Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-14 / 86. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 86-ik szám. Vasárnap, október 14. BEIESME6YEI lOZLONI POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a-lap szellemi részát illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELcŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr

1 SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 'i Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések ' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Beliczey Géza programja. Békéscsaba, okt. 13. Ideális Svájc! Ahol a választópolgárok oly nagy tisztelettel viseltetnek a mandátum iránt, hogy szalonruhában, ünnepies külsővel s lélekben pedig komoly tisztelettel jelennek meg a választási urna előtt! Addig nálunk egy olyan undorító harc előzi meg, amely a Iegbarbárabb korszakra emlékeztet. A választási tisztaság és a szabad polgárok szabad meggyőződése irányításának leple alatt olyan kortesharc folyik, amelyben minden eszköz a cél szentesítésének szolgálatában áll. E hamis álarc alatt szentségtelen lábbal tapodják az egyéni becsületet, meggyőződést, törvényeket és nem riadnak vissza még a léleknek egyedül való kincsét, a vallást is profanizálni. Idáig jutottak el a csabai választási harcszenvedélyeinek hullámai. Nem elég átok fekszik ezen az istenverte földön, még a vallási türelmetlenség piszkos fegyverét is belevisszik a küzdelembe, éppen azok, akik eddig sem csináltak egyebet,,mint felforgatták a társadalmi rendet. És kik ezek a bujtogatók ? A parasztpárt fogalma alatt tömöritett és elvakított hiszékeny kisemberek, akik uszályhordozóivá szegődtek egy féktelen és nagyravágyó demagógnak. Annak a demagógnak, akit miután az igazság osztó keze megfosztott kizsarolt hatalmától, a legszemérmetlenebb módon, saját zsebére tekintve, eladta a csabai választópolgárságnak bizalmát, ültetett jelöltet a csabai nép nyakára. Hát ki hívta Csabára Pollacsek urat? Talán a Népegylet, talán a kisemberek, talán a szocialista szakszervezetek ? Nem, de egyedül Áchim András, aki Júdáspénzt akar az árulásért. Igy állván a dolgok, Pollacsek úr a bizalom megnyilatkozásának tekintheti a jelöltséget. Ezt beszélje be a falaknak, de ne józanul gondolkodó polgároknak, akiknek még van egy kis érzékük a tisztesség iránt is. Csupán e körülményeket konstatálva, Pollacsek jelöltségét szembe sem állithatjuk az egyesült pártok jelölésével, ahol csakugyan a bizalom nyilatkozott meg Beliczey Qéza iránt. Ezen szempontból tehát szó sem lehet a jelöltek szembeállásáról. Minthogy a Pollacsek jelölésnek említett körülménye teljesen elegendő arra, hogy kellő értékre szállítsa le a Pollacsek iránti bizalmat. Vannak azonban más körülmények, amelyekről szólanunk kell. Az elvakított ellentábor azzal akarja kisebbíteni Beliczey Gézát, hogy hiszen ezerholdas földbirtokos és klerikális, aki nem viseli szivén a kisemberek érdekeit. Kérdjük tisztelettel vádaskodó Áchim L. András eksz képviselő ur, ön felosztotta gerendási ezerholdas birtokát a kisemberek között és beváltotta a nékik tett Ígéreteket, amelyeknek hallatára szégyenében pirult a Csirke-piac tér' nek a kövezete is ? Merthogy nem voltak egyebek, mint hangzatos Ígéretek, fűszerezve az uriosztály elleni izgatással és mocskolódással. Vagy tett valamit a progresszív adózásért, önálló vámterületért, a nagy birtokok parcellázásáért stb. Oh dehogy! Ellenkezőleg, a programot követelő koalíciót hátbarugta, amint a mandátummal felkapaszkodott az uborkafára. És talán többet akar Pollacsek, aki nem tekinti egyébnek a csabai mandátumot, mint lépcsőt a magasba, a legmagasabb régiókba, ahol jövedelmezőbb a fiskálisi iroda? Lássatok csak világosan, csabai választó polgárok ! Tisztánlátástok kétségtelenül meggyőz a Beliczey Qéza becsületes programjáról, amely nem a társadalmi rend felforgatásának, vallásgyülöletnek, békebontásnak, terrornak jelszavával, de a béke igéjével közeledik szivetekhez. És tartalmazza ez a program mindama követeléseket, amiknek a megvalósítása terve a nemzeti kormánynak, vágya minden hazafinak, legyen az akár ezer holdas klerikális, akár földhöz ragadt szegény. Nem-e programjába foglalta a nemzeti kormány a választói jog kiterjesztését? Hiszen éppen ez a programpont volt az első, amelynek megvalósítási kötelezettsége alatt vállalt uralmat a koalíciós kabinet. Ilyen programpontokul szerepelnek továbbá az önálló vámterület, a kisbirtokosok tehermentesítése, a fokozatos adórendszer, a községi takarékpénztárak létesítése, alkotmánybiztositási törvényalkotások, a homestead intézmény létesítése és általában a szociális törvényalkotások egész serege. Nohát mindezeket a pontokat magáénak vallotta Beliczey Géza. És hogy az azoknak megvalósításáért folytatott törekvésnek igaz és rendithetlen harcosa Beliczey Géza, arra letagadhatlan igazságul szolgál ennek a közgazdasági tevékenységben érdemeket szerzett férfiúnak a múltja, a megyei gazdasági egyesületben való vezérszereplése, irányítása, amelyeknek értékét hiába igyekszik lekicsinyelni, megtépázni dühében táncoló ellentábor és elsőso ban is annak vezére, Áchim L. Andrá Azt a régi igazságot csak a p rasztpárt sem akarja megcáfolni, hof aki haragszik, annak nincs igaza. H Áchim L. András haragszik és h ragszik a parasztpárt is, következe képp nincs igazuk. Mivel pedig , igazság nincs részükön, a választó pc gárság bizalma sem állhat melléjü Ezek után pedig világos, hogy Csat választó polgársága tiszta meggyőzi désével, lelkesedésével és voksával csa Beliczey Géza lobogója köré sorako; hat, amely kötelesség teljesitéssel mii denki egy követ rak le Csaba jövend békéjének, haladásának sziklaváráho p. J. Fábry Sándor dr. vásárhelyi íőispánsága. Főispánunk kitüntetése. — A tiszt kar gratulációja. A legmagasabb királyi kegy ism szép kitüntetést hozott Fábry Sándi drnak, Békésvármegye országos közb csülésben álló főispánjának. A kirá ugyanis Fábry Sándort a kormány előte jesztésére kinevezte Hódmezővásárhe főispánjának. Fábry Sándor dr. országosan eli mert, méltányolt nagy közigazgatási t dásának, reformáló zsenialitásának, tí sadalmi és közgazdasági féren kifejt* sikerdus és lankadatlan munkálkodás nak megérdemelt jutalmazását látji ebben a kitüntetésben, amelynek a 1 nye elsősorban is Békésvármegyére s gárzik vissza. Éppen ezért büszkesé Békésmegyei Közlöny tárcája. Erdély. Ez a föld itt messze, keleten, Egy gyönyörű, színes költemény. Minden szava csengő madárdal, Gondolata egekre szárnyal S felhő mozdul csudás ütemén. Dacos hegyek büszke homlokán Borostyán a fejedelmi ék, S századokon virrasztva őrt áll Mint az imára hivő oltár Egy-egy mohos, régi omladék. Virágbokrétás útja mentén Kész történet minden kődarab, Bizonyság, mely hirdeti fennen, Hogy a magyar ezen helyen Nem tudott lenni sohase rab. Messzenyuló erdőszéleken, A mélabús pásztordalokba ; Mintha elpusztúlt régi hősök, Arany szavú kopott regősök Fel-felsíró szíve szólana. Szép'ez a föld, messze, keleten, Szép és mégis olyan szomorú, A csapongó felhőgomolyba Mintha ott volna összefolyva Régi bánat és a régi bú .. . Ősi földjén elvész a magyar . . . Templomába megrendült a hit, Ősereje pusztul és sorvad, El se tudja, lehet, maholnap, Takargatni koldus-rongyait. Erdő mondja, patak csobogja, És a panasz fölszáll az égig : — Történetét a néma kőnek, Dicsőségét elmúlt időnek Idegen faj tiporja végig . . . Te szegény ország, te szolgaföld, Koldus magyar, te élhetetlen. Akit a sors úgy összetépett Hogy tud a szivünk mégis téged Szeretni olyan véghetetlen ? . . . Kató József. A kisasszony is sirt. Irta: Végváry Ferenc. I. Lydia kisasszony lent a,nagy kertben játszogatott a gyerekekkel, mikor a kastélyból elősietett a szobaleány. — Kisasszony kérem, tessék feljönni, sürgöny jött a postán. Lydia kisasszonynak a szaladgálástól piros orcája hirtelen elsápadt, meg mintha kissé szédülni is kezdett volna. Az öreg, beteges anyja szomorú levelei jutottak most az eszébe. Hogy nagyon betegnek tudja magát s olyan igen szeretné látni az ő rég elszakadt Lidikéjót. Olyan hosszú idő óta még egyszer megcsókolni, szivéhez ölelni. S ebben a pillanatban, amikor még a fülében csengett a cselédlány hangja, vabmi kinozó, ríkató viziót látott. Az édes anyját,ahogy halálba gyötrött testével fölerőlködik a besüppedt párnák közül s a szegényes szobában összegyűlt rokonok és szomszédok között köxiyben uszó szemeivel keres valakit, egy kis sovány, halaványarcú, szőke lányt, hogy megcsókolja, szivéhez ölelje. Es szaladni akart, repülni, hogy átkarolja a beteg édes anyját, hogy átvegye az utolsó csókot, az anyai áldást, ami elkísérje azután az ő bánatos, magányos utján. De elált a lólekzete. Csak nagynehezen tört magának utat az ajkai mögül egy szó: „Anyám! " anyám s ahogy egy lépést tett előre, valami szorongó fájdalom markolt a szivébe, erős szédülés fogta el s hátrahanyatlott. A fél teste az apró rácsozaton keresztül rábukott a virágos ágyra s a kicsi szőke feje fölött összeborultak a hosszuszáron ringó négylevelü lóherék. A kis Magda megrettenve szaladt a nagyobbik fiúhoz, a ki ijedten nézte, mi történik a kisasszonynyal. Ott állottak mozdulatlanul, összefogódzva, a cser vastag törzsénél, a szobaleány meg futott föl a kastélyba, hogy vizet vagy ecetet kerítsen hamarosan. II. A déli vonattal már utazott Lydia kisasszony. Haza, az édes anyja temetésére. A kocsihoz a gyerekek is lekísérték a szegény gyászoló kisasszonyt, aki szinte aléltan ment a méltóságos asszony mellett, tán oda se figyelve a vigaszta l lásra, a mivel a Magduska mamája er sitgette. A kicsi Magda félősen hala az édes anyja mellett a széles, homok udvaron s csak azután mert uaegsz lalni, — akkor is félve — mikor m a kocsi megindult. — Messzire megy a kisasszony, éd mama ? — Nagyon messzire. — De ugy-e a kisasszony nem hí meg ? — Persze, hogy nem, te kis ostol bogaram. Hogy jut ilyesmi az ezsedbt — Mert én kérdeztem a kisasszon tói, hogy mért sir ós ő azt mondta, me meghalt az édes mamája. És én akk azt kérdeztem a kisasszonytól, hogy i az, ha valaki meghal. Azt mondta, ] valaki meghal, elmegy nagyon — n gyon messzire, olyan messzire, hogy soi vissza nem jöhet. És nagyon sirt. — Bizony, édes lánykám, van is a kor mit siratni, ha meghal valakink. IH. Ahogy igy nyomasztó elszomor dással néztek a távolodó kocsi után, tornácról nagy sipitozás hangja csap dott le. Mintha seprővel, porolóval h< szóltak volna valamit a sikongató cselé leányok. Bálintka, a kis legény, ugráb szaladt a ház felé, hogy megtudja a h dakozás okát. Mire aztán Magduska feltipegett édes mama társaságában, már előtti állt a szomorú való : Rillinek vége vo Hogy, hogy nem: az öreg Czirmosm kedve kerekedett egy kis kanáripecs Sirolin Emefl m Hrtg/tt «a • teiMIyt, Betudó* tcti a kSfcBffet, váladékat, éjjdl Izzadást Tüdobetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti esomagolátt. F. ISofTmann-JLa Eto<h« C«. ÜSasel (Siájc), Roehe" Kapható arrM) rendeletre a (yéfy*zer14rafcban. — Ára iivegenkint 4.— korona.