Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-03-21 / 22. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 19u7. március 21. amely oldal — épen mert anyagiakat érint — könnyű ezerrel hozzáférhető. Tegnap alkalmunk volt.egy gyomai éves cseléddel beszélni. Öreg, őszbecsavarodott ember volt az a cseléd. Azt ppnaszolta föl, hogy nincs már nyugalmuk a vándorapostolok rajától és sok izben, csakhogy lerázzák magukról a lábatlankor

1 ókat, szívesen felcsapnak abba a csoportba, amely szerződésszegést prédikál lépten-nyomon. A vándorapostolok azzal biztatják a népet, hogy szerződés pontjainak be nem tartásáért semmi bántódás nem érheti őket sőt ingyenes jogvédelmet is Ígérnek a csapdába került hiszékeny munkásoknak az esetre, ha a főszolgabíró „igazságtalanságot" merne velük szemben elkövetni. Cselekedetüknek következmén;* eiről csak akkor kapnak hü felvilágosi "ást, mikor az illető járás főszolgabirája ki, oktatja őket a törvény rendelkezéseire s főieg arra, hogy a szerződésszegés büntetőjogi következményekkel jár. Ékkor aztán nincs közöttük olyan, aki ne keresné a békés megoldást s ne bizna a gazdákban, akik minden lehetőt megtesznek cselédeik érdekében s minden teljesíthető kívánságot meghallgatnak. Mi egyáltalában nem látjuk vérvörös színűnek a láthatárt. Az éves cselédek zúgolódása még napirenden van — igaz — de a kölcsönös megértés és jóindulat dípdalmas .odnl fog a munkásság-uszitók aknamunkáján, amely semmi egyebet nem akar elérni mint azt, hogy a munkások és gazdák közötti egyetértést megbontsa s hogy a fölkavart közállapotoknak zavaros vizében ellenőrzés nélkül halászhassanak az apostolok. Éves cselédeink ne kívánjanak többet, csak a mennyit megadhat a gazda s viszont a gazdák is teljesítsék azt, ami teljesíthető. Ilyen módszerrel nyugodtan várhatjuk április elsejét. Függetlenségi pártalakitás Endrődön. Képviselők az alakuló gyűlésen Vármegyénk újságolvasó közönsége értesült már lapunk híradása nyomán arról, hogy Endrőd község függetlenségi és 48-as polgárai pártalakitás előtt állanak. Békésvármegye minden községében a szervezettség erejével várják a központi jeladást függetlenségi ós 48-as érzelmű polgártársaink, csupán Endrőd község nem képviseltette még magát a békésmegyei függetlenségi párt központi választmányában, mert függetlenségi érzelmű polgárait nem kapcsolta még egymáshoz a pártkötelék. Endrőd közéletének nevesebb tényezői Kossuth Ferenc szózatára vártak, hogy a pártalakitás nagy munkáját előkészítsék, A közelmúlt napokban egy előértekezletet tartottak e célból s ekkor mondták ki azt is, hogy a függetlenségi pártot megalakítják s felkérték egyben a kerület országgyűlési képviselőjét, Fábry Károlyt, hogy az alakuló gyűlésre több képviselőtársát is meghívja. Endrődi tudósítónk arról értesíti most lapunkat, hogy az alakuló gyűlést e hó 24-én, virágvasárnapján, délután 3 órakor tartják meg a piac-téren. A gyűlés idejét már is nagy plakátok adják hírül s 60 aláírási ivet köröznek a községben, amelyen kijelentik az aláírók, hogy hivei lesznek örökké a 48-as elveket hirdető lobogónak. Az aláírási iveket százan és százan írják alá. Olyanok is szerepelnek az aláírók között, akik ezelőtt a szociálizmus eltévelyedett bivei voltak. A nagygyűlésre meghívja az endrődi polgárság Békésvármegye függet lenségi ós 48-as országgyűlési képviselőit, továbbá a központi ós kerületi függetlenségi pártokat is. Országgyűlési képviselőink közül eddig Ugrón Gábor, dr. Barabás Béla, dr. N a g y Emil, Szász József, dr. K ú n Árpád, B o z ó k y Árpád, B a b ó Mihá'y és Papp Elek ígérték meg, hogy résztvesznek az endrődi függetlenségi és 48-as polgárok pártalakuló nagy gyűlésén. A Budapest felől jövő vendégképviselök már a délelőtti vonattal érkeznek Gyomára ós innen Endrődre. Mig az Aradról jövők csak délután érkeznek meg. Endrőd polgárai a vendégeket ünnepélyes külsőségek kereteiben ki vánják fogadni s az ünnepély rendezése körül H u n y a Elek, Saller Károly, ő s a p a y Lajos és Kalmár V.nce buzgólkodnak. Ülés a gazdasági egyletben. Felterjesztés a minisztexhez. A mezőrendőri törvény revíziója. Békósvármegye gazdasági egyesületének igazgató választmánya vasárnap délelőtt rövid lélegzetű ülést tartott. A négy pontból álló tárgysorozattal arányos mértékben nyilvánult meg az érdeklődós is, amennyiben csupán hat tag tartotta érdemesnek azt, hogy az ülésen megjelenjék. Az igazgató választmány ülésén Wagner Ferenc alelnök elnökölt s mindjárt az ülés megnyitása után megemlékezett B e 1 i c z e y Rezső elhunytáról, ki hosszú éveken át tevékenyen működött a választmányban és különösen mint a kertbizottság elnöke, a megyei gyümölcsfa-tenyésztés körül érdemeket szerzett. Beliczey alapító tagja is volt az egyesületnek s elhunyta fölött mély részvétét jegyzőkönyvileg örökítette meg az egylet. A közgazdasági fontosságú megyei vicinális vasutvonalak kijelölése tárgyában azt határozták, hogy megkérdezik a községeket, milyen irányban tartanák területeiken legcélravezetőbbnek kiépíteni egy esetleg tervbe veendő keskenyvágányu gazdasági vasutat. A mezőrendőri törvény módosítására vonatkozó titkári javaslatot hozzászólás nélkül fogadták el. E javaslat szerint a mezőrendőri törvénynek csak némely fejezetei szorulnak korrigálásra. Ebben a törvényben a tulajdonképpeni mezőgazdasági érdekképviselet nem tud kellőképpen érvényesülni, mert a járási mezőgazdasági bizottságok és a mezörendőrség legideálisabb közremunkálkodására van annak értéke alapítva. A mezőrendőrségi intézmény pedig legjobbindulatu kritikát sem állja meg. Nem elég, hogy az egyes községek területéhez képest számuk a csekélységnél is kevesebb, de ez alkalmazott egyének életkora, testi fogyatékossága, tulkicsiny fizetése mellett nem is felelhetnek meg a követelményeknek. Hogy az újonnan nugalkotandó törvény üdvös hatású legyen, szükségesnek látszik — mondja a gazdasági egylet— hogy rendelkezésénak ellenőrzése hatályosabbá tétessék. Ezt pedig a mezőgazdasági bizottságok helyett a járási föszolgabirák mellé kinevezett ós beosztott szakközegek működésével lehet biztosítani. Ezek a szakközegek lennének a föszolgabirák szakreferensei. Ezek a szakközegek az állam által beosztott hivatalnokok lennének. A földbirtok szabad gazdasági használatát korlátozni sem tartja kívánatosnak az egyesület s a közös legelők felosztását is ellenzi. Nagyobb gondot kellene fordítani az apaállat tartására. Tekintettel hazánk száraz klimatikus vidékére pedig, fontosnak tartja az egyesület, hogy á fásítás terjedését semmi korlátozó rendelet ne akadályozza. A mezzrendőrségről szóló szakaszhoz fűzi az egylet észrevételeinek túlnyomó részét. E tekintetben kimondandónak tartja, hogy mezőőrt még a tanyai rendszerrel biró alföldi községek is kötelesek tartartani és ezek fizetéséhez kivétel nélkül minden gazda hozzájárulni tartozik. Több számottevő pontja nem volt az ülésnek. Erdélytől Körösladányig. Békésmegye hajózható vizei. A Duna- Tisza csatorna. A Sebes-Körös Társulat vasárnap ülést tartott, amelyen Pekanovits Imre igazgató-főmérnök felolvasást tartott a Duna—Tisza csatornáról s ezzel kapcsolatban a Körösök hajózhatóvá tételéről. A kérdés alapos tanulmányozására valló készültséggel csoportosította az érdekeket, melyek a csatorna olyatén kiépítése mellett szólnak, hogy annak torkolata Csongrádnál legyen. Ez magával vonja a Békésmegyét átszelő Sebes-Körös hajózhatóvá tételét is. Elevenen ecsetelte a bizton várható előnyöket, amelyek ezáltal Bihar- és Békósmegyékre hárulnának, de azonkívül egész Erdélyre is, amelynek termékei egyenes, olcsó utat nyernének az országba. A bennünket oly intenziven érdeklő felolvasás kivonatát itt adjuk: A felolvasó abból indult ki, hogy nem uj az az eszme, hogy a Dana a Tiszával egy hajózható csatornrval köttessék össze. A vasútépítés térhódítása folytán a Duna—Tisza csatorna ügye álomba merült, mig a mostani kormány belátta azt, hogy a teher- ós személyforgalom már oly nagy mórveket öltött, hogy azt a meglevő vasutak már nem képesek lebonyolítani s ez okból a Duna—Tisza csatornához készíttetett ujabban terveket. A kereskedelmi minisztérium is több irányban eszközölte a tanulmányokat és helyszíni felvételét ós arra az eredni nyre jutott, hogy a Budapest—Szeged, Budapest—Csongrád, Budapest—Szolnoki irányok között a kivitelre legalkalmasabb az a csatorna, mely Budapestnél kiindulna a Dunából és Csongrádnál szakadna a Tiszába. A Duna—Tisza csatornának Csongrádnál leendő betorkolása mellett helyi érdekből azért kell állást foglalnunk, mert a Hármas-Körös folyó, amelybe a Sebeskörös folyó Köröstarcsánál beleömlik, épp Csongrádnál szakad a Tiszába, ennek folytán a Sebes körös, a Feketekörös és a Berettyó folyókról bevonuló hajók a Duna-Tisza csatornát azonnal megtalálják, amint a Tiszához beérkeznek és igy a lehető legrövidebb uton juthatnak Budapestre. Ezután felsorolta a felolvasó az érveket, amelyek a szolnoki torkolat mellett használnak föl, azokat talpraesetten cáfolta meg. Majd a csongrádi irányról szólva elismerte, hogy igaz, lakatlan vidéken vonulna végig a Duna—Tisza csatorna, de éppen az volna a hajózó csatornának nagyszerű hivatása, hogy ezen a vidékeken emelje a mezőgazdaság kulturáját ós a belterjes gazdálkodást meghonosítsa. Amint a csatorna kiépülne, e vidék benépesednék, a vái rosok és községek lakossága rohamoOkos perszóna, tudja, hogy inkább az ingünket is levetjük, de azt nem engedjük. — No, szólalt meg István uramban egy hang — most mutasd meg Fejes Nagy István, hogy kicsoda is vagy. Elécí toppant az a százfejü szörnyeteg s azt mondja : állj ki hát! S Fejes Nagy Istvánnak ki-is kell állnia, ő nem hátrálhat. Mert bizony volt még egy kis leszámolni valójuk. Mikor ugyanis 'az Istenfélő Rézi néni, már t. i. István ur feleségének az édes anyja, kiadá lelkét, minden, ami utána maradt a láda fiában s a telekkönyvben, István uramókra szállt. Meg is érdemelte becsülettel, mert nem volt ám olyan könyü dolog 20 álló esztendeig a veje lenni Rézi néninek! El is pusztította István uram elődjét a férjiségben, csak az ő vaslerniészetón nem fogott. De hogy csipje meg a kánya, ehhez is oda dugta az orrát az állam ő kegyelme. Azt mondta, jól van Fejes Nagy. István, rászolgáltál a pénzmagra, de most már fizesd meg nekem azt az örömet, hogy rádobhattad azt a hantot Rézi néni koporsójára. Ez még csak megjárná. Hanem az már istentelenség, hogy mélyebben akart belenyúlni az erszényébe, mint a hogy azt a jegyző uram kiolvasta a törvényekből. Azért Fejes Nagy István meg is bicsakolta magát, hogy ő annál többet nem fizett. Ugy látszik, ezért most majd hozzá is eljön látogatóba állam ő kegyelme. De Fejes Nagy Istvánnak engednie nem szabad. Nem teheti már a tekintély miatt sem. Hányta, vetette elméjében a dolgot, hozzá méregette bátorságát a mersz ^hez, összeegyeztette tekintélyét a furfangjával, mig végre pokoli eszme villant meg ágyában. Nagy dirrel-durral fordult be a portájába. — Miska! Bandi! Panna! A gyerekek örömrepeső sivalkodással tolongtak hozzá, belecsimpazkodtak a lábába, belemarkoltak a zsebébe vásárfiáért. De most lehessegette, oda se intett az asszonynak, egyenesen az istálló felé tartott, ahol az ő két szép, tarka foltos tehene kérődzött egykedvűen. Hatalmas két állat, megfeszülő sima bőrrel, duzzadt tőgyökkel, valóságos őserőben. Ugy oda tartoztak ezek a családhoz, akár csak a három lompos gyerek, akik most ott álltak az istálló ajtóban tátott szájjal, belecsimpazkodva az anyjuk kötényébe. Da volt is mit látniok! Fejes Nagy István uram ingujjra vetkőzött, hasonlóképpen a két béres gyerek ; egykettőre, némi kis suttogás után, ami korom csak találódott a kéményben, mind oda került a kenyórszakajtóban az istállóba. Hanem ami azíán következeti, az már Fejes Nagy Istváim í asszonyomtól is rémült sikoltást csuit ki. Dj hiába sikongott, hiába visított, alig néhány perc múlva talpig fekete tehén lett a két jámbor párából. Fejes Nagy István uram pedig ott állt előttük mennyei ábrázattal s megelégedettem dörzölgette össze a tenyereit. Nem ismert volna rá a két jámbor állatra a tulajdon édesanyjuk, sőt mi több, a két jámbor páia maga is erősen kétkedett, hogy vájjon micsodák is tulajdonképpen. Hátra-hátra vetették fejüket, bámészan tapadt szemük hirtelen feketére vált öntestükre s vissza visszabőgtek fel-felvágott farkukra. Fejes Nagy István uram megelégedetten tuszkoita ki feleségét és gyermekeit az istállóból, aztán se szólt, se , beszólt, kiült a ház elé a lócára, rágyújtott a pipára s nagy vígan fütyörészett. Éppen jó ideje volt, mert már Rezes Márton ur, a félelmetes végrehajtó oda ért a portája elé. Vele volt két zsi: nóros hajdú a rendnek miatta s egy ugrifüles gyerek, hatalmas dobot cipelvén a hátán. Fejes Nagy István megvetően nézett rajtuk végig: micsoda, hát csak ilyen az állam külső mivolta ?! Nem is átallotta, tisztesség ne essék, nagyot köpni az utjuk elibe, aztán még vígabban fütyölt tovább. — Adj Isten, Fejes Nagy István uram. — Adjon, akinek nincsen! — Hit itt volnánk. Fizet-e kelmed ? — Van eszembe! — Akkor ám visszük, amit viszünk. — Nemk ülőmben ! — volt az egykedvű felelet. Rozes ur, régi kipróbált szokásához híven, egyenesen az istállónak tartott, amire Fejes Nagy István uram olyat kurjantott ör :nében, hogy a dobosgyerek ijedten eresztette lo a földre a nagy dobot. De azért felvették az állam jelképozői a jegyzőkönyvet; kőt koromfekete tehén, szokatlanul fénytelen szőrrel. Mikor a faluban hire ment, hogy Fejes Nagy István uram hogyan tette csúffá az államot,. egyszerre felszökött az értéke a legmagasabb numerusig. Tódult a falu népe a két jámbor állat látására s egyhangúlag elismerték István uramról, hogy rettenetes agyafúrt ember. Fejes Nagy István uram könyökig vájkált ajdicsőségben. Most már Kerekes Andrásnál is nagyobbnak tartotta magát, egyébb emberfiával pedig csak a vállán keresztül beszólt. Pedig hátra volt még a fekete leves : A licitació! Akkor fogja csak feltenni a nevezetesség örökzöld babérját, s befejezni ezt a szörnyű vig komédiás játékot, melyben nevetségessé .teszi azt a legnagyobb földi hatalmasságot: az államot. A licitáció napjára ugyanis behajtatta az erdei akoljából a másik két fekete tehenét, amelyeket nevelődni küldött oda. Gödhös két pára volt. Pókos lábual, kehes mellel, piszkos fekete szőrrel. Csak hálni járt beléjük a pára. Nem voltak egyébbre valók, mint a mészáros bunkójára. A másik két állatot pedig fehérre mosatta s oda állitatta mutatóba az udvarra. Olyanok voltak egymás mellett, mint a bibliai kövér esztendő a hét sovány mellett. Repeső örömmel várta István uram az államot erre a kegyetlen tréfára. S az bizony — már csak ez a szokása — nem sokáig váratott magára. Megérkeztek Rezes urani hü társai, éhesen, szomjúhozva, halálra fáradtan. Mert ne adj Isten, hogy akár jó pénzért is — valahol Ízletes harapni valót kaptak volna, a korcsmában is olyat tálaltak eléjük, hogy majdnem kifordult a gyomruk tőle. Hja, ugy kell az államnak ! Fejes uram tiszteséggel leültette őket. L maga pedig oda telepedett melléjük lompos kölykével s mennyei élvezettel falatozott egy finom sonka csontról és ivott rá nagyokat. A három gyerek is kézzel pofázta, sőt még a falubélieknek is jutott, akik idecsődültek Fejes Nagy István uram látójára. Csak az állam szemólyösitői maradtak kinálás nélkül, sanda szemet vetve, a falatozástól nekipirosodott arcokra. Hej, pedig a dobosgyerek ugy eltátotta a száját a nagy kívánság miatt, de ugy, hogy még a dobot is elfeledte ütni, amig Rezes uram oda nem markolt két kezével az üstökébe.