Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

Bckéscsaba 1907. fnárcus 31 3 társtól, hogy akar-e fizetni ? . . . Ha ta­gadó volt a válasz, akkor berótt egy je­let a protokolumba, amivel azt akarta mondani, hogy X. Y. fizetni fog bizonyos időn belül. De ez a „bizonyos" idő Íté­letnapig is eltarthatott. Lukács Endre dr., a gyulai járás fő­szolgabirája mindhármuk elllen elren­delte a fegyelmit s a vizslatott tegnap fejezték be. A hátrálékos adók összege meghaladja az ötvenezer koronát. Lukács főszolgabíró az ítéletnek előrelátható nagyságát figyelembe véve tegnapelőtt áttette az ügy iratait s köztük a vizsgá­lat aktáit is Ambrus Sándor alispánhoz, aki a napokban fog dönteni a kétegy­házai kedélyes adószedés ügyében . . . Elnökválság a csabai ipartestületben. Az alelnök is lemondott. Ki legyen az uj elnök? A békéscsabai ipartestület elnök­válságának kérdése körül összebogozód­nak a fonalak. Ma már annyira zűr­zavaros a helyzet, hogy gyorsan és komolyan kell neki látnunk az elnök­válság megoldásához. És ezzel egye­temben meg kell kezdenünk azt a puri­fikáló munkát is, amely iparosainknak életét s az ipartestület belvilágát reor­ganizálni hivatott Mert ne higyje senki, hogy e te­kintetben nem akad e!ég tennivalónk. Az iparosérdekek elhanyagoltsága miatt általános a panasz iparosaink között. Iparosok panaszkodnak, akiknek első­sorban kellene közrehatni, hogy az iparosérdekek hathatósan megóvassa­nak, de akik hanyag nembánomsággal azt is tehernek vallják, ha erkölcsi tes­tületünknek ügyeit megvitatni, elintézni szükséges. A csabai ipartestület közgyűlésén sohasem láttunk még két-három száz iparosnál többet. Pedig hétszázan van­nak, akiket a taglistában nyilvántart ez a testület. De miképp tart nyilván ? E listának leggazdagabb rovata az, mely­ben a tagdijaikkal hátralékos iparosok­nak neveit örökiti meg a nyilvántartó. Ez a rovat az iparosleíkesül'.ség és fel­buzdulás nagy dicsőségére arról regél, hogy évek óta 4000 koronára rugó már a tagdíjhátralék. Nos, ilyen agyonpárto­lás mellett mi jót várnak ettől a testü­lettől iparosaink s mire számithatnak azok, akik meggyőződéssel vallották ez­előtt, ho— iparosérdekek legelszán­tabb v. ...nézőit az iparosok között kell keresni ?! Békéscsabán szomorú képet tár elénk a helyzet. Iparosaink csak hirből ismerik már az összetartozandóság ér­zetét. Ellenben a széthúzás, pártoskodás, egyenetlenkedés magva erős gyökérre vert már közöttük s ez az áldatlan vi­szony eredményezte azt is, hogy W a g­n e r József elnök lemondott állásáról. A pártoskodás és minden emberi jó­érzést arculütő gyűlölködés irta Wag­nerhez azt az otromba névtelen levelet, amely közvetlen oka volt a lemondás­nak s inditó rugóját képezte annak a helyzetnek, amely most az ipartestület­nél' feiet vert. Wagner József megmásíthatatlan el­határozásában. Példáját követte most Áchim László alelnök is, ki szintén lemondott az ipartestületben viselt alelnöki tisztségéről. Az elsőfokú iparhatóság azon­ban megbízta az elnökséget az ügyek vitelével addig is, mig a választóköz­gyűlés, amelyet S e i 1 e r Elek főszol­gabíró mielőbb kitűz, az uj elnök és al­elnök megválasztása tárgyában nem in­tézkedik. E jelentős fordulatnál megállani ér­demes