Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-15 / 69. szám

BÉKÉSMEGTET KÖZLÖNY kivül a több helyen fellépett mészharmat. A munkások kivétel nélkül foglalkozáshoz és eddig meg nem közelített keresethez jutottak. Egy-egy ember aratási keresete a mellékjáruiékon kivül nem ritkán eléri a 11—12 inétermázsát. A napszámbér pedig 3—8 kor. között váltakozik. Ipar és kereskedelmi téren az évek óta tartó pangás után különösebb fellendülés nem észlelhető. Békéscsaba községben egy részvényeken alapuló cipőgyár van keletkezőben. Itt említem meg, hogy ugyancsak Békéscsabán a folyó évi április havában fellépett építő munkások, kömives és ácssegédek bérharca még mindig tart, dacára a járás főszolgabíró által megalakított békéltető bizottság többszöri közbelépésének. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panasz nem emeltetett. Végül a jelentés, mely tudomásul szolgált, a tótkomlósi állapotokról emlékezett meg. Pör, amely sohsem ér véget. A közigazgatásnak egy valóságos tengeri kígyója mászott ezután a zöld posztós asztalra, nem kis mulattatására a vármegye humorizáló főorvosának. D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző magyarázta a véget nem érő pörös akták tartalmát. Tizennégy éve húzódik az ügy, • dolgot adva minden fórumnak. Bizo- ' nyos Molnár György nevezetű atyafi i emelt panaszt a vármegyei árvaszék | ellen, hogy K1 i m ó György ügyében az örökösök az árvaszék eljárása folytán rövidülést szenvedtek 8 hold földdel. A főjegyző magyarázott, magyarázott holmi eltűnt aktákról, szabálytalanul megkötött szerződésről, a bizottsági tagok nagyrésze azonban csak azt értette meg, hogy valakit ki kellene küldeni az ügy felülvizsgálatára és egyben véleményt nyújtani arról, hogy tulajdonképpen hogy is végezze ki a közigazgatási bizottság ezt a tengeri szörnyeteggé kerekedett ügyet. A főispán D ai m e 1 Sándor dr. főjegyzőt javasolta megbízni a vizsgálattal." Daimel azonban szabódott, hogy mint részben érdekelt, nem vállalhatja magára a feladatot. — Fiskális emberre kell bízni! — hangzott innen is, onnan. Felemelkedett azután M o r v a y Mihály, a békésiek szószólója és apellálva P á n d y István dr. magas és bölcs fiskálisi tudományosságára . . . Z ö 1 d y János dr.: Szépen lefejezte magát Mihály bátyám! (Hangos derültség) Pándy pedig tiltakozik ós mosolyog, mint tólikópü hold. Morvay Mihály : No-, no-, csak Pándy tagtárs urat kell megbízni a vizsgálattal, — véli, — merthogy aki fiskális, az érthet csak ilyen csudamód összegabalyodott ügyben valamit csinálni. Pándy István drnak is elődzódik a bocskorszíja a megnyilvánuló bizalomtól, aminek száz az oka, de az első, hogy sok utánjárást igényel a história, de salláríumot nem biztosit a konyhára. Mivel pedig a bizottság ezt a védekezést is rendén találja, az alispánt kéri föl a vizsgálat lefolytatásával. Ambrus Sándor pedig gavalléros némasággal adja tudtul, ha nincs más, hát nem rázza le nyakáról a kellemetlen ügyet. Utazás egy apelláta körül. Ismeretes, hogy a közigazgatási bizottság a földmivelésügyi kormány rendeletére még a tavasszal felhívást intézett a nagybirtokosokhoz, hogy dominiumokon okleveles gazdatisztet alkalmazzanak. Ezen kötelezettség aluli felmentését kérelmezte Balogh Lázár földbérlő. Minden fórum elutasította felebbezésót, mire a közigazgatási bizottság a megyei gazdasági egylet ismételt elutasító véleményére újból kötelezte Balog Lázárt, hogy gazdaságában okleveles gazdatisztet alkalmazzon. Egyéb ügyek. Kiss László az alispánnak ama határozatát ismertette, amellyel az alispán K o c s ö n d i János gyulai járási útbiztost súlyos szolgálati vétségek elkövetése miatt felfüggesztette hivatalától és ellene fegyelmit megelőző vizsgálatot rendelt el. E határozat ellen Kocsondi Martos József dr. védője utján felebbezést adott be a bizottsághoz. Jancsovits Péter a felfüggesztés mellőzését kérte, a többség azonban helybenhagyta az alispán határozatát. Ezt a fegyelmi ügyet különben lapunk mult számában részletesen ismertettük. Következtek a rendes havi jelentések. A vármegyei állatorvos jelentése szerint az állategészségügy a mult hónapban kedvező volt, amennyiben járványos nyavalyák tömegesen nem léptek fel. Leggyakoribb volt a sertésvész, mely kilenc községben lépett fel. Folyfalvi Z ö í d y János dr. tiszti főorvos jelentése szerint emberekben sem esett sok kár, 110 a szám, amennyivel kevnsebb betegedés fordult elő, mint juliusban. Diftériában beteg volt 12, haláleset 3, a további nyavalyákban ez az arány mutatkozott betegedós és haláleset között: vörheny 16: 3, kanyaró 18: 1, hasihagy máz 8: 2, szamárhurut 5: 1. G r i n e u s z György pénzügyigazgatósági titkár az adók állapotáról tesz jelentést. Megnyerő külsejü, rokonszenves úriember, aki midőn először szólal meg a zöldposztós asztal mellett, udvariasan kér, bár alkalmilag van is jelen, jóindulatot a bizottság részéről. — Ha adóleszállitás lesz, jóbarátság 2 lyebb értékű ingóságok ellopása által 18 esetben zavartatott meg. A tüzesetek száma a beállott nyári szárazság következtében nagy emelkedést mutat az elmúlt hónapokhoz képest. Az előfordult 40 tűzeset különösen a már keresztekbe rakott, de még a lábon álló gabonában is tett kisebb-nagyobb károkat. Igen sok esetben a vasút mentén fekvő földeken a mozdonyból kipattant szikra által okozott tűz emésztette fel a gabonát. Ezenkívül a takarmánynemüek, gazdasági épületek s beltelkes házak estek a tüzek áldozatául. Az előfordult tüzesetek oka a legnagyobb részben gondatlanság volt s biztosítás révén a károk nagyrésze megtéríttetik a károsultaknak. Az előfordult összes bűncselekményeknél a nyomozás azonnal folyamatba tétetett és a kiderített tettesek a büntető bíróságnak átadattak. Az elmúlt hóban a gazdasági munkák közül az aratás ós hordás, részben a cséplés volt folyamatban, mely s az aratás már a vármegye egész területén be is fejeztetett. Ezen munkálatok teljesítése nem folyt le akadálytalanul, amennyiben Gyula városát és a gyulai járást kivéve, á vármegye minden járásában zavarok, munkabeszüntetések és megtagadások állottak elő a munkások részéről a szerződéses munkabérekkel szemben támasztott tulkövetelések következtében mindjárt az aratás megkezdése után. Mult havi jelentésemben ezen aratási zavarokról a járási főszoigabiráknak részint telefoni, részint azonnali írásbeli jelentése alapján már részletesen megemlékezvén, most csupán annak konstatálására szoritkozomm, hogy ezen aratási bérmozgalmak az orosházi és békési járásban öltöttek nagyobb mérvet, mig a szarvasi ósj gyomai járásokban felmerülő ellentétek békés megegyezéssel elsimultak. Idegen munkások csupán az orosházi ós békési járásokba hozattak, de az orosházi járásból azonnal visszaküldettek, mert ott a szerződéses aratók az idegen munkások megérkeztével munkába állottak, ellenbenBékósen az idegen munkások szerződésük lejártáig dolgoztak, miután a helybeli aratók közül 318 pár munkás inkább kiállotta a reá mórt 10 napi elzárást, semhogy a munkába visszaállt volna. A mult hó folyamán kezdetüket vették a hordási ós cséplési munkálatok is és munkamegtagadás e munkák végzése körül is mutatkoztak. A kisgazdáknál már legnagyobb részben befejezett, a nagyobb birtokon pedig megkezdett cséplés eredményéből kitünőleg, a termés közepén felüli jó é"! kat. holdanként eléri átlag a 15 métermázsát. A föld eddigi elegendő nedvessége folytán szépen fejlődött kapás növények telette megérezték a mult havi szárazságot és az eső hiányát. A kukoricának fejlődésót károsan befolyásolja ezen mindig őszinte . . . Azonfelül úgy érzem, szintén irigységgel, vagy ha én nő lennék . . . A főhadnagy komoly hangon jegyezte meg : — Tévedsz. — Hogy érted ezt? — kérdezte Dénes. — Úgy, hogy nekem nincs szerencsém a nőknél. ' Én annyi becsületes kudarczot vallottam, hogy ezt egész nyugodtan konstatálhatom. — Az lehetetlen ! — mondotta Tibor őszintén. — Úgy van, — folytatta a főhadnagy, — az én úgynevezett szerelmi kalandjaim siralmasan zárultak, a komolyabbak épp úgy, mint azok, amelyeket könnyű szívvel kezdettem. A tartalékos hadnagyok önkéntelen csodálkozással hallgatták az érdekes arcú főhadnagyot, aki cigarettára gyújtva hátradőlt és közömbös hangon folytatta: — Nem beszélek az okokról, minthogy azoknak a tényekkel szemben úgy is kevés értéke van, de annyit mondhatok, hogy volt idő, amikor irigyeltem azt a ragyavert cigány tisztiszolgát, aki selymet lopott, mert utána három leány boiondult. Azután kissé idegesen kidobta a nyitott kocsiablakon a félig elszítt cigarettát, s csak ennyit mondott: — Miattam egész nyugodt lehetsz, s nyugodt a te Márta kisasszonyod is ... én nem zavarok vizet a női érzésekben. — No, no! — mondotta Dénes. A főhadnagy fölkelt s megigazította kardjának a szijját. — Akarsz még többet tudni ? — kérdezte nyilt tekintettel, — tavaly a menyasszonyom visszaküldte a jegygyűrűt Miért? Nem tudom. De azt igen, hogy férjhez ment egy telekkönyvvezetőhöz, egy özvegy emberhez, akinek három apró gyermeke volt . . . Azt hiszem elég . . . Nekem mindenesetre . . . Másnap este, egy zivatarra hajló augusztusi estén, a Zagyva partján elterülő bükkfa-erdő szélén a főhadnagy lováról segítette le Márta kisasszonyt, egy gesztenyeszinhaju, ideges arcú szépséget, akinek szürke szeme nagy érdeklődéssel függött a főhadnagy nyuyodt, szabályos arcán. — Ön ért a lovakhoz ? — kérdezte. — Mint minden lovas-katonatiszt, - hangzott a szerény válasz. — Nos, látja, ez a ló . . . Eh, de nem hazudom . . . Engem ebben a pillanatban semmiféle ló nem érdekel. Ellenben ön . . . — Én? — Igen, ön . .. Vagyis az amit önről hallottam. — Ah, — mondotta a főhadnagy — valaki szives volt rólam beszélni . . . — Igen, — mondotta az ideges leány — Még pedig igen érdekes dolgokat. — Bocsánat, ez szinte lehetetlen. Én, tessék elhinni, ebben a kék dolmányban is olyan szürke alak vagyok. — Lehet . . . azaz, nem egészen .. . Amit hallottam, az mindenesetre érdekes. — És szabad abból valamit hallanozn. Végre is érdekel, miután rólam van szó . . . — Igen, megmondom. Azt beszélik hogy önt a nők nem szeretik. A főhadnagy szelíden mosolygott. — Fájdalom, nagyon közel járnak az igazsághoz . . . — Hogy önnek egyetlen egyszer sem volt szerencséje . . . — Szerencse . . . igen, ez a helyes kifejezés, kisasszony . . . Mert a szerelem ezer és ezer meghatározása között, a legreálisabb, a legigazabb az, amely a szerencsével van kombinálva. Tisztán szerencsére van szükség, hogy az ember boldogságra találjon. Minthogy pedig a szerelem a boldogságnak egyik alapfeltótele ... ahhoz is szerencse kell, hogy az ember megszerezze a feltételt.. hogy találjon valakit, akiben szerelmet ébreszt ugyanakkor, amikor maga is érez . . . Minthogy pedig eddig azok a nők, akik . . . A leány ostorával nagyot csapot; egy széles lapulevólre. — Azt hiszem, azoknak a nőknek, — mondotta hevesen, — akikkel találkozott, nem volt igazuk . . . Azt hiszem, ostobák voltak, érzéketlenek, közönségesek . . . A főhadnagy vállat vont. — Ha ez igy van, — mondotta, — qkkor tényleg nem volt szerencsém . .. Ámbár az is lehet . . . Márta nem engedte a mondatot befejezni . . . Még hevesebben folytatta : — Én önt csak néhány óra óta ismerem ... de ez elég, antig elég arra, hogy önt olyan embernek tartsam, akit szeretni lehet, akit szeretni érdemes • . . Nem, nem, ez kevés, akire büszke lehet az a nő, aki szereti . . . Aztán szelíd, enyelgő hangba csapva, igazi nőies bájjal kérdezte : — Ugy-e főhadnagy úr nem haragszik ezért a szerelmi vallomásért, itt, az erdő szélén . . . Amikor hat hót múlva Vógh Ernő bejelentette az ezredesnek, hogy nősülési engedélyért fog folyamodni, áz ezredes nem engedte kibeszélni. — Tudok mindent, — mondotta — meg fogja kapni, de mennyire! Teringettét! Szép leány, egy millió vagy kettő! ... Az ördögbe, főhadnagy úr, mondja meg, hogy csinálta ezt ? — Egyszerűen, — válaszolta a főhadnagy — csak egyszerű hadicsellel. — Hadicsel ? Milyen hadicsel ? — Csak éppen annyit tettem, hogy nem aufsnájdoltam s ezzel úgy zavarba hoztam az ellenfélt . . . — Értem. — bólintott az ezredes. Zöldi Márton. Békéscsaba 1906. aug. 15. is lesz! — vágja ki a rezet a főorvos. A sikerült közbeszólás derültséget támaszt, amely csak fokozódik, amikor Grineusz csakugyan elöljárójában egy adóleszállitási aktát referál. Ez tetszik s most már többen megkockáztatják a közbeszólást: — Most már lesz barátság ! Grineusz különben jelenti, hogy augusztusban állami egyenes adókban 416943 92, hadmentessógi dijban pedig 6406-51 koronával kedvezőbb volt a befizetés, mint a mult óv hasonszakában. A további referádák semmi különösebb dolgot nem tartalmaztak. Az ülés délben ért véget. Tótkomlós a közigazgatásban. Ambrus Sándor alispán a tótkomlósi pánszlávizmusról. — Államosítják az iskolákat. írásainknak, h általában a megyei és országos sajtónak diadalát látjuk Békósvármegye közigazgatási bizottságának csütörtökön hozott ama határozatában, amelyben nemcsak igazolta a Tótkomlóson utóbbi években észlelt magyarellenes mozgolódást, de leghatározottabban megbélyegezte azt ós egyben egyelőre a lehető legradikálisabb gyógymódhoz fordult: sürgősen kérve a kultuszkormánytól a tótkomlósi iskolák államosítását. H r d 1 i c s k a Lajos tótkomlósi lelkész ésLehoczky Mihály egyházfelügyelő, valamint S z t i k Gyula tanitó, akik leginkább ludasok a pánszláv akció irányításában, csak nemrég hazafiaskodtak. A szappan, amelyet választottak, bizony nem mosta őket tisztára. Vádekezósüket rövid időn belül másodszor cáfolták meg. A napokban a békési ág. ev. egyházmegye közgyűlése, most pedig a közigazgatási bizottság. A tótkomlósi ügy különben a F á b r y Sándor dr. főispán által megindittatott vizsgálat eredményeként került a közigazgatási bizottság asztalára. Az orosházi főszolgabírónak beterjesztett jelentésére az alispáni jelentós a következőkben foglalkozott a tótkomlósi ügygyei: „Nem ösmeretlen a tek. közigazgatási-bizottság előtt az utóbbi években Tótkomlós községben tapasztalható s a magyar nemzeti fejlődés szempontjából eléggé nem kárhoztatható azon irányzat, mdynek célja a község lakosságának bár lassan, de mégis fejlődő magyarosodását megakasztani s a magyar nyelvnek az egyházi, községi és társadalmi életben való használatát kizárni s a tót anyanyelv kizárólagos használatát terjeszteni ós biztosítani. 2 Ezen irányzat először az egyházi életben keresett érvényesülést és sajnos eredmónynyel, a mennyiben a gyűlési jegyzőkönyveknek az eddigi magyar nyelvű szöveg helyett tót anyanyelv érvényesítése érdekében, — á társadalmi életben pedig az ezen célra irányuló törekvés állandóan észlelhető. Az egyházi felsőbbség ezen irányzattal szemben megtette kötelességót, a mennyiben az egyházi jegyzőkönyveknek a tót mellett párhuzamosan magyar nyelven is vezetését elrendelte, Hrdlicska Lajos lelkész és Sztik Gyula tanitó ellen pedig — kiket a közhit a tótositó irányzat vezetőinek tart — fegyelmi vizsgálatot indított és nem kétlem, hogyha a vizsgálat adatai megfelelő terhelő bizonyítékokat szolgáltatnak, gátat vetni annak, hogy az egyházi tisztviselők ezen tisztükből kifolyólag bírt tekintélyükkel a magyar állam hivatalos nyelvének érvényesülése ellen küzdjenek. De megtette kötelességét a község képviselőtestülete ós elöljárósága is, nemcsak az által hogy a magyar nyelv rovására a tót nyelv használata érdekében folyó, a községi hivatalos életben is meg-megujuló törekvéseknek ellenállott hanem az áltál is, hogy állami iskola felállítását határozta el s ennek érdekében már is mindent megadott, amit az állami iskola felállítása érdekében a tanügyei kormány tőle követelt. Miután véleményem szerint a folyton erősbödő tótositó irányzattal szemben csak a népnek magyar szellemben való nevelésével s ez által a magyar társadalom erősbitésóvel lehet a küzdelmet sikeresen felvenni, s ennek főeszköze az iskola és pedig az adott körülmények között az állami iskola, — miután az állami költségvetés megszavazásával az állami iskola felállítását gátló eddigi akadály most már megszűnt: kérem a t. közigazgatási-bizottságot, hogy a már régebben teljesen előkészített a