Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-21 / 31. szám

BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1007. április 21. fűződtek az ernyedetlen munkának, vasszorgalomnak és tenni akarásnak. Az ő haladása és emelkedése a Munka, az Ész, a Tudás és a vasszorgalom diadalát jelezte Békésvármegyében, amelynek ujabb generátiója őt tekintette az igazi munka és az igazi kötelességteljesítés mintaképéül. S lokálpatriotizmusunk és önzésünk e pillanatban oly nagy, hogy örülni tudnánk, ha Fábry Sándor nem hagyná itt Békésvármegyét. Az Acsev. azonban egész embert vár elnökigazgatói székébe s igy Fábry Sándor távozását is kész dolognak tarthatjuk. Nemkülönben vélekedik a közvélemény se, amely máris élénken foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Fábry esetleges eltávozásáv?! ki lesz az uj főispán ? Teljesen megbízható helyről szerzett informátioinkhoz híven már előzőleg is közöltük, hogy a főispáni állásra F á b r y Károly, ifjabb Wekerle Sándor, Beliczey Géza vannak kombinációban. Fábry Károly azonban olyképp nyilatkozott, hogy semmi körülmények között sem vállal főispáni méltóságot. Ifjabb Wekerle Sándornak, vagy Beliczey Gézának kineveztetése nem fedné azt az elvet, amely ma a kormányt o tekintetben irányítja, hogy azokban a vármegyékben, ahol túlsúlyban vannak a függetlenségi érzelmű választók, függetlenségi elveket valló főispán neveztessék ki. Az egyébként 67-es alapon álló Fábry Sándornak kineveztetésa egészen speciális tünetnek tekinthető, mert Fábiy Sándort az egész vármegye osztatlan közvéleménye óhajtotta főispánul. Nem nehéz megállapítanunk tehát, hogy azok a kombinátiók, amelyek ezidőszerint foglalkoztatják a közvéleményt, még nagyon is koraiak s hogy a helyzet képének tiszta átszemlélhetőségére csak a közeli hetek nyújtanak módot és alkalmat. Választások és egy kis vihar. Áchim megint szerepelt. Csaba képviselőtestületének csütörtökön tartott közgyűlésében egész sereg segéd- és kezelő személyzeti állást töltöttek be választás utján. A négy állásra hirdetett pályázatra hatvankett e n adták ba kérvényeiket s a képviselőtestület helyesen és méltányosan cselekedett, midőn az összes állásokat az eddigi helyettes ellátókkal töltötte be. Vihar is volt a teremben, amit megint Áchim L. András támasztott, ki, mig a városatyák a napirendet tárgyalták, a közgyűlési terem karzatán időzött és szokott gúnyos viselkedésével mintegy lesajnálta a város érdekében buzgólkodókat. Csak az utolsó pontnál jött le a karzatról. Bár rendkívüli közgyűlésen csak a napirendre tűzött ügyek tárgyalhatók, a képviselőtestület mégis meghallgatta ama interpellációját, hogy hogyan óhajtja az elöljáróság értelmezni ezen a közgyűlésen a házak elé ültetve lett fáknak tulajdonjogát ? — Áchim végighallgatta e kérdés körül megindult vitát s az e tárgyban hozott határozatot is. Tehát az elöljárósághoz, illetve K or o s y László első jegyzőhöz intézett felszólalásától a kötekedés szándéka el nem vitatható. A főjegyző ama válaszát, hogy a hozott határozat még nem jogerős és azt bárki megfelebbezheti, Áchim lekicsinylést látott és kiöntötte a meglehetős hosszú idő óta felhalmozódott elkeseredését. Tudósításunk e két ügyről itt következik : A választás. A tisztújító széket Seiler Elek főszolgabíró nyitotta meg és ő vezette a választást. Üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, azt jelentette, hogy az állásokra 62 pályázó adta be kérvényét. Az az elv vezeti, mondotta a főszolgabíró, hogy a község érdeke az ő érdeke is és igy azokat a pályázókat, kik képesítést nem igazoltak, nem jelöli, mert az írnoki állásra pályázótól is meg kell követelni a négy gimnáziumi osztály elvégzését, vagy néhány évi gyakorlatot. Dr. Reisz Miksa különösen a gondnoki állás betöltésénél megkívánja a gyakorlatot és az anyagi garanciát. A kórház adminisztrációja igen nagy feladatot és felelősséget ró annak ellátójára. A kórházi gondnoki állásra négy pályázó volt és a képviselőtestület egyhangúlag az eddigi gondnokot, Budai Lajost választotta meg. A kórházi ellenőri állásra 11-en pályáztak, megválasztatott egyhangúlag az eddigi ellenőr: Gyebrovszky Lajos. Az árvaszéki kiadói állásnál H a a n Béla, Zsilinszky Endre dr., Maros György, Margócsy Miklós dr. felszólalása folytán, kik azt hangoztatták, hogy ez állásnál nem annyira az iskolai képesítést, mint a gyakorlatot, munkásságot, becsületességet kell tekinteni, az elnök az összes pályázókat kandidálta. Felállással szavaztak a képviselőtestület tagjai s Pataki Jenő vá'asztatott meg kiadónak 29 szavazattal Onódi János 14 szavazata ellenében; az írnoki állásra Petrovszky T. Pál választatott meg 25 szavazattal M e d o v a r s z k y Mátyás 9 ésBencsikö szavazatával szemben. A megüresedett közigazg. iktatói állásra egyhangúlag P a t a k y Szilárd eddigi helyettes, mig a közig, kiadói állásra Simoncsits Vilmos eddigi helyettes-kiadó választattak meg. ' A megválasztottak nyomban le is tették a hivatalos esküt, A házak elé ültetett fák tulajdonjoga. Elvitathatatlan tény, hogy Békéscsaba utcáinak a hetvenes években akácfákkal' történt befásitása nemcsak szépészeti, hanem tűzbiztonsági és közegészségügyi szempontból is igen hasznos tény volt, mely néhai S z t r a k a Ernő városi mérnök érdeme. Akkor, hogy a lakosság a község által kiültetett fákat' védelemben részesítse, állítólag oly Kijelentés történt volna, hogy a majd nagygyá nőtt, de idővel kihalt fatörzsek az illető háztulajdonos birtokába mennek át. Bár laikus észszel is felfogható, hogy a község területén ültetett fa azé, akié a terület. E rég ültetett fák tulajdonjogi kérdése az elöljáróságnak is nem egyszer sok gondot adott, mert a háznak harmadizbeni tulajdonosa jogot formált a fákhoz, sőt harc folyt a gályákért is, sőt maguk az ily ügyben kiküldött községi esküdtek is nagy jóindulattal jártak el nem a község, de a háztulajdonosokkal szemben. Utóbb aztán annyira elhatalmasodott ez a fapusztítás, hogy az elöljáróság most a községi utcák, terek ós utak fásítása ügyében javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, amely javaslat kimondja, hogy a község területén kiültetett fák a község tulajdonát képezik s aki azokat pusztítja, büntetendő cselekményt követ el. Kocziszky Mihály azt tartja móltányosnak, hogy azé a fa, aki azokat ültette., Haan Béla felszólalásában helyesen reámutat arra, hogy az utcákon és tereken nem haszonfatenyésztés céljából, hanem köztekintetekből lettek a fák elültetve; különben akié a terület, azé a fa. A község gondoztatja a fákat, a kipusztultakat ujitja, tehát tulajdonjogot ahhoz más nem formálhat. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. Ebből támasztott Áchim L. András az ülés végén vihart. Azt állította ő is, hogy az általa ültetett fa (de kissé elröstelvén magát, mert ő Csaba terein csak az ellenszenv és demagógia Imádott asszonyom ! Három hónap óta. ugy bánik velem, mintha bélpoklos volnék. Ennyi idő épp elég arra, hogy leszámoljak .szenvedéseimmel. Miért is élnék, ha Ön nem lehet enyém ? Elhatároztam, hogy megölöm magam. Mielőtt azonban a gyilkos fegyvert a halántékomnak irányítanám, esdekelve kérem, könyörüljön rajtam, s mentsem meg. Jöjjön el hozzám esti hat órakor. Oh, egészen nyugodt lehet, nem azért hivom, hogy alkalmatlanságot okozzak, vagy holmi szcénát csináljak Udvarias és kimért leszek. Látni fogom ! Ennyi az egész ! És mégis ettől teszem függővé az életemet. Megteszi asszonyom ? Nem lehet olyan kegyetlen, hogy meghalni engedjen. Tehát viszontlátásig, a siron tul is az Öné T . . . Bella: Nos, mit szólsz ehhez ? Adrienne : Éz a legnagyobb szemtelenség amit levél alakjában láttam. Bella : És lásd, ez a fiu olyan hóbortos, hogy kész megtenni,' amivel fenyeget. Adrienne (megvető mozdulatot tesz): Nekem mondod ezt? •Bella : Mit ? te kételkedel benne ? Adrienne: Az efféle fenyegetés szélhámosság, nem egyéb. Presszió . . . Zsarolás ! Számit a félénk jó szivedre. Egyébiránt mit fogsz tenni ? Bella: Tőled akarom hallani, mit tegyek ? Adrienne: Megvallom,... ez a helyzet . . . kissé kényes ... ha én volnék a te helyedbe . .. természetesen minden attól függ, hogy ki az az ifjú ember, aki ily vakmerően lép fel ellenünk ? Én Tóbist jó fiúnak tartom. Kissé ostoba . .. de az engem mulattat. Ha hozzám irta volna ezt a levelet . . . én . . . végre is, én nem vagyok olyan fiatal és tapasztalatlan asszonyka, mint te. Egészen más, az, ha én mosdatom meg ilyen éretlen ifjoncnak a fejét, mintha te akarnál ilyetén kísérletbe bocsájtkozni. Ha tehát tőlem vársz jó tanácsot, ugy én csak annyit mondok, tégy bármit is, egész nyugodt lehetsz affelől, hogy a fiu holnap ott lesz a zsurodon — sőt holnapután, is . . . Eszeágában sincs megölni magát. Ah, kedvesem, ezen a téren a férfiak oly nyomorultul tudnak hazudni . . . Esküszöm, hogy a te Tóbisod is hazudik . . . Bella : Igazán, te azt hiszed ? Adrienne-. Megvagyok róla győződve. Oltár előtti szent esküt teszek rá, ha kívánod, Nos ? Megvagy már nyugtatva ? Bella: Tökéletesen. Adrienne-. Édesem, hacsak nincs kedved hozzá, megragadni ezt az ürügyet arra, hogy a fiu üstökét derekasan megrángasd, ami egy kissé veszedelmes, mert a férjurak nem értik az ilyen tréfát s az efféle nem is oly könnyű, mint az ember hinné . . . menj haza s legfölebb . - . Bella (kíváncsian ütve fel fejét): Legfölebb ? Adrienne: írj valami válaszfélét. Bella : Válaszfélét! Adrienne: No igen! Hogy könnyits a saját lelkiismereteden. Bella : És mi legyen az ? Adrienne: Teszem,' a következőképpen : Kedves Tóbis! Maga nagyon ostoba és képesnek tartom arra, amivel f"nyegetődzik. De kérem legyen eszén... Jöjjön el hozzám ma este 6 órakor teára, hogy meghúzhassam a fülét. Várom . . . B. Bella: Várom B. Értelek. Tehát meghívjam magamhoz! Adrienne: Ha akarod. És mivel némileg hibás vagy abban, hogy a fiút felpuskaporoztad, tartozol vele a lelkiismeretednek, hogy tőled telhetőleg kijózanítsd. Bella -. Igazán örülök, hogy igy megbeszéltem veled a dolgot. Most egészen nyugodt vagyok. Adrienne: Ah, kedvesem . . . e nélkül is az lehetnél! Manapság szerelemből nem ölik az emberek meg magukat. De végre is nyugtasd meg magadat azzal. . . Bella : Azzal, hogy irok neki, nemde ? Adrienne: Természetesen jól ügyelve arra, hogy szarkaláb betűidről felismerhető ne legyen az irásod. Bella : O, erre mindjárt gondoltam ! Adrienne: Aztán ... ne bolondozzál vele többé. Mirevaló volt a fiu féltékenyen őrzött titkát kipattantani ? Én sohasem foglalkozom olyan érzelemmel, amely iránt közömbös vagyok. Ennek csak akkor van némi jogosultsága, ha kissé magam is . . . Bella : Hogyan ? Adrienne-. Ha tudniillik az én szivem is beleszól a dologba. Bella : Ha beleszól a .... szived ? Adrienne: Ami ez esetben nálad nem történt meg. Bella : Jól mondod. Adrienne: Akarod a levelet itt nálam megírni? Bella : Isten ments, hogy terhedre legyek. Aztán meg hisz nem is oly sürgős. Majd csak odahaza ... (A két hölgy még egy ideig cseveg egymással közömbös dolgokról, de Bella arcáról leri a nyugtalanság ama levél miatt, melyet meg kell írnia és Adrienne ezt jól látja. Nem is tartóztaija tehát tovább s egy nemével az anyai részvétnek, búcsúzik tőle. Bella odahaza, szecessziós Ízléssel bútorozott szobájában, íróasztalánál ül s levelet ír a bolondos Tóbisnak. Jól emlékszik még a szavakra is, melyeket barátnője hangoztatott s hűségesen papírra veti azokat — jól vigyázva, hogy írása felismerhetetlen legyen.) Kedves Tóbis ! Maga nagyon ostoba, és én képesnek tartnm arra, amivel fenyegetődzik. De kérem, legyen eszén. Én hat órakor minden bizonynyal önnél leszek, hogy meghúzhassam a fülét. Várjon. B. terebélyes fáit ültette el, kijavította szavait), az apáink által ültetett fákhoz a fiuknak van jogcímük. Kérdi, milyen határozat hozatott ós hogyan fogja értelmezni az elöljáróság a hozott határozatot ? K o r o s y László első jegyző : A hozott határozatot, ha az a képviselőtestületi tagnak nem tetszik, jogában van megfelebbezni. Erre nézve most véleményt nem mond. Ha az ügy érdekli, az iratok rendelkezésére állanak, de az mégis kissé furcsa lenne, ha az ugyanazon ülésben letárgyalt ügyet bárki kedvéért újra tárgyalás alá vennék. Áchim L. András: A főjegyző ismét lekicsinyeli őt s válaszadásra nem érdemesiti. Ha más lenne a képviselőtestület, akkor Korosy is máskép beszélne. Wallfisch Ferenc dr. : Áchim sérti a képviselőtestületet s visszautasítja sértegetéseit, mert mindnyájukat a város érdeke vezeti cselekedeteikben. Áchim L. András: Vegyen elégtételt ... Az elöljáróság úgy táncol, a hogyan a főjegyző óhajtja ! Áchim Gusztáv főmérnök erélyes, visszautasítása és a főjegyző nyugodt válasza után Haan Béla akasztotta meg a vihart azzal, hogy a napirend le van tárgyalva, kérte, hogy a biró az új kórházi főorvos eskütételéig függessze fel az ülést. Áchim egy ideig még vitatta igazát, aztán távozott. Az öntözött rétek tanulságai s lövőié. — Két cikk. H. A „Békésmegyei Közlöny" e hó 18-diki számában fenti cím alatt közölt ismertetésnek s ezen folytatásnak egyéb célja nincs,mint közönségünk még laikus részének is figyelmét felhívni, hogy vármegyénk ezen egyetlen ily létesítménye közgazdaságunkra mily áldásos hatással van. Gazdaközönségünk érdeklődik öntözhető rétünk iránt, mert az ország minden részéből évente nagyon sokszor és sokan felkeresik tanulmányozás czéljából, sőt megfordult már nem egy külföldi is ezen a réten. Fő célja az öntözött rétnek természetesen az, hogy takarmányt ugy sem termesztő gazdaközönségünk itt megtalálhassa s fedezhesse jószágállományának szükségletét. Az öntöző csatornák oldalai gyümölcsfával s a lecsapoló csatornák nemes kosárfüzzel vannak beültetve. Ma már a katasztrális holdankénti széna-átlag termés 30 métermázsa. De mennyi munka és küzdelem árán sikerült ezt elérni s a munkából az országos vízépítési igazgatóság és az országos növénytermelési kísérleti állomás menynyire kivette a részét, azt csak azok tudják, kik a réttel foglalkoznak s a gazdaközönsé^ csak azt látja, hogy a rét szép eredményeket mutat fel, — pedig a fő érdem s elismerés az övék. A rét különösen az 1904. és 1905-iki száraz esztendőkben mutatta meg közgazdasági hasznát, értékét. Mikor elmondhatni, senkinek nem termett takarmánya, de a réten volt s több száz gazda örült, hogy beszerezheti takarmányszükségletét s jószág-állományát nem volt szükséges apasztania. E két szük esztendő alatt a rét jövedelme évente meghaladta a 16.000 koronát is s a gazdaközönségnek a széna métermázsája — a munkán kivül — mégis alig került többe 3 koronánál, ami bizony nem sok. Az 1906-ik jobb esztendőben a holdankénti átlagtermés emelkedett s a széna mázsánkénti ára leszált. — Ez azonban korántsem baj, miután egy ily a köznek szánt létesítmény célja nem is az, hogy oly magas jövedelmet hozzon, mint az előző két száraz esztendőben. Ez évben a jövedelem már leszállt 12.000 K.-ra, ami ínég mindég szép eredmény oly területről, mely azelőtt bérletileg ke zelve holdanként 6—8 koronával volt értékesíthető. Ez a jobb gazdasági esztendő szükséges, hogy gondolkodóba ejtse az illető köröket, — mi lesz akkor, ha gazdaközönségünk is áttér a mesterséges takarmány termesztésre ? Mi lesz akkor az berendezett öntözött réttel, hogy a költséges berendezés s a termővé tett szikes talaj meghozza kamatját ? Természetesen az volna a legüdvösebb, ha gazdaközönségünk az állattenyésztés érdekében erre minél előbb rájönne s mesterséges takarmány termesztésével nem szo-