Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) január-június • 1-50. szám

1907-01-20 / 6. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 6-ik szám. Vasárnap, január 20. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EIiOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet evnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az agyonpártolt magyar ipar. Békéscsaba, január 19. Szomorú békésmegyei példák köl­csönöznek időszerűséget annak, hogy a nagy hűhóval megindult iparpárto­lási mozgalom mai stádiumában megint elmélkedni kezdjen a figyelmes szem­lélő. S ez az elmélkedés aligha vezet az aktió eredményes végéhez. Kalan­dozik jobbra-balra. Akár egy-két évti­zeddel ezelőtt, amikor iparunk meg­erősítésének és megteremtésének kér­dései foglalkoztatták az ipari érdekek képviseletét. Minden nagyobb fáradstág nélkül megállapíthatjuk, hogy e tekintetben aligha tettünk néhány haladó lépést. Csak a közelmúltban is mesterembe­reink sorában a kisiparosnak kellő vé­delme a gyáriparral szemben talált szervezésre serkentő agitátorokra. A nagyiparosok körében pedig gyáripa­runknak a kisipar sérelme nélkül való továbbfejlesztése tekintetében volt- erő­sebk mozgalom. Mindenki ugy vélte ekkor, hogy csak igy alapithatjuk meg a magyar ipar erősségét s csak nagy­későre ébredtünk annak tudatára, hogy ez a két uton való haladás voltakép­pen az ipari életet ássa alá s a közös erőt gyöngíti. Amerika megteremtette a jelszót: Szántsunk mélyebben ! Rámutatott arra is, hogy a kisiparnak a gyáriparral karöltve kell haladnia. A szertecsapon­gás sem itt, sem ott nem teremt si­kert, amelyet ha elérni akarunk, szük­séges, hogy a kis- és nagyipar közötti ürt jóakarattal, jóindulattal, saját érde­keinknek szempontjából betöltsük, be­temessük. Csak azokazállamok, amelyek Amerika példáját követték, megerősí­tették iparukat is, mely a kereskede­lemmel szövetkezvén, az állami jólét­nek és az alap biztosításának szilárd köveit rakták le. Nálunk? Mi történt nálunk? Tár­sadalmi aktió, mely a zajos banket­örömök pezsgőhullámaiba sok szót fullasztott, de a cselekvés szinterén fenmaradtak a régi állapotok, a régi egykedvűség, a régi nembánomság és érzéketlenség. Aztán jött az állam és a törvény­hozás. Megszerkesztett egy iparpártolási törvényt, amelynek semmi hasznát nem látjuk; amelynek egyedüli „óvtékony­sága" az, hogy veszni hagyja a nagy jövő előtt álló ipartelepeket, ellenben horribilis állami támogatást biztosit azoknak a kérész-életü vállalatoknak, amelyek idegen iparcikkek gyártását akarják meghonosítani Magyarorszá­gon. Ez a bölcs törvény egyenlő értékű a szilvamaggal. Ha eldobjuk, nem ve­szítünk vele s ha megesszük, nem használunk vele. Itt van például a Magyar Mübutor­gyár válsága. Egy gyártelep, mely az életrevalóság, a fejlődés minden kellé­kével bir, a lassú, csöndes, de annál biztosabb pusztulás elé néz, mert a ma­gyar törvény csak jóindulatot biztosit hathatós, financiális támogatás helyett. Es ez a jóindulat ? Ezt is köszönjük szépen, de nem I kérünk belőle. Ennek a jóindulatnak i folyománya volt az, hogy akadt egy : pénzintézet, amely e gyártelepnek szo­rult anyagi helyzetéből gyümölcsöző tőkét akart halászni. Feltételei elfogad­hatlanok, „jóakarata" uzsoraszerü, ki­kötései csak a bank érdekeihez simul­nak. Részvényes ? Gyár ? S más ilyen kérdés ? Részletkérdések csupán. Hát ez a jóindulat igazán megható. íme, megint bebizonyosodott, hogy az ipar sem á'lami, sem társadalmi tá­mogatásra. nem számithat Magyaror­szágon. Önmagában kell keresnie a segedelmet, mint ahogy megtalálta ezt sok más életrevaló vállalat. Ott van például a Gyulai Kpiött és Szövött Ipar­áru-gyár. A szkeptikusok megállhat­nak e gyártelep fejlődését és haladását bizonyító beszédes adatok mellett. Ez a gyár önmagában lett nagygyá, mert önmagában kereste a boldogulás elő­feltételeit, melyek nem maradhatnak so­káig titokban ott, ahol a vezetés és igazgatás gyakorlati emberek kezeiben összpontosul. A magyar iparoséletben van szí­vósság is, életrevalóság is. Csak a he­lyes utat, s az önbizalmat kell megta­lálnunk. És ha ezt megtaláljuk, sem állami, sem társadalmi támogatásra nem lesz többé szükség. (BZ.) Néhány sor a békésvármegyei házi-ipar fejlesztéséhez. Sok esztendeje már, hogy a Békés­megyei házi-ipar fejlesztése érdekében gazdasági egyesületünk minden lehetőt elkövetet s most ujabban is elkövet. Felterjesztésére vármegyénk közönsége lelkesen karolta fel az eszmét, azt ma­gáévá tette s ennek alapján maga a földmivelésügyi kormány is támogatá­sát kilátásba helyezte. Maga a törvényhatóság a minden szépért s jóért lelkesülő alispánunk elő­terjesztésére egy házi-ipari bizottságot küldött ki kebeléből ennek vezetésére. Ez a bizottság első ülését a napokban tartotta Gyulán. A bizottság tagjai majd­nem teljes számban jelentek meg az alispáni meghívásra az ülésen s meg­jelent maga a miniszteri megbízott Keller Gyula. Az alispán elnöklete s a miniszteri háziipari meghatalmazott iga­zán szakszerű vezetése mellett elhatá­roztatott a további lépések megtétele ugy a törvényhatóság, mint a íöldmi­velés-ügyi miniszternél. A fő fő moz­gató erő — a pénz — megszerzése, a szakoktatás, szóval a szervezés, minta paraszt-udvarok felállítása, értékesítő szövetkezetek szervezése, méhészet, faj­baromfi szétosztása, mind hathatós té­nyezője lesz annak, hogv a háziipar vármegyénkben fellendüljön. Igen he­lyesen határozatba ment alispánunk in­dítványára, hogy a nagyobb községek­ben helyi háziipari bizottság lesz alakí­tandó s a cél pedig a gazdasági ismétlő iskolák keretében lesz elérendő. Békéscsabán is a gazdasági ismétlő iskola szép eredményeket tud felmutatni annak lelkes vezetője s lelke3 tanerői által azonban csak a község erkölcsi s anyagi támogatásával. A háziipari ok­tatás' mi kívánni valót sem ltagy hátra,, a gyermekek örömmel tanulnfk s iga In szép fa-, káka-, csuhé-, cirok stb sül munkát állítanak elő. így halad la-: n<­lassan a munka nemes célja felé A ma is meglévő háziipari foglalko­zás azonban — mint téli kereseti for­rás — s annak tovább fejlesztése lassan halad előre. Legfőbb akadálya minden­kor az volt, hogy e célra kevés volt a mozgató erő — a pénz. Mert felnőtte­ket megfelelő szakoktatásban részesiter' csak ugy volna célra vezető, ha tanul­mányához anyagot kap s főleg ha tanulmányai közben eltöltött idejét meg­fizetik a "különben is nagyon szegény s erre rászorult embernek vagy nőnek, mert gazdagabb ember aligha fog házi­ipart tanulni. Tehát mindaddig, amig a felnőtt családapa és anya tanulmányi ideje alatt azt a pénzt meg nem kapja, amit különben is kereset volna, a fel­nőttek háziiparra való oktatása és szok­Békésmegyei Közlöny tárcája. Ájtatosság. A jezsuiták templomába, Gyakran eljárok mostanába, Vasárnap este, hat óra fele. Köröttem hivők nyüzsgő serege. Ragyognak rám az oltárok, falak . , . Szószékre lép egy pocakos alak. Beszélni kezá. De nem figyelek rá. Haraggal néz rám, mintha monáaná : Téged nem érdekel, ml szép s ml jó: Ima, szentének, prédikáció . . . ? Ha szólna, mégis monáanám: Nem bizony ! szentséges Atyám. Mert míg beszél vagy Égbe száll az ének. Én folyton egy kis Rózsás ajkat nézek Vasárnap este mostanában, A jezsuiták templomában. . . . Kiss Ferenc A két malac­Irta: Keviczky László. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tácája. ­Az egyik, a nagyobb, hat hónapos volt, a másik csupán négy azon a na­pon, a melynek reggelén Balog hentes és mészáros különféle késekkel megje­lent minálunk, hogy előkészítse a disznó­tort. Ekkor már a nagyobb 97; a ki­sebb pedig 58 kilót nyomott. Ilyen arány­ban fejlődtek volna tovább is, ki tudja meddig, ha el nem jön a hentes, meg ha el nem fogyott volna a kukurica ? ! De az ő sorsuk is megvolt pecsételve még akkor, mikor bezártuk a hizlalóba, akkor Pál fordulóját emiitettük olyan j napnak, melyen vége szakad hizlalás­nak — s azzal együtt a gondnak és sok apró kedvességnek is vége lesz. Mert ugy van az, hogy az ember megszokja ezeket a kedvesállatokat. Olyan módon nevelgeti, mintha megt karná mutatni a világnak, hogy lám, milyen eredményt lehet elérni, ha az ember utána néz en­nek a jószágnak! Nálunk igazán jó dolga volt a két malacnak. A feleségem el nem mulasz­totta volna, hogy végig ott ne legyen mel­lettök, mikor az édes kukuricát mohón csemcsegték. Beszélt hozzájuk, meg vakargatta őket és egészen elkényeztette, ugy hogy, ha véletlenül nem állhatott mellettök, mert vendégünk érkezett, akkor a malac­kák nyugtalankodtak ide-oda száguldva az udvaron s nem izlett nekik az ázta­tott tengeri. Még nevet is kaptak a cse­léd leányoktól. A nagyobbat Pompás­nak, a kisebbet Csirkésnek nevezték el. Mind a kettő rászolgált erre a nevezetre. Pompásan evett az első, mig a másik ugy vélekedett a csirkékről, hogy az nem csupa toll s erről több izben is akart meggyőződni, de hát a csirkének is volt esze, hogy el ne árulja, mi van a tolla alatt ? Egy napon érkeztek a mi ólunkba. Ajándékba kaptuk őket. Mikor az elsőt behozták a kocsiról az udvarba, ugy véltük, hogy az a kissebb ; de a kissebb csak azután hozódott s éktelenül visított, a mig le nem tették a szin alá. No de ilyen cseppség és olyan lárma! Nyilván attól tartott, hogy őt „gyenge malac pe­csenye" cimen szánták valami étlapra. Pedig lám, hízónak szántuk őt s ebbe k azután belenyugodott . . . Miután a két malac ez ideig a tar­lón csatangolt, nehezen ment a szabad­ságnak kórlátozása. Az. udvar nagyon k'csinynek bizonyult. Össze-viss:'a tur­kálták ; nem tudván elkénzelni, hogy ne találtassák benne valami-iéle gyökér ? Hát bizony nem olyanok most a papi udvarok, mint hajdanában. A magtárban ócska könyveken rágódnak az egerek, az istállóban pedig a fürdő kád telel a nyári veranda asztalával és székeivel egyetemben. A sok turkálásnak szomorú követ­kezménye lön. Egy napon a harangozó fenyegető tekintettel jött az udvarba; a kezében drót volt. A két malac semmi rosszat nem gyanítván turkált, mint kö­zönségesen. A gonosz ember megra­gadva előbb a nagyobbat, leteperve a földre. Ez azt hivén, itt van már a vég­itélet, rémesen visított, mintha a mási­kat intené: — Menekülj — testvér! De az nem menekült. Sőt közelébe ment a gonosz férfiúnak és jól megrán­cigálta lobogós [alsó nadrágját, mire ez rá mordult. — Mindjárt rád kerül a sor — ne félj! Ugy is lett. A kicsi is drót karikát kapott az orrára, hogy legyen egyenlő­ség. Egy kicsit szomorkodtak, de a tú­rást abba hagyták s ugy vigyáztak az orrukra ez időtől fogva, mintha legalább is arany perecet őriznének testöknekeme hegyesebb végén. A nagy busulásnak tulajdonítjuk, hogy egy izben a kerítésnek egy kor­hadt deszkáját a nagyobb malaclhátulsó hegyes végével ledöfködte s az igy tá madt résen át bucíut mondva a kapu­félfának, a két malac világgá ment. Temetésről jöttem haza, mikor új­ságolták a dolgot. — Oda vannak a „hizók". — Micsoda hizók ? — A két malac. Elszöktek. — Mikor ? Nem rég ? Hát majd csak megkerülnek. Nem doboltattátok ? — Ugyan hová gondolsz — mondja a feleség — ilyen hizók papéknál! ki­nevetnének. — Ej, hát hogy ne! Pénz az! De meg azután, minden nagy hizó kicsi volt előbb. Csak szaladjatok utána! Meg is került mind a kettő. Az egyházi tanyára meneküllek. Jóhisze­müleg tették, mert papi birtok, volt ezelőtt. A kerítést megreperálta a kurátor ur. Azon többé át nem búvik — nincs olyan malac! Ara a szökési kísérlet ismétlődéseit Sirolin EmeH a ttrlfjat <• a fctMIyt, KtiiHif tcti a kShBftft, Táladtat, éjjeli Izzadást Tüdobetegsegek, huruton, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..fioche" eredeti csomagolást. ,,'Roehe" Kapkató arvaal rendeletre a ryáfyíiertirak­ban. — Ára Uveienkint 4.— korona. F. Sloffmann-La ftsrhc Co. tíasel (Sííjc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom