnak az elnökválság kérdésében elfoglalt álláspontját s legutóbb tartott ülésének határozatát ismertesse. P á n d y István dr. nem tartja tisztességes embernek azt, aki névtelenül támad. A közelmúltban az törtónt, hogy a megválasztott elnököt névtelen levelezőlapon megtámadták. (Felkiáltások: Gyalázat! Alávalóság!) Az ipartestület elöljárósága is igy gondolkozik s elhatározta, hogy akit ilyen komisz módon ór a támadás, annak méltó elégtételt is nyújt. Az elöljáróság jegyzőkönyvileg is kifejezést adott megbotránkozásának s most azon nezetót tolmácsolja, hogy szükséges visszahelyezni állásaikba a lemondott vezetőket. Felhasználja ezt az alkalmat annak kijelentésére is, hogy a lapoknak azon hire, mintha a mult közgyűlésen részvétlenséget tapasztaltunk volna, téves. Az iparosok azért nem jelenhettek meg akkor, mert vásári idő volt. Mindezek után figyelembe kéri venni az elmondottakat s ajánlja, hogy a régi vezetőket újból egyhangúlag megválasszák. Wagner Józsefnek és Áchim Lászlónak zajos éltetésébe vesztek dr. Pán d y István utolsó szavai. A tapsolás és éljenzés percekig tartott s csak akkor szűnt meg, amikor Wagner József szólásra emelkedett. Wagner József kifejti, hogy erre az állásra neki szüksége nincs. Ha el is foglalta azt a múltban, tette ezt abból a mxinkakészsógből, lelkesültsógből kifolyólag, amelylyel ő az iparos érdekek iránt viseltetik. Ismeri azt a békéscsabai szokást, hogy ebben a községben legtöbbször oly embert ér a támadás, aki szívvel-lélekkel elvállalt kötelességeit teljesiti. S közös sorsa ez különösen az ipartestület elnökeinek. Őt is ilyen minőségben bántották meg. Azt hitte, hogy az iparosság is be fogja látni, hogy e támadás méltatlan volt s az első közgyűlés alkalmával határozatképes számban gyűl össze. De mert nem igy történt, ő ebben bizalmatlanságot lát s ezért az elnöki széket u jból el nem fogadhatja. P á n d y István nem tartja indokoltnak Wagner József neheztelésót. Kéri őt, tekintsen el minden személyes motívumtól s hajoljon meg a közbizalom előtt, amelylyel most az iparosok egyetemes része adózik Wagner József és Áchim László érdemeinek. E beszéd után újból felzúgott az éljenzés s vége-hossza nem akart lenni annak. Ez a jelenet láthatóan meghatotta Wagnert, aki kijelentette, hogy bár azzal az elhatározással jött a gyűlésre, hogy a megtisztelő választás visszautasítását megindokolja, most mégis elfogadja azt, mert ebből az évből ugy sincs már hátra sok. Befejező szavaiban támogatást kórt az ipartestület tagjaitól s figyelmeztette őket, hogy legalább tagdijaik befizetésével legyenek pontosak, mert pénz nélkül mitse tudnak elérni. Más