egy kissé. Nézünk vissza a köz­elmúltban, amikor olyan ember állott az ipartestület élén, aki csírájában elfojtani volt képes minden széthúzó törekvést. Akkor erőben, anyagiakban és erköl­csiekben lépésről-lépésre emelkedett a békéscsabai ipartestület. Az érdeklődés nem lankadt iparos osztályunk ügyei iránt. Virágzó köztársaság volt ez az ipartestület, amelynek minden egyes tagja nem a magánérdekek, hanem a nagy egész érdekeinek istápolását tűzte ki céljául. Ezt az időt ugy hivták, hogy R o s e n t h a 1-r e z s i m. Sok tapaszta­latra oktatott minket ez az idő. S ezeket a tapas talatokat kell érvényesítenünk most is, különösen a folytonos bérmoz­galmakkal, az egyes iparcsoportok szer­vezésénél, ha már Wagner József nem akarja többé vállalni az elnöki tisztséget. A békéscsabai ipartestületnek nagy műveltségű, az iparos fórumon jártas, független egyéniséggel biró elnökre van szüksége, akit nem is kell sokáig keresnünk, ha visszaidézzük emlékünkbe a Rosenthal nevet. Egy olyan elnök vezetésével újból fejlődni fog ipartestü­letünk, amelyhez szebb és jobb jövőnek reményét fűzi az iparososztály is. Panasz egy törvényhatósági határozat ellen. Megint a közigazgatási biróság A szeghalmi orvosví'aszt.^ aktáiból. Sok szó- és betű harc fo'ot uimfA idején a szeghalmi oivosválasztás miau. i A község polgárai két táborba szakad­tak ama kérdés eldöntése körül, ho, kivel töltsék be az elhunyt község , orvosi állását. Erre az áliásra négy j pályázó akadt : dr. Bartha Sándor vésztői orvos, G ü 1 s Mór dr., Neu­mann Benő dr. és E i s s Károly dr., akit C s á n k y Jenő főszolgabiró nem jelölt. A polgárság zöme pedig Kiss Ká­roly és Bartha Sándor körül csoportosult, akit meg is választottak községi orvos­nak, mig Güls és Neumann alig egy­nehány szavazatot tudtak összegyűjteni. Csánky Jenőnek kétségtelenül iga­zolható eljárása nagy elkeseredést szült Kiss Károly hivei között s meg is felle­bezték ezt a választást Békésvármegye törvényhatósági bizottságához. Törvényhatósági bizottságunk folyó évi február hó 27-én tartott rendes köz­gyűlésén foglalkozott T. Elek Mihály és társainak felebbezésével, amely azon a címen kérte a választás megsemmisí­tését, hogy az eljáró főszolgabiró, mint a tisztujitószék elnöke nem vette figye­lembe 28 képviselőtestületi tagnak Kiss Károly jelölését kérő beadványát s igy a szavazástól a képviselők nagy része tartózkodott. Előadlák továbbá a feleb­bezők, hogy Csánky Jenő főszolgabiró jóelőre hangoztatla. hogy Bartha Sán­dort fogja megválaszlatni s hogy Csánky, a választást megelőzőleg Bartna Sándor érdekében ak'üót fejtett ki s ezt igazolni is készek. Az ezan ügyben beterjesztett hiva­talos jelentésből tényként állapíthatta meg a törvényhatóság azt, hogy főszol­biró a választás előtt Bartha Sándort a községi elöljáróságnál s még néhány képviselőnél bemutatta s hogy a válasz­tást megelőzően tényleg telt olyan kije­lentést, amely szerint dr. Kiss Károlyt nem fogja'jelölni. Ezek egybevetésével a törvényható­sági bizottság jogosnak tartotta azt a feltevést, hogy a főszolgabírói eljárás alkalmas volt arra, hogy az által a vá­lasztó közönséget képező képviselőtes­tület és annak egyes tagjait, aaik a köz­ségi üez'tv,selők állásainak betöltésére hivatva vannak, törvényes jogaik gya­korlásában befolyásoltalak. Ebből a törvényhatóság ait a kö­vetkeztetést vonta le, hogy Csánky a választás eredményét alkalmas módon és célzatosan befolyásolni igyekezet; sőt kétségtelennek tartotta azt is, hogy a fennforgó ténykörülmények folytán a képviselőknek egy tekintélyes része terv­szerűen megakadílyoztatou abban, hogy önkormányzati, illetve választási jogát teljesen szabadon gyakorolhassa. Jóllehet megengedte a törvényha­tóság, hogy a panasz tírgyát képező el­járás — mint ezt a jelentés is mondja — épen a község jól felfogott érdekében történt, mégis, miután kö 7,ségi önkor­mányzatnak egyik legnagyobb biztosi­téka: a községi élet vlléióre hivatott közegek szabad választásában van le­fektetve, miért is kívánatos, sőt szük­séges, ho<>y a választói jog minden be­foly'stói mentesítve, teljesen szabadon gyak >i oltanék a törvényhatósági bizott­ság a,; egész választást megsemmisítette. A törvényhatósági bizottságnak ezen megse m m' si tö határozatot most panasz­szal támadta meg Bartha Sándor. Pana­szában, melylyel a közigazgatási b^ó­ság foglalkozik majd, kifejti, hogy semmiféle törvény nem t ;ltja a bemu­tatkozás sérelmesnek mondott formáját s ha ezt mégis döntő sulj unak tartja a biróság, akkor vizsgálatot kér annak megPapitása céljából, hogy " vájjon Csárky Je^ö h.efolvásolri igyekezett-e a szavazó képv^ei^ket, amit ő is taga­dásba vesz?! i. ) panaszszal támadta meg az indokolásnak azon részét is, mely a jelölés ^..yában emel 1 fogást. A jelölés — mondja Bp^tha — diszkre­cionáMs jog s ez a főszolgabírót illeti. Bartha Sándor panaszát tegnap ter­jesztették föl a közigazgatási biróság­noz, amely rö T. desen dönteni fog a szeg­hal mi ügyben is. A dobozi cseléd-sztrájk. munkába állottak itt is. Vizsgálat egy egylet ellen. Minden továbbiak előtt meg kell állapitanunk, hogy a tekintetes vándor­apostolok számiiása ezúttal balul ütött ki Békésvái megyében. Ezek a derék legények — látván, hogy megfeszített izmaiknak s beszélőképességüknek leg­ékesebben bizonyítgató erejével sem csábithatják aratósztrájkra a már igazán öntudatos népet — a cselédekre és béresekre vetették magukat. Itt még műveletlen talajra akadtak. A népbolon­ditás és népbutitás, a népámitás é? nép­csalás magvát csiraképesnek vélték eb­ben a talajban s menten hozzáfogtak a magvető munkához. Vármegyeszéltéből h ,-rek érkeztek aztán, melyekből tényleg azt olvashattuk ki, hogy az elvetett mag megfogant. Cselédeink mind hevesebben panaszolták fel követeléseiket. Néhol nyilt ellensze­gülésben tört ki ez a panaszkodás. Néhol pedig oly záros időhöz kötötték köve­teléseiknek meghallgatását és méltány­lását, hogy a legeltökéltebb határozott­ságot olvastunk ki a fenyegetésekcől Dobozon is igy történt. Gróf Wenck­heim Dénes éves eselédei kijelentették, hogy az esetben, ha követeléseiket nem teljesiíik, április elsején otthagyják a szolgálatot s megtagadják az engedel­me sséget. Az uradalom megrémült in­tézői nyomban jelentést tettek e munkás fenyegetésről a hatóságnak s Lukács Endre dr., gyulajárási főszolgabiró, ki is szállott a helyszínére, hogy a szerző­egymást. Minő találkozás volt ez! Némán, szótalanul borultunk egymás kebelére, hiszen akkor sziveink már régóta egy­másért lángoltak ... Szerettelek Gorgonia, mély nagy szenvedély — több! imádat volt az, mely lelkemet hevítette, de most még jobban szeretlek, talán az immár elér­hetetlen vágy utánad, a felejthetetlen emlékezet, mely szivemet megdobogtatja, táplálja ezt a mélységes érzelmet irán­tad. Nyugalmamat elrabolja az a rettentő tudat, hogy áthidalhatlan mélység van közöttünk — s sir mélysége és az örök enyészet ... , •. . . . Már késő éj van, hűs szellő leb­ben felém s jótékony, enyhe szárnyaival legyezgeti kipirult arcomat, már nem fázom, de tagjaim zsibbadtak, mintha lázban égnék ... A visszaemlékezés ez órájában — esküvőnk évfordulójának éjjelén — vérem mind jobban pezseg, szivem hevesebben dobog, agyam úgy feszül, fejem majd széthasad .. . Oh .jöjj még egyszer el . . . csak egyetlen egyszer! Csupán egyszer! Hadd hallom szavaidat, hadd lesem sze­med fénysugarait, hadd csudálom ajkaid édes hangját! Csak egyetlen egyszer öleljelek még karjaimba, azután nem bánom, teljék be a végzet, mindörökké — sohatöbbé! . . . Újra fázni kezdek. Didergek . . . borzongat a hideg, hiába húzom össze a felöltőt vállaim felett . . . Szemeim, mintha mágnes vonzaná, szünetlenül Gorgonia arcképe felé tekintenek az el­érzékenyülés könnyein át vibrálni látom a dicső vonásokat . . . Szinte megélén­külnek, nőnek, egyre — nagyobbra . .. hozzá mind hasonlóbbra . . . Iszonyút villámlik, kékes-zöldes fény sisteregve fut végig a kavargó felhők között . .. úgy látszik vészes, nagy zi­vatar készül. . . Fülem cseng, ezer ha­rang szólal meg benne egyszerre, az­után hirtelen elnémul, csak a fák zúgása hallatszik, amint dús lombkoronáik meg­dőlnek a vihar mentén .. . Titokzatos búgó hang zúg . .. egyre zúg . .. majd megdördül, a távoli villámcsapás dör­gése megreszketteti az eget és a földet ... És én mintha e szédítő zür-zavar­ban Zengzetes édes hangot hallanék .. . millió közül megismerem : ez az ő hangja, a Te bűvös, bájos hangod, Gorgonia!... Halkan, mélységesen, titokzatosan j gördül tova a hang: — Hívtál, itt vagyok! . . . Felugróm, szivemhez kapok, mintha i óriási érzelem vihara nyilalna át rajta... Ébren vagyok-e vagy álmodom? . . . Valóság-e vagy csak képzelődés? . . . Csupán csak lázbeteg?agyam káprázatos játéka volna ? . .. Merő tekintettel bá­mulok az éj sÖtétjéba, az egymást ker­gető fekete felhők közt a villám derű­jébe ... keresem alakját, figyelem a hang irányát, ahonnén édes szava jött... belekiáltok a feneketlen, mély sötét­ségbe : Gorgonia! .. . Gorgonia ! .. De sehol semmi, 1! Fu'asztó iszonyú csend, borzongató hiddg dohos lég, mint a sírbolt mélye, mint a kripták nyomasztó rideg levegője . . . Áz arckép még ott van, s a megdi­csőült alak nyugodtan, édesen moso­lyog felém . . . Most hirtelen ugy tetszik, mintha fehér alak szállana alá s szárnyait su­hintva, megállana ajtóm előtt. . . Át­szellemült arcának vonásai égi finom­ságuak, lehelletszerű patyolattestének körvonalai mintha átlátszók volnának . .. — Hivtál, itt vagyok! Oda rohanok hozzá, hogy lázas fő­vel, reszkető kez immel karjaimba zár­jam ... de ismét nincs sehol . . . sehol semmi! .. . mint a délibáb ingerlő já­téka, eltűnt ismét.. . Talán csak lázbeteg agyam víziója volt! Iszonyút sikoltok a néma éjbe, vad, kétségbeesett, üvöltő hangon, mely tul­harso i; a vihar zúgását: -— Gorgonia! De is ! újra látom ... feléje nyúlok — és -or.mn! Mintha körültáncolná szo­bámat, ott lebeg az arckép körül . . . s ín hiába szólok hozzá, hiába esdek­lem a sóvárgás hangjain, amint feléje közelitek, eltűnik. Volt és nincsen. Már talán nem is hallanám hangját, ugv tépi künrí-a vihar a -fák lombjait s az ablak­hoz vágja a? t. az üvegtábla szinte csattog htuí . Nincs erőm betenni az ajtót, mintha egy helybe volnék szö­gezve, csak bámulok merően magam elé — a Té képedre, Gorgonia! MiMjobban zsibong agyam, a vér feléje tódul . . a látomány újra meg­jelenik és egyszerre csodás édes hang csendül meg zengzetesen a viharos éjben: — Mit kivársz tőlem, szólj! . . . Már az óra 1 etyegését sem hallom, de a szivein ver, szonyatosan dóbog ... a vér lüktet -sét i állom . . . érzem .. . — Semmit. semmit! — suttogják reszkető ajkaim. - Azaz mégis valamit... Te ! Szellem vag^ bárki légy ... oh, mond meg r kem, van-e élet a halál után és minő ? . Van-e feltámadás, vagy a siron tul vége már- mindennek ? "És a csodás tul ilági hang tisztán szólt: — Hidj ós ren;éii! Feltámadunk ! — Hiszek ós re a'élek !•»— rebegik öntudatlanul ajkaim. - Oh de milyen balga végzete e/. az embernek;' milyen csekély megnyugvás, milyen gyönge vigasz! . . . Oh kegye mezz irgalmazz árva lelkemnek ! . . — No hát jól var., jöjj v»v«m, vesd le földi akaratodat m >ndá a Szellem — és repüljünk át a mi idenségen, ott az álló csillagokból meglátjuk'a Föld sok ezer éves történetét, ott majd meg­találod Őt is, Gorgoniút ... Kiviszlek a Nap gőzkörébe és vi .zoitlát« >d öt ott az örök tűzben!... Elviszik a képződő világok anyagainak iszonyú örvényei köíé, hol a természet ősereje most \ Ívja reíísníő küzdelmeit az átalakítás örök törvényeivel, oíc a kaószban is viszont­látod t ! . . . Elviszlek az örök jég és örök éjszaka hazájába, hol a letűnt ér­ezredek milliói már rég eltemettek min­dent, ami egvkor ü szerintetek élt, vi­rágzott és ei.is-.onyu néma sirnál is \ 1­szont látod Őt! . . . Meglátjátok szüle­tóceiieket, ifjnságtokat, s»ere]me (ek, — amint lejátszódott a Földön .. . Azután tovább viszlek az ál'ó csillagok hónába, hol az atomok vibrálása ugyanazon va­riátiót hozza létre, mint itt a Földön, ott majd találkoztok újra, ott majd át­égtek még egyszer a Fö'di életet, a boldogságot, a megsemmisülést . .. Mert oh ember! jól sejted — a föld 1 élet csak egyetlen variáció ! Szól a Szellem és suhintott szárnyai­val .„ A ház fala mintha megnyi't volna... a végtelenség távolának látványa tárult fel előttem ... az arckép eltűnt ... az üres keret zörögve hullott alá . . . Angyal! Vezess imádott kedvesem­hez ! Repüljünk a mindenségen át Hozzá — az örök szerelem, az örök boldogság hónába! . . . Egy marék csalán. Összeszedte: Mányiné Prigl Olga Rügyet bont a tavaszi szél, Mi meg volt halva, újra él. Nászra készül a napsugár . . . S bár szemed uj prédára vár, Kucsmád ilyenkor tán félre is áll ? Óh bölcs morál 1 Tisztségbe őszült vén legény, Kit meghizlalt a sok erény . . , (Majdnem „lepény".re ment a szám, Mi elkelt sok jó ozsonnán . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom