Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-04-14 / 29. szám

2 legagilisabb lársasága, amely 85 millió korona alaptőkével dolgozik. Tartalékalapjai sok millióra rúgnak. Kiterjedt erdőgazdasága, két kőbányája, cementbánya és cementgyára, nagy mezőgazdasága, külön jéggyára és külön kőszénbányája van. A mult évi zárszámadásban egy millió nyolcszázezer korona tisztanyereséget mutatott ki s agilitásával oly hirnévre tett szert, hogy messze külföldről is szakértők érkeznek üzemének s berendezésénék tanulmányozására. E nagy eseményt igy méltatja egyik aradi laptársunk: „Hónapok után végre most szerencsés eszme megtalálta Fábry Sándor szeremélyében a legalkalmatosabb férfiút, akiben megvannak mindama tulajdonságok, amelyek a vasút sorsának helyes intézézésére szükségesek. Fábry Sándor dr. széles látkörü, nagy képzettségű, a közigazgatás minden ágában kitűnő szaktudással biró férfiú, aki a mi vidékünk és a szomszédos megyék gazdasági életének minden megnyilvánulását, valamint azt a miszsziót is, amelyet az Arad-csanádi vasutak hivatva vannak teljesiteni, a maga teljességében ismeri ós aki szintén praedestinálva volt arra, hogy Boros Béni hagyatékát nemcsak az e vasút által befutott terület, hanem az egész ország üdvére és hasznára értékesítse". Az „Arad és Vidéke" pedig ezeket irja Fábry Sándorról: „Predisztenálják erre egyrészt elsőrangú személyes tulajdonai, széleskörű tudása, alapos képzettsége, puritán jelleme, másrészt a közéletben ma is elfoglalt előkelő pozíciója. Fényes tehetségét honorálja a nemzeti kormány, midőn a mult évben Békésvármegye főispánjává kinevezte és a megyénél eltöltött szolgálatidejét az á"am átvette." Fábry Sándor dr. távozásának hírével kapcsolatban aktuálissá lett Békésvármegye uj főispánjának kérdésével is foglalkozni. E tárgyban fővárosi és helyi mértékadó körökből értesüléseket szereztünk. Ezek szerint a főispáni állásra ez idő szerint három név került kombinációba : Fábry Károly és ifjabb Wekerle Sándor országgyűlési képviselőkké, továbbá Beliczey Géza nagybirtokosé. Fővárosi politikai körökben Fábry Károlyt, a gyomai választókerület országgyűlési képviselőjét emlegetik Békésmegye uj főispánjául s az ő kineveztetése teljesen fedné azt a i kormánymegállapodást, mely szerint I minden olyan vármegyébe, ahol túlsúlyban vannak a függetlenségi és 48-as I párti képviselők és választók, függetlenségi elveken álló főispán nevezendő ki. Beliczey Géza főleg a nagybirtokosok jelöltje, mig ifjabb Wekerle Sándort az alkotmánypárt látná szívesen Békésvátmegye főispáni szókén. Ezt a kérdést a legközelebbi napok szintén megoldják s akkor határozottabb alakban bontakozik ki előttünk a közel jövő is. • Vármegyénk főispáni széke Fábry elnök-igazgatóul való megválasztása esetén nem üresedik meg azonnal, mprt főispánunk feltett szándóka, hogy azjez évi aratási kampany befejeztéig felelősségteljes állását viseli és csak azután mond le a főispáni állásról. Százkilenc százalékos pótadó. Egy pusztuló város. Szaporodnak a kiadások. Gyula város dicső adminisztrátiójának múltjából nemcsak a Duttkay-ügy emlékeit őrizhetik a polgárok. Jó lesz gondot viselniök azokra a költségvetésekre is, amelyek arról zengenek szomorú mesét, hogy az előirányozott öszszeggel sohsem fedezhették a város urai az egyes tételeket s mindig átlépték azokat a kereteket, melyek az anyagi kiadások terjeszkedésit határozták meg. Ezekért a pompás iratokért valamikor nagy summa pénzt fog adni valamelj ik ritkasággyűjtő ánglius, akit érdekelni fog az, hogy ekkor és ekkor hol fizették Európában a legnagyobb községi pótadót. De térjünk a lényegre, amely sokkal komolyabb, semhogy megtűrné a könynyed