Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-12 / 40. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. április 246. Kétségtelen tehát, hogy ezt a nagy feladatot az erőtlen társadalom egymaga megoldani és hogy ez az uj feladat a huszadik században az államra is nehezedik, amelynek megvalósítása és a nemzeti irányban való fejlesztése azért is könnyebb, mert csak az élet és a fejlődő kor követelményeit kell szem előtt tartanunk. Ez időszerint a viszonyok törekvéseink közvetlen céljául azt tűzik ki, hogy a magyar kultura fölényéről és vezető szerepéről az egész ország lakóságát meggyőzni siessünk és ez által minden állampolgárban felkeltsük a vágyat e kultura megismerésére és elfogadására. E feladat megoldásának első feltétele, hogy összpontosítsuk az egész magyar kultura erejét; minden eszközt, minden ágazatát és tényezőjét csatasorba állítsuk és egy egységes terv szerint velük nyomuljunk előre. Ki lesz a békésmegyei főispán ? Világosodik a helyzet. — Glatz Antalt nevezik ki. A békésmegyei főispáni szék betöltésének kérdése körül tisztább képet alkothatunk ma, mint egynehány héttel ezelőtt. Az az idő, amelyet F á D r y Sándor dr. távozásának határául ismerünk, gyorsan közeledik s errevaló tekintettel, a békésmegyei főispáni szék betöltése már a kormányköröket is foglalkoztatja. Főispáni székünk betöltésével élénken foglalkoznak a megyei körök is. Szarvasi polgártársaink tudni vélik, hogy Wenckheim István gróf cs. és királyi kamarás, Wenckhem Dénes gróf, a békésmegyei gazdasági egyesület elnöke bátyja lesz a főispán. Természetes, ez a kombináció épp olyan önkényes, mint voltak az előttiek. A békésmegyei függetlenségi ós 48 as párt központi választmányát is foglalkoztatta csütörtöki, Csabán tartott ülésén ez a kérdés. A választmány a már megszűnt „Békésmegyei Függetlenség" cimü hivatalos pártlap ügyével foglalkozott s ezután dr. P á n d y István felvetette a főispán válság kérdését is. A függetlenségiek azt látnák örömmel, ha a kormány Haviár Dániel szarvasi képviselőt nevezné ki Békésvármegye főispáni székébe, de Haviár — köztudomás szerint — ha meg is kináltatnék, nem vállalná a megbízatást. Az eshetőségek egybevetésével végül határozatban mondta ki a választmány, hogy küldöttségileg kéri föl Haviárt a főispáni szék elfogadására. A küldöttség tagjaiul dr. P á n d y Istvánt, Kollár Iánost, Igaz Pált és dr. B i k á d y Antalt választották meg. Résztvesz ebben a küldöttségben még a három békésmegyei függetlenségi és 48-as politikai elveket valló országgyűlési képviselő is. Kormánykörökben Olatz Antal biharmegyei főispánnak békésmegyei főispánná leendő kinevezésével foglalkoznak. Biharmegye ugyanis ősi fészke Tiszáóknak. Ebben a környezetben csak a régi rendszer hivei érvényesülhetnek s , épp ezért már a kinevezés óta állandó intrika folyik a függetlenségi pártállásu Glatz Antal ellen. Glatz elkeseredett harcot viv a vármegye első tisztviselőjével, M i s k o 1 c y alispánnal, aki a régi rendszer embereinek a hatalmára és befolyására támaszkodik. Ezeknek az állapotoknak kiván véget vetni a kormány Glatz Antalnak Békésmegyébe való kinevezésével. Elsőrendű forrásainkból szerzett információink szerint Olatz Antal kinevezése azonnal megfog történni, mihelyt a bihari főispáni székre egy alkalmas, függetlenségi pártállásu főispánt találnak. Hogy a békésmegyei főispán-kérdés a kormánynál már elintézett dolog, bizonyítja ezt Andrássy belügyminiszternek egy békésvármegyei képviselőhöz intézett következő kijelentése is : — Olyan főispánt kaptok, a kivel meg lesztek elégedve! Gyulán pedig már azt is tudják, hogy Glatz Antal kinevezésével a székváros társadalmi élete is sokat fog nyerni. A főispán személyére vonatkozóan kész tehát a megállapodás, csak a kinevezés várat még magára. nak rájönni, hogy sem mesterséges bölcselkedéssel, sem technikai s más tudományos eredményekkel, hiu, öntelt emberi tanokkal (amelyekkel a sötétben botorkálók agyuknak gyújtanak itt egy mécsest, ott is egy gyertyát, fáklyát, vagy villanylámpát) nem fognak sohasem igazán boldogulni, mert a tudomány minden villamos reflektora mögött is megmarad a homályos környék, amelyet sohasem bírnak megvilágítani. Nem. Hanem várják meg a nappalt, amikor a nap természetes ragyogásában, a természetes ősállapot sugaraiban, minden, az egész természet megnyílik tekintetük előtt. És akkor boldogok lesznek, mert megértik a természetet, az alkotásnak a legnagyobb szépsépét. Minek a tudás, a civilizáció ezernyi esi logó lámpája, amikor mégis a sötétben botorkálunk mellettük ? S nem jobb lett volna-e,, ha az emberek ahelyett, hogy kerülő utakon fel igyekeznének lebbenteni az éjszaka rejtett titkairól a fátyolt, inkább megmaradtak volna természetes, ősi életünk módja mellett ós fölkeltek volna a fölkelő nappal s lenyugodtak volna a lenyugvóval. Akkor, ifjú ember, nem kellene m^cs, nem kellene gyertya, nem lámpa, olaj, gáz, villany, vagy acetelyn. Nem kellenének a mindenféle bölcseleti rendszerek, nem a nagyszerű találmányok, nem semmi, semmi; mert az ember, aki a nappal ébredne s a nappal térne pihenni a maga ősi, félvad állapotában, boldog volna és bölcsebb, mint az összes bölcsek, akik a világ fönnállása óta rátukmálták doktrínáikat a természet rendjétől eltért emberiségre. Ah, ifjú ember, csak egyszer igy lehetne ! S most, hogy a nagyszakállú öreg ezt kimondotta, egyszerre fordult egyet az álmom. Azt álmodtam, hogy szónok voltam, a természet vallásának apostola ós beszéltem a néphez: — Emberek, testvéreim az Úrban, oltsátok ki mécseiteket, gyertyáitokat, fáklyáitokat és mindennemű fényes lámpáitokat! Emberek, ne kutassunk tovább az ösmeretlen sötétségben, hanem érjük be, mint ahogyan a többi állat, a nap áldott, meleg, ragyogó sugaraival. Este pedig, amikor a nap leszáll, térjünk mi is nyugalomra, mint ő! Oltsuk ki lámpáinkat! Csodálatos szónoki varázs lehetett szavaiban, mert felhívásomra — óh tisztán emlékszem az álmomra, az ideoda, jobbra-balra nyüzsgő sokaság, mint a parancsszóra, egyszerre mind kioltott valamennyi mécset, gyergyát, ós fáklyát, lámpát. Isteni sötétség lett, s mert hisz én a sötétségben is láttam, hogy az emberek, mint valami varázigóre, mindnyájan egyszerre behúzódtak házaikba s ki-ki a maga módja szerint dicsérvén az Urat, mindnyájan csöndesen elpihentek Öt perc muíva már csak halk pihegósük hallatszott. — Óh, be fönséges! — gondoltam ujjongva. — Vége az osteba civilizációnak ! Az emberek kioltották lámpáikat s mától kezdve nem fognak tudni többé semmit, ami bolondot az első láng fellobbanása óta tanultak és kieszeltek! Vége, vége és a földön most a természetes, a dutatlan, de boldog ősállapot d

:adalmaskodik. Ebben a pillanatban látom, hogy valaki hirtelen, mint a denevér, elsurran mellettem. Kezében tolvajlámpa volt. Hogy miért, vagy ho^y került ide, nem tudhatom, mert valami zaj felébresztett ; csak azt tudom, hogy ez a kicsinyke tapasztalat a Napnál is világosabban megérttette velem, hogy az emberiségnek miért kell folyton nagyobb és nagyobb világosságot gyújtania? Mert ha mind az ezermillió ember közmegegyezéssel eloltaná a maga lámpáját, mindig akadna közöttök egy tolvaj, aki meggyújtaná a magáét. A békésmegyei gazdák és a cselédtörvény. A Gazdasági Egyesület a törvényhozáshoz. Csalódott érzéssel. . . Az ország gazda-osztályának egész figyelme ez idő szerint a képviselőház és nevezetesen az ott most készülő gazdasági cselédtörvény felé irányul. Ez most a gazdatársadalom lefontosabb kérdése, mert valóban legvitálisabb érdekeit érinti. Darányi javaslatáról, amelyet a szociálisták szerényen csak „rabszolgatörvénynek" kereszteltek el, azt hinné az ember, hogy valami óriási elnyomatása a munkásnak a gazdával szemben. Legalább igy sopánkodnak a szociálisták és mindazok, akik a kormány minden intézkedésében gáncsolni valót keresnek. Ezzel szemben — bármily különös — azt látjuk, hogy az ország összes gazdakörei, egyesületei, ha nem is hangosan, de épp oly erélyesen tiltakoznak a javaslat számos intézkedése ellen. Ez a körülmény pedig minden logika szerint az teszi valószinüvé, hogy a szociálisták felháborodása valójában csak müfelháborodás, mert cseppet sem hihető, hogy ha az a cselédtörvény olyan nagyon rabszolgájává tenné a gazdának a munkást, akkor azok a gazdák saját érdekükben olyan feliratot küldenének az országgyűléshez a javaslat ellen, mint azt most a B é k é svármegy eiGazdasági Egyesület teszi. A Gazdasági Egyesület legutóbbi ülésén foglalkozott a cselédtörvénynyel, mely most még csak a munkásügyi bi zottság előtt van, de legközelebb már a Ház plénuma elé kerül. Az ülésen a gazdák azt határozták, hogy a javaslat ellen felírnak a képviselőházhoz s e felirat megszövegezésére bizottságot is választottak. A bizottság most készült el a megszövegezéssel. Itt közöljük ezt a feliratot, mely röviden hü képét adja azoknak a sérelmeknek, amelyek a cselédtörvény életbelépése esetén a gazdákra nehezednek : Mélyentisztelt Képviselőház ! A Békésvármegyei Gazdasági Egyesület tárgyalván a gazdák ós gazdasági cselédek közötti jogviszony szabályozá sáról megalkotott törvényjavaslatot, csalódott érzéssel és mély sajnálattal tapasztalta, hogy a földmivelésügyi miniszter ur őnagyméltóságának elismerésre méltó buzgó fáradozása és a leghumánusabb jóindulata mellett sem sikerült ezt a rendezésre régen megérett kórdóst ugy megoldani, hogy az ugy a gazdák, valamint a gazdasági cselédek hozzáfűzött várakozását egyaránt kielégítse. A szocializmus jegyében és annak hatása alatt készült javaslat egész szelleméből azt látja, hogy az nem a való és gyakorlati életnek készült, annak követelményeivel nem számol, mert azokat szem elől tévesztette. Ennek folytán a gazda ós cseléd közötti jogviszonyt nemhogy szabályozná, de igen sok rendelkezésében — elismerjük, hogy a legjobb ós legtisztább akarattal — nagymórtékben komplikálja. Nem védi meg kellőképpen a gazdát a szociális bujtogatók által elrontott sok rossz cseléd szekatúráival szemben és mig ennek túlságosan kedvez, addig a gazdát — akaratlanul bár — olyan szinben állítja oda, mintha a gazda ma már nem igazi családfő volna, hanem minden humánus gondolkodásból kivettkezett zsarnoka és kiszipolyozója a védelemre szorult cselédnek. — Amig azt a látszólag gyengébb felet, a cselédet mindenben védi, addig a gazdát vele szemben elgyengiti, erkölcsi ós anyagi erejét megbénítja s a cseléd önkényének szolgáltatja ki ós nem találja meg benne azt a viszonosságot, amelyet a javaslat a kötelességek kirovásában céloz és hangoztat, Az állam álial gyakorlandó hutná| nus feladatokat mind a gazda vállaira rakja ós amig az állam a maga kötelességeiről megfeledkezni látszik, addig a gazdát ezekre lépten-nyomon kényszeríti. Ilyen állami kötelességek : a beteg segitő pénztár létesítése; az ingyej nes oktatás behozatala ; a tartalékosok ! és póttartalékosok kártalanítása; a 28., 31., 32. §§-ok intézkedései a kis- ós középbirtok létalapját támadják meg egyrészt, másrészt pedig megnehezítik a nagy családdal megáldott, vagy katonai kötelezettségének még eleget nem tett cseléd szolgálatba állását, mert minden gazda vonakodik ilyen terheket reá hárító cselédet felfogadni addig, mig az ellenkező helyzetűek kiválogatása módjában áll. Az elmondottak alapján tisztelettel arra kérjük a t. Képviselőházat, hogy ezen törvényjavaslatot ne méltóztassék addig a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, mig a sztrájk-törvény meg nem alkottatik és mig a régóta igért betegsegitő pénztár, ingyenes népoktatás és az adóreform törvényhozás utján keresztül nem vitetik; ha azonban az országgyűlés többsége a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadná, — hosszas részletekbe bocsátkozni nem akarván — kérjük a ít. Képviselőházat, miszerint méltóztassék a javaslat 3., 14., 17„ 18., 19., 21, 23, 24, 27, 28, 31., 32, 33, 45, 49, 52. ós 60. §§-ait, a gazdák vitális érdekeinek figyelembevételével módosítani és uj intézkedésképpen felvenni azt, hogy: Ha a cseléd által tett panasz nem találtatik jogosnak, az esetben a hatóságnál eltöltött időért a gazdának kárpótlással tartozik. Ha a cseléd kihágásokat követ el, csak azért, hogy bezáratassék vagy elbocsáttatását előidézze, a gazdának kártérítéssel tartozik. Békéscsabán, 1907 május 7-én. A Bókósvármegyei Gazgasági Egyesület nevében: Pfeiffer István, titkár. Beliczey Géza, ig. elnök. Gyulán közgyűlés volt . . . Még egy vádpont a remetei földvételhez. A képviselő ur indítványoz. Gyulán, a jelek szerint, nem lehet közgyűlést tartani, amely ne kedveskednék valami előre nem látott meglepetéssel a jámbor spiszburgereknek. Ilyen zsánerű gyülekezett volt az e héten tartott is, melyről itt adjuk a tudósítást: Gyula város képviselőtestülete hétfőn közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozatának első pontjánál érdekes kérdés foglalkoztatta a városatyákat. Köztudott dolog ugyanis, hogy a gróf Almássy-féle remetei birtok vételárának törlesztésére a város kölcsönt vett föl. A kölcsönt — többé-kevésbbé előnyös feltételek mellett — egy fővárosi bank folyósította is. Most aztán kiderült, hogy az a bank, melyhez az eladó grófné az összeg befizetését utalta mintegy 6000 korona késedelmi kamatot számított fel s ennek a pompás körülménynek leleplezése után dühös vita indult meg a tagok között s végeredményben azt határozták, hogy vizsgálatot indítanak azt kiderítendő, vájjon ezt az előre nem látott költséget ki okozta ? A tanács-e, vagy más közbenjáró ? Végül k'mondták, hogy ezt a kérdést is egyik vádpontként fogják elbírálni abban a fegyelmi ügyben, melyet a benedeki-földvétel körül tapasztalt hivatalos mulasztások miatt rendelt el a képviselőtestület. Az eléggé érdekes tárgysorozatnak második pontjánál megint csodálkozásba eshettek a derék városatyák. F. S c h r i ff e r t István ugyanis felszólalt s azt indítványozta, hogy a remetei legelőre egy nagy vályút szerezzen a város. Steigerwaíd Ferenc, aki egy tagja volt a remelei földet parcellázó bizottságnak, szintén felszólalt s különös elokventiával vette pártfogásba Schriffert István indítványát. Steigerwaíd után szólósra emelkedett Molnár Albert városi mérnök s általános meglepetésképpen elmondta, hogy a remetei legelőn pompás vasvályu volt, de ezt a vályút ismételt tiltakozás dacára is m e gvette magaafölszólaló:Steigerwald Ferenc . . . S i n g e r Mihály ezekután csodálkozását fejezte ki afölött, hogy Steigerwaíd, aki mindig gyanúsít ós vádol a városi közgyűléseken és aki most is inkorrekt dolgott követett el, nem a város, hanem a saját érdekét nézte és igy Steigerwaíd visszaélt a beléje helyezett bizalommal. E felszólalást követőleg dr. L o v i c h Ödön elnöklő polgármester felfüggesztette a közgyűlést s az épületes Stegervald-féle vályuvásárlásról jegyzőkönyvet vettek föl. Ez az ügy csinos botránynak lehet az előszele. Ezekután a számvevő tette azt a szintén váratlan kijelentést, hogy a költ-