Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-14 / 86. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. szept. 14 ő sikereiben. Kijelentette még, hogy vármegyének továbbra is hü fia marad és érdekei szolgálatának mindenha elsőséget ad. Fábry Sándornak Hódmezővásárhely főispáni székbe való beiktatása a Rákóczi ünnepekre való tekintettel csak november hó első napjaiban fog a hagyományos pompával megtörténni. Vármegyei ügyek. A törvényhatáság őszi közgyűléséből Békésország parlamentje szerdán folytatta a kedden megkezdett Őszi közgyűlést. Megcsappant érdeklődés és az akták gyors elintézése kisérte a második napot, amely után most már beütött a megyeházán az őszi pihenő. Decemberig csöndes lesz a törvényhatóság szállója, elülnek az izgalmasan szenvedélyes viták, csak az emlékük kisórt a hajdani főispánok arcképei között. A közgyűlésnek második napján hozott jelentősebb határozatait alább ismertetjük: Fábry Sándor dr. főispán megyei árvaház létesitésóre vonatkozó indítványát lelkes örömmel fogadta el a törvényhatóság, kimondván egyben, hogy az a humánus intézmény támogatása érdekében memorandummal fordulnak a belügyminiszterhez és „Fehér-kereszt" egylet megyei fiókjához. Ezzel egyide jüleg határozatilag kimondta a közgyűlés, hogy Köröstarcsa, Körösladány ós Orosháza községek képviselőtestületének kérvényeit, a megyei árvaház létesítéséhez adott összeg visszafizetése iránt megtagadja. Szeghalom községnek szervezési és vágatási dijak rendezéséről szóló módositott szabályrendeletét a törvényhatóság jóváhagyta. Nagyobb vitát keltett Tótkomlós község módositott szabályrendelete, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Mint tudvalevő, Gyula képviselőtestülete megtagadta D u t k a y Béla . polgármestertől a szabadságot. Dutkay ! felebbezése folytán a törvényhatóság j kimondotta, hogy Dutkay mindaddig szabadságot nem élvezhet, mig nyugdíjazási ügyében végleges határozatot nem hoznak. Szarvasnak a vámos utak átvételére vonatkozó határozatát jóváhagyta a közgyűlés. A vármegyei dijnokok azzal a kérelemmel fordultak a törvényhatósághoz, hogy ők is vétessenek fel a tiszti nyugdíjintézetbe. Ezt a kérelmet a közgyűlés megtagadta, részben mert a nyugdijalap nem birná az ujabb megterhelést, részben mert a dijnokok, mint napidijasok, a szabályrendelet értelmében a felvételre igényt nem tarthatnak. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, ha a vármegye ' dijnokainak keservesen mostoha sorsán valamelyes méltányos módon segítene a törvényhatóság. Bókéssámson községnek a gyulamezői földekből vásárolt, parcellázott földekre felvett 40,0C0 koronás kölcsönét a közgyűlés jóváhagyta. Orosháza községének hasonló célra felvett 1.100,000 koronás kölcsöne ugyancsak jóváhagyást nyert. A közgyűlés további részében községi számadásokat és kisebb ügyeket intézett el. A szlovenszki Tótkomlós. Pánszlávizmus a képviselőtestületben. — Egy rektifikáció. Lapunk egyik közelmúlt számában közöltük az orosházi járás főszolgabirájának az alispánhoz terjesztett azon jelentését, amelyben Hrdlicska Lajos, állásától elmozdított tótkomlósi lelkésznek az a kijelentébe foglaltatik, miszerint az orosházi egyházi biróság által hozott Ítélet miatt, mely Hrdlicskát és pánszlávpipacs társát, id. Sztik Gyulát hivatalvesztésre Ítélte, - Tótkomlóson oroszországi állapotok fognak bekövetkezni. Hivatalos jelentés szólt erről a fenyegetésről, amelyet olvasván, természetesen nem megaludt, de arcunkba szökött minden vérünk és a jogos felháborodás diktálta kritikát gyakoroltuk Hrdlicska fölött, akiért bizony a körmünk hegyét sem tennénk tűzbe az orosházi ítélet után, bármint tótágaskod jék is benne a kiabáló hazafiság. E cikkünkre vonatkozólag G a jd á c s Pál tótkomlósi lelkész helyreigazító sorokat küld be hozzánk. A rektifikáció enyhíteni igyekszik a hivatalos jelentós adatait. A reklifikációt elfogadjuk, s amennyiben úgy áll az ügy, amint Gajdács Pál előadja, csak örülünk. Ám ezzel egyidejűleg egy más szomorú igazságról kell meggyőződnünk, amely igazság a pánszláv eszmék és törekvések egyik legtermőbb melegágyának tüntetik fel Tótkomlóst. íme : Ma, araikor a nemzeti kormány uralkodik, nemzeti eszméktől szaturált a levegő és minden téren a magyarság szupremációjának igyekszünk tért hódítani, akkor Tótkomlós község képviselőtestülete — bizonyára nem ép elmével — gondol egyet és törvényesen beakarja vinni tárgyalásaiba a magyártót nyelvet. Az érvük az, hogy hiszen eddig ez volt a gyakorlat. Amit magyar nyelven meg nem értettek, azt elprédikálták tótul. Ám ami eddig gyakorlat volt, azt nem lehet, nem szabad törvényileg meghonosítani. Mert feltéve, de meg nem engedve, a törvényhatóság gel teli örömmel vesszük tudomásul Fábry Sándor hódmezővásárhelyi főispánságát, amely diszes méltóság nemcsak a kötelességérzetet és munkát, de az ahhoz szükséges ambíciókat is növolni fogja. Hódmezővásárhely törvény • hatóságának pedig csak gratulációnkat fejezhetjük ki, hogy a kormány Fábry Sándor személyében találta meg a legarravalóbb férfiút bizalmasának, képviselőjének. A hódmezővásárhelyi főispáni szók betöltésének kérdése már hosszú idő óta húzódik. Ennek oka a Csongrád és Szegedmegye vitás kérdése volt, amely most már szintén hamarosan eldől. A kormány választásában jelét látjuk annak a buzgó fáradozásnak is melyet Fábry megbecsülését bókésmegyei főispánságának aránylag rövid ideje alatt végzett. Csakhogy megemlítsünk néhány jelentős alkotását,; ott van a Duna-Tisza csatorna létesítési akciójának a feltámasztása, két törvény alkotása, amelyeket csak nemrégiben fogadott el a kormány, a csabai selyemfonoda, a gyulai megyei árvaház, a gyulai munkásházak, baromfitenyésztő telep, mezőgazdasági öntözés stb. létesítése tárgyában kifejtett sikereket ígérő munkássága. Fábry Sándor drnak hódmezővásárhelyi főispánná történt kinevezési hírét jóleső örömmel vette tudomásul nemcsak vármegyénk, de Hódmezővásárhely és az egész ország közvéleménye is. A királyi kinevezés tegnap reggel érkezett le Gyulára. A legmagasabb kézirattal egyidejűleg az üdvözlő táviratok és levelek egész serege érkezett főispánunk cimére. Az üdvözlők sorában első volt Békésvármegye törvényhatóságának tisztikara, mely Ambrus Sándor alispán vezetésével még tegnap délelőtt tisztelgett Fábry főispánnál. Az alispán a maga és tisztikar nevében szívélyes szavakban üdvözölte a főispánt, hagsulyozva, hogy, a királyi kitüntetés nemcsak személyét, — de a vármegyét is érte. Majd annak a reményének adott kifejezést, hogy a kitüntetés csak fokozottabb tevékenységre fogja serkenteni a főispánt, akiknek még fokozottabb mértékben ajánlják fel sze retetüket és a munkában támogatásukat. Viharos éljenzés tolmácsolta a tisztikar örömét és szerencsekivánatait mely után Fábry Sándor hatásos szavakban fejezte ki köszönetét a tisztikarnak, melynek kiváló munkaereje a diszes, de súlyos terhekkel járó móltóságban, reméli, fokozottabban nyilvánul meg, eziránt bizalommal is fordul a tisztviselőkhöz, akiknek egyenes érdeme van az nyére s vérengző tettét sikerült is végrehajtania. Cirmos valahol a nagy kert félreeső zugában biztonságba helyezkedett, mig a kis citromsárga, bolyhos Rillit szépen belegyömöszölték abba a skatulyába, amit újévre küldött a patikus teli fűstölő virággal s amelyre szépen rá volt pingálva egy kis énekes. A virágos kis koporsót azután levitték a nagy kertbe s beleásták a cserfa tövében a puha, homokos földbe. Magduska kívánságára virágot is ültettek reá; a Mari hozott felülről a muskátlis ablakból egy hajtást s bedugták a Rilli kicsi sirhalmába. IV. A társaság a gyászszertartás után — a kis Rilli örökre elmúlt édes csicsergéseire sajnálkozással gondolva — Bálintkának a közeledő uzsonnaidőre való sürgető célzása folytán elhagyta a bolyhos kanári örök nyugovásának helyét s a kastélynak tartott. A kert ajtajánál egyszerre azon veszik észre magukat, hogy Magduska — hiányzik. Nagy ijedelemmel szaladnak vissza, hol maradt, merre van. Hát ott áll a kis csöppség a cser vastag törzséhez támaszkodva, pici köténykéjének csücskével erősen dörzsö'i ibolyakék szemét s parányi tüdejének nagy erőlködésével sir. Szalad a méltóságos asszony : — Mi bajod, gyöngyöm ? Szól akadozó hangon, csukló zoko gással a kis lány: — Az ón kis Rillim meghalt. Most sírok. A kisasszony is sirt. A sürgöny. Irta: Kiss Béla. Az, éjjeli kirándulás fáradalmait pihentem meg, midőn a konyhanimfa szirén hangjai ébresztettek föl álmaimból. Azt hiszem ez a női személyiség van az Istentől kiszemelve arra, hogy utolsó ítéletkor a halottakat fölkeltse. -- NasSágos ujj! nasságos uj!— sipította minden eddig föltalált ébresztőórát túllicitálva, — kejjen föj hamaj, mej süjgöny gyütt. Álmosan és kedvetlenül vettem át a sürgönyt. Megmertem volna esküdni, hogy feleségem küldi Balaton-Füredről. Pedig csak tegnap kaptam tőle levelet, hogy négy-öt nap múlva megérkezik. Azonban a sürgöny tartalma még jobban felébresztett, mint az én patent ébresztőórám. A távirat igy szólt: „Holnap reggel a kelengyei állomáson a kilencórai vonattal várlak. Mici." Az imént azt mondtam, hogy jobban felébredtem. Pedig dehogy. Most kezdtem csak igazán ébrenlétemben kételkedni. Megnéztem újra a cimet. „Vágh Tihamér Kopács " Kopácson csak egy Vágh Tihamér van, az talán ón vagyok. Miután a tükörből minden kétséget kizárólag konstatáltam személyazonosságomat, emlékezetemben házkutatást rendeztem. Volt ott elég diszes névsor, de bármennyire kutattam ós kerestem, Micit nem találtam közöttük. Hát ki az ördög lehet az a rejtélyes Miczi ? Föl is tettem magamban, hogy nem megyek bele ilyen kétes dologba. Hanem azért az egész nap folyamán ez a név motoszkált a fejemben. A lelkiszemeim elé képzeltem azt a bizonyos Mi cit minden színben és formában. No meg aztán csupa kíváncsiságból a menetrendet is megnéztem, hogy mikor indul reggel Kopácsról a vonat Kelengye felé. 4 óra 25 perckor. Este fölkerestem azokat a jó cimborát, kiknek társaságukban szoktam szalmaözvegysógemből naponkint néhány órát tölteni. Kipróbált jó gyerekek ezek. A sir valóságos fecsegő vén asszony hozzájuk képest. Megvallom, ott is folyton arra az ördöngös Micire gondoltam. Hajnalban, midőn szétoszlott a társaság, hát bizony én azt vettem észre, hogy az állomáson vagyok. Oh, nem a Mici végett. De hát eszembe jutott, hogy Kelengyón dr. Sípos ügyvéddel volna egy kis elszámolni valóm. Az igaz, hogy erre egy hónap múlva is ráérnék, hanem hát, amit az ember elvégezhet ma, azt ne halaszsza egy hónapra. Mit tehet aztán az ember, ha véletlenségből találkozik ott egy bizonyos Mici nevü hölgygyei. No már, olyan ógitünemónyü földi teremtmónynyel, amilyent a Mícik között nagyon sokat haltottam már emlegetni. Denique a vonat 9 órakor berobogott a kelengyei állomásra és én ruganyos léptekkel szálltam ki a kupéból, szankcionálja a községi ügyviteli szabályrendeletnek ilyetén módosítását, mérget lehet rá venni, hogy a legközelebbi közgyűlésen a szabályrendelet palástja alatt nem fog egy magyar beszéd sem elhangzani, mert a pánszláv túlzók még a kísérletet is meghiúsítanák. Nagyon bölcsen, erre az álláspontra helyezkedett a törvényhatóság is, amikor Tótkomlós képviselőtestületének a pánszláv eszmék szolgálatába szegődött módositott szabályrendeletét megsemmisítette. Visszatérvén cikkünk bevezető szavaira, Gajdács Pál lelkész űr rektifikáló sorait alább adjuk: A „Békésmegyei Közlöny" mult heti csütörtöki számában ismét egy cikk jelent meg a komlósi állapotokról ós pedig nevem bevonásával, olyanformán, mintha a közleménynek forrása magam volnék, ami eHen ez alkalommal is az igazság érdekében tiltakoznom kell. A dolog genesise s az igazság ez: Egy napon megérkezvén a nosta, íisztársammal, Hrdlicska Lajos lekész úrral együtt olvastuk az oroszországi eseményeket, mire ő azon megjegyzést tette : „Nálunk is lehetnek még oroszországi állapotok", ezt maga sem tagadja, hogy mondta, de én határozottan nyiv?nitom, hogy ő ezt nem fenyegetéskópen, sem pedig nem olyan hangon mondta, ami a fenyegetésnek látszatával birt volna. Midőn ón tiszttársam e szavait a községháza egyik irodájában reprodukáltam, én sem adtam azt úgy elő, mintha ő ezt fenyegetésképen mondta volna. Ez pedig úgy történt, hogy emiitett irodában beszélgettünk azon nyilatkozatról, melyet egy komlósi atyafi tett egy vendéglőben, ugyanis, hogy közülünk 13-at agyonvernek. Ezzel összefüggésben mondtam én, hogy igy beteljesedhetik tiszttársamnak azon megjegyzése, hogy itt is lehetnek még oroszországi állapotok. Se többet, se kevesebbet nem mondtam ! Ennyi az igazság! Hogy azután ismét ki adta úgy elő tiszttársam fentebb idézett nyilatkozatát, mintha az fenyegetés akart volna lenni, nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy íú'hajlással sem ezt, sem pedig semmiféle más bajt szanálni nem lehet, valamint azt is tudom, hogy a gyengeségnek, az erőtlenségnek érzete az, ha az ember minden bokorban rémeket lát. Az erőtlen, a gyámoltalan gyermek az, aki fél, nem paciig a férfi, aki erejének tudatával bir. Nem mondom ón ezzel, hogy az ember éber figyelemmel ne kísérje a napi eseményeket, mert jobb félni, mint megijedni, de ismét mindenütt és mindenben célzatosságot, vagy épen ellenséget látni, szintén nem egészséges állapotra vall Jelen nyilatkozatomat kérem annyival is inkább b. lapjában közölni, mert tudom, hogy tekintetes szerkesztő úr az igazság barátja, de meg azért is, mert népünk egyik részében azon hit van elterjedve, mintha a tiszttársam, meg | Sztik tanitó úr ellen folyamatban levő ügynek én volnék az oka, ami ellen ez Sok meglepetés ért már életemben, ehhez hasonló azonban nem. A feleségem egy barátnőjével, Borka Márkusnéval várakozott rám a perronon. Meglepésemből magamhoz sem térhettem, midőn már a nyakam körül éreztem két ölelő kart. Az asszony az ő szokott gyorsaságával kezdett beszólni, — Tudod édesem, azért jöttem előbb, mert a Malvin keresztül utazott BalatonFüreden ós azt mondta, hogy tartsak vele. ügy határoztuk el, hogy pár napot itt töltünk. A sürgönyt is ő küldte az én nevemben. Biztosan tudtam, hogy eljösz, ha az ón nevemet meglátod alatta, Ránéztem Malvinra, az mosolygott és fejével intett, hogy ijgy van. Még mindig nem tudtam, hogy mi rejlik e dolog mögött Magyarázatot pedig ki az ördög mert volna kérni? Alig vártam, hogy négyszemközre kaphassam Malvint. — ügy-e Malvin nagysán), $ sürgönybe talán tévesen került . . . Malvin oly ördögien kezdett kacagni, hogy én tovább nem mertem folytatni. — Aha, tudom, tudom, a Mici névre akar felvilágosítást. Nem tévedés. Azonban legyen megnyugodva, a felesége nem tudja. Csak azért küldtem azt a Mici-féle táviratot, mert a Rózsika az egész uton annyira eldicsórte magát, hogy maga ilyen, meg amolyan jó ós hűséges férj. Szóval valóságos dicshimnuszokat zengedezett magáról. Megvallom igazán, nagyon kíváncsi voltam, hogy van-e hü férj a világon. Én azonban az ő véleményére egy csöppet se voltam kíváncsi.