tónust. A vármegye székhelyén úgy állanak í a dolgok, hogy a folyó évre megállapított pótadó tótele alighanem hat szárne^vséggel emelkedni fog- Ez a jeles gazlálkodás még a régi rendszert cséri, amikor Csáki-szalmája volt a közvagyon, bitang jószág a városi pénz. Ennek a gazdálkodásnak bélyegét viselte magán neminemü részben az elmúlt esztendőnek költségvetése, melyet sok tízezer korona túlkiadással ko rigáltak meg a gyulai adminisztrátorok. Az élőre nem látható kiadások tételénél „csak" 50C ) korona volt a tulkiadás. A többi tóteleknél is kivétel nélkül át lett lépve a keret, több-kevesebb összeggel. Dutkay Béla ismeretes gazdálkodása a város pénztárait mintegy 50.000 koroI nával terhelte meg. Ezt az összeget évi ről-évre húzták, halasztották, palástolták, vércsekarmok lettek volna, ugy tapadtak rá a földön fetrengő gyerekek arcaira. Csöndesség lett egyszerre Mert az imént még nyöszörögtek és pityeregtek a kis szerencsétlenek, de amint az aszszony bejött és reájuk nézett, rögtön elhallgattak. Bizonyára sok verésben volt részük. — Elmultak mindegy esztendősök, — folytatta beszédét — ezek már vasat is ehetnének. A doktor ur is mondta, hogy már egy kis hust is kaphatnak, hogy erőre jöjjenek. — Ugy, hát a doktor úr mégis felügyel! — Felügyel ? Mire kell itt felügyelni ? — mondta kihívó, kellemetlen nevetéssel az asszony — itt vagyunk mi: én, meg az apáni. Elegek vagyunk mi is. Vigyázunk rájuk mi is. Nem is érdemes így vigyázni! Ha akarnánk és ha nem lennénk becsületes emberek, bizony többet is kereshetnénk, mint a mennyit most keresünk. Mert ugy tessék elgondolni, hogy nem nagyon örülnek ám az efféle porontyoknak se az anyák, se az apák. Mindenki szeretne szabadulni tőlük. De nálunk ez nem létezik! Mi becsületesen tápláljuk és gondozzuk őket. Itt bizony nem hal éhen egy sem. — Kapnak ezek, uram, mindent! A leányom ugy tömi őket, mintha kis libák lennének, vagy kis malacok. A király is megnyalhatná a száját, olyan ételeket kapnak. És nem is tudom, mi a bajuk, hogy mégis ilyen nyavalyások! Rossz a fajtájuk, ez van benne! A legjobb kukoricaganca se hizlalja meg őket; se a gölödény, se a málé. Még a tejes kenyeret eszik a legjobban. És csak nőnének legalább. De olyanok, mint a vakondok. — Járnak őket látogatni? — Némelyiknek eljön az anyja. De biz' azok a szegény népek nem érnek rá, hogy ide utazgassanak. Csak ugy Írásban' kérdezgetik, hogy van a gyerekük, mikor a pénzt küldik. ' de most már ott állunk, hogy a pótlásáról is gondoskodni kell. A jeles alkalmazottak pedig minden olyan munkáért, amit hivatalos idejük alatt végeznek és amely munka a város érdekeibe vágó, de nem tartozik foglalatossági körükhöz, külön díjazásban részesültek s ezt a külön dijat, vagy az egyik, vagy a másik tanácsnok utalta ki. Mindezek a tételek rettenetesen igénybe vették a város anyagi javait, amelyek évről-évre apadtak, fogylak, anélkül, hogy uj jövedelmi források állottak volna rendelkezésre. Természetes, hogy ilyen körülmények között pótadót kell kivetni a polgárságra, amely már most is a terhek nehéz, elviselhetetlen súlyát érezi. Ez a pótadó 6 százalékos lesz s vagy a mult évre, vagy a folyó évre vetik ki. Ha erre az évre szól majd a kivetés, akkor Gyula város polgárai 103 százalék helyett 109 százalékos pótadóvalfizetikmeg akönynyelmü gazdálkodás bűneit. S még mondja valaki ezután, hogy nem dicső a gyulai civis, vagy az adminissztátorok helyzete . . . Békésvármegye a képviselőházhoz — Felirat a szabolcsi megkeresés kapcsán Mi lesz az önálló vámterülettel és a jegybankkal ? Na adjunk engedményeket. — Hát férfiak nem jönnek ki néha ? — Az apák ? Nem nagyon ? Hej, jó uram, ott Pesten még komiszabbak lehetnek az emberek, mint itt nálunk. — Miről gondolja? — Mert ha kivetődik egy-egy ur ide hozzám a gyerek ügyében, hát már előre félek. Valamennyi csak szid engem, hogy mórt nem teszem el már láb alól a gyereket. Istenem, a saját gyerekét ! — Persze maga nem hallgat egyre sem ? — Hogy hallgatnék? Megesne a szivem, ha elpusztítanám valamelyiket — Meg aztán be is csuknák. — Be is csuknának! Ugy van, uram : Pedig hát higyje el, tekintetes ur, hogy nem helyes ez a törvény. Minek kínozni ezeket a szegény férgeket, mikor ugy se lesz belőlük semmi. A ki a világra hozta őket, miért is nem pusztíthatja el? Csak nyomoruságukra hagyja őket életben. Ugy is elvesznek. Csakhogy lassan. Én "mondom ezt, hogy nem helyes a törvény! Pedig hát éppenséggel abból élek, hogy a törvény nem engedi ezeket a szegényeket mind járt elpusztítani. Azért dobják ide nekünk, hogy csináljunk velük, amit aka- i runk. De mi fel akarjuk őket nevelni. — Gancával, máléval, meg fekete kenyérrel ? — Nem is tarthatjuk fácánnal, -tnyelvelt a menyecske. Azzal tartjulf, amivel tudjuk. Ha az Isten akarná, úgyis felnőhetnének, de nem akarja. Mert az Isten okosabb, mint az emberek, akik a törvényt hozzák Tudja, hogy ezekre itt semmi szükség sincs, elég nyomorult, szegény van már úgyis, hát magához veszi őket; rendre mind. Az Isten jó! A két kezét imára kulcsolta és bátran, szabadon nézett fel az ég felé, mintha a számadása teljesen rendben lenne azzal, aki ott feat lakozik .. . Olyan átirat érkezett, tegnap Szabolcsvármegye törvényhatósági bizotíi £ ágától vármegyénk közönségéhez, mely legközelebb megtartandó közgyűlésünknek tárgysorozatából messze ki fog emelkedni, nemcsak érdekessége, de jelentőségteljessége folytán is. Ez az átirat azt a nevezetes szabolcsi törvényhatósági határozatot közli vármegyénkkel, amelyet ismerünk már a fővárosi sajtóból és mely az ország érdekeiért aggódó vármegyék felirati jogának legszebb, legmegkapóbb és leghazafiasabb megnyilatkozása lesz. Napokkal ezelőtt, amikor fővárosi laptársaink nyilvánosságra hozták e szabolcsi határozatot, alkalmunk volt megfigyelni vármegyénk iránytjelző közélettényezőinek véleményét is. Ezek a vélemények pedig egybehangzóan azt vallották, hogy Szabolcsvármegye példáját kell követnie Békésvármegye törvényhatósági bizottságának is, mert ez a határozat a nemzet érdekeit védi s annak a közóhajnak ad kifejezést, amely elsöpörte a hatalomban dőzsölő darabontok hadát, hogy helyet biztosítson egy alkotmányos, törvényes s a haza legjobjainak vezéreiből alakult kormánynak. Szabolcsvármegye átirata azt kéri vármegyénktől, hogy tegye magáévá az alább közlendőjiatározatot s ily szellemben intézzen feliratot az ország képviselőházához. Most vármegyénken a sor. Az átirat bizonyára jó helyre érkezett, nxrt a mi törvényhatósági bizottságunk mindig tudta, hogy miképpen kell a hazafias kötelességeknek eleget tenni. A szabolcsi átirat igy hangzik : Az osztrák kormánynyal folyamatban levő kiegyezési tárgyalások kérdése tanácskozás tárgyává' tétetvén — noha tudjuk és ösmer.ük a jelenlegi kormány soraiban helyet foglaló férfiak hazafiságát s habár bizunk abban, hogy kormányzásukban a nemzet javának ós érdekeinek előmozdítását egy pillanatra sem fogják szem elől téveszteni és érdekeinket bárminemű ellenkező befolyással szemben is megvédelmezni fogják — mégis szükségesnek tartjuk, hogy ezen kiegyezési tárgyalások nagyfontosságú ós á nemzet jövendő sorsára kiható voltára tekintettel a képviselőházat a következőkre felkérjük: 1. Az osztrák kormánynyal hosszú lajáratu szerződést ne kössön, hanem az önálló vámterület fellálitását legkésőbb 1917-re biztosítsa: 2. Az önálló jegybank felállítását legkésőbb 1911-re biztosítsa; 3. a kvótát emelni semmi szin alatt ne engedje; 4. esetleg katonai engedményeket gazdasági érdekek feladása fejében el ne fogadjon; 5. utasítsa a korín ínyt, hogy az önálló vámterület létesítésének idejét meghaladó vámszerződési tárgyalásokba az osztrák kormánynyal ne bocsájtkozzók, mert az ország érdekei azt kívánják, hogy ezen tárgyalások a külállatnokkal kötött szerződések lejárásának felmondásakor az összes szerződésekre vonatkozó tárgyalásokkal egyidejűleg folytattassanak le; 6. Utasítsa a kormányt, hogy a közvélemény által is sürgetett alkotmányvédelmi-biztositókul szolgáló törvényjavaslatokat mielőbb a törvényhozás eló terjeszsze. Szabolcsvármegye nagy horderejű átiratával foglalkoznia kell vármegyénk törvényhatósági bizottságának is, amely országunk érdekeinek védelmében mindig egyik előharcosa volt a megyéknek. S foglalkoznunk kell ezzel az átirattal annyival is inkább, mert a folyamatban levő kiegyezési tárgyalások kimenetelétől függ a magyar állam, a magyar nemzet jövendő sorsa is. Hazánk az 1867-iki „híres" Deák-féle kiegyezés kijátszhatósága folytán nemcsak osztrák kolóniává degenerálódott, hanem ezen szégyenletes helyzetben az osztrák pénzpiac, az osztrák ipar, az osztrák kereskedelem és a terményeinkre utalt osztrák közönség önkénye által oly mértékben használtatott ki, hogy országunk munkásnópe már-már nem találván meg a. megélhetést, mindinkább ijesztő mérvben keres uj hazát. A megélhetés nehézségei megingatják az itthon maradt lakosság] bizalmát i a magyar állam védelmet nyújtó hatalmában, a rendet megbontó nemzetközi szocializmust szüli. Ezek a körülmények komolyan veszélyeztetik állami érdekeinket s ezért kell sikra szállania vármegyénk törvényhatósági bizottságának is a gazdasági harc sikeres megvívása érdekében. Akták a gazdasági egyesületben. Nyugati fajmarha vásárlás. — Veszprém gazdái a lóárak emeléséért. — Szőlőkarók kedvezményes szállítása. — Közgyűlés előtt. Békésvármegye gazdái általános tetszéssel fogadták annak idején azon akcióját gazdasági egyesületünknek, hogy a nyugati fajmarha-tenyésztés meghonosítása és föllenditóse érdekében 100.000 koronás kölcsön igénybevételével fajmarhákat vásárol s azokat minden haszon nélkül eladja az egyesület tagjainak. A vásárlandó fajmarhák elhelyezése nem sok gondot adott az egyesületnek, mert a fajmarhák elhelyezése és előjegyzése alighogy meghirdetve lett, máris tömegesen akadtak jelentkezők, akik hajlandóknak nyilatkoztak a vásárlásra. Ilyen körülmények között vármegyénk gazdasági egyesülete nyugati fajmarhák beszerzése céljából részt vett a köröstarcsai szarvasmarhavásáron is, ahol csak faj marhák kerültek felhajtásra, de nem talált megvásárlásra érdemes anyagot. Hetekkel ezelőtt megbízott aztán az egyesület egy szedőt, hogy Bonyhád vidékéről — ahol a szarvasmarha tenyésztés mintaszerűen fejlett már—vásároljon össze anyagot, amelynek kiválogatott példányait az egyesület fogja megvásárolni a szedőtől. Az egyesületet most értesítette ez a megbízott, hogy küldetésének eleget tett s a gazdasági egyesület kiküldöttjei jövő hét végén utaznak Bonyhád vidékére, hogy átvegyék a szedőtől a megvételre érdemes marhákat. Egyelőre csak 30—40 darabot fognak megvásárolni. A gazdasági egyesülethez átiratot intézett a veszprómvármegyei gazdasági egylet. Emez átiratban a katonai remondalovak árának fölemelése érdekében feliratot javasol intézni a honvédelmi miniszteihez E megkeresés természetesen tárgytalan, mert a mi gazdáink már akkor megoldották — ily szellemben — ezt a kérdést, amikor Veszprém gazdái talán még nem is gondoltak reá. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi