Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-31 / 25. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. márczius 21. désszegés következményeinek ismertetése után eljárást indítson a főkolomposok ellen. A vizsgálat rendjén kijelentették a munkások, hogy szolidárisán jártak el aktiójukban. De kijelentették azt is, hogy az engedelmességet megtagadni, vagy a szolgálatból ikilépni: egyetlen pillanatig sem jutott eszükbe s erre ők nem is kaphatók. Csupán „követeltek", „kértek", amihez jogot formálhat minden ember s ha fenyegetőztek is, ezt az izgatók, az uszítók bátorításának kell tulajdonítani. Mindjárt meg is neveztek a cselédek három olyan embert, akik tanácscsal és „biztatással" szolgáltak E megnevezettek mindenike tagja is egyben a dobozi munkásönképző egyletnek. Lukács főszolgabíró vizsgálatot rendelt el a megnevezett egylet ellen is, de eredményre nem jutott. Ilyen jelentést terjesztett tegnapelőtt Ambrus Sándor alispán elé, aki a vizsgálat kiegészítését rendelte el s ilyenformán valószínű, hogy az állítólag munkásizgatókat melengető egylet ellen mielőbb eljárást indítanak. A gyulai lossuth-íór. Perszina főmérnök véleménye. Nem lehet „sibolni" . . .! Évek óta foglalkoznak már a gyulaiak a Kossuth-téren átvonuló vámosut és a Bárdos-hid leszállításával. Ezt azonban ugy szeretnék keresztülvinni,'hogy a városnak semmi költségébe ne kerüljön. Hát ez az okoskodás finánciális szempontból elég helyénvaló, de kötve hisszük, hogy ilyenformán leszállítani tudnák Gyula város intézői a pótadóf, mert a mai köiülmények között sem a vármegye, sem az állam nem tesz olyan szívességet a gyulaiaknak, hogy kiadásait a saját zsebéből fedezze. Annak idején a törvényhatóság is ! foglalkozott ezzel a kérdéssel s akkor ' kimondotta, hogy a Kossuth-téren átvonuló vámosutnak és a Bárdos bidnak leszállítását indokoltnak látja ugyan, de mert erre fedezete nem volt, felhívta Gyulát a vámosutak átvételére mert igy kölcsönhöz is jut, melylyel az ut és hidnak leszállítását keresztülviheti. Gyula város képviselő testülete nem határozott érdemileg ebben a kérdésben, hanem felkérte a vármegye alispánját, hogy a vitás útszakaszra s a híd leszállítására von>tkozó tei/eket elkészítesse, mert csak igy vélt abba a helyzetbe jutni, hogy átvegye a vámosutakat. Egyben pedig azt a naiv szándékot is elárulta, hogy a minisztert is megkeresik a szokásos segély folyósításáért. Ambrus alispán kiadta ezt a határozatot az államépitészeti hivatalnak s Perszina Alfréd kir. főmérnök teg • nap terjesztette véleményét e tárgyban az alispán elé. Mindenekelőtt azt jegyzi meg a főmérnök, hogy a hid'eszállitás 73 ezer . koronába kerül. Ez az ügy egyébként r már megjárta egy ízben az államépitészeti hivatalt ;s akkor hozott véleményétől most sem térhet el a főmérnök. E vélemény szerint nem készíttetheti el a főmérnök a terveket, mért a leszállítás művelete városrendészeti ér dekeket is érint. Miképpen képzeli Gyula azt, mondja a főmérnök, hogy például a belvárosi hidnak lészállitását az államépitészeti hivatal tervezze, mikor a leszállítás munkájában a szomszédos házak alapjait is ki keli ásni? A hidak egyébként megfelelő,karban vannak még. Jelenti a főmérnök, hogy a város csak azért kéri a műszaki műveletek elkészítését, hogy azok alapján a minisztertől előlegesen (!) hozzájárulást biztosítson. Erre vonatkozólag kioktatja a Perszina Alfréd a várost, hogy míg nem veszi át a vámosutakat, addig a miniszter — e kérdésben — szóba sem áll Gyulával. Yógül ezzel a passzussal fejezi be véleményes jelentését a főmérnök: Gyula város, az elmúlt évi május hóban felvett 150.000 koronás kölcsönnel nemcsak utalaptartozását törleszthetné, hanem a Pálinkaház-utcai építkezést is magára vállalhatná, sőt még a Kossuth-téri állami útszakasz kiépítését a tőke amortizátiójának legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül is teljesíthetné. Mindezek után azt javasolja a főmérnök Ambrus Sándor alispánnak, hogy Gyula városát ismételten hivja föl a vámosutak átvételére és a tervek elkészítésére. Szerelmed örök hevétől Újra élűnk, feltámadunk! Göröngy közül a magasba Felröppenő kis pacsirta, fi tavasz megújhodását Örömében dalba sirja : Ismét látlak, szép magyar föld, Párommal új fészket rakunk; Rónádon az Ú r kegyéből (Jjra élünk, feltámadunk! Erdő, berek, kert és liget Már nem puszta, már nem szegény . . . Dagadó rügyek beszélnek Ingó-ringó ágak hegyén : Jóvoltodból nagy fi I k o t ó. Megtermékenyítve vagyunk, fi mindenségnek diszére (Jjra élünk, feltámadunk! Minden a nagy természetben : Fű, fa, bokor, virág, levél, Még a zümmögő bogár is (Jjra éled, újra remél : fi leghosszabb tél után is Megint csak kitavaszodunk. Friss erővel, telt reménynyel (Jjra élünk, feltámadunk! Gyarló ember I ki a halált Mint a „végső rossz"-at féled, Élő hitünk szent igéi Vigasztaljanak meg téged : Ne rettegjed az elmúlást, Örök sirbín nem maradnnk . . . Üdvözítőnk megigérte, Egykor mi is feltámadunk Még egyszer j szeghalmi eset... Feltámadunk,. Irta : S á n t b a Sándor. Fenn, a bércek havas ormán fitsuhan a tavaszi szél; Csókjára a kis hóvirág Felébred és imigy beszél : Áldott légy nagy Égi erő, Véget ér már hosszú álmunk . Mindenható hatalmadból (Jjra élünk, feltámadunk! Völgy ölében, pázsit-ágyból Ibolya dugja ki fejét lllatlelkével hő fohászt Hord mezőn, erdőn szerteszét: Ki elküldéd a napsugárt, Óh Égi tűz! hálát adunk; Levelek vagy nyilatkozatok ? Amaz utasitásszerii megkeresésnek, melyet Szeghalom község több tanítója j intézett a gyomai kerület képviselőjéI hez, ma zárjuk le utolsó fejezetét. Nem j tértünk volna többé vissza e kérdésre, ha nem küld be szerkesztőségünknek Szeghalmi Gyula két olyan levelet, melyekkel azt akarja bizonyítani, hogy „misztifikátiónak lettünk az áldozatai". Közöljük ezek közül az elsőt, amint következik : A gyomai keiület országgy. képviselője. Tekintetes Szeghalmi Gyula úrnak Szeghalom. Igen tisztelt tanitó úr ! Azon nagyrabecsülésnél fogva, melylyel az Ön személye iránt első találkozásunktól kezdve viseltettem és viseltetem, engedje meg, hogy közvetlen sajnálatomat fejezzem ki a hírlapi cikkek miatt, melyek feleslegesek voltak, de éppen ez oknál fogva engedje meg, hogy a kérdésnek egyéb részére is ne kellessen kiterjeszkednem. Sajnálom, hogy márc. 15-én nem lehetett szerencsém összejöhetni, még jobban sajnálnám, ha bárminemű hírlapi további vitával vagy más eljárással mérgesitenők a dolgot. Egyről meglehettek és meglehetnek győződve, hogy amint az arra nagyon is érdemes és rászorult tanítói kar javára a törvényjavaslaton — a magyar nemzeti szempont sérelme nélkül — javítani lehet, ugy ezen kérdésben nem a pártfegyelem, hanem a tanítók érdeke lesz irányadóm. Fogadja megkülönböztetett tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok őszinte tisztelője Békéscsaba, 1907. márc. 24. Fábry Károly. E levélhez igy fűzi a glossákat Szeghalmi Gyula ur: „íme, az érdekelt képviselő levele, ki maga is sajnálatát fejezi ki a fölösleges, — tehát minden alapot nélkülöző — cikkek miatt..." Bocsánatot kérünk. Mi más gramátikából tanultuk a magyar szavakat értelmezni tudni. A „fölösleges" még nem jelenti azt, hogy „minden alapot nélkülöz". S egyebekben is előttünk teljesen irreleváns az, hogy Fábry Károly képviselő ur fölöslegesnek tartja-é egy megyei vonatkozású s eléggé speciális esetnek egy megyei lapban való publikálását akkor, midőn ezzel a kérdéssel már jó előttünk a fővárosi újságok is foglalkoztak. Mi nem ilyen szempontból fogjuk fel hivatásunkat s ha ez a felfogás nem egyezik más egyének felfogásával, ez még nem jelenti egyúttal azt is, hogy szép anyanyelvünknek szavait ugy értelmezzük, mint a néhai brahmán az áldozali báránykát, meg a kis kutya fogalmát. Ez az eset különben sem volt jelentéktelen. S ennek igazolásául csak azt említjük föl, hogy a békésmegyei tanítóegyesület érdemes elnöke: Láng Gusz:áv ur, az egyesület plénuma elé akarta vinni azt. De álljunk odébb az igazolások útjából. A második nyilatkozat egy szociáüsta csoport meghívásáról ad hirt, amelyet Szeghalmi úrhoz intézett Csontos János elnök imigyen: Tisztelt tanitó úr! Tisztelettel kéri az országos mun„Erény", „lepény" nektek úgyis egál Óh bölcs morál!) Lelked élő paragrafus, Szabály nélkü! jelszód a: fuss ! Kikalkulált nász esküje, Kebled gyönyörrel tölti be, 5 te vagy, ki hozzá szívből gratulál, Óh bölcs morál ! fi férj, ki inzultnst akar, Ha éri nőjét férfi kar — Nyugodt mosolylyal élvezi, fi bálban hát hogy öleli . . . Védnöki tiszted előtt gazsuál, Óh bölcs morál ! fim két szem tiszta fényire Két lélek szomjas üdvire, Ki nem eszi a föld porát S kegyel nem tőled kunyorált, — Úgy csapa reá, miként a vad sakál, Óh bölcs morál . . . Ki sem nyilott a fehér viola, Már is lehervadt róla a levél. Éles nyelvek gyilkos orsajáról Szövődött rá a szürke szemfedél. Gondos ke::!: elnyomták a tüzét, Melynek felgyúlni sem volt ideje, fi gyertyát, a mely lángra se lobbant fi pletyka volt a koppantó nyele. 5irok, de nem magamat siratom, Nekem is másokért fáj a fejem . . . Piros virágok s ti égő szivek, fi ti sorsotok fekszik lelkemen. Bár bennetek én úgy gyönyörködöm, Hogy szivem szinte veletek hevül, fi rokka csak peregni fog megint — És a koppantó is előkerül . . . E d e 1 e s. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Béreesy Géza.. Messze keletről idegen népek jöttek le a Körözsök tájára, ahol még akkor bölény csordák barangoltak az őserdőben s törtetve nyomultak a kanyargó Körözs szőke vizéhez. Az idegen nép rémületet keltett mindenütt, ahol csak megjelent. Lovaik patái leverték a rónák ringó kalász tengerét, ők maguk pedig meghóditák az itt talált népeket. Jó legelő, szép asszony volt a tájon bőven, tehát letelepedének. Hogy erejüket bizonyítsák, hatalmas földvárakat építettek. Ineen indultak portyázó körútra s csaknem mindig dus zsákmánynyal tértek vissza. A százados erdők rengetegeiben pedig három nap, három éjjel hallatszott a győzedelmi tor vidám zaja; s a leigázott ószláv népek ret'egve vettek tudomást az Avar nép ujább győzelméről. Ha pedig a haragvó Hud ír nem segité őket a harcban és sebekkel borított halottakkal tértek vissza, akkor még tovább zúgott a kürt, panaszos, bus danát hallatva. A féfiak köntösüket meg szakgatva, arcukat vérésre karmolva siratták elveszett véreiket. Elesett véreiket nagy tiszteséggel temették arccai arra Napkeletnek az őshaza felé : temetés után pedig szent berkeikben fehér lovat áldozának, hogy kiengeszteljék a Hadúr haragját. Es szállott az áldozati füst föl, föl a magasba, hol bizonyára szívesen vette azt s kiengesztelődött tőle a haragvó Hadúr. Ahol a Sebes-Körözs, Fejér-Körözs meg a Binkes folyók egymásba szakadnak, egy csizma alakú félsziget képződött, Egyik oldalát a Binkes, másik két oldalát meg a Körözsök csobogó hullámai nyaldosták. Hátul, ahol a hüs habok nem érintik a száraz földet őserdő borítja a vidéket. Ezen a természet alkotta védelmi helyen állott az avar nép legszebb fiának Edelesnek büszk> vára. Délceg sugár levente volt, szöghaj jrí 1, szemeiben perzselő tüz égett, amelyekkel annyi szép avar lány szivében g,\ajtotta feí a szerelem lángját. Hangja mint menydörgés harsogja tul a vihar bugását, ez erdők zúgását. Az ellen rettegve futott előlle. Népe meg imádta. Edeles várából kelt útra a daliás levente vitéz népével s győzelmes harcok után itt pihente ki fáradalmat. Innen ment béke idején vadat űzni a susogó lombú rengetegbe. Nem messze ettől a szép vidéktől volt Gyúr vezérnek, az agg khagánnak orŐ3 vára. Nemcsak az ellenség kedvéért volt az megerősítve, hanem azért is, mert benne őrizték a vidék egyik legszebb, legdrágább kincsét, Ménodórát Cs

;Uag az égen nem ragyogott szebben, mint Menodóra fényes két szeme, rózsa nem nyillott szebben a messze vidékek csudás kertjeiben, mint Menodóra szép fehér arcán s a sötét éj hajnalpirba borult, ha látta Menodóra fe- | kete hajkoronáját. A pacsirta sem zengett tovább, ha Menodóra ajkain megcsendült az ériek. A vidék Avar leventéi csak az ő szépségéről dalóltak csöndes j éjszakákon, kóbor hegedűsök őt foglal- I ták énekeikbe. És ezt a szép virágszálat szerette meg Edeles. Egy diadalmas harc után magára ölté Edeles legszebb ruháit s megkérte Gyúr khagán szép virágszálát, Menődórát. Gyúr vezér tanácsot kért a táltosoktól, akik félrevonultak sürü erdők árnyába és három napig szították az áldodozati tüzet, három éjjel hallgatták a lombok, virágok titkos susogását, nézték a ragyogó csillagok fényét s hallgatták a Csór-Crnije (Sárrét) nádasai felül a farkasok üvöltését. Negyednapra meg volt az ítélet: „Az Avar nép legszebb fia Edeles s a legszebb lánya Menodóra. Mint ló az édes, harmatos füvet, mint levente a harci zajt, ugy szeredk ők egymást, legyenek egymásé." Nagy lőn az öröm a vidéken. Folyók partján, az erdők sűrűjében, buja legelőkön kigyuladíak az örömtüzek. Elvette Edeles, a deli levente a legszebb lányt, Ménodórát. Hetekig égtek az örömtüzek és hetekig harsoglak a kürtök Edeles várában s a Körözs lassan hömpölygő habjai közé harmatos arcú lányok piros rózsabimbókat dobáltak, hadd vigye a viz le, arra messze-messze, a távol élő Avar testvéreknek is a hirt, hogy kinyillott az Avarok legszebb rózsabimbója s hogy két avar szív egymásért dobog itt lenn a végtelen rónaságon és a boldogságban osztozik az avar nép minden fia. És élt a két deli pár zavartalan boldogságban egymással, megfeledkezve mindenről, ami Edeles várán kivül esik. Megfeledkezve a leigázott népekről, dicső harcokról, gazdag zsákmányokról. Hisz gazdagabb zsákmányt az egész Avar birodalomban nem találhatott volna, mint éppen az ő egyetlen tündér-