Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-05-12 / 40. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 40-ik szám. Vasárnap, május 12. H BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet cvnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hir^jtési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A közművelődés feladata. Irta : Molnár Viktor, államtitkár. Általánosan elterjedt nézet, hogy a huszadik században a szociális kérdés lesz az emberiség kérdése, mert a munkásosztály mozgalma ma már nemcsak a nyugati közművelődés körét, Európát és Amerikát, hanem a többi világrészeket is, különösen a keresztény műveltség határain túleső ázsiai kulturnépeket bevonta érdekeinek körébe. Tagadhatatlan történeti tény, hogy a fönnálló jogrendszerekben mindig hatalmi érdekek érvényesülnek és hogy polgárosodásunk eddigi fejlődésében a kevés hatalmasok érdekeinek biztosítása széles néprétegek kárával járt. A szociális kérdés megoldása azonban aligha kivánja azt a változást, hogy most viszont a nagy sokaság éreztesse erejét az eddigi uralkodó osztályokkal, hanem inkább azt, hogy a mult állapotok ferdesége helyett, mely szerint műveltség és vagyon egyaránt kevés ember kezében összpontosult, ezentúl a nemzeti élet egységének és közérdeknek szempontjából épp a művelődéshez mindenkinek egyenlő joga legyen és a műveltség megszerzésével minden egyes ember gazdasági és hatalmi érvényesülésének föltételeit is megszerezhesse. A nagy történelmi átalakulások — mindenike külön is tanúskodik erről — sohasem történtek, még ha anyagt érdekek állottak is előtérben, egyedül a tömegek utján; a sarkalló ösztön, az összetartó kapocs, a kitűzött cél mindig eszményi volt s ezzel nyerték meg a vezető elmék a népesség nagy rétegének segítségét. Osztályérdekek harca, az emberi visszavonás örök alapja, az elégedetlenség mindenkor szétrobbanthatott volna minden fennálló intézményt, ha azon szétrobbantó izgalmak mögött nem rejlenének magasabb ideálok, melyek az intézményeknek nem rombolására, hanem átalakítására sarkallanak s igy a fejlődés folytonosságának megőrzésére utalnak. A mult idők és a jelen kor közt abban van a főkülönbség, hogy az ideálok, melyek az emberi törekvést az önzés szűk korlátai fölé emelik, ma már nem egyes különvált körök, rendek és osztályok, felekezetek és pártok lelkének szólanak, hanem általánosabban minden emberi sziv és elme húrjain visszahangoznak és inkább egységre, mint szétválásra, inkább összetartásra, mint visszavonásra buzdítanak. A modern állam feladatai közt ezért lépett előtérbe az a törekvés, hogy még a tankötelezettség erőszakolásával is valamennyi és valamennyi polgárnak gondolkozásban és érzésben oly alapnevelést biztositson, mely őket szellemileg és erkölcsileg egymáshoz közelíti és a nemzeti lelkület egységében összeforrasztja. Kétségtelen ugyan, hogy azt a különbséget, mely a művelt embert a műveletlentől elválasztja s. ebből a tekintetből is a társadalmat is erősen széttagolja, egykönnyen nem lehet kiküszöbölni és a jövőben is csak lassan-lassan lehet apasztani, de épp oly kétségtelen, hogy a műveltség közössége, ha nem is teljes egyenlősége, jóval könnyebben és igazabban megközelíthető, mint amit a szocialista és kommunista tanok a gazdagság kiegyenlítése és a vagyon megosztása és közössége körül elérni óhajtanak. A széles néprétegeket a maguk érdeke is meggzőzi s józan része látja is, hogy az anyagi javak birtokát és élvezését nem lehet egyenlővé tenni a gazdasági gyarapodás és fejlődés kára nélkül. Viszont azonban annak semmi sem állja útját, hogy a szellemi és erkölcsi élet terén megszűnjék a külömbség gazdag és szegény között, hogy az emberi elmének felhalmozódott nagy tőkéje, tényleg valamennyiünk közös öröksége legyen, melyből valakit kizárni jogfosztás; s ezért kötelessége az államnak és társadalomnak, hogy a részesedést benne elérhetővé tegye mindenki számára. Azt hiszem, hogy az alsóbb néprétegek elégetlensége épp müveletlenségén alapul s a tudatlanságból táplálkozik és nő olyan nagyra azoknak a befolyása, akik a gazdasági egyenlőtlenség igazságtalanságát hangoztatva, forrongást szítanak és az osztályharcot újjáélesztik. Hazánkban még nagyobb szükség van a műveltségnek, mint kiegyenlítő és egységesítő társadalmi tényezőnek emelésére és terjesztésére, mint bármely más nyugati államban, mert nálunk a társadalmi széttagoltság jóval nagyobb, mint bárhol, nemcsak szellemi, hanem gazdasági téren is. A jó tanügyi és gazdasági politikának ebből a tényleges helyzetből kell kiindulnia, tehát magyarnak kell lennie. A nyugati kultura vívmányai csak annyiban és olyképpen érvényesíthetők nálunk, amennyiben, ameddig az általános nemzetközi műveltségen kivül a magyar nemzet egységes törekvéseit szolgálni képesek. A társadalmi tudományok művelői különösen két módon vélik elérhetőnek a müveit és műveletlenek között való kiegyenlítő közeledést: először azzal, hogy az általános műveltség anyagából a szerintők szükségtelen vagy haszontalan alkotórészt kiküszöbölni akarják; és másodszor azzal, hogy az ilymódon megrostált és egyszerűsített művelődési anyag közvetítésére szolgáló intézményeket javítják és szélesbitik. Mi, akik a művelődés fejlődésének történeti alapján állunk, nem fogadhatjuk el az ájánlott radikális megoldást, hanem célravelíetőbbnek véljük, ha a modern állam követelményeihez eléggé simuló tanügyi szervezetünk meilett gondoskodunk oly intézmények létesítéséről, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki, aki iskolai képzettségének hiányát pótolni avagy azt kiegészíteni, vagy felfrissíteni akarja, azt felnőtt korában is megtehesse és versenyképessé váljék a többi műveltség kellő eszközeivel rendelkező polgártársaival szemben. A közművelődés feladatát nem lehet egyszerűen csak az iskola körében és a fejlődő gyermek vagy ifjúkor idején megoldani, hanem számba kell venni, hogy a lelki fejlődés szüksége nem ösmer ugy, mint évzáró és tanfolyamokat befejező vizsgálatokat. A közművelődés folyton alakuló folyamata a népélet minden tagjának egész életén át számít érdeklődő részvételére. A művelődés munkája nem szünetelhet sem életkorok, sem társadalmi körök külömbsége szerint, hanem folytonos gondozást kíván az egész életén át és a nép minden rétegében. Békésmegyei Közlöny tárcája. Dal az erdőhöz. Lombsátoros erdő integet felém, Kék ibolya nyílik bársonyos ölén, Úgy száll ide hozzám zöld mezők felett, Halk, suttogó hangon egy-egy üzenet. Lombsátoros erdők ne is hívjatok, Nem csábítnak itt a virágillatok, Arra napnyugatra van az én hazám, Oda vágyok vissza szívből, igazán. Fehér délibábnál nincsen ott egyéb, A fekete földre rásimúl az ég És ez az egymáshoz való szerelem Visszatükröződik minden levelen. Az árnyas, eperfás udvarok körűi, Egy-két virágbimbó ott is csak kerül. Nyílnak a kiskertben szelid ibolyák, Abból nincs több nékem - csak egy szál virág. Hullna rám a szemed minden mosolya, Azt az egy virágot nem adnám oda, Lombsátoros erdő, ez már így esett, Szeretőid száma egy gyei kevesebb. Kató József. A tolvajlámpa. Irta : Zsoldos László. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Azon gondolkoztam, türelmes olvasóm, vájjon mire való a tudás ? Előbbre vitt-e valamivel, vagy boldogit-e valamennyivel inkább, mintha mindnyájan ma is abban az ősállapotban maradtunk volna, amelyikben az első emberpár volt a Paradicsomban a Tudás fájának megízlelése előtt? Nem tudom, nem tudom. Amiről e tekintetben leszámolhatok önnek, csupán egy álom, illanó, tovaröppenő, miként az elszálló szellő, vagy a lehelet, amely ha kipihen belőled, soha, de hidd meg, soha vissza nem tér. Azt álmodtam, hogy este volt s én mind afféle csöndes álmodozó, néztem a világot. Emberek, — mindenféle korszakbeliek, mindenféle viseletben — sürögtek forogtak az utcákon, amelyeket a legkülönfélébb utcalámpák világítottak, kezdve az üvegtartóba szúrt vastag gyertyaszálon ; s az acetelynlámpán végezve. Sőt olyan lámpások is feltűntek olykor, amelyeket maga az éjszakai járókelő vitt, maga előtt lóbázva a kezében, amint lassú léptekkel botorkált az uton Gazdagok, szegények, hatalmasok, alárendeltek, bénák, nyomorultak; lányok, férfiak, asszonyok, ifjak, öregek ; jók és gonoszak, valamennyien sürögveforogva nyüzsögtek e különös utcában ; egymás mellett jobbra-balra elsurranva, egymást utóiérve, elhagyva, megelőzve, s újra utóiérve, vagy szemközt találkozva s szótlanul tovább sietve, mindmind, miként ha valami fontos és halaszthatatlanul sürgős ügyben jöttek volna ki az esetben, amelynek sötétséget — ismétlem — a legkülönfélébb lámpákkal és világító eszközökkel iparkodtak, hogy eloszlassák. Nagy volt a sokadalom s én,]aki idegenként andalogtam az utcán, ámulva tekintgettem körül: — Ej, micsoda sokadalom lehet ez ? Ezt a néhány szót, amely szinte önkéntelenül szaladt ki az ajkamon, éppen egy nagyon ócska, vén ház előtt mondottam, amelynek kapujában, hosszú, fehérszakállú öreg ült. Ugylátszik, meghallotta a kérdésemet, mert vizenyős, zöldes szemével rám tekintett és megszólalt. — Ifju ember, hát te nem tudott hol jársz ? — Nem — feleltem bátortalanul s megálltam. — Micsoda hely ez? — Ez, ifju ember, az emberiség története, — világosított fel különös hangon az öreg. És a nélkül, hogy félbeszakíthattam volna, magyarázni kezdett, kezével mindenfelé — a miről éppen beszélt — nagy mozdulatokkal mutogatva. — A történet, már mint az emberiség története, most sincs rendben és a mint látod, a különféle korszakok, áradatok, nemzetek és világnézetek emberei csak ugy össze-vissza, a legnagyobb rendszertelenség szerint és rendetlenségben nyüzsögnek ide-oda; ugy, ahogy az idő ide, a lomtárba bevette őket. — Látod, ugv-e bár, ezt a sokféle lámpást, fáklyát (igen, épp most vonult el ott a házsor alatt egy fáklyás-csapat) ós gyertyát ? Látod, ifju ember, ezek az emberi tudásnak minden időből való világító eszközei! Nózdd! Amikor az első éjszaka leszállt a földre, az első emberek nem akarták belátni, hogy ők is le kell, hogy nyugodjanak a Nappal s mesterséges világosságot gyújtottak. Nem volt nekik elég az a világítás, a melyben nappal a Nap révén bőséges részük volt. Nekik olyan fény kellett, amelyet ők gyújtottak. Kíváncsiságuk nem érte be a nappal szűzies világosságával, ők tudni akarták, mit rejt méhében az éj. Világot gyújtottak. Körülnéztek a lobogó tűz fénykörében s a meddig a világosság terjedt, láttak. Azon tul azonban minden a vak sötétségben maradt, mintha fekete lepel takart volna el mindent. Ez az első éjjeli világosság volt az első emberi tudás. A világosságon tul pedig köröskörül minden az emberi tudatlanság. Ha megmaradnak természetes állapotukban és nappal nyitva tartják a szemüket, mindent, oh higyjed meg, ifju ember, mindent tisztán, a maga eredeti helyes valóságában, láthattak volna s tanulhatták volna megismerni; de nem, ők mást akartak kutatni az éjben, a sötétben. Képzelheted, hogy ez mennyi világosságot terjeszthetett az emberi elmék sötétségében, amikor, látod, ma itt, ebben az embersokaságtól nyüzsgő utcában, együtt van már valamennyi idők világító szerszáma, mécse, fáklyája, olajlámpája, gázlángja, villamosvagy acetel.yn világítása, szóval az emberi tudás összes eddigi nagy vívmányai és mégis, ha jól körülnézesz, be kell, hogy ösmerjed: -— Uram, még mindig sötét van! Igen, még mindig sötét van s az emberek azért még mindig nem akaraz étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadási. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza jfijl ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva, Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.)